Itt mindenki olasz volt és akart lenni, aki a kékeknek szurkolt

Olasz Eb-győzelem, fülkeforradalom Moldovában, tervezett magyar borászati egyetem és Merkel alkotmánybírósága a hétfői Reggeli feketében!

Buongiorno a tutti!

Még mielőtt elkezdődött volna az Eb-döntő, megírtam ezt a részt, de most, hogy éjjel egy után hazasétáltam a dudálások és üvöltések tengerében, az összes létező sört végigkóstolva, a legnagyobb örömmel írhatom le, hogy az Európa-bajnokságot Olaszország nyerte.

Soha nem volt kérdés, hiába tippeltek az Azonnali szakértői Angliára: itt kell lenned Olaszországban, hogy elhidd. És én itt vagyok.

Itt, Firenzében engem még arra is rávett a foci Eb, hogy vegyek néha Gazzetta dello Sportot, és abban nézegessem a statisztikákat, sőt, külön bringát is rendeltem magamnak, mert azzal gyorsabb kimenni a folyópartra meccset nézni, igaz, pont mára, az Eb utáni első napra lesz csak összeszerelve.

Az elmúlt hetekben legalább négyszer fordult elő, hogy arra lettem figyelmes, hogy az ablakom alatt szirénázva, motoros rendőrök kíséretében elhalad az olasz válogatott csapatbusza és az őket kísérő kisbuszok, limuzinok, legutóbb tegnapelőtt: az egész Eb alatt Firenzében,

egy városrésszel arrébb, Covercianoban megszálló Squadra Azzurra a reptérre indult, a fél város meg az erkélyéről fotózta mindezt, miközben azt üvöltözte nekik, hogy dai, dai, dai.

Az olasz fociszövetség központja nem Rómában, hanem itt, Firenzében található ugyanis. Elég jó helyen, de nem csak azért, mert két sarokkal arrébb már olajfákat lehet nézegetni, hanem mert az utcát az olasz költőről, Gabriele D’Annunzióról nevezték el, aki 101 éve Fiumében szex, drogok, fasizmus mottóval megalapította a saját, 1920 szeptemberétől karácsonyig fennálló államát, amit művészek odacsábításával és kalózkodásból igyekezett eltartani, amíg Olaszország véget nem vetett a kalandnak.

A legnagyobb public viewing helyeken a magyar meccseket az esti idősávokban például eleve nem is adták, csak délután, így a sorsdöntő német-magyar, győzelemmel felérő döntetlent egy kiskocsma hátuljában kellett nézni, mert a nagyobb tévéken és a teraszokon a francia-portugál ment. Igaz, miután a hely tulajdonosa és személyzete megtudta, hogy van ilyen meccs, és hogy mi a tétje, munka helyett ők is inkább Marco Rossit nézték („il nostro amico”), végig hangosan szurkolva a németek elleni magyar győzelemnek.

Az olasz meccsek estéire helyet foglalni már napokkal előre is lehetetlen volt, egy Arno-parti létesítmény a covid miatti létszámkorlát betartására kordonokat is kirakott, majd biztonsági őrökkel ellenőrizte azok érintetlenségét, ám hiába: nagyjából ahogy a röszkei határnál, úgy törték át a meccskezdetről lemaradt tömegek a kordonokat, és miközben futott a vagy ötszáz ember a kivetítő előtt már ülő ötszázhoz, óriási taps és éljenzés fogadta őket.

A maszk meg a többi hülyeség senkit sem érdekelt már: itt mindenki olasz volt és akart lenni, aki a kékeknek szurkolt.

Ez a covid miatti félelmet, a bergamoi horrorképeket és Giuseppe Conte DPCM-rémuralmát immár végleg legyőző, ma az EU-ban lakosságarányosan a legtöbb embert beoltani képes (igen, etéren immáron Magyarországot is leköröző), egy igazi Super Mario vezette Olaszország győzelme. Van mire büszkének lenniük a csapatukon túl is. Vannak persze olyan idióták a magyar Facebookon, akik EU-zászlókat raktak ki a meccs végén, így kárörvendve a brexitelő angolok veresége fölött, de kár rájuk ennél több szót vesztegetni, hiszen itt, Firenzében, a náluk sokkal európaibb Dante, Macchiavelli és Matteo Renzi városában senki sem vonult EU-zászlókkal, egy dudáló autóból sem szólt az Örömóda, és az angolokat se utálja senki, hovatovább, az olaszok imádják az angol és ír pubokat, van is belőlük egy csomó.

Annál inkább a Seven Nations Army és az olasz himnusz utolsó versszaka szólt mindenhonnan, utóbbit tele torokból énekelte mindenki a meccs elején: „Készen vagyunk meghalni, ha Olaszország hív!”

Ha már Olaszország, legyen szó a románokról

Itt él ugyanis az egyik legnagyobb román diaszpóra, akik legutóbb azzal vetették észre magukat, hogy a tavaly decemberi román parlamenti választáson a szélsőjobboldali-lockdownellenes AUR nevű pártra szavaztak közülük a legtöbben, 9 százalékkal a parlamentbe repítve azt, kiütve onnan olyan őskövületeket, mint Victor Ponta exminiszterelnök vagy Traian Băsescu volt államfő. Az AUR ízig-vérig román szélsőjobboldali párt: táplálkozik egyrészt némi Ceaușescu-nosztalgiából, az ortodox egyház iránti hűségből, a náci Vasgárda iránti rokonszenvből, a román politikai elit iránti közutálatból, némi magyarellenességből, a tőlünk keletre évtizedek óta ismerős korrupcióellenes populizmusból és a járványügyi intézkedések – a román ortodox egyház által is vallott – kritikáiból.

Firenzében a románokból egy Decebal feliratú bolton kívül egy Mix market nevű üzlet látszik elsőre, ebben például zakuszkát lehet venni moldovai borok mellett, illetve a nagyon kinti külvárosban a raktárok és outletboltok között van egy román étterem is, ami olaszul még a látszat kedvéért sem ír ki semmit. Nagyjából ide, erre a lelketlen rozsdaövezetnek számító környékre jött múlt héten az AUR párt elnöke, George Simion a kampánybuszával, hogy megerősítse Toszkána románságának körében a párt iránti szimpátiákat. A népviseletet idéző pólóba öltözött politikust rögtön a legerősebb olasz ellenzéki párt, a neofasiszta Olaszország Fivérei helyi elnöke fogadta:

nem kicsit volt furcsa, ahogyan az öltönybe öltözött olasz a Metro áruház parkolójában egy busz árnyékában, 35 fokban próbál helytállni a Nagy-Románia-zászlós románság nagyjából 30 képviselője előtt.

(Itthon ilyesmit Fekete-Győr András és a Momentum szokott csak csinálni, igaz, ők Nyugat-Európában inkább észak felé orientálódnak, és ott sem parkolókban, hanem kulturált helyeken, mint mondjuk müncheni sörkertekben fórumoznak.)

Simionnal – ha már ott voltunk – természetesen interjút is készítettünk, ezt holnap mutatjuk meg nektek az Azonnalin. Amiért viszont erre kitérek már most, az az, hogy ő mennyire nagyon együtt akar működni. Akár velünk mint sajtóval, akár a Fidesszel, akár Giorgia Meloni neofasisztáival – ez nem az a fajta félelmetes, az országát a 2010 előtti Jobbik mintájára izolálni akaró szélsőjobb, mint amilyen képet festenek róla, ez egy sokkal okosabb, számítóbb, mindenkinek a megfelelő kommunikációs formát elővevő, csak és kizárólag Facebookon kommunikáló, a nyugati mainstreammal bátran, de vállaltan csak egy bizonyos határig szembemenő, teljesen pragmatikus valami. Mondanám, hogy a román Fidesz – csakhogy az AUR kiáll azon szabadságjogokért, amiket a Fidesz a védettségi igazolványaival és a járványügyi veszélyhelyzetével meg korlátozásaival elvesz.

Mindeközben Moldovában fülkeforradalom zajlott

A magyar sajtó ingerküszöbét az Azonnalit leszámítva nemigen érte el, hogy Moldovában mindeközben Maia Sandu, a szerény és elsőre szürkének tetsző államfő teljesen át tudta venni a hatalmat azzal, hogy a parlamenti választáson pártja,

a PAS 48 százalékot ért el úgy, hogy csak két másik párt került be a kisinyovi parlamentbe, azaz a többségük biztos, Igor Dodon exelnök nem nagyon tud már keresztbetenni nekik.

Sandu még 2019-ben az Azonnalinak adott interjújában mondta el magyar lapnak először, hogy ő bizony etnikai román, és az, hogy valaki román, Moldovában egyúttal annyit is jelent, hogy EU-párti, hiszen Románia maga – amely kettős állampolgársággal és ezáltal uniós útlevéllel látja el a moldovai románokat – is EU-tag, és miután a két országot nagyjából ugyanaz a nép lakja, hovatovább elég hosszú közös történelmük van, akár egyesülniük is lehetne.

