Meghalt a liberalizmus, éljen a liberalizmus! Ez vár ránk a következő évszázadban az izraeli sztártörténész szerint

A modern politika még egy jó sztorit sem talált ki azóta, hogy a liberalizmus meghalt. Feltámadhat a liberalizmus? Mit hoz az automatizáció? Milyenek lesznek a robotháborúk? És miért volt mindig is post-truth az emberiség? Az izraeli sztártörténész, Yuval Noah Harari új könyvének gondolataiból szemezgettünk.

Orbán Viktor és a fél világ kedvenc szerzője,

A 21 lecke a 21. századra című idei könyve az Animus Kiadó gondozásában már magyarul is kapható.

A tájékozatlanabbakat – akik az Orbán-referencia miatt mindjárt valami illiberális-altrightos varázslónak képzelik alkotónkat – ki kell ábrándítanunk: bár ő a liberálisokról mindig harmadik személyben ír, saját alapállása bizony mégis nyugati-liberális-humanista.

Recenzió helyett pedig egy új megoldás, először, exkluzívan, csak az Azonnalin: kiemeltük a könyvből Harari huszonegy – szerintünk – legszellemesebb/legmeghökkentőbb/legizgalmasabb megállapítását.

Utóbbi esetben első felindulásból nyugodtan vegyük meg a könyvet, és nézzük meg részletesen, mire gondolt pontosan a szerző. Csak aztán jöhet a gyalázkodás!

+++

1. A modern politika száz éve még három nagy sztorit (fasizmus, kommunizmus, liberalizmus) tudott felmutatni. Ez mára, a liberalizmus utolsó verziójának kimúlásával nullára redukálódott.

2. A dolgozó emberek tömegei száz éve még a középpontban érezhették magukat: mindhárom sztori őket dicsérte. A mai, automatizációról, robotizációról szóló hírek viszont az ő feleslegességükről szólnak, ami eléggé lehangoló.

3. A liberálisok, akik Trump és a brexit kapcsán a világvégéről delirálnak, hasonlatosak az olyan hipochonderhez, aki az első fejfájásnál rögtön agyrákra gyanakszik.

(A mostani válságot viszont mélyíti, hogy pont az informatika és a biotechnológia berobbanásával egy időben jelentkezik.)

4. De egyébként

a zavaró-élősködő külföldieket kirekesztve belőlük.

5. A liberalizmusnak szinte mindenre van jó válasza, csak a két legfontosabb kérdésre nincs: az ökológiai összeomlásra és a robbanásszerű technikai fejlődésre.

6. Az automatizáció biztosan meg fog szüntetni milliónyi munkahelyet, de lehet, hogy csinál helyettük újakat. Nem biztos, de lehet.

7. Míg az emberi munkaerő nem szervezhető hálózatba, a robotok és automaták viszont tökéletesen – ez az igazi előnyük és egyben a hátrányuk is.

8. Mivel vannak atomfegyvereink, nem kísérletezhetünk a társadalmainkkal, túl nagy a kockázat: csak a biztosra mehetünk bármiféle tervezéssel vagy változtatással.

9. Az alapjövedelem gondolata annyi sebből vérzik, hogy felsorolni is sok. És a végén még sokkal nagyobb egyenlőtlenséget eredményezne.

10. Ha a demokrácia a racionális döntéshozatalról szólna, akkor semmi szükség nem lenne a választójogra.

11. A robothadseregek elterjedésével a háborúk csak még kegyetlenebbek lesznek,

12. Annyira keveset tudunk a tudatosságról, hogy képtelenek leszünk még jó ideig belefejleszteni a mesterséges intelligenciát hordozó termékeinkbe.

13. Nemzeti kötelékek nélkül nem egy liberális paradicsomban, hanem törzsi káoszban találnánk magunkat – a legsikeresebb liberális országok polgáraira eléggé jellemző a hangsúlyos patriotizmus.

14. Nem az erőszak korában élünk:

1945 óta pedig alig volt erőszakos határmódosítás. A nemzetközi rendszer, ami ezt lehetővé tette, hatalmas civilizációs teljesítményünk, amit meg kell őrizni.

15. Ma már egyébként sincs sok értelme háborúzni. Az igazi óriásvagyonok ma már nem ásványkincsek és lelőhelyek formájában léteznek, hanem például tőzsdei kapitalizációban, ami olyan érték, amit egy háború eleve rögtön lenulláz.

16. Nemzetállami keretek között sem a klímakatasztrófa, sem a technológiai robbanás kérdése nem rendezhető – amit bizonyít, hogy eddig egyetlen nacionalista politikai erő sem próbálkozott meg vele. Inkább tagadják.

17. A tradicionális rasszizmus a világban eltűnőben van,

18. Bár a szekularizmust azzal vádolják, hogy nincsen etikai mércéje, a valóság ezzel szemben az, hogy általában van, sőt, túlságosan is magasan van, és ez legalább akkora, ha nem nagyobb problémák okozója.

19. A szabadversenyes kapitalizmus elmélete tudományként indult, ma viszont csak egy dogma, amelynek hívői nem hajlandók reálisan értékelni a belőle fakadó iszonyatos veszélyeket.

20. Mindenfajta individualizmus mítosz. Az embert a csoportban való gondolkodás és a feladatok megosztása emelte ki az állatvilágból. És ahogy a specializáció fejlődik, úgy tudunk egyénenként arányaiban egyre kevesebbet és kevesebbet a bennünket körülvevő világról.

21. Az ember post-truth élőlény,

a mostani korszak egyáltalán nem különbözik ebben az előzőektől.

Yuval Noah Harari könyvét korábban a Könyves Kálmán októberi könyvajánlójában is említettük. Nézz körül itt, ha érdekel, milyen izgalmas könyvek jelentek meg mostanában!