A Neos kormányzati részvétele annyiban mindenképpen üdvözlendő, hogy az erős szakértői bázissal és tenniakarással rendelkező párt most kap lehetőséget. Ám az erőviszonyok okán feltételezhető, hogy Ludwignak csak arra kellenek, hogy velük mutassa: vége a Häupl-korszaknak, egyben vége a zöld autómentesítésnek. Ha a Neos komolyan gondolja, hogy mára szociálliberális irányba fordult, akkor azonban éppen itt kéne erőt mutatnia. De feleannyi képviselővel, mint a Zöldeké, ez nem lesz túl egyszerű.
Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!
Az október 11-i bécsi választások egyetlen kérdése az volt, hogy a szociáldemokrata Michael Ludwig, aki 2018-ban vette át az osztrák főváros polgármesterségét, kivel fogja folytatni a kormányzást.
Ez annyiban mindenképpen megnyugató volt, hogy
a vörös Bécs lényege – azaz az 1919 óta érvényes ígéret, miszerint a város (meg persze a Párt) „a bölcsőtől a sírig” mindenkiről gondoskodik – nem változik.
Noha a kurzi ÖVP fel tudta magát szívni egy erős egyszerre idegenellenes és neoliberális arcéllel húsz százalék fölé, az osztrák főváros lakói nem akarnak kísérletezni a világ többedik alkalommal is legélhetőbb városi címét eredményező „vörös Bécs” helyett valami mással.
Ezért az egyetlen tét az volt, hogy a Zöldek, akik 2010 óta részei a bécsi kormánynak, tudják-e folytatni a „vörös Bécs” bezöldesítését. E téren
az ökopárt hatalmas eredményeket ért el már tíz év alatt is,
amelyek mára a kiváló lakáspolitika mellett szintén a bécsi magas életszínvonalat biztosítják.
A Mariahilferstrasse után több utca is csökkentett autóforgalmú lett, növekedett a belvárosi zöldterületek száma. Noha a biciklis közlekedés tekintetében Bécs még akár a német városoktól is – és akkor a hollandokról nem is beszélünk – le van maradva, azzal, hogy a Zöldek elérték az évi 365 euróba kerülő tömegközlekedési bérletet – azaz egy egész napos utazás ezzel egy euróba kerül –, fontos lépést tettek a 21. századi városi kihívások szempontjából.
A szociális háló – az olcsó városi vagy városilag támogatott bérlakásoktól, amelyek az osztrák főváros lakásállományának kétharmadát teszik ki, az ingyenes óvodákon át a mindenki számára hozzáférhető jó egészségügyig – Bécsben adott, és ezt igazából még azok is elismerik, akik ideológiailag esetleg nem azonosulnak szívesen a „vörös Béccsel”. Nem véletlen, hogy mostanra
a neoliberálisként indult Neos is letett arról, hogy privatizálják a lakásállományt.
A Momentum osztrák testvérpártja inkább a korrupcióra és a transzparencia hiányára hívta fel a kampányban a figyelmet, elvégre tény: az SPÖ száz év alatt „városállampárttá” lett, a „város” és a „párt” között sokszor eleve elmosódnak a határok. (Az 1980-as évekig városi bérlakáshoz is kellett a vörös párttagkönyv.)
A „vörös Bécs” nincs veszélyben, de lehetne sokkal-sokkal zöldebb,
mert hiába teszi ki a város területének egy jelentős részét a zöldfelület, ez főleg annak köszönhető, hogy a Bécsi-erdő belóg a városba. A belkerületekben ugyanúgy kevés a fa vagy a park, mint Budapesten.
A „vörösök” azonban nem akartak e téren változtatni. Különösen Michael Ludwig jön azon külkerületi pártszervezetekből, amelyeknek eleve nem tetszettek az autómentesítések. A „proli” autózni akar,
a Zöldek a maguk posztmateriális értékrendjükkel itt élesen szembekerültek a materialista szociáldemokrata bázissal.
Michael Ludwig új a város élén, 2018-ban vette át az irányítást. Már kezdettől érezni lehetett, hogy a Zöldekkel nincs meg az az összhang, ami Michael Häupl, a korábbi polgármester idején megvolt. Ludwig azonban azzal, hogy most kirúgta a Zöldeket, nem csak megszabadul az autómentesítő ökopártok kekeckedéseitől, de éles határvonalat tud húzni a Häupl-korszakkal.
A Ludwig-korszak most kezdődik,
és Ludwig most fogja csak tudni igazán lecserélni az embereire a Häupl-korszak embereit. Ehhez tényleg megkapta a felhatalmazást, mert ismét 40 százalék fölé repítette a pártot.
Ebben a hatalmi játszmában – egyrészről a Zöldek, másrészről a Häupl-korszak ellenében – a Neos csak eszköz Ludwig számára.
Egy kis, kormányzati tapasztalattal nem rendelkező párt mellett Ludwig hatalma még biztosabb lesz.
A Ludwig-korszak pragmatikusabbnak ígérkezik ezzel. Kérdés, hogy a Neos mire megy mellette. A párt az eredeti neoliberális terveit bizonyosan nem fogja tudni és akarni megvalósítani. A korrupció elleni és a transzparencia melletti harca üdvözlendő, de egy alig hét százalékos és hét éves pártként talán nem kérdéses, hogy mennyi esélye lesz egy 42 százalékos, száz éve uralkodó szocdem párttal szemben.
Ettől még tény:
a Neos mögött komoly szakmai csapat áll, a párt főleg azon értelmiséget tudhatja maga mögött, amelynek a kurzi ÖVP túl jobbos, a Zöldek meg túl hippik.
A Neos amúgy a Kurz előtti ÖVP holdudvarából jött létre, az alapító Matthias Strolz eredetileg egy Kurz-cal közös új modern jobboldali liberális mozgalmat akart volna. A Neos mára – és főleg Bécsben – egy progresszív erő, amely a lassú mozgású „vöröseket” a digitalizáció, de akár a Neosnak is fontos közlekedéspolitika területén megtolhatja. Bár azért látniuk kell:
ha ez a 15 százalékos Zöldeknek is alig ment, miért menne majd a feleakkora liberálisoknak?
Addig pedig a Zöldek, akiknek e sorok szerzője drukkolt, három belvárosi kerületben bizonyíthatnak: a jópolgári Währingben, a bobo-hipszter Neubauban és a dzsentrifikálódó Józsefvárosban ők adják ugyanis a kerületi elöljárókat.
Olvass még Techet Pétertől az Azonnalin!
Tetszett a cikk?
Az Azonnali hírlevele
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.
