Lovecraft földjén – Amikor rájössz, hogy Amerikában tényleg verik a négereket

Mit tehet egy fekete nagycsalád 1954 körül, ha nemcsak azért vannak veszélyben, mert feketék az USA-ban, hanem azért is, mert belekeverednek fehér okkultista varázslók hatalmi harcaiba? Hát felveszik a kesztyűt, és visszavágnak. Matt Ruff könyvében egy könnyed kalandos ponyva vázolja fel tanulságos módon a polgárjogi mozgalom előtti Amerika képét.

A múltkor a szoborvita kapcsán írtam arról, hogy a fél világ, köztük állítólag művelt, tanult emberek, magyar értelmiségiek sem értik, hogy mi a fene baja van a feketéknek az USA-ban. 

Pedig mindehhez elég fellapozni könyveket – nem feltétlenül súlyos történeti munkákat, bár olyanok is vannak –, hanem popkulturális alkotásokat. Én most épp Matt Ruff könyvét, a Lovecraft földjént olvasom, amiből jövő héten debütál az HBO GO-n a sorozat, ami várhatóan jól illeszkedik az elmúlt évek horrortrendjeibe.

– mégpedig azért, mert egyik ősük egy olyan családnál volt rabszolga, ahol a családfők mágiával foglalkoztak.

Mindezt egy sor, talán inkább novellafüzérként értelmezhető történet villantja fel, ami csodásan használja és forgatja ki a II. világháború előtti korszak ponyvamagazinjainak kliséit, ahogy halad előrefelé a történetben. (Nagyjából ennyiben egyébként ki is merül az, hogy mennyire szól, vagy keveredik párbeszédbe a regény H. P. Lovecrafttel, a kozmikus horror atyjával, akiről ma már mindenki tudja, hogy eléggé rasszista volt. Ez a könyv nem direktben része annak a párbeszédirodalomnak, ami ezen a vonalon elindult Victor LaValle, Kij Johnson, N. K. Jemisin és mások műveivel.)

A felforgatás tárgya főleg az, hogy 1954-ben járunk, a polgárjogi törvény aláírása, sőt, a polgárjogi mozgalom kezdete előtt, és ezt a világot – azt, hogy milyen benne feketének lenni –, az egyébként fehér Matt Ruff nagyon plasztikusan és organikusan ábrázolja,

Sorról sorra egyre dühösebb leszel

Az első darabban például megismerhetjük, milyen veszélyeket rejtett feketeként végigautózni az USA-n. Itt is szó esik a fekete autósoknak készülő útikönyvről, amiről a Zöld könyv című mozi is a nevét kapta. Ebben ugye azokat a szállodákat, éttermeket, benzinkutatakat, autószerelőket gyűjtötték össze, ahol egyáltalán hajlandóak voltak kiszolgálni feketéket.

Érdemes fellapozni a The Negro Motorist Green Book Wikipedia-oldalát, ahol sorról sorra egyre dühösebb lesz az ember – az én igazságérzetemet bármiféle szegregáció bántja, és már csak attól felfordul a gyomrom, ahogy a „napnyugatvárosokról” olvasgatok, ahol sötétedés után nem maradhatott színesbőrű ember, vagy olyan városokról, mint az illinoisi Anna, ahonnan 1909-ben konkrétan elűzték a feketéket, és amelynek nem hivatalos szlogenje az volt, hogy „Ain't No Niggers Allowed”.

A sötét komikum is megvan azért, hiszen nem csak az amerikai feketékre terjedt ki a rasszizmus, hanem az afrikai országokból érkező magasrangú kormánytagokra és diplomatákra is – szóval mindegy volt, hogy mondjuk Ghána pénzügyminisztere vagy, akkor is csak egy koszos négernek számítottál, akit nem fognak kiszolgálni. Ezért a Kennedy-kabinet egy külön szervet állított fel a külügyön belül, akik kísérgették szerte az országban a fekete diplomatákat és vendégeket.

Ruff tulajdonképpen témánként halad, így bemutatja például azt, hogy milyen volt az ingatlanvásárlás egy fehér környéken, az egyik szakaszban pedig az egyik fekete hősnőnk kap lehetőséget arra, hogy egy varázsital segítségével fehérré váljon – mindezt egyébként Ruff nem a kézenfekvő Hamupipőke, hanem sokkal érdekesebb módon Jekyll és Hyde allegóriájával keretezi.

Szóval mi is a barbárság?

Ugyanígy előjönnek, bár gyakran csak említés szintjén a különféle, gyakran prosperáló fekete közösségek tragédiái, mint a rosewoodi vagy a tulsai vérengzés. Ezek során leginkább valami vélt bűncselekmény miatt a helyi fehérek támadtak rá a helyi feketékre, és üldözték el, lincselték meg őket, és gyújtották fel házaikat, üzleteiket – hasonlóképpen, mint egy középkori-újkori európai pogrom során.

A tulsai vérengzés ugye tavaly a Watchmen sorozat (kritikánk róla itt) sokkoló nyitójelenetét is adta, ami után amerikaiak tízezrei fordultak a Google-höz, hogy megtudják: ez valóban így, és valóban Amerikában történt-e a huszadik században? Nem csak arról van ugyanis szó, hogy ki milyen vasúti kocsiba ülhetett, hanem konkrét tömeggyilkosságokról.

Mindez számomra csak megerősíti azt, amit a korábbi cikkemben írtam: nem lehet kisujjeltartva barbárságnak tartani konföderációs tábornokok szobrainak ledöntését, ha közben nem értjük meg azt a valódi, és hatásában, működésében a korabeli totalitárius rendszerek, vagy a későbbi dél-afrikai apartheid-rendszerhez mérhető barbárságot, ami az USA politikumának és társadalmának hozzáállását jellemezte a fekete rabszolgákhoz, majd az ő leszármazottaikhoz.

amelyben nem áldozatokat, hanem magukért kiálló, magukért harcoló feketéket látunk a középpontban. Hogy milyen sorozatot hoz ki mindebből Misha Green, illetve a fekete horrorfilmek atyaúristene, Jordan Peele (Tűnj el!; Mi), azt pedig megtudhatjuk hamarosan.

A Lovecraft Country augusztus 17-én debütál az HBO GO-n.