Jön a rasszista munkáslázadás?

Steve Bannon az alt-right mozgalom hírportáljától, a Breitbarttól került 2016-ban Donald Trump kampánycsapatának élére. A mostani amerikai elnöknek a republikánus elitet is le kellett akkor győznie, hogy aztán a demokratákat megverhesse. Bannon pedig szállította az ideológiát és a propagandát.

 

E kettőről adott Errol Morrisnak másfél órás interjút a publicista. Az erről szóló American Dharma című filmet tavaly mutatták be a velencei filmfesztiválon, de csak most novemberben került az amerikai mozikba.

 

A kommentszekció vette át a közéletet

 

Bannon elismeri: a propaganda lényege az volt, hogy

 

 

Ehhez a lap megadott pár kulcsszót, ami mára az alt-right nyelvezet része lett. Például Hillary Clintont csak Killaryként emlegették – azaz közvetve meggyilkolására szólítottak fel. Bannon szerint először a kommentelőket kellett bevadítani, majd utána már nem is a hírek, hanem a kommentek álltak a középpontban: „a teljesen szabad kommentelés a Breitbart újdonsága”.

 

Fehér munkáslázadás

 

A propaganda azonban mindig szolgál egy célt – ez pedig Bannonnál a jobboldali munkásforradalom. Nézetei nemcsak a liberális (azaz amerikai értelemben: baloldali) demokratáktól, de a hosszú ideig neokonzervatív republikánusoktól is messze állnak. Bannon számos mondatát akár egy szélsőbaloldali is mondhatná: elutasítja a globalizációt, jobban ellenőrizné a multinacionális tőkét, nem engedné a tőke szabad áramlását, csökkentené az országon belül a munkások versenynek való kitettségét. Mindemögött azonban nem a jóléti államiság vagy az osztálynélküliség eszméje áll – hanem a nyíltan is megfogalmazott fehér rasszizmusé.

 

 

Bannon szerint azonban eleve nem az osztálykérdés a döntő: „a munkás ma nem gazdasági, hanem kulturális elnyomásban él”. Azaz szerinte ma az elsődleges nem az osztály-, hanem a kulturális harc: a vidéki, fehér, vallásos alsó középosztály és munkásság harca a liberális és baloldali elittel szemben.

 

 

Mindezt Bannon, aki először a haditengerésztben, majd a bankszakmában dolgozott, filmproduceri múltjához illően számos patetikus filmes hasonlattal erősítette meg. A patetikus hangvétel azonban a dokumentumfilmet is jellemzi – Bannon egy-egy erős mondatára teátrálisan törik össze a villanykörte vagy szakad ketté, kezd lángolni az amerikai lobogó.

 

A baloldali rendezőt és a jobboldali publicistát összeköti a régebbi filmek iránti rajongásuk. Bannon többször is visszatér egy filmre,  amely az American Dharma nyitójelenete is: a Gregory Pack főszereplésével játszott, 1949-es Twelve O’Clock High-ra. A filmbeli hős feladata, hogy második világháborús veteránként teljes katonai önfeladásra és győzelemre nevelje az új generációt. Bannon szerint ebben mutatkozik meg, hogy a harc nem racionalitás, hanem „a dharma vállalása”, ami a buddhizmusban a kötelességet jelenti. Bannon szerint ő ezen feladatot látta el Trump mellett, a mostani elnök dharmája pedig nem más, mint „a jobboldali forradalom, nacionalizmus”.

 

Bannon példaképekként még westernfilmekre és ottani hősökre is hivatkozik – szerinte

 

 

A rendező Morris csak néha hümmög valami eléggé hebehurgya ellenvetést („amit te akarsz, az nem is populizmus, az valami még borzasztóbb”), amiért már a tavalyi velencei bemutatókor is többen bírálták, mondván: kritikátlan felületet ad Bannonnak. Az tény, hogy a film nem vita, hanem egy kissé kiégett, érdeklődő baloldali rendező találkozása a jobboldali forradalmárral, akinek lehetőséget ad, hogy elmondhassa: mit is akar.

 

Nemzeti szocializmus a nemzeti oligarchia védelmében

 

Amit azonban elmond, és hallhatunk, az nem új. Nem új, mert Bannon nézeteit eddig is ismerhettük, és a filmnek nem sikerül mélyebbre ásnia. Legfeljebb

 

 

Másrészről azért sem új, mert a jobboldali, nacionalista, fehér munkásforradalom gondolata ismerős: úgy hívják, hogy nemzeti szocializmus.

 

Bannon szerint Trumpnak nem is a demokraták a legnagyobb ellenfelei, hanem a republikánus elit. A republikánus pártot kell ezért most „szétzúznia“, hogy „helyén egy munkáspártot építhessen”. Ez a munkáspárt azonban csak a fehér melósok pártja, akik nem is a gazdasági elnyomás, hanem a kulturális ellen lázadnának fel. Azaz megint csak azt mondhatjuk: igen, ezt hívták nemzeti szocializmusnak.

 

A trükk jól ismert: a gazdagok osztályhatalmát védendő, a kapitalizmus a végső stádiumában a fasizmushoz folyamodik. A fasizmus lényege, hogy az elnyomottakat fordítja egymás ellen, hogy ne elnyomóik ellen induljanak.

 

 

Trump munkáspártja eszerint nem lenne más, mint a fehér melósok odaállítása a fehér oligarchia mellé. Aki ezt támogatja, annak mindenképp érdemes a filmet megnéznie, mert nagyon patetikus képsorok és zenei aláfestések alatt lehet Bannon gondolatait élvezni.

 

Osszad, lájkold, ne sajnáld!

A Facebook újfent lenyeste a magyar híroldalak elérését. Tegyél ellene!
Amerikai büntetőalgoritmusok helyett öntudatos magyar polgárokat!

comments powered by Disqus