Az, hogy a Meki és a kóla kivonulása után szinte azonnal jött az orosz helyettesítőjük, csak azt mutatja, hogy Putyin maga is tisztában van vele: országának lakói nem akarnak lemondani a lesajnált Nyugat által kínált életérzésről.

A választások hajrájában az ember tényleg azt érzi, hogy semminek nincs már semmi értelme. Pedig nagyonis van.

A Fidesz a héten eljutott oda, hogy rendszerváltó politikai erőként echte kommunista retorikát hangoztat a külügyminiszter a Kazahsztánban történtek miatt. Na hát így van pártunk és kormányunk a szabad piaccal és a polgárosodással is: időközben belátták, hogy az adott pillanatban mind a kettő jó ötletnek tűnt, de az a pillanat már rég elmúlt.

A párbeszéd flegma megszüntetése általában épp azoknak kedvez a legjobban, akik öntudatosan ismételgetik a saját hülyeségüket.

A kontinens második leggazdagabb államában, Svájcban alapelv: a nép többségének akaratát se alkotmány, se alkotmánybíró nem írhatja felül. A kisebbségek a jogaikat így mindig a többségtől várhatják, de ez egyben azt is biztosítja, hogy a társadalmi progresszió nem felülről kikényszerített, hanem a nép által jóváhagyott folyamat.

Az, hogy az adóforintok elköltésébe beleszóljunk, nemhogy lehetetlen, kicsiben már működik is a részvételi költségvetéssel. A felnőttkor szerves része, hogy sok bonyolult dolgot kell megértenünk az internethálózat hibaelhárításától az adóbevallásig. A nem korrupt, tisztességes politikusokra viszont várhatunk napestig, én ebben már nem bízom. Viszontválasz Virág Sárának.

Aki nem vágja rá azonnal egy ilyen kérdésre, hogy a választójog oltottsági alapú korlátozása nonszensz és elfogadhatatlan még csak a felvetés szintjén is, az az oltást önrendelkezési jogukkal élve visszautasítókat gyakorlatilag gyereknek, bűnözőnek vagy bolondnak tekinti. A Fidesz és a fél ellenzék ilyen.