Szerző:
Bakó Bea
A német alkotmánybíróság tavalyi döntése miatt most a német kormány kapott kötelezettségszegési eljárást a nyakába. Ezek szerint a Bizottság belepofázhat politikai alapon AB-döntésekbe, ez csak a tagállamoknak tilos.
Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!
Az Európai Bizottság a múlt héten kötelezettségszegési eljárást indított egy kormány ellen a tőle független alkotmánybíróság döntése miatt. Természetesen nem Magyarországról van szó. Hanem a német alkotmánybíróság tavaly májusi, ún. PSPP-döntéséről, amiről anno Techet Péter hosszan szakértett az Azonnalin.
Röviden: ez az ítélet azért volt fontos, mert először fordult elő, hogy – konkrétan az Európai Központi Bank kötvényvásárlási programja kapcsán –
mondván, hogy a luxembourgi bíróságnak az a korábbi ítélete, amely leokézta ezt a kötvényvásárlási programot, olyan szinten „önkényes” és „követhetetlen”, hogy nem is köti a német AB-t.
Az én ízlésem szerint mindez meglehetősen intelligens trollkodás, ez a leokézás ugyanis pont a német AB által kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárásban történt: magyarul a német AB az EU-jog által előírt kötelességének eleget téve megkérdezte az Európai Bíróságot az érintett EU-jogi rendelkezések értelmezéséről (erre egyébként csak mostanában szokott rá, korábban magabiztosan értekezett EU-jogi ügyekről önállóan is), aztán azt mondta, hogy hát barátom, te pedig hülye vagy, oké, hogy neked ez a véleményed, de nekem meg nem.
Mivel az EU-jog által szabályozott területeken az EU-jog elsőbbséget élvez a tagállami joghoz képest (azaz ütközés esetén az előbbit kell alkalmazni), így kiverte a biztosítékot, hogy a német alkotmánybírák a német jog alapján elmarasztaltak egy EU-jog által szabályozott pénzügyi programot (aminek a lényege az, hogy az Európai Központi Bank megvásárolhatja az eurótagállamok államkötvényeit, ezáltal tulajdonképpen hitelezheti ezen államokat).
Az elmúlt csaknem harminc évben ugyanis számos döntésben összetett szempontrendszert dolgozott már ki a Bundesverfassungsgericht arra nézve, hogy mikor lehet az EU-jogot figyelmen kívül hagyni a német alkotmány érvényesülése érdekében.
Ez ráadásul nem tekinthető légből kapott és öncélú bírói aktivizmusnak sem, hiszen – például a magyarral ellentétben – a német alkotmány egyes rendelkezései az úgynevezett örökkévalósági klauzulának köszönhetően módosíthatatlanok: azaz még a parlament két háza kellő többséggel sem nyúlhat hozzá, más, mondjuk az EU meg főleg nem. A konkrét esetben az örökkévalósági klauzula által érinthetetlennek minősített demokrácia elvéből (és hozzá kapcsolódóan a német állampolgárok választójogából) vezették le a döntést az alkotmánybírák, mondván, az, hogy a költségvetés megalkotásának joga a nép által választott Bundestagot illeti, szintén a demokrácia elvének védett, megváltoztathatatlan körébe tartozik.
Mivel persze arra még a német AB sem vindikálta a jogot magának, hogy EU-s szerveket bármire is kötelezzen, így az ítéletnek gyakorlati folyománya csak a német parlamentre és kormányra nézve volt, mondván: nekik kellene szigorúan ellenőrizniük, hogy az EU-s szervek aktusai (konkrét esetben az EKB kötvényvásárlási programja) tiszteletben tartják-e hatásköreiket az arányosság elve jegyében. Ebből persze az lett, hogy az érintettek sietve közölték, hogy amúgy ők erről meggyőződtek, az EKB mindenféle dokumentumokat a rendelkezésükre bocsátott, és nyugi, minden teljesen rendben volt.
Ennek ellenére az Európai Bizottság – amit ugye egy Merkel által felfelé buktatott, választópolgárok által meg még soha sehova nem választott német politikus vezet – több, mint egy évet gondolkodott a dolgon, aztán végül a múlt héten csak bejelentette, hogy kötelezettségszegési eljárást indít az ügyben Németország ellen az EU-jog alapelveinek – konkrét esetben az EU-jog elsőbbségének – megsértése miatt. A közlemény szerint „komoly precedenst teremt” a német AB további gyakorlatára és más tagállami felsőbíróságok számára is az EU-jog elsőbbségét megtagadó ítélet.
A Bizottság ezzel a lépéssel egy sor olyan dolgot üzen, ami után a brüsszeli testület jogállamiság feletti „mélységes aggódása” ezek után legfeljebb annyira lesz hiteles, mint a pár hete még a foci Eb miatt negyedik hullámtól tartó Fekete-Győr András a keddi Eb-meccsen.
Nézzük is sorban:
+ Indokolásként azt előadni, hogy micsoda veszélyes precedens a német döntés, és mit csinálnak majd más tagállamok alkotmánybíróságai ezek után (kimondatlanul is itt elsősorban a magyar és a lengyel lehet a célzás tárgya),
(Tény, hogy például a magyar AB is jobb esetben trehányul, rosszabb esetben szántszándékkal ferdítve hivatkozza olykor a Bundesverfassungsgericht gyakorlatát, de ez nem az utóbbi hibája, és pláne nem jelenti azt, hogy a német AB-nak egyes kérdésekben öncenzúrát kéne gyakorolnia azért, mert vannak olyan hülyék, akik az ítéletét majd félremagyarázzák.)
+ Egy tagállamot, vagyis annak kormányát cseszegetni egy tőle független felsőbíróság döntése miatt olyan, mintha a szomszédomnál kapcsolnák ki az áramot, mert én nem fizettem a villanyszámlát. Ebben a logikában ráadásul a következetlenségen kívül van rosszabb is, ami már a konkrét következményeket illeti.
+ Hiszen mire is irányulna akkor a kötelezettségszegési eljárás?
Amikor Lengyelországban és Magyarországon hasonló opciókkal élt a jogalkotó, akkor meg érdekes módon – amúgy teljesen jogosan – ment a hápogás „Brüsszelben”. Eszerint azonban a Bizottságnak szabad politikai alapon belepofázni egy alkotmánybírósági döntésbe, ez csak a tagállami kormányoknak tilos…
+ Végül pedig ha bírósági szakaszba ér az ügy és az Európai Bíróság elé kerül, akkor az Európai Bíróságnak majd arról kell döntenie, hogy jogsértő-e a német AB (sőt, maga Németország), amiért az ő, az Európai Bíróság döntését lesöpörte az asztalról. Nem kell ehhez a nemo iudex in causa sua elvét ismerni, józan paraszti ésszel is belátható, hogy ez mekkora nonszensz.
Őszintén szólva egy ideje én már csak szelíden mosolygok, mikor a Bizottság részéről valaki a jogállamiságról kezd papolni, de ezután már hangosan röhögni fogok.
A szerző EU-jogász, az Azonnali egyik főszerkesztője. Ezt a cikket és még sok minden mást már hajnalban a postafiókjukba kapták az Azonnali hírlevele, a Reggeli fekete feliratkozói. Iratkozz fel te is, hogy ne maradj le semmiről! Ha Bakó Beától olvasnál még, ide kattints!
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.