Peruban az elnöki székért egy színvonalában alacsony, morálisan nehezen elfogadható kampánnyal küzdöttek meg a jelöltek, hogy bebizonyíthassák: a másik még náluk is rosszabb. A helyszínről a végletekig megosztott ország végletekig megosztott választásáról.
A cikket egy Azonnali-olvasó írta, mi pedig örömmel közöljük!
A perui elnökválasztás második fordulójának vasárnap esti urnazárása utáni rendkívül szoros eredmény is azt igazolja, hogy a perui szavazók szinte egyenlő mértékben megosztottak a két elnökjelölt között. Ez önmagában nem is lenne nagy probléma, ha nem két olyan jelölt jutott volna a választások második fordulójába, akikkel szemben a társadalom jelentős része meglehetős ellenszenvvel viseltetik.
+ Az első fordulót 18,9 százalékkal megnyerő szélsőbaloldali tanárt, Pedro Castillót a jobboldal a patás ördögnél is elvetemültebb kommunista-terrorista vörös veszedelemnek állítja be.
+ A második fordulóba a 13,41 százalékos első fordulós eredményével szintén bekerült az ország talán legnépszerűtlenebb politikusa. Ő annyira népszerűtlen, hogy a személye elleni széleskörű zsigeri utálatnak saját izmusa is van: az antifujimorizmus. Az ő teljes neve ugyanis Keiko Fujimori.
Akik már elkezdték fogyasztani a kenyerük javát, a kilencvenes évekből emlékezhetnek a Fujimori névre: akkor a világsajtóban hetekig a címlapokon szerepelt a limai követségi túszdráma. A limai elnöki palota élén ekkor Alberto Fujimori állt, aki történetesen a mostani jelölt, Keiko apja, és 1990 és 2000 között erőskezű elnökként irányította Perut, amíg korrupciós botrányai miatt kénytelen volt lemondani.
A mostani perui választások legjellemzőbb érdekessége viszont az, hogy
hiszen az első forduló eredménye okozta sokkból felocsúdva mindenki számára világos lett, hogy ha már egyszer arra nem adott magának esélyt az ország, hogy elfogadható elnöke legyen a választások után, akkor a kérdés az lesz, hogy kit fognak az emberek a kisebbik rossznak látni.
Ez a tragikus alaphangulat persze rá is nyomta a bélyegét a második fordulós kampányra.
hiszen a párt és Castillo is nyíltan hangoztatta, hogy a társadalmi igazságosság nevében nem félnek az államosítástól, és a korrupt rendszer lebontásához akár az alkotmányt is hajlandóak lennének átírni. Sok országban, köztük Peruban is a polgári értékekkel szimpatizáló emberekben érthetően nyomatékos rosszallást vált ki mind a tulajdonviszonyok, mind az alkotmány pártcéloknak alárendelt megbolygatása. Erre az aggodalomra alapozva átfogó antikommunista kampánnyá alakította Keiko a saját kampányát.
Ehhez egyrész maga Castillo is remek muníciót szolgáltatott, amikor úton-útfélen arról szónokolt, hogy mennyire igazságtalan, hogy a főleg külföldiek kezében lévő perui bányák jövedelmének a felét azonnal kiviszik a tulajdonosok, míg az államnak járó másik részét kicsivel később, és kevésbé nyílt formában viszik ki a korrupt állami rendszer befolyásos nagypályásai, és ennek a gyakorlatnak a megszüntetéséhez a bányák tulajdonviszonyainak az egyoldalú átrendezésével akarnak hozzákezdeni.
A világviszonylatban is jelentős perui bányászatból származó pénz 70 százalékát Castillo az országban szeretné tartani és szociális ellátásra fordítani. Keiko kampányában ezért többnyire azzal foglalkozott, hogy ez szerinte mennyire elvetemült észjárás, és Castillo nézeteiből levezette a kubai és venezuelai általános nyomort. Ugyanis a
Ha valakit a Keikoék által felfestett szocialista gazdaság rémképe nem tántorított volna el a baloldali jelölt támogatásától, azoknak ott a baloldali terrorizmus rémképe. Ez Peruban nem egy elvont, elvi rettegés, hanem a közelmúlt történelmének, és a mostani választási kampánynak is a véres valóság: a nyolcvanas és a kilencvenes években aktív Fényes Ösvény nevű maoista terrorcsoport több tízezer embert gyilkolt ugyanis meg, és bár a vezetőjét 1993-ban, Alberto Fujimori elnöksége alatt elfogták, majd megszabadították tőlük az Andok jelentős részét, ma egy nagyjából százfős csoportjuk működik a hegyvidéki dzsungel szinte megközelíthetetlen, kokaintermelésre szakosodott vidékén.
Keiko és csapata a kommunizmussal és terrorizmussal való riogatás mellett jól kihasználta Castillo ösztönös távolságtartását a szofisztikált beszédstílustól: a szakszervezeti agitátorok szófordulatain szocializálódott vidéki tanító naponta tálcán kínálta a hülyébbnél hülyébb kifejezéseit a sajtó és a jobboldali szellemi elit mulattatására, és a kampányban többször is bekerült, hogy hát mire alkalmas az, aki „mágnesos rezgőnancijját”, és egyéb badarságokat hord össze. Mindemellett Keiko kampányában azért mégiscsak a kommunistázás maradt a legjelentősebb ütőkártya Pedro Castillo ellen.
A szélsőbaloldal (azaz Castillloék) Keiko elleni lejárató kampányához sem kellett túlságosan megerőltetnie magukat az aktivistáknak. A peruiak közül sokan – főleg azok, akiken nem igen segítettek sem a kilencvenes évek neoliberális gazdasági reformjai, sem pedig az elmúlt évtized gazdasági fellendülése –
A megvetés és utálat azután sem csillapodott, hogy a volt elnököt, Alberto Fujimorit 2009-ben végül börtönre ítélték, és máig is a kiszabott ítéletét tölti, miután bizonyítást nyert a szerepe a Colina-csoport (kvázi államilag jóváhagyott halálbrigád) működésében. Továbbra is nagyon sok olyan perui él főleg az ország hegyvidéki részén, aki soha nem fogja megbocsátani Fujimorinak, hogy a terroristák elleni harc során az állami halálbrigádok rengeteg ártatlan diákot, szakszervezeti aktivistát és baloldali szimpatizánst raboltak el és kínoztak meg, vagy éppen mészároltak le.
A antifujimorista keménymag pedig a kampány során szándékosan igyekezett összemosni Keikot és az apja bűneit. Ez a régóta pezsgő ellenszenv volt az, ami már a korábbi két választáson is megakadályozta, hogy az ország legnagyobb pártját vezető Keikóból elnökasszony legyen. A mostani választásig úgy tűnik, hogy a Fujimori iránti ellenszenv többet nyom a latban egy elnökválasztás során, mint az, hogy ki is áll Keikoval szemben.
Máris más megítélés alá kerül a korrupciós pénzek miatt Keiko ellen indított eljárás is, ha vele szemben egy államosítást és alkotmánymódosítást propagáló szakszervezeti vezető áll az elnöki székért folytatott versengésben. A perui politika szövevényes mocsarában, és a nem éppen szakmai objektivitásáról híres helyi média világában évtizedes gyakorlattal bíró Keiko előnye ezen a területen meghatározó lehet a végeredmény szempontjából. A két, jelöltek között folytatott tévés vita során ő volt a határozottabb, és populizmusban is sikerül leköröznie az igazságosabb újraelosztás ígéretével kampányoló korábbi hegyvidéki tanárt, amikor a koronavírus következtében elhunytak hozzátartozóinak tízezer solos (körülbelül 2600 dollár, 739 ezer forint) állami támogatást lengetett be.
Noha az urnazárás után órákon át kevesebb, mint fél százalékpont volt a különbség az Ipsos szerint a jelöltek között, és úgy nézett ki, hogy akár még napokig is kitarthat az a rendkívüli izgalom, hogy kiben látják a peruiak a kisebbik rosszat, 92,5 százalékos feldolgozottságnál már úgy néz ki, eldőlt, hogy Keioko nyert 50,1 százalékkal. Vagy mégsem?
A szerző 2017 óta él Limában a perui feleségével, leginkább a különleges perui gasztronómia érdekli, és perui utazások szervezésével foglalkozik.
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.