+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2020. augusztus 5. szerda, 07:10
A volt francia elnök emlékirataival és egy nagyinterjúval jelentkezik a nyári uborkaszezonban. Noha azt mondja: másról, mint emlékek rendezéséről nincs szó, Emmanuel Macronnal való közelségét nem tagadja, és azt sem, hogy a jelenlegi kormány több embere is sarkozystának tekinthető.

Nicolas Sarkozy egykori francia elnök a politikából semmiképpen nem tűnt el, amikor 2012-ben – addig szokatlan módon egyetlen elnöki ciklus után – alulmaradt a választásokon.

 

Siker azonban a visszatérési kísérleteit se kísérte:

 

2014-ben átvette az addigi nagy jobboldali pártot, a Népi Unióért Mozgalmat (UMP), át is nevezte Republikánusokra (amivel az amerikai republikánusokkal való ideológiai hasonlóságot is hangsúlyozni akarta), de még az se jött neki össze, hogy az általa újonnan összerakott mozgalom államfőjelöltségét megszerezze. 2016-ban gyér húsz százalékkal csak harmadiknak futott be a jobboldali előválasztáson.

 

Nem csak az volt szokatlan, hogy egy egykori államfőt egyetlen ciklus után nem választanak újra, de az is, hogy utána még egyszer meg akarta volna próbálni az indulást – az itteni elhasalása után azonban világossá válhatott számára: elmúltak azok az idők, amikor éppen Sarkozy a maga dinamizmusával, neokonzervativizmusával jelenthetett megújulást.

 

A politikus a 2017-es elnökválasztási kampányban nem nagyon vetette észre magát, bár hivatalosan a Republikánusok jelöltje, François Fillon mellett kiállt – egykori kormányfője, akivel azonban emberileg és ideológiailag is eltávolodtak egymástól, nem jutott tovább a második fordulóba se.

 

Macron Hollande-tól indult és Sarkozyhoz ért

 

A 2017-es győztes Emmanuel Macron alapvetően a balközépről indult: a volt szocialista államfő, François Hollande invitálta meg már 2012-ben a fiatal bankárt az elnöki kabinetjébe, ahonnan 2014-ben a már eléggé jobboldalra és partvonalra sodródott akkori szocialista miniszterelnök, Manuel Valls csinált belőle gazdasági minisztert. Amikor Macron 2016-ban bejelentette, hogy elindul függetlenként az államfőválasztáson, miközben Hollande – aki a népszerűtlensége miatt egy Sarkozynél is nagyobb bukást elkerülendő – eleve lemondott az újraindulás lehetőségéről (ami szintén tabudöntés az ötödik köztársaság történetében), egyértelmű volt még:

 

Macron mögé sorol a balközép elit, kiegészülve azon gazdasági körökkel, akik egykoron meg éppen Sarkozytól remélték Franciaország neoliberális reformját.

 

Macron azonban elég hamar függetlenítette magát Hollande-tól: a Szocialista Párt (PS) mára eleve egyszámjegyű párttá omlott össze, a macronista En Marche pedig magát pragmatikusnak és progresszívnak írta le (ideológiájukat itt elemeztük részletesebben), valójában megindult a szintén üresen maradt jobbközép felé.

 

Macron gazdasági és szociális tervei egyfajta yuppie-konzervativizmust képviselnek, már elnökként azt mondta: a túlságosan etatista, betokosodott Franciaországból „egy startup-nemzetet“ akar csinálni. Eltekintve attól, hogy ez mennyire sikerült neki (a szakszervezeti ellenállás, illetve a macronista táborban is meglévő hagyományos francia etatizmus miatt egyelőre kevéssé), mindez nem állt távol attól a szemlélettől, amivel Nicolas Sarkozy vette át egykoron a jobboldalt Jacques Chiractól.

 

Sarkozy – akinek viszonya az etatista Chirac-kal már csak azért sem volt kiváló, mert 1995-ben a másik gaulle-ista jelöltet, a liberálisabb Edouard Balladurt támogatta még a párizsi szupergazdag előváros, Neuilly polgármestereként – Macronban okkal láthatta meg saját korábbi önmagát. Már 2017-ben azt mondta az akkor győztes elnökről:

 

„Macron ugyanaz, mint én, csak jobb”.

 

A feleségek is összejárnak

 

És miközben Hollande és köre kikopott Macron hátországából – a volt és jelenlegi államfő viszonya ma már nem is olyan jó –, Sarkozy 2017 után egyre sikeresebben került közel az Elysée-palotához. Hivatalosan persze nincs semmi funkciója az elnök körül – éppen ezért tudja mindig elhessegetni a gyanút, hogy tanácsadója lenne. Macron leginkább 2018 őszén, amikor a sárgamellényes tüntetéssorozat kirobbant, kereste többször is Sarkozyt, akinek politikai tanácsaira volt kíváncsi.

 

2019-től váltak rendszeressé a találkozók, a párizsi sajtó többször megírta már:

 

Sarkozy és Macron rendszeresen (akár heti rendszerességgel) ebédel vagy vacsorázik együtt,

 

és a két feleség is jóban van egymással (ők az elhunyt divattervező, Karl Lagerfeld kapcsán kerültek közel egymáshoz). A baloldali Nouvel Obs hetilap egyenesen tudni véli, hogy Sarkozy azzal villog párizsi körökben, hogy ő lenne „Macron új guruja”.

 

Ha ránézünk a júniusi kormányátalakításra, nem lehet nem észrevenni ezt a hatást. Macron eleve egy olyan politikust nevezett ki Jean Castex személyében kormányfőnek, aki a hivatalosan ellenzéki Republikánusoknál a kinevezése előtt egy nappal adta fel a tagságát – de ami ennél is fontosabb: Castex Sarkozy elnöki kabinettjét vezette egykoron, a politikust Sarkozy mindig „nagyon jó barátjaként” jellemzi. De a belügyi, kulturális és igazságügyi tárcánál is ismert sarkozysták kaptak szerepet. (Az új francia kormány összetételét itt elemeztük már ki.)

 

Sarkozy pedig maga is lépeget vissza a közéletbe. 2019 nyarán jelentette meg „Szenvedélyek” címmel az új könyvét, ami hatalmas siker lett, és amiben eléggé kritikusan szól a régi gaulle-ista jobboldali elitről – ám annál szebben Macronról.

 

Ha hívják, kész még szolgálni

 

Nemrég pedig Sarkozy többkötetesre tervezett politikai emlékiratainak első része került a könyvesboltokba: „A viharok idején” címen megjelent könyvben elnöki ciklusának első szakaszát veszi át patetikus stílusban és legfeljebb a francia belpolitikai finomságai iránt is érdeklődöknek érdekes részletességgel.

 

Ennek kapcsán pedig a nyári szezon kellős közepén hatoldalas nagyinterjút adott a Paris Match hetilapnak, amely – a bulvárhetilap hatalomközelisége okán – igencsak jól megtervezett lépés lehet. Az alákérdezős interjúban Sarkozy persze tagadja, hogy vissza akarna térni a politikába, és hogy a mostani könyve ezt szolgálná. Ezt ő csak „a franciákkal közös élet” lenyomatának tartja, szerinte ugyanis nem a saját emlékeiről van szó:

 

„Nem a történelemnek akartam írni, hanem a francia népnek. Amit elmesélek, azok nem csak az én emlékeim, hanem ezek a mi emlékeink.”

 

SARKOZY A LEGOLVASOTTABB FRANCIA HETILAP CÍMLAPJÁN IS OTT VAN MEGINT. FOTÓ: TECHET PÉTER, AZONNALI

 

Azontúl, hogy saját elnöki ciklusát dicséri, valamint bukását relativizálja (például Hollande-ot érintő kiszólásokkal, aki „nem is volt abban az állapotban, hogy megmérettesse magát”), Macronról szól dicsérőleg. Eleve kiemeli, hogy miközben Hollande egész elnöki ciklusa szerinte nem szólt másról, mint az ő, Sarkozy tagadásáról (pedig ő neki is szívesen adott volna tanácsokat), Macron már „köztársasági szellemben” cselekszik, értsd: ő már hallgat Sarkozyra, ellentétben Hollande-dal. A kérdést,

 

hogy ő javasolta-e Castexet is új kormányfőnek, azzal kerüli ki: az államfővel folytatott személyes beszélgetéseit nem adhatja ki.

 

A Paris Match is némi visszatérési szándékot lát azonban Sarkozy mostani aktivitása mögött. Sarkozy a találgatásokra azonban igazi politikusi semmitmondással válaszol: „Már nem vagyok politikai szereplő. A legjobbakat kívánom az országomnak, mindig nagyrabecsüléssel leszek a franciák iránt, amiért megengedték, hogy szolgálhassam őket.” De azért hozzáteszi: „a kötelességem most az, hogy segítsek Franciaországon, ha kéri tőlem”. Abban azonban nem kételkedik, hogy ma is tudna politikai szereplővé válni:

 

„Ugyanaz az energia, ugyanaz a szenvedély van bennem, mint tíz vagy húsz éve”.

 

Macront beviszi jobbra Sarkozy?

 

A legnagyobb problémának a volt konzervatív államfő ma azt látja, hogy az Európai Unióban nem haladnak az ügyek, „mert két vagy három ország a nemzeti egoizmust a közös érdekek elé helyezi”. Franciaország kapcsán pedig – és itt talán jobban előjön a régi Sarkozy – azt fájlalja, hogy „az örök Franciaországra” (értsen ez alatt bármit is) „olyan életmódokat és viselkedéseket szeretnének kényszeríteni, amik nem az övéi”. Mint ismert: Sarkozy a 2007-es elnökválasztási kampányban éppen a nemzeti identitás hangsúlyozásával tudta elhozni az akkori Jean-Marie Le Pen szavazóinak nagyrészét, egy ideig még egy önálló minisztériumot is felállított a nemzeti identitásért.

 

Noha Macron ennél modernebbnek szereti adni magát, az a határozottság, amivel elutasította, hogy az Egyesült Államokban zajló emlékezetpolitikai viták – így akár egyes szobrok eltávolítása – megjelenjenek Franciaországban, ismét erős sarkozysta vonást mutat.

 

Nicolas Sarkozy aktív politikusként már bizonyosan nem tér vissza, a 2012 utáni próbálkozásainak kudarca erre megtaníthatta az idén 65 éves politikust. De azon túl, hogy

 

személyes elégtételt is jelenthet neki, hogy Macron immáron inkább vele ebédel, beszélget, és Hollande-ot ejtette,

 

abban mindenképpen segítségére lehet – akár csak a még most is jelentős sarkozysta hátország mozgosításával, embereinek beajánlásával –, hogy Macron sikeresen vegye át a jobbközepet, ahol jelenleg a Republikánusok már képtelenek komoly erőt femutatni.

 

NYITÓKÉP: Sarkozy könyve van, ahol mar bestseller / Techet Péter, Azonnali

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A járvány miatt nem közlekedő reptéri járatra árult 900 forintos jegyek a BKK-t 14 millió forinttal gazdagították. Mi történt?

Korábban napokkal előre beharangozták, hogy Európa utolsó diktátora leteszi hivatali esküjét. Ez most elmaradt.

Két mondatban összefoglalva ez az Európai Bizottság új terve.

Az elmúlt hét nap átlaga bőven meghaladja azt az értéket, amely felett a WHO szerint a járvány nincs kordában tartva.

És ráadásul még gmailes is vagy? Van megoldás, olvasd el itt Bakó Bea szerdai hírlevelét!

Ha az ellenzék komolyan gondolja a győzelmi esélyeit, el kell döntenie, hogy hogyan indul, ezért vitasorozatot indítunk ellenzéki politikusokkal
és értelmiségiekkel.

A Csehszlovákiából a második világháború után a kollektív bűnösség elve alapján üldözött német és magyar kisebbség sorsa a szlovákok és a csehek körében nagyrészt máig kibeszéletlen.

A hét kérdése

Orbán Viktor bejelentette, a Magyar Közlöny megírta: hétfőtől minden szórakozóhely és kocsma legkésőbb este 11 óráig lehet nyitva. Mit hoz majd magával a 23 órás zárás?

Azért ide elnéznénk

A „kocsmai evangelizáció” jegyében fog erről beszélgetni Fabiny Tamás püspök, Kajdi Csaba influenszer és Török Csaba pap. Szeptember 29., Művész Kávéház és Cukrászda.

Ezt is szerettétek

A Helyzetben az abaújkéri Wesley János Iskolába látogattunk, hogy megtudjuk: mit jelent az ott tanulóknak és a pedagógusoknak a kormány megszorítása.

Lesz-e még bármi ugyanolyan, mint a járvány előtt? Jól költi-e el az állam a gazdasági akcióterv támogatásait?

Balogh Ákos Gergely Index-főszerkhelyettes a Mérték Médiaelemző Műhely munkatársával, Urbán Ágnessel vitázott a Helyzetben.

A sötét anyag kutatásáért kapta meg a rangos Viktor Ambartsumian-díjat Alex Szalay, a Johns Hopkins Egyetem magyar asztrofizkusa. Interjú!

Miben tud egyetérteni a szélsőjobboldal és a Háttér Társaság? Dúró Dóra és Dombos Tamás a Helyzetben!

Mi köze a belarusz diktátornak az oroszokhoz? Miért belarusz, miért nem Fehéroroszország?

Mit szól ahhoz Pacher Tibor, a tudóscsapat vezetője, hogy Magyarország is beszállt az űrversenybe? Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás