Michael Moore eddig az amerikai baloldal sztárja volt. Mivel legutóbbi filmjében a környezetvédők általa hazugságnak tartott dolgait leplezte le, a zöldek és a baloldal össztüze alatt áll napok óta.
Április 22-én van minden évben a föld napja, ennek idei ötvenéves évfordulójára Michael Moore, az ismert baloldali rendező ingyenesen megnézhetően töltött fel egy filmet, Az Emberek Bolygóját, ami nem éppen a megszokott irányból és nem a megszokott ellenségekre lő. A filmet Moore kollégája, Jeff Gibbs forgatta, ő korábban zöldügyek mellett szólalt fel; ám mivel Michael Moore a film producere, éppen ezért leginkább őhozzá kötik a film üzenetét.
Moore eddig globalizációkritikus, pacifista vagy az amerikai szociális problémákat bemutató filmjeivel volt a baloldalon népszerű, most azonban ott került éles kritikák célpontjába, filmjében ugyanis kritikával illeti a környezetvédelem ügyét és jelenlegi projektjeit – vagy eleve ezek hasztalanságára, álszentségére mutat rá. Az antikapitalista narratíva persze megmaradt, csak arra mutat rá, hogy mára a kapitalizmus és a nagy cégek sikeresen adják el magukat zöldként (ezt hívják greenwashingnak).
Már az elején megjelenik a kritika. Gibbs egy vermonti napenergia-fesztiválra látogat el, de
A zöld energia és a zöld gazdaság jelszavai főleg Barack Obama 2008-as győzelme után kerültek előtérbe, számos cég, üzletember – a Goldman Sachstól Michael Bloombergig – fektetett be e téren. Michiganben a General Motors elkezdte az elektromos autók gyártását, de már az első sajtóbemutatón kiderült: az áram nagyrésze továbbra is nem megújuló forrásokból jön, elvégre a megújulók nem is tudnák fedezni az igényeket.
Gibbs azt is bemutatja, hogy a napenergia-felhasználásához még több kvarc és szén kibányászására lehet szükség, ugyanis a cellák elkészítéséhez ez kell. Ahol pedig állítólag a napenergiára hivatkozva szénerőműveket bezárnak, Gibbs szerint gázerőművekkel pótolják őket.
Gibbs azt is hosszasan ismerteti, hogy miközben a biomasszát ma zöld energiaforrásnak szokás tartani, ez gyakorlatilag az erdők kiirtását jelenti. A tapasztalatait Gibbs így foglalja össze:
És eleve megfogalmazza a kételyeit annak kapcsán, hogy megmenthetnenk-e minket az ipari civilizáció alkotásai az ipari civilizációtól?
Gibbs tehát nem a környezetvédelem ügyét vonja kétségbe, hanem arra akar rámutatni, mennyire távol áll a hirdetett céloktól számos olyan projekt, amit ma is zöldnek szokás gondolni. Ha Gibbs kritikáját komolyan vesszük, akkor szerinte a megoldás nem a zöld energia vagy ipar, hanem egyszerűen a fogyasztás visszanyesése – azaz nem zöldebb, hanem kevesebb energiát kéne elhasználni. Gibbs szerint „a zöld, megújuló energia és az ipari civilizáció egy és ugyanaz”, éppen ezért
Gibbs a problémát abban látja, hogy túl sok ember él ma a földön: nincs az az energiaforrás, ami ennyi embert el tudna látni. Gibbs úgy véli: az, amit ma zöld energiának hívnak, csupán a kapitalizmus folytatása: „a jelenlegi rákos kapitalizmus bezöldesítése”. Bebizonyítja, hogy amerikai zöld projektek, mint a Green Century vagy a 350.org mögött többségében bányászati vagy pénzügyi vállalkozások, valamint a Rockefeller-családhoz köthető alapítványok állnak. De az is kiderül, hogy olyan nagy világcégek, mint a Toyota, a Caterpillar vagy a Citibank állnak sokszor a világnapi koncertek mögött is.
Gibbs szerint a megoldás nem a zöldre festett kapitalizmus, hanem annak belátása, hogy „a végtelen növekedés egy véges bolygón öngyilkosság”, azaz szerinte mindaz, amit ma zöld energiaként és megoldásként hirdetnek, „távol áll a fenntarthatóságtól”. Gibbs úgy véli, nem a szén vagy a klíma pusztítja ki az élővilágot, „hanem mi, ez egy emberek okozta apokalipszis”.
Gibbs a filmjében főleg két ember hitelességét vonja kétségbe: Al Gore-ét, aki Bill Clinton egykori alelnökeként ma a környezetvédelemnek látszik szentelni magát, valamint Bill McKibben ismert ameirkai zöld aktivistáét, aki a környezetrombolással járó biomassza-előállítás egyik szószólója lett. Gibbs szerint mára a zöld gondolat a baloldalon szekuláris vallássá lett:
A kritika, hogy a zöld mozgalmak egy része a kapitalizmus szolgálatába állt, nem új. Eszerint ma a zöld ügy nem a környezetvédelemről, hanem újfajta – és pláne jobban eladható – termékekről, azaz végső soron továbbra is a profitról szólna.
A film kiverte a biztosítékot a zöldek között. Volt, aki a dokumentumfilm eltávolítását követelte. Egyesek azt kifogásolták, hogy gyakorlatilag biopolitikai érvek jelennek meg a filmben, mondván: Gibbs végső soron a születésszabályozást propagálná. Ez így persze nem hangzik el a filmben, de tény, hogy
A német kommunista Neues Deutschland napilap is azt emeli ki, hogy Gibbs demográfiai problémát látna csak a környezeti válság helyén. A Süddeutsche Zeitung pedig azt írta, hogy Gibbs és Moore már megoldott problémákat, illetve meghaladott statisztikákat mutatott volna be, mintha azok a máról szólnának. A The Hillnek nyilatkozva azonban Moore védelmébe vette az alkotást, hozzátéve: nem válaszokat akartak adni, hanem kérdéseket felvetni, kétkedésre ösztönözni.
Ezzel szemben az alt right hírportálja, a Breitbart abban bízik:
Mert miközben a demokraták éppen a Green New Deal ígéretével indulnának a kampányba, Moore filmje arról szól: a zöld gazdaságnak semmi értelme sincs, legalábbis semmivel sem fenntarthatóbb. A Breitbart szerzője azt kívánja, hogy Moore – aki eddig Bernie Sanders kampányát segítette – ősszel már Trump egyik gyűlésén szónokoljon.
A filmet tehát ingyen lehet megnézni, akár itt és most is!
NYITÓKÉP: Planet of the Humans / Facebook
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.