+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Renczes Ágoston
2020. október 25. vasárnap, 08:08
Nálunk a kisebb épületek is áldozatul esnek a kultúrpolitikának, Szlovákiában pedig a gigantikus szocialista épületeket is értéknek tartják. Utánajártunk, mi az oka ennek.

Bár a rendszerváltás után a monumentális szocialista köztéri propagandaszobrokat Budapesten a Szoborparkba száműzték, és vidéken is eltűntek a közterekről, a szocialista korszak épületei velünk maradtak – sok helyen máig meghatározzák az utca- és településképet, és a mai napig heves vitákat generálnak. 

 

A korszak építészetének megítélése nemcsak Magyarországon ellentmondásos, de amíg nálunk a hivatalos állami kultúrpolitika is mereven elutasítja és értéktelennek tartja a szocialista modernizmust, addig

 

Szlovákiában sokkal elfogadottabbak a szocializmus építészetének vívmányai – még úgy is, hogy ott sokkal nagyobb léptékű épületekről van szó.

 

A szocreál nem is a szocreál

 

Sokan tévesen a szocreál jelzővel illetik a szocializmus építészetét, általában a modern épületeket értve ez alatt. A szocreál, vagyis

 

a szocialista realizmus viszont pont nem a szocialista modernizmust jelenti, hanem a hivatalos sztálinista kultúrpolitikát;

 

és itt realizmus alatt nem a létező valóságot, hanem a kommunizmus által elérendő boldog jövő majdani valóságát kellett érteni. Sztálin az egyik előképének Nagy Péter cárt tekintette, ennek megfelelően a Szovjetunióban a szocialista realista építészet mintája a barokk Szentpétervár volt – innen származik a magyar szocreál építészet sztálinbarokk elnevezése, bár Magyarországon nem a barokk volt a minta.

 

A magyar kommunisták az új rendszer nagyszerűségének előképét a reformkorban látták meg, így a magyar szocreál építészet a túldíszített sztálinbarokkal szemben visszafogottan historizáló, inkább a klasszicizmus letisztultságára hajazó, és nem minden esetben monumentális épületeket hagyott ránk. Szlovákiában a szocialista realista építészet valahol a kettő között helyezkedik el: a korszak szlovák épületei gyakran a szepességi városok sgrafittókkal és faragott kőoromzattal díszített tizenhatodik századi polgárházaira, erődítményeire és egyházi épületeire utalnak vissza. 

 

BALRA A POZSONYI MLADÁ GARDA (IFJÚGÁRDA) KOLLÉGIUM KÖZPONTI ÉPÜLETÉNEK TORNYA 1954-BŐL, JOBBRA A KÉSMÁRKI RENESZÁNSZ HARANGTORONY 1591-BŐL. KÉPEK FORRÁSA: MIDNIGHT RUNNER / WIKIMEDIA COMMONSGOVISITY / TIP NA TRIP / KOSICE.GUIDE / FLICKR

 

Mivel a szocialista realizmus szembehelyezkedett a dekadens nyugat modernista törekvéseivel, az építészetéből hiányoznak a modernista jegyek, így

 

a közutálat sem ennek a korszaknak az építészetére vonatkozik, hanem arra, ami utána jött, és ami tulajdonképpen a két világháború közötti modern irányzatok folytatása.

 

Olyannyira, hogy több a két világháború között épült, vagy korábban tervezett, de csak a második világháború után megvalósult épületről első ránézésre nehéz megmondani, hogy nem valamikor a hatvanas években épültek.

 

Szocialista modernizmus

 

A szocialista modernista épületeket leginkább akkor éri kritika, ha történelmi környezetben állnak: anyaghasználatukkal és formavilágukkal is elütnek a környezetüktől. A szocialista építészet gyakran nem vesz tudomást a környezetéről: a szocializmus – legyen szó akár a szocreálról, akár a szocmodernről – sok esetben módszeresen rombolt le komplett városrészeket, hogy helyet csináljon a saját reprezentatív architektúrájának és egyben szembe is helyezkedjen a régivel

 

– ez viszont Magyarországra pont kevésbé volt jellemző.

