Ha a különbségeket hangsúlyozzuk, a közös kormányzás realitását kérdőjelezzük meg, azt az érzetet keltve, hogy egy átmeneti időszak után visszatérhet a Fidesz-KDNP szövetség autoriter berendezkedése.
A közös lista üzenete egyértelmű: az ellenzék pártjai 2022-ben már nem önmagukkal akarnának versenyezni, hanem Orbán Viktor rendszerét leváltani. A több listás indulás ellenben az ellenzéken belüli rivalizálást tartaná fenn – 2018-ig minden választás megmutatta ennek eredményét.
Ne tegyünk úgy, mintha az ellenzéki pártok mindegyike ugyanazt gondolná. Hagyjunk teret a versengésnek – akár több listán indulunk, akár egy előválasztáson megszülető közös listán.
A választási matematika nem tud arra választ adni, hány listával lesz esélye győzni az ellenzéknek. Ezt a politikusoknak kell eldönteniük, és az eredmény sikeréről a választókat meggyőzniük.
Közös egyéni jelöltek és közös miniszterelnök-jelölt állítása elengedhetetlen a 2022-es ellenzéki győzelemhez. A listák kérdése ehhez képes mellékes, és eleve több kérdést vet fel, mint megoldást ad. Ám a Jobbik meggyőzhető a közös listáról is, csak ennek még nem jött el az ideje.
Az ellenzék csak akkor tud győzni, ha mindenkit meg tud szólítani, aki ma nem fideszes. Nem mondhat le azokról, akik egy közös listát sohasem ikszelnének valamelyik rajta lévő párt miatt.
Világossá kell tenni, hogy az ellenzéki pártok tisztában vannak vele, hogy a magyar politika fő törésvonala a rezsim és ellenzéke között húzódik, és egyaránt képesnek kell lenni megszólítani a heterogén ellenzéki választói koalíció sokféle csoportját.
A mindent és mindenkit bedaráló fideszes gépezettel szemben csak egy nagyon széles ellenzéki koalíciónak van esélye. Két vagy több lista szükségszerűen versenyhelyzetet teremt, amely a célegyenesben teremti meg újra a veszekedő ellenzék képét.