+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Kollai István
2018. augusztus 31. péntek, 13:20
A magyar és a szlovák kormány is kőkemény kritikával fordult szembe a civilekkel. És ezek jó részében van is igazság, csak azok elhallgatásával sikerült a politikának átengedni ezt a vitatémát.

A civilekkel szembeni akadémiai kritika eléggé kiterjedt, és témái is hasonlóak ahhoz, amivel a politika az utóbbi időben támadja a civil társadalmat. A különbség eléggé nyilvánvalóan az, hogy a tudományos élet bizonyos hibákra próbál rámutatni, mondjuk hogy „konstruktív kritikát” próbál gyakorolni; a politika pedig inkább kapva kap a civilek kudarcain és ellentmondásain, aminek ürügyén az egész civil szférát defenzívába lehet szorítani, el lehet nyomni.

 

De lássunk néhány példát, milyen kritikáról is van szó.

 

Egy elképzelt, ideális világban a profi politikusok a társadalmi hierarchia csúcsán üldögélnek, a lelkes civilek pedig alul szervezkednek, közösségeket építenek és fognak össze, mozgósítanak egy-egy téma mentén. De valóban tömegeket tudnak elérni? Számos társadalomkutató ezt kétségbe vonja: a civilek témái sokszor annyira speciális tudást igényelnek (mennyire értünk a sarki jég olvadásához, a menekültekkel szembeni eljárásrendekhez, az élelmiszer-biztonsághoz?), hogy nem tudás, hanem meggyőzés révén lehet hozzájuk külső támogatókat szerezni.

 

Az NGO-kon belül pedig speciális szakemberekre van ehhez szükség, akiket ki kell nevelni, meg kell fizetni – hol különbözik ez egy céges szakembergárdától?

 

Az NGO-k világa tehát professzionalizálódik, közben a politika amatőrré válik: sorra tűnnek fel olyan politikusok, akik korábban a parlamenten kívül csináltak karriert, egzisztenciálisan a szavazók akaratától nem függenek.

 

A pártszervezetek alsóbb szintjei (pl. ifjúsági szatellitszervezetek) pedig ugyanúgy az önkéntes munkára épülnek, mint egy civil szervezeten belül; mára az önkéntesség sem mondható kizárólagos civil jelszónak. A civil és a politikai szféra tehát bizonyos területeken egymásra csúszott.

 

Kritika éri a civil retorika hangzatosságát, heroizmusát is, ami ugyanúgy jókra és rosszakra osztja a világot, mint számos politikus. A civilek közbeszédben való részvétele pedig, emeli ki néhány kritikai hang, ugyanúgy feszültségkeltő, rosszindulatú és bomlasztó tud lenni, mint amit a politikától már megszoktunk. Elég kemény szavak ezek, és nem mindegy, hol hangzanak el: lábjegyzetelt tudományos cikkben vagy kormányszóvivői sajtótájékoztatón. Előbbiről nem sokat tudunk, utóbbitól elhűlünk, mert őszintétlen, sasszézó mozdulatoknak tűnnek, melyek végső soron a politika túlhatalmát szeretnék bebiztosítani.

 

Miért jutnak ki olyan nehezen a lábjegyzetelt kritikák a tudományos világ elefántcsonttornyaiból? Ez lehet, hogy pont a civil szabadságokat képviselő közszereplőkön és újságírókon múlik. Ha a mundér becsületének tudatos védelméről van szó, akkor az nem tűnik jó taktikának, mert a politika lecsap a civil világban létező, senki által ki nem mondott ellentmondásokra.

 

Vannak azért persze ezzel foglalkozó cikkek, az Új Szó hasábjain írt Mózes Szabolcs a Tisztességes Szlovákiáért mozgalom politizálásának ellentmondásairól, a Mérce.hu portálon pedig megjelent a nemzetközi NGO-k anti-neoliberális kritikája. Ez utóbbi látványos lépéskényszerben született, a jobboldali-radikális kritikákból próbálja kifogni a szelet. Szerencsésebbnek tűnik valamilyen okos „megelőző kritika” megfogalmazása, ami a politikai csatamezők helyett kerekasztalok vitaterepére tudja áthelyezni a civil aktivitással kapcsolatos kérdéseket.

 

Kollai István írása először a pozsonyi Új Szó című napilapban jelent meg. A felvidéki lappal az Azonnali együttműködik, ezért is olvashattátok ezt a cikket itt és most.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A listára kerüléshez nem csak az kellett, hogy jó hely legyen az úticél, hanem az is, hogy ne kelljen túl sok pénzt költeni rá.

Bár az új stadionok kihasználtsága sokszor tragikus, nagyon úgy tűnik, tényleg nem tettek rosszat az érdeklődésnek.

Azt viszont még nem tudják, hogy milyen gyakran lesz meghallgatás, és elviszik-e szavazásig a dolgot, de szerintük nem a szankcionálás a lényeg.

Egy jótékony célú árverésen ennyiért vette meg az elődje arcára formált tésztaszaggatót a főpolgármester. Ott voltunk.

A salgótarjáni Turcsány László lemondott, majd ezt visszavonta, de közölte: frakcióvezető semmiképp sem marad.

Olyasvalakit keresünk, aki tud szerkeszteni és újságot is írni, és ami legalább ennyire fontos: hogy az Azonnalit is jól ismeri.

75 százalékkal csökkentené ennek mértékét az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, és ami marad, annak a nagy része is a demokráciára és a jogállamiságra menne.

A hét kérdése

Még mindig nem tudja túltenni magát az ország Győr egykori polgármesterének horvátországi nyaralásán, úgyhogy biztos nem csak a mi fantáziánkat mozgatja Borkai sorsa. Itt a hét kérdése!

Azért ide elnéznénk

Január 20-án, hétfőn este a belvárosi Rába hotelben. Regisztráljatok!

Szakértők beszélik ki a helyzetet január 21-én Budapesten.

Az év legjobb bulija január 22-én szerdán. Reggeltől hajnalig!

Kiállítás Jankovics Marcell ismert és kevésbé ismert műveiből: animációktól Trianon-rajzokig. Február 2-ig a Műcsarnokban.

Politikai aspektusok a cseh és a szlovák művészetben 1989 után. Izgi kiállítás Pozsonyban egészen február 23-ig.

Ezt is szerettétek

Szerintünk az újságírókat korlátozó új szabályok nem felelnek meg az alkotmány követelményeinek, úgyhogy bepereltük az Országgyűlés Hivatalát és magát Kövért is.

Mikor lesz tárgyalás és ítélet? Mi lesz, ha nyerünk? Hogy néz ki egyáltalán egy kereset a házelnök ellen? Elmondjuk a perünk kulisszatitkait!

Eddig is csak egy-két helyen szabadott videózni a parlamentben, de mostantól még kevesebb helyen lehet, és még hangfelvételt készíteni se szabad szinte sehol a Házban.

Twitter megosztás Google+ megosztás