Amit az Európai Bizottság csinál most Németországgal, azért más kormányokat cseszegetni szokott

Bakó Bea

Szerző:
Bakó Bea

2021.06.18. 07:44

A német alkotmánybíróság tavalyi döntése miatt most a német kormány kapott kötelezettségszegési eljárást a nyakába. Ezek szerint a Bizottság belepofázhat politikai alapon AB-döntésekbe, ez csak a tagállamoknak tilos.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Az Európai Bizottság a múlt héten kötelezettségszegési eljárást indított egy kormány ellen a tőle független alkotmánybíróság döntése miatt. Természetesen nem Magyarországról van szó. Hanem a német alkotmánybíróság tavaly májusi, ún. PSPP-döntéséről, amiről anno Techet Péter hosszan szakértett az Azonnalin.

Röviden: ez az ítélet azért volt fontos, mert először fordult elő, hogy – konkrétan az Európai Központi Bank kötvényvásárlási programja kapcsán –

a német alkotmánybíróság egy EU-s szervről megállapította, hogy a hatásköreit túllépve, ultra vires cselekedett. Sőt, ennél továbbmenve az Európai Bíróságnak is beintettek a karlsruhei bírák,

mondván, hogy a luxembourgi bíróságnak az a korábbi ítélete, amely leokézta ezt a kötvényvásárlási programot, olyan szinten „önkényes” és „követhetetlen”, hogy nem is köti a német AB-t.

Az én ízlésem szerint mindez meglehetősen intelligens trollkodás, ez a leokézás ugyanis pont a német AB által kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárásban történt: magyarul a német AB az EU-jog által előírt kötelességének eleget téve megkérdezte az Európai Bíróságot az érintett EU-jogi rendelkezések értelmezéséről (erre egyébként csak mostanában szokott rá, korábban magabiztosan értekezett EU-jogi ügyekről önállóan is), aztán azt mondta, hogy hát barátom, te pedig hülye vagy, oké, hogy neked ez a véleményed, de nekem meg nem.

Mivel az EU-jog által szabályozott területeken az EU-jog elsőbbséget élvez a tagállami joghoz képest (azaz ütközés esetén az előbbit kell alkalmazni), így kiverte a biztosítékot, hogy a német alkotmánybírák a német jog alapján elmarasztaltak egy EU-jog által szabályozott pénzügyi programot (aminek a lényege az, hogy az Európai Központi Bank megvásárolhatja az eurótagállamok államkötvényeit, ezáltal tulajdonképpen hitelezheti ezen államokat).

Européer körökben ezen a döntésen csak megbotránkozni illik az EU jövője iránti mélységes aggódás mellett, holott az ítélet nem volt épp egy derült égből villámcsapás a német AB korábbi joggyakorlata fényében.

Az elmúlt csaknem harminc évben ugyanis számos döntésben összetett szempontrendszert dolgozott már ki a Bundesverfassungsgericht arra nézve, hogy mikor lehet az EU-jogot figyelmen kívül hagyni a német alkotmány érvényesülése érdekében.

Ez ráadásul nem tekinthető légből kapott és öncélú bírói aktivizmusnak sem, hiszen – például a magyarral ellentétben – a német alkotmány egyes rendelkezései az úgynevezett örökkévalósági klauzulának köszönhetően módosíthatatlanok: azaz még a parlament két háza kellő többséggel sem nyúlhat hozzá, más, mondjuk az EU meg főleg nem. A konkrét esetben az örökkévalósági klauzula által érinthetetlennek minősített demokrácia elvéből (és hozzá kapcsolódóan a német állampolgárok választójogából) vezették le a döntést az alkotmánybírák, mondván, az, hogy a költségvetés megalkotásának joga a nép által választott Bundestagot illeti, szintén a demokrácia elvének védett, megváltoztathatatlan körébe tartozik.

Mivel persze arra még a német AB sem vindikálta a jogot magának, hogy EU-s szerveket bármire is kötelezzen, így az ítéletnek gyakorlati folyománya csak a német parlamentre és kormányra nézve volt, mondván: nekik kellene szigorúan ellenőrizniük, hogy az EU-s szervek aktusai (konkrét esetben az EKB kötvényvásárlási programja) tiszteletben tartják-e hatásköreiket az arányosság elve jegyében. Ebből persze az lett, hogy az érintettek sietve közölték, hogy amúgy ők erről meggyőződtek, az EKB mindenféle dokumentumokat a rendelkezésükre bocsátott, és nyugi, minden teljesen rendben volt.

Vagyis az ítéletnek konkrétan nulla gyakorlati következménye lett.

Ennek ellenére az Európai Bizottság – amit ugye egy Merkel által felfelé buktatott, választópolgárok által meg még soha sehova nem választott német politikus vezet – több, mint egy évet gondolkodott a dolgon, aztán végül a múlt héten csak bejelentette, hogy kötelezettségszegési eljárást indít az ügyben Németország ellen az EU-jog alapelveinek – konkrét esetben az EU-jog elsőbbségének – megsértése miatt. A közlemény szerint „komoly precedenst teremt” a német AB további gyakorlatára és más tagállami felsőbíróságok számára is az EU-jog elsőbbségét megtagadó ítélet.

A Bizottság ezzel a lépéssel egy sor olyan dolgot üzen, ami után a brüsszeli testület jogállamiság feletti „mélységes aggódása” ezek után legfeljebb annyira lesz hiteles, mint a pár hete még a foci Eb miatt negyedik hullámtól tartó Fekete-Győr András a keddi Eb-meccsen.

Nézzük is sorban:

+ Indokolásként azt előadni, hogy micsoda veszélyes precedens a német döntés, és mit csinálnak majd más tagállamok alkotmánybíróságai ezek után (kimondatlanul is itt elsősorban a magyar és a lengyel lehet a célzás tárgya),

annak kimondása, hogy egy alkotmánybíróság normális jogállami működése a Bizottság szerint nem a saját alkotmány betartatását jelentené, hanem a politikai igazodást és annak figyelését, hogy a szomszédban majd mit szólnak ehhez.

(Tény, hogy például a magyar AB is jobb esetben trehányul, rosszabb esetben szántszándékkal ferdítve hivatkozza olykor a Bundesverfassungsgericht gyakorlatát, de ez nem az utóbbi hibája, és pláne nem jelenti azt, hogy a német AB-nak egyes kérdésekben öncenzúrát kéne gyakorolnia azért, mert vannak olyan hülyék, akik az ítéletét majd félremagyarázzák.)

+ Egy tagállamot, vagyis annak kormányát cseszegetni egy tőle független felsőbíróság döntése miatt olyan, mintha a szomszédomnál kapcsolnák ki az áramot, mert én nem fizettem a villanyszámlát. Ebben a logikában ráadásul a következetlenségen kívül van rosszabb is, ami már a konkrét következményeket illeti.

+ Hiszen mire is irányulna akkor a kötelezettségszegési eljárás?

Mit kellene csinálnia a német kormánytöbbségnek, hogy a Bundesverfassungsgericht szörnyű bűnét jóvátegye? Törvénnyel semmisítse meg a PSPP-döntést? Váltsa le az alkotmánybírókat? Tiltsa meg az alkotmánybíróságnak, hogy bizonyos ügyeket felülvizsgáljon?

Amikor Lengyelországban és Magyarországon hasonló opciókkal élt a jogalkotó, akkor meg érdekes módon – amúgy teljesen jogosan – ment a hápogás „Brüsszelben”. Eszerint azonban a Bizottságnak szabad politikai alapon belepofázni egy alkotmánybírósági döntésbe, ez csak a tagállami kormányoknak tilos…

+ Végül pedig ha bírósági szakaszba ér az ügy és az Európai Bíróság elé kerül, akkor az Európai Bíróságnak majd arról kell döntenie, hogy jogsértő-e a német AB (sőt, maga Németország), amiért az ő, az Európai Bíróság döntését lesöpörte az asztalról. Nem kell ehhez a nemo iudex in causa sua elvét ismerni, józan paraszti ésszel is belátható, hogy ez mekkora nonszensz.

Őszintén szólva egy ideje én már csak szelíden mosolygok, mikor a Bizottság részéről valaki a jogállamiságról kezd papolni, de ezután már hangosan röhögni fogok.

A szerző EU-jogász, az Azonnali egyik főszerkesztője. Ezt a cikket és még sok minden mást már hajnalban a postafiókjukba kapták az Azonnali hírlevele, a Reggeli fekete feliratkozói. Iratkozz fel te is, hogy ne maradj le semmiről! Ha Bakó Beától olvasnál még, ide kattints!

Bakó Bea
Bakó Bea az Azonnali főszerkesztője
Bakó Bea
Bakó Bea az Azonnali főszerkesztője

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek