Miért nevezett ki szexista minisztereket Macron? Ő az új Sarkozy?

A francia elnök az új kormányfő és több miniszterének személyével üzent: a 2017-es elnökválasztáson összeomlott egykori francia jobbközép helyét akarja átvenni, ebben Nicolas Sarkozy is segíti. A baloldalról indult, liberálisként választást nyert Macron az önkormányzati választások után megérthette: a baloldal már foglalt, azt éppen a zöldek szervezhetik újjá, neki a jobbközépen van betöltendő helye. Ebben a kontextusban érthető, miért nevezett ki szexista minisztereket.

A június végi helyhatósági választásokon Franciaországban olyannyira előretörtek a Zöldek, hogy Emmanuel Macron államfőnek lépnie kellett, mutatva: érzi a változás iránti igényt. Mivel a magát centristának tartó politikus a mai napig nem kötelezte el magát a bal-jobb-szembenállásban – egykori szocialista és konzervatív politikusok is állnak mögötte, ő maga egy szocialista kormányban kapott először miniszteri tárcát –, a Zöldek előretörésére akár azzal is válaszolhatott volna, hogy beelőzi az ökopártot, és maga válik egy zöldpolitika arcává. Miért nem tett így?

Sarkozy és emberei előlépnek

Az, hogy az Éduard Philippe vezette kabinett benyújtotta Macronnál a lemondását, nem volt meglepő, annál inkább az új kormányfő személye: Jean Castex kinevezéséig a hivatalosan ellenzéki, jobboldali Republikánusoknak, azaz Nicolas Sarkozy egykori pártjának volt a tagja. Castex helyzetbe hozása azt mutatja:

A Republikánusokat alapító – pontosabban a korábbi Népi Unióért Mozgalmat (UMP) 2015-ben Republikánusokká szervező – Nicolas Sarkozy korábbi államfő már régóta készíti elő Macron jobbratolódását. A két politikus viszonya baráti, rendszeresen ebédelnek, vacsoráznak együtt, és Macron kikéri elődje véleményét politikai kérdésekben. A balliberális Nouvel Obs hetilap egyenesen „Macron új gurujának” nevezi Sarkozyt, a lap információi szerint

A politikus, miután eleve nem szerezte meg a Republikánusok elnökjelöltségét a 2017-es államfőválasztásra, eltávolodott már egykori pártjától, amely a választási eredményei alapján egy egyre zsugorodó középpárt lett. Sarkozy a politikai ambícióit a Nouvel Obs szerint azzal akarja kiélni, hogy egyengeti Macron útját a jobboldal felé, a jelenlegi államfő lehetne a sarkozyzmusnak – azaz a francia hagyományos jobboldalon sokáig idegennek számított neokonzervatív társadalom- és gazdaságpolitikának – a folytatója.

Azt, hogy Sarkozy növekvő befolyása az Élysée-palotában nem csupán amolyan párizsi pletyka, éppen maga a július elejei kormányátalakítás bizonyítja. A sarkozysta új miniszterelnök mellett, aki Sarkozy elnöki titkára volt egykoron az Élysée-palotában, ugyanis a volt államfő több szövetségese is tárcához jutott: a Verdi- és Mozart-rajongó új kulturális miniszter, Roselyne Bachelot Nicolas Sarkozy elnöksége alatt is miniszter volt (akkor egészségügyi, majd szolidaritásügyi); Gérard Darmanin, az új belügyminiszter pedig közismerten nem csak Sarkozy régi harcostársa, de law and order politikájának követője is.

Macron magára haragítja a feministákat

Gérard Darmanin belügyminiszterré kinevezése nemcsak annak egyértelmű jele, hogy Macron keményebb rendőrséget, jobboldali rendvédelmi politikát akar, de tudatosan hadüzenet a feministáknak is – ami mindenképpen meglepő egy olyan elnök részéről, aki magát 2017-ben még feministának nevezte.

Gérard Darmanin ellen ugyanis kétszer is indult eljárás szexuális zaklatás vádjával. 2015-ben Tourcoing egyik lakója (a városnak Darmanin akkor polgármestere volt) állította, hogy a jelenlegi belügyminiszter szexuális szolgáltatásokért cserébe önkormányzati lakást és munkát ígért neki. A nő szerint Darmanin meg is erőszakolta, a bíróság azonban bizonyíték hiányában ejtette a vádat.

2018-ban aztán a Sarkozy-féle UMP-párt egyik aktivistája, egy jelenlegi prostituált állította, hogy a politikus szexuálisan molesztálta még 2009-ben jogi tanácsadásért cserébe. A bíróság azonban nem találta megalapozottnak a vádakat, végül ejtette azokat. Idén feburárban azonban újra elkezdődött a nyomozás, a bíróság megint megnyitotta az ügyet.

Noha Darmanint jogilag nem ítélték még el, és az ártatlanság vélelme őt is védi, annak tényét, hogy egy olyan politikust nevezett ki Macron belügyminiszternek, aki ellen nemi erőszak miatt jelenleg is folyik nyomozás, több feminista is „arculcsapásként” értékelte. A hétvégén több francia városban is tízezrek vonultak utcára – többek között azt állítva: „Darmanin egy nemi erőszakoló, a kormány pedig tettestárs”.

