Az emléknap, amikor nem lesz jó magyarnak lenni Romániában

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

A román képviselőház 2020. május 13-án szavazta meg „A június 4-ét a trianoni szerződés napjának nyilvánító törvényt”. A nagy többséggel – 235 igennel, 21 nemmel és 25 tartózkodással – elfogadott és az államfő aláírására váró rendelkezés lehetővé teszi, hogy a békeszerződés aláírásának évfordulóján helyi és országos megemlékezéseket és hivatalos rendezvényeket lehessen tartani „a trianoni szerződés fontosságának és jelentőségének tudatosítása” céljával.

Az alábbiakban elsősorban ennek a gesztusnak a szimbolikus üzenetéről lesz szó.

Maga a 2019 nyarán, Titus Corlățean és Nicolae Șerban szociáldemokrata (PSD) szenátorok által benyújtott törvény nem újkeletű kezdeményezés. Szövege és indoklása gyakorlatilag megegyezik egy 2015-ben egyszer már beterjesztett törvénytervezet szövegével és indoklásával, amelyet szintén Corlățean képviselt, és közel száz szenátor csatlakozott hozzá több pártból.

Csakhogy míg 2015-ben a kezdeményezők visszavonták a törvényjavaslatot, mi több, a szenátus az év végén még egy másik, hasonló javaslatot is leszavazott, amelyet a független (volt szociáldemokrata) Bogdan Diaconu nyújtott be, a 2019-es verzió átment a szenátuson, és most az elnök aláírására vár.

A törvény indoklása – többek közt – kiemeli, hogy a trianoni békeszerződés szentesítette az Osztrák-Magyar Monarchia népeinek nemzeti önrendelkezését és saját nemzetállamaik megalakítását, eképp „különleges fontosságú politikai és jogi dokumentum a román nemzet számára, valamint európai szinten az aktuális geopolitikai helyzet alapvető tényezője”. Ugyanakkor rámutat, hogy

Az emléknapot tehát az indokolja, hogy ki kell emelni a szerződés aláírásának dátumát, hangsúlyozni kell történelmi szerepét, és meg kell küzdeni elferdített értelmezésével.

A parlamenti vita során Corlățean leszögezte, hogy a modern és jelenlegi román állam számára szimbolikus szempontból nemzeti jelentőséggel bír a törvény, amely nem egy nemzeti kisebbség vagy egy másik ország ellen irányul, és hogy jelen helyzetben inkább keretet biztosít a párbeszédhez június 4-ről. Ugyanakkor rámutatott, hogy Budapestről egyes körök – nevezetesen a Jobbik és a Fidesz – folyamatosan sértegetik a román nemzetet, és olyan törvényeket fogadnak el, mint a trianoni megemlékezésről és a könnyített honosításról szóló törvények.

A Nemzeti Liberális Párt (PNL) egyik képviselője leszögezte, hogy a trianoni békeszerződést nem lehet megkérdőjelezni, a magyar miniszterelnöknek pedig meg kellene változtatnia az irodájában lévő térképeket, belátva, hogy a Trianon előtti helyzethez való visszatérés „bármilyen kísérlete az erkölcs és a nemzetközi szerződések szempontjából avítt, igazságtalan és kínos”. A PNL – „a Brătianuk pártjaként” – pedig teljes mértékben támogatja a törvényt.

A törvény megszavazásától csak a Mentsétek meg Romániát (USR) képviselői tartózkodtak, ellene pedig az RMDSZ szavazott. A szövetség elnöke, Kelemen Hunor némileg rezignált hangnemű felszólalásában a román többség felelősségét hangsúlyozta a magyar kisebbségért, amely szintén szeretné otthon érezni magát Romániában. Rámutatott, hogy egy „magabiztos többség soha nem fitogtatja hatalmát, nem hoz létre olyan helyzeteket, amelyben a másik megalázottnak érzi magát, ahol őt kigúnyolják, megbélyegzik…”

Ami a törvény melletti érveket illeti, a történelem „helyes” értelmezésébe felesleges belemenni egy politikai ügy kapcsán. De sántít a nemzeti önrendelkezés érvényesülésének emlegetése is, amikor a Magyarországtól Romániához került területen élők majdnem fele (46 százaléka) nem is román volt az 1910-es népszámlálási adatok alapján. Furán hangzik az is, hogy a Trianon megemlékezéséről és a könnyített honosításról Magyarországon elfogadott törvények mintegy provokálják Romániát.

Trianonnal ugyanis muszáj foglalkoznia Magyarországnak.

Mind azokkal a következményeivel, amelyek az 1918-1920 utáni magyar társadalom- és nemzetfejlődésben jelentkeztek, mind pedig azokkal, amelyek a határon túli magyar közösségekben öltenek testet. Hogy az egyes budapesti kormányzatok mit kezdtek és kezdenek Trianonnal, azt nyilván sokféleképpen lehet értékelni, de mára talán már mindenki számára egyértelművé vált, hogy

Trianonra tehát valahogy emlékezni kell, és ha leszámítjuk az alkalmi szélsőséges csoportok tüntetéseit a budapesti román nagykövetség előtt, a hivatalos megemlékezéseket nehezen lehet románellenesként beállítani. Sőt, a „nemzeti összetartozás napja” kifejezetten nem a gyászról, hanem a nemzeti szolidaritásról szól. A könnyített honosítás kapcsán pedig már csak azért is értelmezhetetlen Corlățean (volt külügyminiszter!) megjegyzése, mert Románia egyrészt hasonló módon teszi lehetővé a román állampolgárság megszerzését a moldovaiak részére, másrészt Bukarest évek óta a legmagasabb szinten is nyíltan szorgalmazza Románia és Moldova egyesülését.

Más szóval a világháború – igaz, a második – utáni status quo revíziójára törekszik. Mintha egy magyarországi politikus nem az erdélyi magyarok kulturális és a Székelyföld területi autonómiája mellett, hanem a magyar többségű romániai régiók Magyarországhoz való csatlakozása mellett kampányolna…

Románián belül a törvény, azon túl, hogy mintegy bevezeti a trianoni évfordulót a román köztudatba, újabb lehetőséget nyújt a többségi nacionalizmus megnyilvánulására.

Egy olyan alkalmat, amely a romániai magyarokat kisebbségi helyzetük eredetére, „nemzeti vereségükre” fogja emlékeztetni minden év június 4-én. Ez nem éppen előremutató lépés a magyar-román interetnikus kapcsolatok vonatkozásában, mint ahogy a magyar-román államközi viszonynak (stratégiai partnerségnek) sem használ. Arról már nem is beszélve, hogy a Corlățean által említett párbeszédet is inkább befagyaszthatja, mintsem előremozdíthatja egy ilyen gesztus.

Mindezzel nyilván a törvény benyújtói is teljesen tisztában vannak.

A törvény benyújtásának és elfogadásának magyarázatát – csakúgy, mint 2015-ben vagy akár a Trianon utáni összes „antirevizionista” román megnyilvánulás esetében – valószínűleg egyszerre találjuk meg a nemzetközi erődemonstrációban és a belpolitikában. Egyrészt a román kormányzat nem habozik kihasználni Magyarországhoz képest kedvezőbb geopolitikai helyzetét, és hogy a több nemzetközi konfliktusba is keveredő magyar kormány gyakorlatilag eszköztelen az ilyen lépésekkel szemben.

Másrészt a kisebbségi kérdés hagyományosan (párt)politikai kérdés (ami egyébként a dualista Magyarországra is érvényes volt), annak minden velejárójával együtt. Ahogy Kelemen Hunor fogalmazott: „Még nem ért véget az a versengés, amit három héttel ezelőtt indított az államelnök. Nem ért véget a versengés, amelynek kapcsán önök azt hiszik, hogy a magyarellenesség felmutatásával meg is oldották Románia problémáit.”

A szerző az NKE EJKK Közép-Európa Kutatóintézet tudományos munkatársa​.

Osszad, lájkold, ne sajnáld!

A Facebook újfent lenyeste a magyar híroldalak elérését. Tegyél ellene!
Amerikai büntetőalgoritmusok helyett öntudatos magyar polgárokat!

Azonnali

Van még itt cikk a témában:

Szlavónia egyik megyéjében 41 napja nincs új koronavírusos, lazítanak a horvátok is

Kiakadt a Momentum a román testvérpártjára

Nem más, mint a kisebbségi román elnök vette elő a magyarkártyát