Egymásnak beszólva, de közösen emlékezett a horvát jobb- és baloldal a partizánokra

Június 22-e a fasizmus elleni nemzeti ünnep Horvátországban. Először emlékeztek meg jobb- és baloldali politikusok közösen, Andrej Plenković kormányfő pedig egyértelműen kijelentette: a partizánok a horvát szabadságért harcoltak. Zoran Milanović baloldali államfő azonban mégis beszólt neki. Eközben Zágrábban ismét fellángolt a vita, hogy nevezzék-e vissza a Nemzeti Színház előtti teret Titóra.

1941. június 22-én alakult meg a közép-horvátországi Sziszekben (Sisak) az első partizánegység. Ezzel

Erre emlékezik ezen a napon minden évben Horvátország. Az antifasizmus ugyanis – még az államalapító, hajdanán szintén kommunista Franjo Tudjman államfő kérésére – jelenleg is Horvátországnak az alkotmányában rögzített egyik alapelve.

Fordulat a jobboldalon?

Idén a partizáncsapat megalakulásának 80. évfordulóját a politikai elit közösen ünnepelte, Sisakban jelen volt Zoran Milanović szociáldemokrata államfő ugyanúgy, mint Andrej Plenković konzervatív miniszterelnök. Plenkovićot több minisztere is – többek között a veteránokért felelős Tomo Medved – is elkísérte.

Plenković jelenlétét dicsérték baloldali értelmiségiek is. Tvrtko Javina, zágrábi történészprofesszor szerint Plenković jelenléte pozitív fordulat lehet a horvát jobboldal emlékezetpolitikájában, ahol eddig inkább a nácikkal szövetséges usztasákra volt szokás megemlékezni. Emlékezetes: Tudjman az usztasákat és partizánokat egyaránt horvát hősöknek tartotta – noha egymás ellen harcoltak –, és még azt is felvetette, hogy a halottaikat az egykori usztasa koncentrációs táborban, Jasenovacban egy közös sírban kéne eltemetni, ez ellen azonban mindkét oldal élesen tiltakozott.

Javina a változást abban is látja, hogy

Többen azt szeretnék, hogy az usztasák egykori – és a horvát jobboldalon ma is népszerű – „Za dom spremni” („A hazáért készen”) köszöntésének használatát is büntessék. Ognjen Kraus, a zágrábi zsidó hitközség elnöke már háromszor találkozott emiatt Plenković-tyal, aki – Kraus szerint – nyitott a köszöntés tiltására.

Nem Plenković az első jobboldali kormányfő azonban, aki megemlékezett az első partizáncsapatról Sisakban, mert így tett a mára a konzervatív HDZ-ből kilépett Jadranka Kosor is. Azonban például Kolinda Grabar-Kitarović korábbi államfő – aki a HDZ jobbszéléhez tartozott – sohasem gyakorolt ilyen gesztust.

Plenković: A partizánok miatt győztesek lettünk

A sisaki megemlékezésen Franjo Habulin, a Horvát Antifasiszta Harcosok Szövetségének elnöke kiemelte, hogy az elmúlt 30 évben a politikai élet hallgatott „Horvátország fasizálódásáról és usztasadásáról”. Szerinte

mert a partizánokra való emlékezést a 1992 és 1995 közötti horvátországi polgárháborúra – horvát megfogalmazásban: a „honvédő háborúra” – való emlékezés szorította ki. Emellett felpanaszolta, hogy a független Horvátországban elszaporodtak ismét a fasiszta és usztasa jelképek és eszmék.

Beszédében Plenković élesen elítélte a nácikkal szövetséges usztasa államot. Szerinte nem lehet az usztasákra pozitívan emlékezni. A konzervatív kormányfő úgy véli: a horvát szabadságért egyedül a partizánok harcoltak akkor. Azonban a tudjmani dialektikus történelemértelmezést magáévá téve

Plenković méltatta a horvát parizánmozgalmat, amely szerinte Európa egyik legjelentősebbje volt, de szerinte az európai történettudomány még nem kezeli ennek megfelelően. Hozzátette: a partizánok miatt kerülhettek a horvátok a második világháború után a győztesek közé – és ezért köszönetet mondott azon 70 embernek, akik Sisakban 80 éve megalapították az első partizáncsapatot. Plenković beszédét hatalmas ováció fogadta a főleg baloldali hallgatóságban.

Milanović: Nem az a lényeg, hogy nyertünk

Zoran Milanović szocdem államfő a beszédében azonban kissé visszaszólt Plenkovićnak. Először is kiemelte, hogy nem először van itt, másodszor elutasította, hogy az egész partizánmozgalmat csak azért éltessék, mert végül ők győztek. „Horvátország nem a győztesek, hanem az igazság oldalán állt” – mondta az államfő, és kiemelte, hogy

Lottószemléletnek nevezte azt a jobboldali hozzáállást, amely Horvátország győzelmeit hajlandó csak tudomásul venni. Milanović a beszéde végén emlékeztetett arra, hogy nem volt mindig jelen a sisaki megemlékezéseken az egész állami vezetés. Az államfő beszéde végén a tömeg az olasz partizándalt, a Bella Ciao-t énekelte el.

Az ünnepségen jelen volt Radimir Čačić, a jobboldali liberális Reformerek kispárt elnöke is, aki „nem hitt a fülének és szemének”, amikor hallgatta Plenković kiállását a partizánok mellett, és reméli: a kormányfői szavakat tettek – azaz például a „Za dom spremni” betiltása – fogják követni. Szintén ezen köszöntés betiltását követelte Tomislav Tomašević, Zágráb májusban kétharmados többséggel megválasztott szélsőbaloldali új polgármestere.

Nem lesz Tito tér Zágrábban, hiába szélbalos az új polgármester

Antifasiszta követelésekkel Tomaševićnek is szembesülnie kell. Mint ismert: a korábbi, idén szívinfarktusban elhunyt korrupt zágrábi polgármester, Milan Bandić – azért, hogy a városi közgyűlésben megszerezze a szélsőjobboldal támogatását – 2017-ben átneveztette a zágrábi Nemzeti Színház előtti teret.

Ez ellen akkor a Bandić-párthoz tartozó, holokauszttúlélő, neves filmproducer, Branko Lustig azzal tiltakozott, hogy kilépett a pártból.

A hétvégén Zágrábban többszáz ember vonult fel azért, hogy az új szélsőbaloldali polgármester neveztesse vissza a teret az egykori jugoszláv diktátorra. A felvonulók partizánok képeit vitték, és azt mondták: Titóra mint nagy partizánra kell emlékezni, aki kiűzte a fasisztákat a horvát területekről (és ezzel többek között az addig olasz Isztriát és Fiumét Jugoszláviához csatolta).

Noha még májusban a konzervatív Večernji List napilap azzal riogatta a zágrábi szavazókat, hogy Tomašević győzelme esetén visszatér a Tito tér, a győztes polgármester most kedden lehűtötte a kedélyeket, mert kedden közölte:

De azt kiemelte: pártja, a zöld-baloldali Možemo minden olyan törvényt támogat, amely a fasiszta eszmék visszaszorítását célozza.

NYITÓKÉP: Egykori Tito tér Zágrábban, ma a Horvát Köztársaság Tere a Nemzeti Színháznál / Bakó Bea, Azonnali