Sandu idáig nyilván nem megy el – a két ország egyesülését célul kitűző, Moldovában is elinduló AUR mindössze 0,5 százalékot kapott tegnap –, az ország nyugati integrációjának elkezdését, az eddigi korrupt rendszerrel való leszámolást azonban igencsak ambicionálja, így nyugodtan kijelenthetjük: Moldovában 2021-ben történt meg a rendszerváltás. Ma hosszabb elemzéssel is jelentkezünk erről.

Jön, jön, jön: az első magyar borászati egyetem!

Kevés helyen figyeltek fel arra, hogy az eddigi állami egyetemeket közalapítványokba rakós történetnek van egy meglepőnek és váratlannak ható, valójában azonban teljesen logikus, hovatovább támogatandó és konstruktív lépése is: a tokaj-hegyaljai borászati egyetem megalapítása. Magyarországon ugyanis rendkívül unikális (és piactorzító) módon a nemzet borvidékének tartott, a himnuszban is megénekelt nektár alapanyagát adó Tokaj-Hegyalján van egy olyan borászat, ami egyrészt mérete, termelési volumene és piaci jelenléte okán az ország egyik legnagyobbja, másrészt pedig a magyar állam tulajdonában van: a Tokaj Kereskedőházról Grand Tokajra keresztelt cég.

Az új egyetem ennek a cégnek az eddigi állami részvénypakettjét kapja meg, így a Grand Tokaj nyereségéből finanszírozza magát, ami rögtön két dolgot jelent: az a rendre hallott pletyka, hogy az elmúlt években technológiailag rendkívüli módon feltuningolt állami borászat fel lesz szeletelve, és szeletenként el lesz adva a Tokaj környékén már évek óta sürgölődő NER-közeli politikusoknak és üzletembereknek, továbbra is a pletykák szintjén mozog – hiszen ha kicsontoznák, és a legjobb részeit értékesítenék, nem nagyon tudna mi pénzt termelni az új egyetemnek –, illetve hogy a borvidék termésének jó harmadát piacra dobó Grand Tokajnak muszáj lesz nyereségesnek lennie. Az egyetem értelemszerűen megkapja a tarcali szőlészeti és borászati kutatóintézetet is, valamint egy sárospataki hotelépületet, amit szállodaként szeretnének majd üzemeltetni – ez is hozhat pénzt.

Bármennyire is próbálkozik a borügyekben teljesen és bizonyítottan fogalmatlan Jobbik és sajtója valahogy furcsának beállítani mindezt, itt annyi történik, hogy az állam úgy tesz, mintha jó gazda lenne. Felismerhették ugyanis, hogy a 2010-es kormányváltás óta rengeteg állami pénzt beleöltek a Grand Tokaj technológiájába, és ha már közpénzről van szó, ugyan miért ne tegyék ezt hozzáférhetővé azon borászhallgatók számára, akik a felsőoktatásban legközelebb a németországi Geisenheimben láthatnak jól működő borászati egyetemet meg eleve, modern technológiát.

Egy rendes borászati egyetem tényleg fontos lenne, már ha a mindenkori kormány nemcsak ingyenborok bekérője, majd tisztelet- és kenetteljes megivója akarna lenni – rossz pohártartással természetesen, feldicsérve a szétbarikolt vörösöket –, hanem tenni is szeretne valamit kevés sikerágazatunk egyikének jövőjéért.

Ehhez pedig az kell, hogy a hallgatók rendelkezésére álljon sok-sok szőlőterület, amin kedvükre kísérletezhetnek a tanultak alapján (ilyenje van a Grand Tokajnak), egy érdemi technológiával rendelkező borászati üzem (lásd Grand Tokaj), lehetőség a tömeges mikrovinifikációra (azaz a hallgatók által művelt kísérleti szőlőből kísérleti borokat készíteni), labor, rendes kóstolótermek, megfelelő tanárok geológustól a közgazdász-marketingszakemberen és a mikrobiológuson át a logisztikusig (a tokaji borvidéken és szellemi-gazdasági holdudvarában bőven találni ilyeneket, már csak el kell őket hívni tanítani a tervezett külföldi oktatók mellé) és rengeteg pénz a kóstolandó borok beszerzésére, és ezalatt nem a NER-borászatok és rokonok tételeire, hanem a világ releváns boraira gondolok, hogy senki ne a ProWeinon jöjjön rá: ezen a piacon más is van.

Ezek a nyugat-európai borászati egyetemeken alapnak számítanak, itthon álomnak.

Most minimum négy helyen kezdődik el ősszel szőlész-borász alapképzés itthon, és a Felvi.hu alapján a leendő sárospataki Tokaj-Hegyalja Egyetem még köztük sincs. Nem tudom, mi a pontos cél az egyetemmel, hiszen még honlapja sincs neki, és a sajtóban is olyanokat nyilatkoznak csak, hogy folyik az előkészítő munka: abban viszont mindenki egyetérthet, hogy az ország adottságai és történelme ellenére is egyik legszomorúbb helyzetű régiójában egy ilyen kezdeményezésnek csak szurkolni lehet.

Nem végzi a hivatal a dolgát? Szólj nekünk!

Az elmúlt hetekben több olyan ügyről is tudomást szereztünk, amikor magyar állami hivatalok a törvényes határidőre fittyet hányva egész egyszerűen nem válaszoltak/intézkedtek az őket az adójukból eltartó és fizető állampolgárok dolgában. Volt, aki a médiához fordult, mi feltettük a kérdéseket az ügye kapcsán a hivatalnak, és láss csodát, a sajtókérdésekkel tele e-mail beérkezte után pár órával már meg is oldódott az ügy. Ha csak ennyi kell, hát legyen: ha szerinted a problémád rendszerszintű működésképtelenségre, defektre, neadjisten nemtörődömségre, vagy épp egy EU-s rendelet magyarországi alkalmazni nem akarására fut ki, írj nekünk, és igyekszünk segíteni.

Mit olvass?

• Németország banánköztársaság volna? A jobboldali, az AfD-t néha túl szépnek látó Junge Freiheit hetilap szerint kezd olyan lenni, mégpedig azért, mert a nép által leginkább tisztelt intézmény, a német alkotmánybíróság tagjai testületileg elfogadták Angela Merkel kancellár vacsorameghívását még azelőtt, hogy döntést hoznának arról, hogy Merkel megszegte-e a kancellári pozíciójával járó semlegességi kötelezettséget, amikor 2020-ban leszólt a türingiai CDU-nak, hogy lesznek szívesek nem együtt szavazni az AfD-vel. Ezek után a hatalmi ágak szétválasztásáról beszélni minimum komolytalan lesz, főleg, hogy Németország ellen pont a kormánytól amúgy elvileg független alkotmánybíróság egyik döntése miatt indított minimum abszurd és nonszensz módon kötelezettségszegési eljárást az Európai Bizottság: egy vacsorameghívás után hogyan bizonygassa azt a német kormány, hogy de hát nekik semmi közük a karlsruhei elefántcsonttoronyhoz? Merkel és a német politikai elit egy részét persze eleve zavarja a viszonylag konzervatív, a jelenlegi föderalista brüsszeli elitnek az ever closer union szándékait rendre megakasztó testület munkája, nem is csoda, hogy orbáni mintára (vagy orbán merkeli?) igyekszik azt felduzzasztani a saját embereivel: a német Ab elnöke most például az a Stephan Harbarth, aki 2018-as megválasztásáig a merkeli CDU parlamenti képviselője, és egy darabig frakcióvezető-helyettese is volt.
• Túl sokat ígért volna Kína a vakcináival? A svájci Neue Zürcher Zeitung utánajárt, hogy ahol kínai oltásokkal kezelték a népet – legyen az a világ legnagyobb covid elleni oltást gyártó cégévé előlépett SinoVac vagy az itthon is használt Sinopharm, mindkettő elölt vírusos technológiát használ –, azokban az országokban most újabb járványhullám van. Hogy ennek a kínai vakcinák-e az okai, azt az NZZ nem tudta megválaszolni, mindenesetre akit érdekel, milyen egy olyan újságcikk, amit nem egy magát az egyik vakcinagyártó PR-osztályára odaképzelő szerző ír, olvassa el nyugodtan.
• A Transindexen van egy baromi érdekes cikk egy a képzőművészetin most végző kolozsvári egyetemistáról, aki különféle ruhákba belebújva arra volt kíváncsi, mennyire változik meg az énképe, aktuális egója tőlük. Neoprotenstáns, cigány és rocker szetteket is kipróbált!
• Ha már Kolozsvár, a város egyik hot topicja régóta az, hogy mennyire drága ott lakni, a román viccportál, a Times New Roman le is csapta ezt: mint írják, az Európa-szerte tapasztalt hőhullám miatt kitágultak az Erdély fővárosában lévő bérlakások is, így a tulajdonosok rögtön megjelentek a helyszíneken, hogy megmérjék, mennyivel, és hozzáigazítsák a bérleti díjakat.

Tetszett? Nálunk ilyen egy hírlevél. Iratkozz fel lejjebb!

NYITÓKÉP: Az Eb-döntő után Firenzében. Fotó: Bukovics Martin / Azonnali