A jelenlegi román kormányválság megmutatja: rossz ötlet volt egy rendszerellenes gyökerekkel induló pártnak betagozódnia a hagyományos román politikai posványba.

A román politika már felhasználni sem akarja a bányászokat, akik a Zsil-völgyben most az elmaradt fizetéseik miatt sztrájkolnak a nagy pártok egységes hallgatásától övezve.

A román társadalom egy része négyévente illúzióba esik: az új kormány végre rendesen fog kormányozni, fejlődni fog az ország. Aztán jön a pofáraesés és a csalódás. Amíg nem jön létre egy valós állampolgári közösség és egy hosszútávú vízió, egymást fogják ismételni a messiások és a csalódások.

A román társadalom egy része mintha elmozdult volna a normalitás felé, Temesváron legalábbis nem kértek a nacionalistákból. Ha folytatódik az átalakulás, akkor előbb-utóbb még a kisebbségi jogokat is garantálhatja a román jog.

A posztcovid egyesülést követően elgyengült román államot végre rá lehetne venni egy normális decentralizációra. Az RMDSZ helyében én ezt teljes mellszélességgel támogatnám.

Hogy mi? Az áprilisban politikai ellenfelét még Erdély magyaroknak való eladásával vádoló román elnök mégsem írja alá a Trianont emléknappá nyilvánító törvényt?

Az előrehozott választás kérdésében „semleges” az RMDSZ, igazából nekik mindegy, hogy mi lesz. Olyannyira, hogy Kelemen Hunor kacarászva nyilatkozott kormánybuktatás után élő adásban.