Az egyházi iskolák hálózata kisgömböcként falja fel a tehetséget a magyar vidéken

Egyes szülők azért kényszerülnek egyházi iskolába íratni a gyereküket, hogy a csöppségre kisebb eséllyel omoljon rá a vakolat, fagyjon rá a szék. Az út szélén hagyott gyerekekkel a magyar állam láthatóan nem törődik.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Újabb tanévkezdésnek lehetünk szemtanúi a keresztény-konzervatívnak álcázott posztapokaliptikus szélsőjobboldali disztópiában, Magyarországon. A kormány a digitális oktatás hibáiból tanulva azonnal nekiállt kijavítani az oktatás legégetőbb hibáit – példaul ötszáz iskolába középiskolai végzettséggel sem feltétlenül rendelkező iskolaőröket vezényeltek ki, akár akarták az intézmények, akár nem. Az új Nemzeti Alaptanterv segítségével sikeresen csökkentették a maximális óraszámot egy darab órával, ráadásul sikerült pár szélsőjobboldali költőt is a kötelezők közé csempészni.

Hiába hitte a Fidesz, hogy ennyire könnyen tudja majd tematizálni az oktatásról szóló diskurzust, ez teljesen félresikerült.

Kezdjük az alapoktól. 2010 előtt az oktatási intézmények jelentős hányada önkormányzati kézben volt. Az önkormányzati fenntartás a Fidesz által centralizált oktatási rendszerhez képest sikeresebbnek volt mondható. Ugyan voltak olyan önkormányzatok, amelyek nem tudtak megfelelő körülményeket teremteni, azonban az állami finanszírozás egy olyan volumenű problémát hozott a felszínre, amelynek tudatában máris sokakban elkezdtek megszépülni az önkormányzati évek emlékei.

A második Orbán-kormány színrelépése után két évvel született meg a döntés, hogy kiszervezik az iskolákat az önkormányzatok kezéből, és állami fennhatóság alá helyezik őket. Így született meg a régebben KLIK (Klebelsberg Intézményfenntartó Központ) néven futó, ma pedig a KK (Klebelsberg Központ) névre hallgató torzszülött 2012-ben.

A fénysebességnél is gyorsabban sikerült adósságba fullasztani az egész központot, ami egy iskolákat fenntartó organizmusnál nem a legjobb hír. A KK évek óta egy nagymértékű adósság lavinát görget maga előtt, ez pedig súlyos következményekkel jár. Emlékezetes az az eset, amikor iskolák újrafestéséhez csak a festéket tudták biztosítani, festőre már nem tellett. Előfordult olyan is, hogy a fűtést kellett tél közepén felfüggeszteni egy Budapesti gimnáziumban, mert kikapcsolták a gázt a kifizetetlen számlák miatt.

Az állami gimnáziumok és általános iskolák színvonala a kellő támogatás hiányában hamar romlani kezdett. Orbánék ezzel akarva-akaratlanul óriási teret nyitottak a magániskolák és egyházi fenntartású intézmények előtt. Egyre több egyház gondolta úgy, hogy itt az idő az állami iskolák fenntartásának átvételére, ezzel párhuzamosan pedig megjelentek az új elitiskolák, erre láthattunk példát Debrecenben is.

Az egyházak kezében lévő iskolák számának a megsokszorozódása aggályos trend. Alapvetően a vallásossággal nincs semmi baj, de amikor szekularizmus teljes hiánya mellett (hiszen Orbán Viktor maga jelentette ki hogy kereszténydemokrata államot hozott létre) az egyházi iskolák sok helyen monopol helyzetbe kerülnek, amellett már nehéz elmenni szó nélkül. Az egyházak uralma az oktatás fölött még nem teljes, de szépen lassan haladunk egy ilyen valóság felé. 

A vallásszabadsághoz való jogot az Alaptörvény VII.cikkének első bekezdése minden magyar állampolgárnak garantálja. Ehhez képest mára oda jutottunk, hogy

Az egyházi iskolák ráadásul rendkívül szegregálóan viszonyulnak a halmozottan hátrányos helyzetű és a kisebbségi tanulókhoz. Természetesen a szegregáció nem nyílt. Sok egyházi iskola olyan feltételeket teremt (a lelkészi ajánlás és az egyházadó fizetésének kötelezettségével vagy a kötelező hitéletre hivatkozva), amellyel egy halmozottan hátrányos helyzetű vagy egy etnikai kisebbséghez tartozó diák nem képes megbirkózni – így marad az önkormányzati iskola.

Mivel pedig az állami iskolákban törvény tiltja a szegregációt, ezzel a taktikával sikerült egy olyan képet kialakítani – legfőképpen vidéken –, ami az egyházi fenntartású intézmények malmára hajtja a vizet. Sok helyen épült be a köztudatba, hogy ameddig az egyházi iskolába a jól tanuló, rendezett anyagi és családi körülményekből érkező gyerekek járnak, addig az állami oktatási intézményekbe a halmozottan hátrányos helyzetű és kisebbségi diákok. 

Ez a viselkedés a keresztény egyházaktól – amelyeknek pont, hogy ellenkezőképp kéne cselekedniük a Biblia tanításai alapján – elfogadhatatlan. Természetesen nem célom az általánosítás, szép számmal vannak az integrációt támogató, a keresztény értékrend szerint működő intézmények – Iványi Gábor iskolái például–, azonban sajnos a többség a fent említett módon jár el.

Ami pedig az egészben a legrosszabb: ezek nem jóslatok, hanem olyan jelenségek, amik a következő 5-10 évben valósággá fognak válni. Egy 2018-ban a G7 oldalán megjelent statisztika, amely a KSH adataira támaszkodik, arra mutat rá, hogy ameddig 2005-ben a diákok 21,1 százaléka tanult nem állami intézményben, addigra ez a szám 2017-re 33,6 százalékra növekedett.

Ami pedig még aggasztóbb – míg 2005-ben az egyházi fenntartású iskolákban tanulók száma 91 468 volt, addig ez a szám 2017-re 206 122-re növekedett. A fent bemutatott folyamatokat és a számszerű változást figyelembe véve kijelenthetjük, hogy

A Fidesz álláspontja egyértelmű a témával kapcsolatban – keresztény országba keresztény iskolát. Olyan lehetőségeket és helyzetet teremtettek tízéves kormányzásuk alatt, hogy a sokakat szegregáló egyházi iskolák osztódással tudnak szaporodni, és a magyar vidék egy részén az egyetlen valódi alternatívát már ezek az iskolák jelentik. Ezzel magyar diákok esélyét veszik el egy világnézetileg semleges oktatástól.

Mindeközben egy 2016-os felmérés szerint az ateista gondolkodású fiatalok (15 és 29 év közöttiek) száma az utóbbi 16 évben 28 százalékról 41 százalékra emelkedett. Pontosan mi is indokolja tehát az egyházi iskolák térhódítását? A válasz egyértelmű: a magyar diákok államilag vezérelt kereszténnyé nevelésére való igény, amit a Fidesz és a KDNP 2010 óta folyamatosan erőltet.

Az állami iskolák kivéreztetése lassan, de biztosan beérik –

A szerző diákjogi aktivista. Vitáznál vele? Írj!