A német liberálisok nélkül nem lesz kormány, támadja is őket a CDU

Szerző: Bukovics Martin
2021.08.20. 10:15

A Merkel utáni CDU támogatottsága annyira bezuhant, hogy már logikus koalíciós partnereiket, a polgári-liberális FDP-t támadják azzal, hogy azok összeállnának a baloldallal. Csakhogy a német baloldalon közben valami egészen másról álmodnak.

A német liberálisok nélkül nem lesz kormány, támadja is őket a CDU

Mint azt a héten már a friss közvélemény-kutatások alapján megírtuk: ennyire izgalmas választást régen látott Németország, a tavasszal még magabiztosan vezető Zöldek visszacsúsztak ugyanis a harmadik helyre, a sokáig temetett szocdemek viszont már a CDU/CSU-t szorongatják, ráadásul mindezt hibahatáron belüli támogatottsági értékekkel. Jelen állás szerint (a gyengülő CDU/CSU 23 százalékon, az erősödő szociáldemokrata SPD 21 százalékon, a szintén csökkenő tendenciát felmutató Zöldek 19 százalékon, a polgári-liberális FDP 12 százalékon, a szélsőjobboldali, egyre marginálisabb AfD 10 százalékon, a kommunista Linkspartei 6 százalékon, valamint egyéb pártok, köztük az oltásszkeptikussá váló Freie Wähler kisgazdapárt 9 százalékon, de nem részletezik, ebből melyik párt mennyi) vagy a pártok színeiről elnevezett

  • ún. közlekedésilámpa-koalíciónak lenne többsége a szeptember 26-i választást követően, azaz a szocdemek (piros), a Zöldek és a liberálisok (sárga) közös kormányzásának,
  • de szóbajöhet az ún. Németország-koalíció, ami a sokak által utált progresszív Zöldek hatalomtól való távoltartását jelentené a CDU/CSU (fekete), az SPD (piros) és az FDP (sárga) kormányzati részvételével,
  • vagy ott a 2017-ben elbukott Jamaika-koalíció, ami a CDU/CSU, a Zöldek és az FDP összeállását jelentené, Jamaika zászlajában ez a három szín van ugyanis jelen.

Közös pont mindegyikben, hogy az FDP nélkülözhetetlen hozzájuk. Az Angela Merkel által legtöbbször vezetett, korábban nagykoalíciónak nevezett CDU/CSU-SPD-kormányra, a baloldal által régóta vágyott, már a kommunisták által is nyíltan favorizált piros-vörös-zöld (SPD-Zöldek-Linkspartei), valamint a fellengzősen gyakran a 21. század új nagykoalíciójaként emlegetett CDU/CSU-Zöldek felállásra egy hónappal a választás előtt nincs esély. Arra, hogy az AfD-nek egyáltalán lapot osszanak koalíciós tárgyaláson, pedig végképp nincs.

Jobboldali belharc a keménymagért

Nem véletlen, hogy a CDU/CSU-nál látva az Armin Laschet vezette jobbközép uniópártok folyamatos gyengülését (csak egy intézet mutatta ki azt, hogy magabiztosan, 8 százalékponttal vezetnek az SPD előtt) és a nála jelentősen népszerűbb, a kancellárjelöltek versenyét eleve kilométerhosszan vezető szociáldemokrata alkancellár-pénzügyminiszter pártjának erősödését, úgy döntöttek, a jobboldali tábort kell stabilizálni, és ehhez valahogy az FDP-t kell kipöckölni a királycsináló szerepéből.

Laschet korábban odahaza, Észak-Rajna-Vesztfália tartományi miniszterelnökeként a polgári-liberális, lockdownkritikus FDP-vel kormányoz, és már többször megüzente: számára az FDP a természetes koalíciós partner, nem a Zöldek. Az FDP is visszaüzent: ha ők nem lesznek ott a CDU/CSU mellett a kormányban, úgy a Zöldek át fogják venni a hatalmat még juniorpartnerként is, Laschet ugyanis túl gyenge ahhoz, hogy ellenálljon a balratolódásnak. A párt ezért azt kommunikálja: a CDU és a CSU brandjei elég erősek ahhoz, hogy a törzsszavazóikat most is az urnák elé vigyék, ám

egy markánsabban jobboldali kormányhoz az kell, hogy abban benne legyenek ők is, így aki ilyet akar, inkább az FDP-t válassza, mintsem Laschetéket.

Vezető CDU-sok pénteken aztán elkezdtek tüzelni az egyre inkább királycsináló szerepben lévő FDP-re: a Spiegelnek többen is azzal vádolták meg a Christian Lindner vezette pártot, hogy az valójában a közlekedésilámpa-koalíciót preferálja, azaz a szocdemekkel és a zöldekkel akarna összeállni, ellenzéki szerepre kényszerítve a 2005 óta kormányzó uniópártokat. Ez logikus is lenne, hiszen egy ilyen kormányban a koalíciós tárgyalások során a nagyrészt kispolgári szavazókkal rendelkező, szakszervezeti gyökereit nem feledő SPD-nél sokkal többet tudna kiharcolni magának az ipari lobbit is képviselő FDP, a radikális környezetvédő, nagyvárosi középosztály által választott Zöldek visszaszorításáért cserébe.

Paul Ziemiak, a CDU-nak az Azonnali vele készített korábbi interjúját letiltatni akaró főtitkára azt mondta a hetilapnak, hogy az FDP-re adott voks nem garantál semmiféle polgári közép alkotta kormányt, aki mégis rájuk szavaz, ne lepődjön meg, ha másnap olyan SPD-s balos hardlinerek bukkannak fel a kormányban, mint a párt balszárnyához tartozó társelnöke, Saskia Esken vagy az SPD a pártnál radikálisabb ifiszervezetét vezető, korábban autógyárak államosítását felvető Kevin Kühnert.

A liberálisok főtitkára keményen visszaüzent Ziemiaknak: „Kevesebb adót, kisebb bürokráciát, szolid kiadásokat akarunk. Ha az uniópártok azt gondolják, ehhez nem tudnak jobb ajánlatot adni nekünk az SPD-nél, akkor a CDU/CSU szociáldemokratizálódása még rosszabb, mint gondoltuk.”

Scholz egy keményen balos program polgári álcája csupán?

A németországi politikáról kellő távolságtartással író konzervatív svájci Neue Zürcher Zeitung berlini szerkesztője, Andreas Kissler mindenesetre arról írt: van azért abban valami, amit Ziemiak mond. Noha menekültügyben pragmatikus humanizmust, klímapolitikában emberléptékű változásokat, stabil nyugdíjakat és valamennyire a munkáltatói oldal által sem felháborodással fogadott 12 eurós óránkénti minimálbért (ennek összege most 9,50 euró, Magyarországon ennek még csak a harmada se) akar, az NZZ emlékeztet: Scholz jóval mérsékeltebb vonalat visz a balos hardlinerek által uralt pártjánál, ráadásul a múlt heti kampánynyitón a korábban a szocializmus kritikáját elutasító Saskia Esken SPD-társelnök progresszív kormányt akart, ami alatt legnagyobb valószínűséggel egy piros-vörös-zöld kormányra célozhatott.

A párton belüli békének és a kampányra kialkudott fegyverszünetnek tudja be a svájci lap azt is, hogy az újabban a párt szokatlanul egységes voltát hangsúlyozó Scholz közölte: ha ő lesz a kancellár, Esken kapni fog egy miniszteri tárcát. Kissler szerint lényegében ez volt az ára annak, hogy a balszárny által a 2019 végi tisztújításon legyőzött Scholz mögé álltak be. Az NZZ ezért még izgalmasabb választásra számít idén, mint most tűnik: 

„Scholz mára elérhette népszerűsége csúcsát. Amint széleskörben felismerik, hogy ő kicsoda, azaz egy egyáltalán nem polgári újraelosztási és átnevelési agenda polgári álcája, elölről kezdődik a kancellári székért folytatott verseny.”

A német gazdaság, közélet és közigazgatás alakítói mindenesetre Armin Laschetet szeretnék Angela Merkel utódjának, mint az egy friss elitkutatásból kiderül. Az ötszáz vezető beosztású személy megkérdezésével lezajlott felmérés szerint noha Scholzot kompetensebbnek, a zöld Annalena Baerbockot pedig karizmatikusabbnak tartják a CDU/CSU kancellárjelöltjénél, 63 százalékuk Laschet kancellárságát tartaná kívánatosnak. Scholzét 18, Baerbockét mindössze 7 százalék. Érdekes az is, hogy a német elit úgy látja: a legvalószínűbb egy fekete-zöld koalíció, azaz a CDU/CSU és a Zöldek kormányzása lesz, 58 százalékuk ezt egyenesen kívánatosnak is tartaná.

Ki kivel kormányozhat? Techet Péter kielemezte!

NYITÓKÉP: Christian Lindner FDP-elnök / Facebook

Bukovics Martin
Bukovics Martin az Azonnali alapító-főszerkesztője

Német anyanyelv, gradišćei gyökerek, pécsi szőlő, olasz parkolási bírságok. Az Azonnalitól való távozása óta itt olvasható: Gemišt

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek