+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Renczes Ágoston
2020. szeptember 30. szerda, 15:00
Pozsony-Óváros képviselőtestülete több közterület elnevezéséről döntött, ezek egyike a Baross Gábor park lesz. A vasminiszter nevét korábban út viselte a városban, hozzá kötődik Pozsony első állandó Duna-hídja.

Baross Gábor park létesül Pozsonyban – adta hírül a ma7.sk. Az Óváros képviselőtestülete négy közterületnek ad új nevet: kettő a város zsidó lakosságának állít emléket az évtizedekkel ezelőtt lebontott neológ zsinagóga helyén, egy a bársonyos forradalomban részt vevő középiskolások és egyetemisták előtt, egy pedig a Pozsony első állandó dunai hídjának felépítésében kulcsszerepet játszó vasminiszter előtt tiszteleg.

 

Talán elsőre meglepőnek tűnhet, hogy

 

a szlovák fővárosban egy Monarchia-korabeli magyar politikusról neveznek el egy parkot.

 

Viszont ha ránézünk Szlovákia utóbbi két évtizedére, azt látjuk, hogy a szlovákok már nem nagyon görcsölnek a múlt sérelmein, már nincs szükségük arra, hogy a magyarokkal szemben határozzák meg magukat, és ennek köszönhetően a magyarellenesség is kiszorult a közéletből. Cserébe pedig a szlovákok is egyre inkább magukénak érzik a Monarchia és a Magyar Királyság történelmét – és ez leginkább Pozsony közterein érhető tetten.

 

Szimbolikus térfoglalások

 

Az elmúlt száz évet figyelembe véve viszont már korántsem magától értetődő ez a jelenség. Voltak olyan időszakok, amikor Szlovákiában módszeresen pusztították a magyar múltra, vagy a Monarchiára közvetlenül utaló emlékeket, főleg a köztéri szobrokat. Pozsony legemlékezetesebb ilyen szimbolikus aktusa Mária Terézia szobrának lerombolása volt 1921-ben a csehszlovák légiósok által; a város Petőfi-szobrát pedig a városi tanács bontatta el pont azért, hogy nehogy az is a Mária Terézia-szobor sorsára jusson.

 

AZ 1921-BEN LEROMBOLT POZSONYI MÁRIA TERÉZIA-SZOBOR. SOKAKNAK MA IS HIÁNYZIK EZ POZSONY BELVÁROSÁBÓL. FOTÓ: WIKIMEDIA COMMONS

 

A szobordöntésekben és -állításokban, közterület-átnevezésekben megnyilvánuló

 

nacionalista térfoglalás azonban hosszútávon rendre fönnakad a lokális kötődésen,

 

még akkor is, ha egy adott település lakosságának egy részét kicserélik, vagy mesterségesen felduzzasztják azt, és a felismerhetetlenségig átalakítják a városszövetet – ahogy az Pozsony esetében is történt. 

 

A várost ugyanis nagyon csúnyán megnyomorította a szocialista városfejlesztés: a 60-as, 70-es években épült fel a Duna másik oldalán, Ligetfaluban (Petržalka) Közép-Európa legnagyobb panellakótelep-szörnyetege; ekkor épült a Szlovák Nemzeti Felkelés hídja: a rajta áthaladó autópályát pedig keresztülvezették az Óvároson.

 

A Várhegy és az Óváros között ma is egy sivár, dübörgő betonteknő van,

 

és több hatalmas szocialista-modernista épületet húztak fel városszerte úgy, hogy egyáltalán nem vették figyelembe a város szövetét.

 

AZ ÓVÁROSI ÚT (STAROMESTSKÁ) EGY AUTÓPÁLYA EGY SIVÁR BETONTEKNŐBEN AZ ÓVÁROS ÉS A VÁRHEGY KÖZÖTT, AZ EGYKORI VÁRALJA HELYÉN. KÉP: WIKIMEDIA COMMONS

 

A rendszerváltás óta pedig az ingatlanfejlesztők játékszere lett a város: elsősorban a külső városrészekben nőttek ki a földből irodaház-komplexumok, toronyházak, és tűntek el végleg régi, ikonikus iparnegyedek, újabb és újabb részeket radírozva le a térképen a régi Pozsonyból.

 

Lokális kötődések és a nosztalgia

 

Viszont a pozsonyi könyvesboltok ma is tele vannak vannak a régi, mára nagyrészt elpusztult Prešporokra (Pozsony régi szlovák neve) emlékező képeskönyvekkel. Ami megmaradt Prešporokból, az az erős nosztalgia miatt felértékelődött: az Óváros néhány érintetlenül maradt és szépen felújított utcácskája és tere tényleg igazi, már-már mesébe illő hangulatot áraszt, ennek megfelelően igazi turistacsalogató. 

 

A FŐ TÉR AZ ÓVÁROS KELLŐS KÖZEPÉN. TURISTACSALOGATÓ. FOTÓ: PIXABAY

 

Az említett Mária-Terézia-szobor az elpusztított múlt iránti pozsonyi nosztalgia egyik legerősebb példája: még a szobor szlováknyelvű Wikipédia-oldala is fátyolos romantikától átszőve íródott, és máig sokan látnák szívesen a szobrot az eredeti helyén, az egykori Koronázási Domb-, ma  Ľudovít Štúr-téren, ahol ma Štúr és több szlovák nemzetébresztő szoborcsoportja áll. A Pozsonyi Városszépítő Egyesület ha ez nem is tudta elérni, elkészítette a Mária-Terézia szobor kicsinyített mását, és fel is állította nem messze az eredeti helyétől.

 

Szerencsésebb volt a Petőfi-szobor sorsa: azt a lebontása után évtizedekig egy raktárban tárolták, majd az 1950-es években Ligetfalu egy félreeső helyén állították fel. 2003-ban került vissza a Pozsonyba, bár nem az eredeti helyére, az egykor Kossuth Lajos-, ma Hviezdoslav-térre, hanem a belvárostól kijjebb eső Medikus-kertbe. A szobor visszaállítása a szlovákiai magyar politika egyik jelentős sikere és a javuló magyar-szlovák kapcsolatok egyik jelképe volt.

 

Amíg a szobor Ligetfaluban állt, a szobrot rendszeresen meggyalázták, és az új helyén is megrongálták párszor vandálok, valószínűleg nacionalista hevülettől fűtve, de az utóbbi években már nem érte bántódás a szobrot. A Petőfi-szobor a gyakorlatilag pozsonyi magyarok búcsújáró helye: Ligetfaluban ennél a szobornál tartották a magyarok a rendszerváltás előtt a félillegális március 15-i megemlékezéseiket, és azzal, hogy azt a számukra erős szimbolikus jelentéssel bíró szobrot méltóbb helyen állították fel újra, 

 

Pozsony a magyarokat is jelképesen visszafogadta.

 

A monarchia lelke

 

Két éve pedig olyan ember vezeti a várost, aki maga is rajong a régi Pozsonyért: Matúš Vallo, az echter Pressburgernek tűnő főpolgármester korábban az egyik alapítója annak az egyesületnek, ami megmentette a pusztulástól a pozsonyi Régi Vásárcsarnokot.

 

A RÉGI VÁSÁRCSARNOK. NYÜZSGŐ KÖZÖSSÉGI TÉR. KÉP: A PIAC FB-OLDALA

 

A csarnok azóta egy igazi nyüzsgő közösségi térré vált, ahol

 

a Pressburg-nosztalgia összeér a fairtrade vegán latte-frapuccinóval, és ahol többek között Trh-Piac-Markt néven tartanak rendszeresen termelői vásárt.

 

Matúš Vallo a rengeteg urbanisztikai projektje mellett a szintén a Monarchia idején alapított legendás pozsonyi Grössling-fürdő megmentéséhez is hozzálátott. A Pozsony-nosztalgia annyira erős, hogy már az ingatlanfejlesztők is reagálnak rá: a legújabb luxuslakóparkokat már az eredeti városrészekről nevezik el, mint a Zuckermandel, vagy a gyárról, aminek a helyén épültek, mint a Klingerka. 

 

Ebben a közegben pedig már semmi meglepő nincs azon, hogy egy olyan emberről neveznek el parkot Pozsonyban, akinek jelentős szerepe a város első állandó hídjának megépítésében, még akkor sem, ha

 

ez az ember történetesen a Magyar Királyság egyik magyar minisztere, Baross Gábor volt.

 

NYITÓKÉP: A poszonyi óváros látképe a várból 1959-ben. A kép előterében látható zsinagógát és a környező épületeket 1969-ben lebontották a Szlovák Nemzeti Felkelés-híd építése miatt. Fortepan / Bauer Sándor

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Radikális programmal vág neki a szélsőjobboldali párt az ősznek: kilépni az EU-ból, betiltani a környezetvédő tilalmakat, fizikai akadályokat a határokra.

A külsőségekre sem ügyelve esett egymásnak a jelenlegi román jobbközép kormánykoalíció két legerősebb pártja. Az ürügy egy hétvégi Covid-kórház körüli botrány volt.

A szétszakadt szlovák szélsőjobb parlamenten kívül maradna.

Bojko Boriszov elmondása szerint 2022-ben és 2023-ban az EU már majdnem hétezer forintos áron fogja beszerezni a német-amerikai oltóanyagot.

Az űrhajós, Jurij Gagarin, egy csapásra világsztár lett – és a szovjet tudomány diadalát jelképezte, amerre csak járt.

Egy, a Lancet folyóiratban megjelent friss tanulmány szerint ha AstraZenecával vagy Szputnyik-V-vel oltanak be,
jobb, ha nem vagy elhízott.

A fejletlen orvosi technológia következtében 40 napos vesztegzárral próbálták meg az akkori járványokat megállítani.

A hét kérdése

A hatpárti ellenzéki szövetség szerint felesleges a regisztráció, elég lenne felmutatni a TAJ-kártyát, hogy beoltsanak valakit a covid ellen. Szerinted?

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Hogyan lehet úgy szürreális műveket írni, ha a világ maga is egyre szürreálisabb? Veres Attila íróval erre kerestük a választ.

Renczes Ágoston, az Azonnali újságírója elmondja, miért lehet jobb vezető Matovič betonkatolikus menedzser utódja, és hogyan érintheti ez a felvidéki magyarságot.

A popzenészek és sztársportolók legújabb bevételi forrásáról Bornemissza Márkkal, az egyik legsikeresebb cipőbolthálózat, a Footshop magyar brand managerével beszélgettünk.

Az Európai Bizottság nemrég nyilvánosságra hozta az EU-s védettségi igazolásról szóló tervet. Lattmann Tamás nemzetközi jogásszal elemeztük, hogyan válhat valóra. Podcast!

Horváth Máté, a Dürer Kert koncertszervezője az Azonnalinak néhány részletet elárult arról, hogyan fog kinézni a lockdown utáni Dürer. Podcast!

Az 1848-as forradalomra és szabadságharcról szeretünk egy jó adag nemzeti mázzal és pátosszal leöntve gondolkodni. De mi köze a nemzeti ünnep lezüllesztéséhez Torgyán Józsefnek? Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás