Európa egyetlen valódi illiberális demokráciája

A kontinens második leggazdagabb államában, Svájcban alapelv: a nép többségének akaratát se alkotmány, se alkotmánybíró nem írhatja felül. A kisebbségek a jogaikat így mindig a többségtől várhatják, de ez egyben azt is biztosítja, hogy a társadalmi progresszió nem felülről kikényszerített, hanem a nép által jóváhagyott folyamat.

Magyarországon Orbán Viktor a transzszexualitásról akarna népszavazást.

Az illiberális demokrácia lényege ugyanis az, hogy a többségnek mindig igaza van, azaz a többségnek joga van a kisebbségről is dönteni.

De nincs ezzel egyedül Magyarország, amely eleve nem is igazi illiberális demokrácia (elvégre a Fidesz 2014-ben nem szerzett feles többséget a választók között, és több népszavazást is megakadályozott).

Van azonban Európában illiberális demokrácia. Úgy hívják, hogy Svájc. Svájcban az alapelv, hogy a többségnek mindig igaza van,

és a nép gyakorlatilag bármiről dönthet – akár kisebbségekről, azok jogairól vagy jogkorlátozásáról.

A többség akarata fontosabb még a kisebbségek érdekeinél is

Éppen ezért nincs alkotmánybíróság se Svájcban, a svájci alkotmány pedig (190. cikkely) eleve előírja, hogy az alkotmányellenes törvényt is alkalmazni kell. Martin Schubarth, a svájci Legfelsőbb Bíróság egykori elnöke ki is mondta: egyetlen bíróságnak se lehet feladata, hogy a szent és sérthetetlen népakaratot – azaz a többség akaratát –, amelyet a törvény vagy a népszavazás fejez ki, az alkotmányra hivatkozva – amelynek amúgy is annyi jelentése van, amennyit csak akarunk – felülbíráljon.

Ha a nép akarata az alkotmány ellen irányul (vagy mert a képviselői alkotmányellenes törvényt fogadnak el, vagy mert eleve alkotmányellenes javaslatot fogad el a helvét nép a népszavazáson), akkor ez a nép akarata – és az fontosabb, mint az alkotmány, amelynek meghatározását elitista jogászok maguknak tartanák fenn.

Azaz Svájcban ma – nagyon minimális kivétellel – bármiről lehet népszavazni. Éppen ezért tartott olyan hosszú ideig a női választójog bevezetése is. Mert bár egyértelműen alkotmányellenes volt a választójogi szabályozás, amely csak férfiaknak adott 1971-ig (egy kantonban egészen 1991-ig) választójogot – elvégre már az 1874-es alkotmány kimondta a törvény előtti nemre való tekintet nélküli egyenlőséget, aminek ellentmondott, hogy a svájci kormány 1957-ben „férfiállamként” határozta meg Svájcot, és a választójogi törvény ennek megfelelően ki is zárta a nőket a választójogból –, de

a svájci demokráciafelfogás értelmében gyakorlatilag a törvény – mint a nép közvetlenebb akaratnyilvánulása – felülírja az alkotmányt is, de legalábbis egy törvény nem helyezhető hatályon kívül, mert alkotmányellenes.

De éppen ezért lehetett elfogadni a minaretépítési tilalmat is, amely szintén ellentmond a vallás- vagy tulajdonszabadságot garantáló alkotmánynak – de ha a többség másképp akarja, akkor akarata az alkotmányt is felülírhatja.

Sajátos módon a minarettilalom a svájci alkotmány azon helyére (72. cikkely) került be, ahol 2001-ig egy másik, szintén a szabad vallásgyakorlást sokban korlátozó rendelkezés szerepelt: 2001-ig Svájcban csak az állam engedélyével lehetett püspökséget létrehozni, amely a 19. századi antikatolikus kultúrharc eredményeként került be már 1874-ben az alkotmányba, azzal a céllal, hogy egy idegen állam – a pápai állam – ne szólhasson bele Svájc belügyeibe, még ha az a katolikus egyház szervezetét is illeti. 2001-ben került ez ki – megint népszavazás révén –, hogy aztán 2009-ben helyét utána a minarettilalom – azaz egy újabb kultúrharcos előírás – vegye át.

De nem ez az egyetlen, ahol a többség a kisebbség jogait korlátozhatja Svájcban. A 1874-es alkotmányba a jezsuita rend betiltása, valamint a katolikus kolostorok létesítésének tilalma is bekerült. Ezen szabályokat is ismét egy népszavazással csak 1973-ban oldották fel.

Katolikus kolostor tehát már lehetséges azóta, muszlim minaret viszont 2009 óta nem.

A többség általi korlátozásból a zsidók se maradtak ki. 1892-ben népszavazással tiltotta meg a helvét nép a kóser húsvágást, ez aztán bekerült szintén az alkotmányba. Noha onnan 1978-ban kivették, ez a lényegen nem változtat, mert azt az állatvédelmi törvény Svájcban ma is tiltja, éppen ezért a kóser húsok Svájcban ma is csak importtermékek lehetnek. Ráadásul hiába mondana ellent ez a tilalom az alkotmányban garantált vallásszabadságnak, amint írtuk: a népakaratot közvetlenebbül kifejező törvény gyakorlatilag fontosabb, mint az eleve sokszor túl általánosan fogalmazó alkotmány.

Demokrácia vs. liberális jogállam

Az alkotmányok ugyanis mindig az absztrakció olyan szintjén fogalmaznak, hogy azok tényleg értelmezésre szorulnak. Ha ezt egy külön testületre (alkotmánybíróság, Európai Unió Bírósága) bízzák, akkor ott

fennáll az az antidemokratikus veszély, hogy egy szűk, elitista, jogászokból álló testület mondja meg, mi is az alkotmány (vagy az EU-jog),

amit a népakarattal (törvénnyel, tagállami jogrendszerekkel) szemben is kikényszerítenének.

Az ettől való félelem – vagyis, hogy az Európai Unió Bírósága túl kreatívan értelmezheti az EU-jogot, és ezzel a tagállami népakaratokat is felülírhatja – az egyik legfőbb ellenérv Svájcban az EU-tagsággal szemben, amit a kis helvét nép eleve nagy többségben utasít el. Míg 1992-ben a népszavazáson még csak egy alig feles (50,3 százalékos) többség utasította el az európai integrációban való részvételt, ma már a felmérések szerint a lakosság több, mint 80 százaléka mondana nemet egy EU-tagságra.

Svájcban nagyon kényesen ügyelnek ugyanis arra, hogy a demokrácia a többség akarata, amely a parlamentben, de leginkább népszavazáson nyilvánul meg, és amelyet elitista intézmények csak nagyon szűk körben, korlátozottan bírálhatnak felül, de semmiképpen sem általánosan az alkotmányt a törvény elé helyezve. Ezért kell alkalmazniuk a bíróságoknak az alkotmányellenes törvényt is, és ezért lehet alkotmányellenes kérdést is népszavazásra bocsátani. (Az egyetlen kívételt az képezi, hogy Svájc is tagja az Emberi Jogok Európai Egyezményének, azaz Svájcból is lehet fordulni Strasbourghoz.)

2011-ben, amikor felmerült Svájcban is az alkotmánybíráskodás bevezetése, a szocialista (!!!) Claude Janiak parlamenti képviselő azzal érvelt ellene, hogy a jogállamiság (alapjogok, kisebbségi érdekek, alkotmány primátusának védelme) és a demokrácia (többség akarata) közötti lehetséges ellentét esetén mindig a demokráciának kell elsőbbséget biztosítani.

Svájcban a demokrácia fontosabb, mint a liberális jogállam. Tessék: Európa egyik leggazdagabb országa ma Európa egyetlen illberális demokráciája.

A melegek házasodásáról a heteroszexuális többség dönt

A hosszú bevezetés után pedig a lényeg. Ugyanazon a napon (szeptember 26-án), amikor az alkotmánybíráskodással leginkább leláncolt, kontrollált német nép a parlamentjét választja, Tell Vilmos szabadság- és demokráciaszerető népe arról fog dönteni, hogy a többség adjon-e jogokat a kisebbségnek. Konkrétan a melegházasságról lesz szó. Azaz

nemcsak Magyarországon, de Svájcban is népszavazás lehet (lesz) a szexuális kisebbségekből.

Másutt ezt úgy oldják meg, hogy (mint Németországban) a parlament vezeti be a melegházasságot, vagy (mint Ausztriában, egyben bizonyítva a svájci fenntartások jogosságát az alkotmánybíráskodással szemben) az alkotmánybíróság nyomja le a népet elvileg képviselni hivatott parlament ellenében – és ekként a nép ellenében is – a melegházasságot.

A melegházasságot Svájcban a parlament be akarja vezetni, de a svájciaknak nemcsak az alkotmánybíráskodás, de a parlamenti döntés se elég demokratikus, azaz döntsön csak a nép. A szélsőjobboldal, a katolikus és evangélikus pártok, a ticinói regionalisták ellene vannak, a többiek (szocialisták, liberálisok, a jobbközép egyrésze, zöldek, zöldliberálisok) meg mellette.

Az ellentábor érve az, hogy a házasság elsődleges célja a gyereknemzés, ennek természetes módja meg csak heteroszexuálisok között lehetséges. A leszbikus párok esetében, ha az egyik terhes lesz egy férfitől, pedig azt kifogásolják, hogy ez megvonná a gyerekektől az „apához való jogot”, ami ugyan sehol nincs leírva, de jól hangzik.

Mielőtt Svájc kapcsán is kiderülne, hogy egy fasiszta ország, jelezzük: a felmérések szerint a melegek házasságára nagy többséggel fognak a svájciak igent mondani. De

a svájci demokrácia éppen azt biztosítja, hogy a társadalmi progresszió nem felülről lefele kikényszerített, hanem a népből indul, a népre reagál.

Ha a svájci férfiak csak 1971-re „értek meg” a nők választójogára, a heteroszexuális többség pedig 2021-re a melegek házasságára, akkor a svájci demokrácia nem akarja és tudja siettetni ezt.

Ismerős a szöveg? Ha nem, az azért van, mert még nem jár neked az Azonnali háromszori hírlevele, a Reggeli fekete! Iratkozz rá fel, és akkor legközelebb már reggel 7-kor képbekerülsz! Vitáznál a szerzővel? Feel free!