A magyarokat George Floyd érdekli, a cigány kisebbség meg nem

A sokezer kilométerrel arrébb megölt George Floydra tudunk közösen emlékezni az interneten, hiszen úgysincs semmi tétje, de a környezetünkben tapasztalt problémákkal már nem foglalkozunk ilyen lelkesen.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

A globalizáció úgy tűnik, végleg lezajlott, és az Egyesült Államok legyőzte a világot, hiszen előállította a tökéletes kulturális exportcikket: saját magát. Lehet itt jönni Kínával, ameddig egy kis megborzongáson kívül az égvilágon senkit nem érdekel, mi történik ott, amit csak tovább tetéz, hogy a neveiket is nehéz megjegyezni.

Ezzel szemben Amerika belső történései már megint úgy tűnnek, hogy a világ történései is egyben: most éppen az egész világ azt figyeli, mi ez a Black Lives Matter dolog,

és nem is olyan régen az egész magyar internetet is elöntötték a George Floyddal szolidálást kifejező fekete négyzetek.

Egy percig sem szeretném elbagatellizálni George Floyd történetét, de Közép-Európából nézve ez a sok látványos statement az egyenlőségről valójában egyetlen egy dolgot viszonyít: azt, hogy a magyar társadalom végleg elvesztette a kapcsolatot a saját országával. Mivel az elmúlt években a magyar kormány is inkább a nemzetközi politikát akarja helyre rakni, mint a hazai dolgokat, annyira nem is szabad rajta meglepődni, hogy a lakosságot is az foglalkoztatja főleg, mi történik tőlünk 8000 kilométerre.

Alapesetben amúgy nem is lenne baj, hiszen szerintem is sokkal érdekesebb téma a türkmén diktatúra, mint mondjuk Kecskemét, de az a helyzet, hogy

Csak ugye Magyarországon közéletről beszélni vékony jég: a közszereplők nem politikával foglalkozó része eleve lapít, ha bármiféle megosztó társadalmi kérdésről van szó. Hiszen egyrészt félnek pár rajongó elvesztésétől, másrészt pedig valóban bármikor benne van a pakliban, hogy később baj lehet egy-egy nyilvános véleménynyilvánításból: emlékezzünk csak arra, amikor Fluor Tomi egy olcsó sorosgyörgyözésért kikerült a közrádió lejátszási listájából.

Tehát van tétje, azt pedig nem szeretjük, hiszen még a végén mást gondol a főnök, és kirúg. Egy baj van ezzel: miközben George Floydot gyászoljuk teátrálisan az interneten, az már nem üti meg senki ingerküszöbét, hogy közben

Amikor arról van szó, hogy ugyanez a magyar állam nem akar kifizetni a hangsúlyozottan roma származású embereknek a bíróság által jogerősen megítélt kártérítési pénzeket, vagy esetleg némi rásegítéssel sikerül elterjeszteni azt a fals infót, hogy Budapesten cigányok késeltek, erre az infóra pedig egy megemlékezésnek álcázott tüntetést is sikerül felhúzni, akkor már közel sem ennyire egyértelmű az ország kiállása a gyengébbek mellett.

Van ebben némi gyávaság is, hiszen szemben az Egyesült Államok rendőrhelyzetéről való okoskodással ezeknek még a végén tétje is lenne, vagy akár olyan ára, hogy az Instagramra posztolás helyett mondjuk tényleg ki kell menni az utcára nekünk is, netán véleményt ütköztetni más emberekkel. Ezek pedig már tényleg kívül esnek a komfortzónánkon.

kiállunk az elnyomott feketék mellett, imádkozunk azokért a településekért, ahol történik valami katasztrófa, lecseréljük a profilképünket Facebookon, aztán csináljuk is tovább a dolgainkat, hiszen mindent megtettünk, amit lehetett.

Olvass még Fekő Ádámtól az Azonnalin! Vitáznál vele? Írj nekünk!