 

Persze nálunk is bontottak le városrészeket, hogy a helyükre lakótelepek vagy közlekedési csomópontok épüljenek – elég csak Óbudára és az Árpád híd budai hídfőjére gondolni –, és hosszan sorolhatnánk a vidéki városok történelmi városképébe illesztett szocmodern épületeket. Magyarországon azonban nem volt olyan léptékű pusztítás, mint amilyet Csehszlovákiában, azon belül pedig főleg Szlovákiában véghez vittek: Pozsony fél történelmi belvárosát például lebontották, hogy átvezessenek rajta egy autópályát, és városszerte a környezetüket figyelmen kívül hagyó gigantikus modern tömbök épültek.

 

A VÁROSSZÖVETET MEGBONTÓ HATALMAS ÚJ TÖMBÖK A SZOCIALISTA POZSONYBAN. BALRA A HOTEL KYJEV ÉS A PRIOR ÜZLETHÁZ, JOBBRA AZ ISTROPOLIS SZAKSZEVEZETEK HÁZA. KÉPEK FORRÁSA: DOPRAVA V BRATISLAVE / FACEBOOK, STARÁ BRATISLAVA NA FOTOGRAFIÁCH A OBRAZOCH / FACEBOOK

 

A belvárosuk panel lakótelepekre cserélésével meg többek között Somorja, Galánta vagy Dunaszerdahely

 

veszítette el szinte teljesen mezőváros jellegét

 

(amit Szerdahely esetében Makovecz-architektúrával próbáltak pótolni a kilencvenes években), és Komáromnak is épp csak a legszűkebb belvárosa úszta meg a szocialista városfejlesztést. 

 

Az, hogy Magyarországon a régi újra cserélése nem jelent meg annyira markánsan, mint Csehszlovákiában, jól látszik azon is, hogy mennyire

 

más módon alakult ki Pozsony és Budapest szocialista épületállománya.

 

A szocmodern paradoxona

 

A mára ikonikussá vált pozsonyi szocialista épületek, mint a Szlovák Nemzeti Felkelés hídja, a gigantikus kulturális központ, az Istropolis Szakszervezetek Háza, a Prior üzletház és a Hotel Kyjev együttese, vagy a Szlovák Rádió fejre állított piramisa a meglévő városszövet tudatos figyelmen kívül hagyásával jöttek létre. Ezek az épületek nagyszabásúak, markánsak, reprezentatívak – és mindenkinek a szocializmus jut róluk eszébe. Pedig a szocialista modernizmus formanyelve pont azért bontakozhatott ki, mert az építészetről lekerült az a fajta ideológiai nyomás, ami a szocialista realizmust jellemezte. 

 

AZ ISTROPOLIS SZAKSZERVEZETEK HÁZA POZSONYBAN. LENYŰGÖZŐ TEREK, CSÖKKENŐ IDEOLÓGIAI NYOMÁS. KÉPEK FORRÁSA: BEAUTIFUL BRATISLAVA / FACEBOOKFACEBOOK

 

Ez a szocialista építészet megítélésének paradoxona:

 

azért haragszunk rájuk, mert az előző rendszert juttatják eszünkbe, miközben azért jöhettek létre, mert a rendszer szabadabb kezet adott az építészeknek,

 

akik – megszabadulva a szocialista realizmus ideológiai gúzsától – Csehszlovákiában és Magyarországon is a két világháború közötti modernizmushoz nyúltak vissza, és annak hagyományait folytatták.

 

Budapest esetében még élesebb ez a paradoxon. A magyar főváros jellegét a mai napig a tizenkilencedik század végi nagy városfejlesztés építkezéseinek eredményei határozzák meg az eklektikus paloták által övezett sugár- és körutakkal, a Duna fölött átívelő hidakkal és persze a Budai Várral, és ezen a huszadik század viszontagságai sem változtattak.

 

Budapest te csodás

 

Budapest egyetlen igazán ikonikus képeslap-épülete a szocialista korszakból az Erzsébet híd, ami hófehér színével és visszafogott eleganciájával egyáltalán nem zavaró a történelmi környezetben. Olyan léptékű reprezentatív szocialista épületei viszont, mint Pozsonynak, a pesti dunapart szállodasorán kívül Budapestnek nincsenek – ami meg van, az egyáltalán nem a városszövet durva felsértésével jött létre. Pontosabban:

 

nem az új épületek sértették fel Budapest városszövetét, hanem a második világháború.

 

Budapest épületállománya az ostrom során óriási károkat szenvedett; a szocialista épületek egy részét az elpusztult vagy súlyosan megsérült – sok esetben egyébként nem menthetetlen – házak helyére húzták fel, és ha ezek az épületek a formavilágukban és anyaghasználatukban el is ütöttek a környező épületektől, tömegképzésükben és arányaikban igyekeztek illeszkedni a meglévő történelmi környezetbe. 

 

A mai magyarországi kultúrpolitika azonban nem tartja értéknek ezeket az épületeket,

 

sőt zárójelbe teszi az egész korszakot: ahogy az Alaptörvény preambuluma szerint Magyarország 1944-ben a német megszállással elveszítette a szuverenitását és azt csak 1990-ben szerezte vissza, úgy a kormány Budapest szimbolikus helyein is leradírozza ennek a korszaknak az építészeti lenyomatát, és igyekszik visszaállítani az 1944 előtti állapotot. 

 

Ez a Kossuth tér esetében olyan szimbolikus lépésekkel is járt, mint Nagy Imre szobrának elköltöztetése, és a Tanácsköztársaság áldozatainak korábban a helyén álló emlékművének újjáépítése. A Kossuth tér egyetlen modern épületének lebontása esetében nem is az eredeti visszaállításáról volt szó: az MTESZ-székház, ami sokak szerint egy késő modern remekmű volt, egy üres telekre épült – igaz, már a második világháború előtt készen voltak egy oda szánt, homlokzatával a szomszédos házhoz illeszkedő épület tervei. Ezzel a homlokzattal épült fel egy teljesen új épület a lebontott szocmodern irodaház helyén,

 

kitörölve egy darabot a közelmúltból, viszont valóban egységesebbé téve a Kossuth tér látképét.

 

Az Orbán-kormánnyal szembeni gyakori vád a Horthy-korszak iránti nosztalgia, ezt látszik igazolni az 1944 előtti állapotok visszaállításának igénye – miközben az antikommunizmus feltétele is teljesül azzal, hogy a visszaállítás ürügyén lebontanak szocialista épületeket. Ugyanakkor a második világháború ütötte településszerkezeti sebek akár évtizedekkel későbbi begyógyítása egyáltalán nem példa nélküli gyakorlat.

 

Vissza- és újjáépítések

 

A második világháború után viszonylag gyakori volt, hogy többé-kevésbé

 

az eredeti formájukban építettek újjá a háborúban súlyosan megsérült, vagy akár majdnem teljesen elpusztult városokat:

 

így volt ez Varsó, Gdańsk, Nürnberg, Würzburg és egy sor további lengyel és német város esetében. Az sem egyedülálló, hogy ezt a helyreállítást több évtizeddel a háború után vigyék véghez: ez történik a rendszerváltás óta Drezdában, ahol a világháborús pusztítás után az óváros visszaépítése helyett hézagosan ugyan, de egy új szocialista városközpont épült. Ezt bontották le az utóbbi években, és építették vissza a helyén a háború előtti utcahálózatot követve az eredeti utcaképet idéző új épületekkel a belváros egy részét.

 

Valami ilyesmire törekszik a magyar kormány is a Budai Vár esetében:

 

a Palota környékén a világháborúban megsérült, később lebontott épületeket épít vissza, és a Palota külsejét – részben pedig a belsejét is – vissza szándékozik állítani a háború előtti állapotnak megfelelően. A felújítások azonban nemcsak a Palotát és annak közvetlen környezetét érintik: a Várnegyedben több súlyosan sérült épületet nem az eredeti formájában építettek újjá a világháború után, viszont ezeket az újabb épületeket a szakma egyöntetűen a történelmi környezetet figyelembe vevő, abba belesimuló alkotásokként értékeli és tartja nagyra. 

 

AZ ORSZÁGOS VILLAMOS TEHERELOSZTÓ A VÁRBAN. KÖZUTÁLATNAK ÖRVENDETT, PEDIG A SZAKMA SZERINT REMEKMŰ VOLT. SZEPTEMBER ELEJÉN LEBONTOTTÁK. KÉPEK FORRÁSA: MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZEK SZÖVETSÉGE / FACEBOOK, GULYÁS ATTILA FOTÓ / FACEBOOK

 

Erre a legismertebb, egyben legmegosztóbb példa az Országos Villamos Teherelosztó épülete: az acél- és üveghomlokzatú épület tömegkiképzésével illeszkedett a Várnegyed polgárházaihoz, vasbeton tornya pedig elegáns átemenetet biztosított ezek és az Országos Levéltár épületének kiugró tömbja között.

 

Az építészszakma különleges, megőrzésre méltó kordokumentumként tekintett az épületre, amit a tiltakozások ellenére, hosszas huzavona után végül lebontottak.

 

Hasonló sorsra jutott nemrég a Szervita téri Telefonközpont, ami a szakmabeliek szerint szintén illeszkedett a környzetéhez, elsősorban a mellette álló templomhoz. 

 

Magyarország: kultúrharc, identitáspolitika és nemzeti oligarchia

 

Mivel Magyarországon a jobboldali politikai identitás része a kommunizmus- vagy szocializmusellenesség, építészeti esztétikai kérdésekben is nehéz úgy állást foglalni, hogy az ne tűnjön egyúttal ideológiai állásfoglalásnak is. Ha azonban körülnézünk a Kossuth tér és a Várnegyed nemzetiszín szalaggal felpántlikázott fejlesztésein kívül is,

 

a szocialista épületekhez való viszonyban is megjelenő kormányzati kultúrharc és identitáspolitika mögött hirtelen áttetszővé válik a „konzervatív” tartalom,

 

és láthatóvá válik, hogy ezek az építkezések legalább annyira szolgáltatnak ürügyet az uniós pénzek gazdaságot pörgető és a nemzeti oligarchia vagyonát gyarapító elégetésére, mint amennyire a háború és a szocialista korszak okozta településképi sebek begyógyítása a céljuk. 

 

A kormány ugyanis az utóbbi években teljesen szétbomlasztotta és súlytalanná tette a műemlékvédelmet, a kiemelt kormányzati beruházássá nyilvánítás pedig lehetővé teszi, hogy egy fejlesztés kivonható legyen az építkezésekre vonatkozó szabályok alól. Így fenyegeti most a főépület homlokzatain kívül a teljes lebontás és modern irodaházzá bővítés a Bem téri Radetzky-laktanyát, és

 

így pusztult el szinte teljesen Budapest egyik legértékesebb ipari emléke, a Közvágóhíd is,

 

hogy Las Vegas-i stílusú giccslakótelepet építsen a helyére a miniszterelnök török barátja. Ezek a bontások nehezen illeszthetők bele abba az antikommunista-konzervatív eszmerendszerbe – egyúttal hiteltenítik is azt –, amivel támogatást lehet szerezni a szocialista korszak épületeinek bontására.

 

Visszakanyarodva az utóbbiakhoz: van ellenpélda is. Győrben a polgármester lebontaná a belvárosban álló modern színházat, a lakosok viszont ellenállnak: a felülről erőltetett identitáspolitika megtört azon, hogy a győriek a magukénak érzik a színház épületét akkor is, ha a történelmi belváros szélén álló épület stílusa elüt is a környezetétől. 

 

Szlovákia: értékes, de gyakran feleslegessé vált épületek

 

Míg Magyarországon az utcaképtől elütő, de a településszerkezetbe többé-kevésbé illeszkedő épületekről folyik a vita; addig Szlovákiában – ahol ez a kérdést sem terheli ideológia – sokkal kevésbé elutasítottak a szocialista korszak épületei, annak ellenére,

 

hogy ezek sokkal erőszakosabban sértették fel a településszerkezetet,

 

mint a magyar szocialista épületek. 

 

Szlovákiában némelyik épület esetében a bontás vagy az átalakítás nem azért merül fel, hogy helyre lehessen állítani a korábbi állapotot, vagy legalább enyhíteni lehessen az épület által a településképen okozott radikális változásokat, hanem azért, mert az elavult technológia miatt nagyon költséges a fenntartásuk ezeknek az új épületeknek, és gyakran új funkciót is nehéz nekik találni.

 

Persze Szlovákiában is hallani olyan hangokat, hogy ezeket a szocialista rendszert szimbolizáló épületeket le kellene bontani: Shooty, a Denník N zseniális karikaturistája támogatja az említett Istropolis bontását, mert szerinte az épület kíméletlenül megbontotta az egész környék városszerkezetét, és miközben nincsenek már sem kommunista felvonulások, sem diktatúra –

 

szerinte amíg áll, a környezete észak-koreai típusú vigasztalan városi tér marad.

 

Ez viszont a kisebbségi álláspont, Szlovákiában ugyanis széles konszenzus van arról, hogy ezek az épületek értéket képviselnek. Ma Magyaroszágon nehezen képzelhető el, hogy az MTVA a lebontott budavári Teherelosztót (és a Kálvin téri üvegpalotákat) tervező Virág Csabáról, vagy akár a dunaparti Hotel Intecontinentalt (vagy később a Westendet) tervező, MMA-tag Finta Józsefről filmet készítsen (bár az utóbbira pár éve még volt példa). Szlovákiában viszint pont ez történik: a szlovák közszolgálati televízió szeptemberben dokumentumfilm-sorozatot indított Ikonok címmel a legnagyobb szlovák építészekről, akik az életművük nagy részét vagy egészét pont a szocialista korszakban alkották meg.

 

NYITÓKÉP: A pozsonyi Hotel Kyjev és a Szlovák Nemzeti Felkelés Hídjának pilonja. Forrás: Beautiful Bratislava / Facebook, Facebook

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Leginkább úgy, hogy nem veszel semmit. Ha mégis a pénzköltés mellett döntesz, teheted azt tudatosan is, de a legjobb az lenne, ha leszoknánk a gazdasági érdekek
környezetiek elé helyezéséről.

Hüvelykujjával felfelé mutatva szelfizett az elhunyt labdarúgóval egy argentin férfi és két társa. Halálos fenyegetéseket is kaptak,
most szabadkoznak.

Ha kíváncsi vagy, hogy melyik magyarországi párttal értesz legjobban egyet környezeti kérdésekben, akkor neked szól
a Vokskabin új tesztje!

Méghozzá egyhangúan. A Zöldek beleírták volna a romák védelmét is, de ezt a CDU, az SPD és az AfD leszavazta.

Emellett meghosszabbítják az iskolai szünetet is.

Itt a szlovákok nagyszabású sorozatának új előzetese, van benne csodaszarvas is.

A hét kérdése

Tud-e jönni a Jézuska, ha marad az este nyolcas kijárási tilalom? Hogyan korlátozzuk a szilveszteri bulikat? Dönts te, mielőtt a kormány döntene!

Azért ide elnéznénk

November 29-én több hónapra leállítják a budapesti közbringa-rendszert. Kísérd el az utolsó útjukra a robosztus bringákat!

Ott laksz, és ott is parkol a kocsid? Az önkormányzattal megvitathatod az egészet december 2-án este 6-tól.

December 16-án délután 4-től, szigorúan online, regisztrálni is kell hozzá. Érdemes.

Ezt is szerettétek

Leginkább úgy, hogy nem veszel semmit. A karácsonyi vásárlási láz beindulása előtt környezetvédelmi szakemberekkel jártunk utána, hogy lehetünk zöldebbek.

Milyen volt a jugoszláv néphadsereg katonájaként megélni a boszniai háború kitörését; miért éppen úgy születetett meg a béke, ahogy?

Magyarország első szociális söréhez hírességek sora adja a nevét. Hogyan lehetsz szuperhős a sörivással? Miért áll bele a csapatuk megosztó témák támogatásába is? Podcast!

A Helyzet vendége Eric Weaver, a Debreceni Egyetem docense, akivel megbeszéltük, mit hozhat Magyarországnak, ha Joe Biden az USA elnöke.

Ahogy nő a koronavírus-fertőzöttek száma, úgy gyűjtenek egyre többen közvetlen tapasztalatot a járványügyi intézkedésekről. Ez alól az Azonnali szerkesztősége sem volt kivétel. Podcast!

Sem Kirgizisztán, sem Bolívia nincs a világpolitikai érdeklődés középpontjában, pedig az utóbbi hetekben mindkét országban sorsfordító változások történtek. Ezekről szól az e heti Helyzet!

Léteznek-e valóban Fidesz-árvák, akiket meg tudnak szólítani? Hogy állnak az ellenzéki összefogáshoz? Hallgasd meg, hogy mit mondott erről Pálinkás József és Ábrahám Júlia! Podcast.

Twitter megosztás Google+ megosztás