A feminista közéletet sokkolta, hogy mind Macron elnök, mind Castex kormányfő egyértelműen leszögezte: ameddig nincsen Darmanin jogerősen elítélve, őket nem érdekli, milyen ügyben folyik ellene eljárás.

A feministákat azonban nem csak Darmanin zavarja, hanem egy másik – szintén Sarkozy baráti köréhez köthető – új miniszter, az igazságügyi tárca birtokosa, Éric Dupond-Moretti is. Franciaország egyik legismertebb sztár-büntetőügyvédjéről van szó, aki többször is nőellenes, szexista megjegyzéseket engedett meg magának. Dupond-Moretti többször szerepelt filmekben is, ahol ügyvédeket játszott, valamint – és ezt is felróják neki a feministák – a korábban nemi erőszakkal vádolt Julian Assange védőinek egyike.

Dupond-Moretti megnyilatkozásaival is már korábban provokálta a feministákat. A metoo-mozgalom kapcsán a jelenlegi igazságügyi miniszter azt mondta, hogy „sok butuska sok hülyeséget tud kitalálni”. Szerinte a Metoo mögött az van, hogy igenis „sok nőt izgat a hatalom”. Dupond-Moretti úgy találta akkoriban: ha egy rendező azt mondja egy fiatal lánynak, hogy szexért cserébe szerepet kapsz, az „nem nemi erőszak, hanem kanapés előrejutás”.

Amikor ügyvédként egy nemi erőszakkal vádolt politikust védett (akit végül fel is mentett a bíróság), azt hozta fel érvként védence mellett, hogy „csodálom a nyugalmát, én már rég [a feministák] torkának ugrottam volna”. Amikor pedig még Macron első kormányának esélyegyenlőségi minisztere, a pornóírói múltja miatt amúgy a feministák között szintén sokszor bírált Marlène Schiappa 2018-ban nagyon szigorú törvényt fogadtatott el a szexista beszólások ellen, Dupond-Moretti megjegyezte:

Schiappa amúgy a jelenlegi kormánynak is tagja lesz, éppen a nemi erőszak miatt nyomozás alatt álló Darmanin belügyminisztériumában lesz „beosztott miniszter” (a francia kormányban egy-egy minisztériumnak több minisztere is lehet), aki a szekularizmusért és a republikanizmusért fog felelni (jelentsen ez bármit is). A feministák szerint Schiappa elárulja ezzel korábbi tárcáját, az esélyegyenlőségit, a fiatal politikusnő azonban nagyon jól érzi magát a belügyben, mondván: gyerekkora óta rendőr szeretett volna lenni.

Macron a jobbközepet szervezi újjá

A feministákkal bevállalt vita is azt mutatja: Macron valóban jobbra tart. Ugyan 2017-re Franciaországban mindkét hagyományos politkai tábor teljesen összeomlott, Macron pedig a jobbközép és balközép kompromisszumaként tudott győzni a mindenki által félt Marine Le Pennel szemben, a politikus nem kötelezte el magát egyetlen oldal mellett se. Pártja, az En Marche a pragmatizmust és progresszivizmust jelölte meg ideológiaként, még politikai filozófiailag is megpróbálták ezt megalapozni (ezt itt elemeztük ki).

A tényleges politika azonban nem filozófia. Az, hogy a jobbközép és a balközép hagyományos pártjai összeomlottak, nem jelenti azt, hogy hirtelen Franciaországban eltűnt volna e két tábor, vagy az embereknek ne lenne már igényük rá.

A baloldalon, ahol az egykor nagy Szocialista Párt (PS) kiegészülve kisebb újbalos mozgalmakkal kispárti létre szenderült, egy ideig úgy tűnhetett: esetleg az EU-ellenes baloldali populizmus törhet be Jean-Luc Mélenchon személyében. A politikus – aki egykori szocialista miniszterből lett elitellenes néptribun – nem tudta azonban a baloldalt maga mögött egyesíteni. A június végi helyhatósági választások azt mutatják: a Zöldek léphetnek elő a baloldal vezéreként, de legalábbi integráló erejeként.

Az ökológiai gondolat iránt évtizedekig eléggé rezisztens francia közéletben a zöldgondolat megjelent – mégpedig a balközép megújulási lehetőségeként.

Ha Macron 2022-ben eséllyel akar indulni, nem biztos, hogy elég lesz neki annyi: nem ő Marine Le Pen. Ha ugyanis a baloldal a Zöldek vezetésével talpra áll, esélye lehet újra bejutnia a második fordulóba. Macronnak ebben az esetben éppen, hogy nem Le Pen ellenében, hanem a jobboldalt megszólítva lehet esélye – a 21. századi sarkozyzmus megjelenítőjeként.

Liberális, progresszívebb külcsínnel, de – amint kormányának névsora mutatja – egyre világosabb jobbos tartalommal. Az En Marche a pragmatizmusát viszont tényleg megőrizte – éppen ezért váltja le a progresszivizmust.

NYITÓKÉP: Emmanuel Macron / Facebook