+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Antal Róbert-István
2020. szeptember 17. csütörtök, 07:54
Hogy mi? Az áprilisban politikai ellenfelét még Erdély magyaroknak való eladásával vádoló román elnök mégsem írja alá a Trianont emléknappá nyilvánító törvényt?

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Kedden a román államelnök, Klaus Werner Johannis nem írta alá a Trianon-törvényt, sőt visszaküldte a parlamentnek átdolgozásra azt.

 

Mi ez a törvény?

 

A román képviselőház pár héttel a trianoni békeszerződés alárásának dátuma előtt, 2020. május 13-án szavazta meg „A június 4-ét a trianoni szerződés napjának nyilvánító törvényt” nagy többséggel: 235 igennel, 21 nemmel és 25 tartózkodással. A törvény habár nem volt része Klaus Johannis április végi „jó napot kívánok, PSD” hisztériakeltésének, azért szervesen beleillett ebbe a folyamatba.

 

Titus Corlățean volt külügyminsizter és Șerban Nicolae szociáldemokrata szenátor még 2019 végén nyújtotta be a képviselőháznak a tervezetét. A céljuk az lett volna, hogy a június 4-i emléknapon országos és helyi rendezvényekkel mutassanak rá a trianoni szerződés fontosságára és jelentőségére – a román állam szempontjából.

 

Fontos tudni, hogy a román szociáldemokrata párt, a PSD azért is pedzeget nacionalista témákat, mert a pártban leltek menedékre azon volt Nagy-Románia Párt (PRM) tagjai, akik idővel kiszorultak onnan. Titus Corlățean azonban nem egy ilyen személy.

 

Corlățean – a mostani külügyminiszterrel, Bogdan Aurescuval egyetemben – annak a román diplomáciai iskolának volt a növendéke, amely bármilyen erdélyi magyar kezdeményezésben állambiztonsági kockázatot, sőt: egyenesen Budapestről szított revizionizmust látott.

 

Erre persze ráaggathatjuk a magyarellenesség vádját, azonban a dolog nem ilyen egyszerű. Szükségtelen visszamenni a két világháború közötti vitákhoz, elég csak 1965-ig, Nicolae Ceaușescu hatalomra kerüléséig visszatekinteni. A Román Kommunista Párt külügyi apparátusa – amellett, hogy névleg osztályérdeket és a marxizmust állította középpontjába – valójában

 

mindig is román nemzeti érdeket szolgált.

 

Ez a szocializációs minta öröklődött tovább 1989 után is a román diplomáciában, a titkosszolgálatokban, a közigazgatásban, mondhatjuk úgy is, hogy a román közgondolkodásban. Egy ilyen keretben gondolkodó román politikustól hiába várjuk azt el, hogy a trianoni békeszerződés kérdését a maga komplexitásában, az 1918-1920 közötti évek történeti eseményei (forradalmak, vesztes világháború, stb.) felől értelmezze.

 

Számára az a fontos, hogy 1918. december 1-jén az erdélyi, bánáti, máramarosi és körösvidéki románok kimondták az egyesülést. A párizsi békekonferencia pedig ezt a folyamatot legitimálta.

 

Ezt Romániában mindenki – köztük én is – így tanulta a gimnáziumban.

 

Aztán magasabb szinten foglalkozva a történettudománnyal kiderül, hogy a december 1-jét megelőző éjszakán is nagy viták voltak a román értelmiségiek között arról, hogy rendben, egyesülünk, de nem felételek nélkül, az erdélyi területek autonóm módon kell majd kormányozzák magukat Románián belül. Végül az egységes nemzetállami koncepció hívei kerekedtek felül.

 

Viszont az ilyen finomságokról a törvényalkotók vagy nem tudnak, vagy nem akarnak tudni. Szerencsére a román médiában is voltak józanabb hangok, akik felszólaltak a Trianon-törvénytervezet ellen. A népszerű publicista, Cristian Tudor Popescu is úgy tartja, hogy a trianoni békeszerződés aláírásának napjából teljesen felesleges emléknapot csinálni.

 

De miért viselkedett Johannis, úgy ahogy?

 

Visszatérve a Trianon-törvényre: Johannis még június 4-e előtt alkotmánybírósági felülvizsgálatot kért, és nem is írta alá a parlamentben már megszavazott törvényt. Szerinte a Trianon-törvény sérti az államhatalmi ágak szétválasztásának alkotmányos elvét, valamint a polgárok jogegyenlőségét és a diszkrimináció tilalmát garantáló előírást is.

 

Johannis szerint ez a törvény sokkal inkább egy politikai nyilatkozat, mintsem egy jogokat és kötelezettségeket meghatározó jogszabály volt. Indoklásában az államelnök arra mutatott rá: a parlamentnek általános érvényű előírásokkal kell szabályoznia a társadalmi viszonyokat, a polgárok jogait és kötelezettségeit, az általa elfogadott törvényeknek pedig az előírások megsértésének szankcióiról is rendelkezniük kell. Johannis szerint a nem eléggé világos, jogi következmények nélküli Trianon-törvény ezeknek a követelményeknek nem tett eleget. Johannis alkotmányossági kifogásaival ellentétben viszont a román alkotmánybírtóság július 15-én alkotmányosnak nyilvánította a törvényt.

 

Két hónap elteltével az államelnök – élve a törvény adta lehetőségével – újfent nem hirdette ki a Trianon-törvényt, inkább visszaküldte a parlamentnek felülvizsgálatra: indoklása szerint a tervezet úgy a civil szférában, mind a tudományos világban vitát szított. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a törvénytervezetet nem előzte meg széles társadalmi vita, nem voltak szakértők megkérdezve. Johannis éppen ezért a teljes törvényalkotási folyamat újrakezdését javasolta.

