A magyarországi erdők negyede valójában nem is erdő, hanem akácültetvény

Irtani kéne, de itthon valamiért a telepítését támogatják, és még hungarikumnak is nyilvánították. A többi invazív faj is rengeteg gondot okoz.

Magyarországon sok helyen átláthatatlan helyzetet teremtettek már – nem csak átvitt értelemben – az invazív növényfajok. Az ezek okozta károkra hívja fel a figyelmet a thevip.hu-nak nyilatkozó Gálhidy László biológus, a WWF Magyarország erdővédelmi programjának vezetője. A szekember részletesen bemutatta azokat a fajokat, amelyek őshonos növényeinket, természeti és épített örökségünket a leginkább veszélyeztetik.

A hazánkba az 1700-as évektől betelepített, Észak-Amerikából származó fehér akác például nitrogént juttat a talajba, megváltoztatva annak kémiai tulajdonságait. Ez gátolja a csírázást, más növények ugyanis alig bírják el a rengeteg nitrogént, szinte csak a bodza, a ragadós galaj és a csalán kivétel.

– fogalmaz Gálhidy László. Márpedig a klímaváltozás elleni küzdelemben és a biodiverzitás szempontjából az ültetvények és az igazi erdők nem egyenértékűek, így hiába mutatósak a statisztikák, amelyek szerint az elmúlt száz évben megdupláztuk az erdőink területét, lehetne az akácosok helyén igazi erdő is, de gazdasági szempontok miatt ez nem valósul meg.

Védett területeken európai uniós források felhasználásával próbálják kiszorítani az akácot, vegyszerezés és mechanikai irtás kombinációjával, hosszú távú nyomonkövetéssel, ami nagyon költséges. A nem védett területeken viszont

Ráadásul 2014-ben hungarikummá is nyilvánították, és a szakember szerint erős politikai nyomással próbálták a telepítésére vonatkozó jogszabályi korlátozásokat megszüntetni. Mint mondta, az Európai Unió összes többi országában együtt sincs annyi akácos, mint Magyarországon. A WWF Magyarország is vezetett olyan ártéri természetvédelmi projektet, amely nagy tömegben jelen lévő invazív növények visszaszorítására irányult. Elsősorban a gyalogakác kezelésére: a négy-öt méter magasra megnövő cserje, ami a Tisza árterét már szinte teljesen elborította.

A szakember elmondta, hogy a borsodi Tiszatarjánban már elindult egy kezdeményezés: falusi közmunka keretében takarítják be a növényt. Ez munkát ad a helyieknek és a fűtésben is segítséget jelent. Megtérülő projekt, de más települések egyelőre még nem vették át, tette hozzá.

Épített környezetekben és száraz homokterületeken jelenik meg gyomként a bálványfa, ellepve az épületeket. A gondozatlan telkeken mindent kiszorít és maga alatt mindent elpusztít. Az eredmény egy gyomtenger, amelybe besétálni sem lehet, és kellemetlen szagot áraszt. További hatása, hogy szétrepeszti a falakat, ezért megannyi pusztuló műemléképületünket sem kíméli:

A kaukázusi medvetalp néhány éve felkapott téma lett a magyar sajtóban, szintén nem a jó tulajdonságainak köszönhetően. Olyan nedveket ereszt, amelyek égési sérüléseket, vakságot okozhatnak, rákkeltőek. Az irtásukhoz védőruhára van szükség, néhány ponton már Magyarországon is észlelték őket az elmúlt években. A patakmedrek kórószerű növénye ez – mondta a WWF szakembere. A gyakran 2-5 méter magasra, ritkán akár hétméteresre is megnövő medvetalpat Szombathelyen, Vépen, a Cuha völgyében, Mátraszentimrén, illetve Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Gergelyiugornyán és Túristvándi környékén is észlelték már.

Szintén inváziós növény az aranyvessző, illetve a selyemkóró vagy más néven selyemfű, amelyeket méhlegelőként próbáltak terjeszteni. Faluhelyeken terjed tenyérnyi leveleivel az óriás keserűfű, patakokat benőve. A legismertebb invazív növény pedig a parlagfű, amely a hetvenes években az egész Dunántúlon ellepte a kezeletlen vidékeket. Rengeteg virágpora miatt az allergiás betegségek 20 százalékát okozza. Emellett Gálhidy László szerint sok kerti növény is ki tud szökni, ha nem is terjednek el nagyon: elsősorban Észak-Amerikából származnak a különböző kaktusztok, illetve az agávé, a jukka.

Sokan mindenféle idegenhonos növényt elültetnek a házuk körüli természetben is, de ezek vagy elpusztulnak, vagy elszaporodnak. Egyik sem szerencsés. Az évszázadok óta népszerű dió szintén kezd invázióssá válni, mégpedig a szüretelés hiányában, ugyanis a madarak mindenhol elterjesztik. Csakhogy ennek a fának a levele mérget termel, ezért alatta semmi sem marad meg – figyelmeztet a szakember.

idegenhonos, de nem invazív faj a lucfenyő. Káros így is, mivel elfoglalja a helyét az őshonos fajoknak, amelyek a lucerdőkben uralkodó sötétséget sem kedvelik. A legtöbb lucot Trianon után egyrészt a faanyagért, másrészt nosztalgiából ültették, de a klímaváltozás következtében kikopnak a Mátrából és a Bükkből, ahová amúgy sem valók: nem ez a hazájuk.

NYITÓKÉP: PXHere