 

Ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy Románia az az állam az Európai Unióban, amely elkötelezett az európai értékek iránt, „nyitott a párbeszédre és az állam szerveinek hatalmas a felelősségük olyan ügyekben, amelyek a társadalmi csoportok között konfliktusokat okozhatnak”. Ezért is tartja fontosnak, hogy az egész törvénytervezet immár széles társadalmi vitával, történészek véleményével, a civil szféra láttamozásával újra megvitassa a román parlament.

 

Mit jelent ez? Johannis korábban csak elszólta volna magát?

 

Szerintem nem, mivel Johannis egy gyakorlott politikus. Nem hinném, hogy bármelyik romániai etnikumban veszélyt látott volna, amikor azzal támadta a PSD-t, hogy annak elnöke el akarta adni Erdélyt a magyaroknak. Inkább cinikus politikusként felmérte azt, hogy az adott pillanatban éppen a magyar kisebbség (vagyis az RMDSZ) révén tud belerúgni politikai vetélytársába, a PSD-be. Ez távol áll a magyarellenességtől, ez inkább kőkemény cinizmus volt részéről.

 

Az is elképzelhető, hogy Johannis a durván hangzó jónapotozásával az RMDSZ felé küldött egy figyelmeztetést:

 

most már túl sokáig voltatok a PSD mellett, ideje visszatérni a természetes szövetséghez, az Európai Néppártban is veletek ülő PNL-hez!

 

Aminek meg is lett az eredménye, mivel az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor szűk egy hete már úgy nyilatkozott, hogy a szeptember 27-i önkormányzati választások után szövetségre kell lépni a jobbközép nemzeti liberális PNL-vel.

 

Vagyis Johannis májusi „kirohanása” a magyarok meg a PSD ellen azzal az indoklással, hogy eladják Erdélyt, nem volt más, mint a szimbolikus politizálás egyik megnyilvánulása. Ha Johannis magyarellenes volna, akkor a jelenlegi törvénytervezetet ki kellett volna hirdesse.

 

Hiszen bármennyire is az szerepel a törvényben, hogy az egyik etnikum ellen sem irányul, azt másképp nem lehet értelmezni, mint úgy, hogy Románia egy szomszédos állam kárán a saját gyarapodásának örül. Klaus Johannis végeredményben tehát egy jó „német nemzetiségű román”, aki nem kerget és nem fogad el minden nagyromán ábrándot. Egy jó román államelnök. Sem több, sem kevesebb.

 

Olvass még Antal Róbert-Istvántól az Azonnalin! Vitáznál? Írj!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A McKinsey kutatása azt is kimutatta, hogy a kis- és közepes vállalkozások egytizede arra számít, fél éven belül csődbe fog menni.

Eközben az olasz politika a homofóbia szigorúbb jogi büntétéséről vitázik.

Ez az egyik legrosszabb mutató nemzetközi összehasonlításban. Ugyanakkor a magyarok döntő többsége biztos benne, hogy felismeri az álhíreket – de másokból ezt már nem nézi ki.

Budapestet ezermilliárdos kár is érheti a rossz minőségű levegő és szmog miatt.

De nemcsak az oszmán szultán, mások ellen is fellázadhatunk a magyarokkal az Age of Empires III új verziójában.

Az alapvetően olvasói videókat újraközlő Nextának a hatóságok szerint az a bűne, hogy „szélsőséges tartalmat” gyárt.

Sajnos nemcsak a fertőzöttek, hanem a kórházban ápoltak és a lélegeztetőgépre szorulók száma is hatalmasat ugrott.

A hét kérdése

Európa egyre több országában vezetnek be korlátozásokat a növekvő esetszámok miatt, emiatt elképzelhető, hogy lassan Magyarország is szigorítani fog. Te milyen korlátozásokat vállalnál be?

Azért ide elnéznénk

Skandináv filmek egy héten át az Art+ Cinemában. Október 22-28.

Felkavaró, meghökkentő, komfortzónából kimozgató kiállítás november 22-ig, ami garantáltan nyomot hagy és továbbgondolásra sarkall.

Ezt is szerettétek

Léteznek-e valóban Fidesz-árvák, akiket meg tudnak szólítani? Hogy állnak az ellenzéki összefogáshoz? Hallgasd meg, hogy mit mondott erről Pálinkás József és Ábrahám Júlia! Podcast.

Szeptember eleje óta tart a SZFE-s egyetemfoglalás. Mi tartja a lelket az őrt állókban, mennyire zavarodott meg a hatalom a váratlan akciójuktól, és hogyan látják a következő hónapokat? Podcast!

Tudatosan és szolidárisan viselkedtünk: megbíztunk a tudományban és nem engedtünk a csoportnyomásnak, mi több, néha éppen rácáfoltunk minden várakozásra. Járványszocio!

A Helyzetben az abaújkéri Wesley János Iskolába látogattunk, hogy megtudjuk: mit jelent az ott tanulóknak és a pedagógusoknak a kormány megszorítása.

Lesz-e még bármi ugyanolyan, mint a járvány előtt? Jól költi-e el az állam a gazdasági akcióterv támogatásait?

Balogh Ákos Gergely Index-főszerkhelyettes a Mérték Médiaelemző Műhely munkatársával, Urbán Ágnessel vitázott a Helyzetben.

A sötét anyag kutatásáért kapta meg a rangos Viktor Ambartsumian-díjat Alex Szalay, a Johns Hopkins Egyetem magyar asztrofizkusa. Interjú!

Twitter megosztás Google+ megosztás