Másfél órán át beszélget egy filmrendező Steve Bannon-nal, Donald Trump 2016-os kampányának főnökével. Noha a radikális jobboldali publicista kisodródott a Fehér Házból, ma is trumpistának tartja magát. Szerinte az amerikai elnök szétzúzza az eddig ismert republikánus pártot, hogy helyén egy új munkáspárt épüljön. Megnéztük az American Dharmát!
Steve Bannon az alt-right mozgalom hírportáljától, a Breitbarttól került 2016-ban Donald Trump kampánycsapatának élére. A mostani amerikai elnöknek a republikánus elitet is le kellett akkor győznie, hogy aztán a demokratákat megverhesse. Bannon pedig szállította az ideológiát és a propagandát.
E kettőről adott Errol Morrisnak másfél órás interjút a publicista. Az erről szóló American Dharma című filmet tavaly mutatták be a velencei filmfesztiválon, de csak most novemberben került az amerikai mozikba.
A kommentszekció vette át a közéletet
Bannon elismeri: a propaganda lényege az volt, hogy
Ehhez a lap megadott pár kulcsszót, ami mára az alt-right nyelvezet része lett. Például Hillary Clintont csak Killaryként emlegették – azaz közvetve meggyilkolására szólítottak fel. Bannon szerint először a kommentelőket kellett bevadítani, majd utána már nem is a hírek, hanem a kommentek álltak a középpontban: „a teljesen szabad kommentelés a Breitbart újdonsága”.
Fehér munkáslázadás
A propaganda azonban mindig szolgál egy célt – ez pedig Bannonnál a jobboldali munkásforradalom. Nézetei nemcsak a liberális (azaz amerikai értelemben: baloldali) demokratáktól, de a hosszú ideig neokonzervatív republikánusoktól is messze állnak. Bannon számos mondatát akár egy szélsőbaloldali is mondhatná: elutasítja a globalizációt, jobban ellenőrizné a multinacionális tőkét, nem engedné a tőke szabad áramlását, csökkentené az országon belül a munkások versenynek való kitettségét. Mindemögött azonban nem a jóléti államiság vagy az osztálynélküliség eszméje áll – hanem a nyíltan is megfogalmazott fehér rasszizmusé.
Bannon szerint azonban eleve nem az osztálykérdés a döntő: „a munkás ma nem gazdasági, hanem kulturális elnyomásban él”. Azaz szerinte ma az elsődleges nem az osztály-, hanem a kulturális harc: a vidéki, fehér, vallásos alsó középosztály és munkásság harca a liberális és baloldali elittel szemben.
Mindezt Bannon, aki először a haditengerésztben, majd a bankszakmában dolgozott, filmproduceri múltjához illően számos patetikus filmes hasonlattal erősítette meg. A patetikus hangvétel azonban a dokumentumfilmet is jellemzi – Bannon egy-egy erős mondatára teátrálisan törik össze a villanykörte vagy szakad ketté, kezd lángolni az amerikai lobogó.
A baloldali rendezőt és a jobboldali publicistát összeköti a régebbi filmek iránti rajongásuk. Bannon többször is visszatér egy filmre, amely az American Dharma nyitójelenete is: a Gregory Pack főszereplésével játszott, 1949-es Twelve O’Clock High-ra. A filmbeli hős feladata, hogy második világháborús veteránként teljes katonai önfeladásra és győzelemre nevelje az új generációt. Bannon szerint ebben mutatkozik meg, hogy a harc nem racionalitás, hanem „a dharma vállalása”, ami a buddhizmusban a kötelességet jelenti. Bannon szerint ő ezen feladatot látta el Trump mellett, a mostani elnök dharmája pedig nem más, mint „a jobboldali forradalom, nacionalizmus”.
Bannon példaképekként még westernfilmekre és ottani hősökre is hivatkozik – szerinte
A rendező Morris csak néha hümmög valami eléggé hebehurgya ellenvetést („amit te akarsz, az nem is populizmus, az valami még borzasztóbb”), amiért már a tavalyi velencei bemutatókor is többen bírálták, mondván: kritikátlan felületet ad Bannonnak. Az tény, hogy a film nem vita, hanem egy kissé kiégett, érdeklődő baloldali rendező találkozása a jobboldali forradalmárral, akinek lehetőséget ad, hogy elmondhassa: mit is akar.
Nemzeti szocializmus a nemzeti oligarchia védelmében
Amit azonban elmond, és hallhatunk, az nem új. Nem új, mert Bannon nézeteit eddig is ismerhettük, és a filmnek nem sikerül mélyebbre ásnia. Legfeljebb
Másrészről azért sem új, mert a jobboldali, nacionalista, fehér munkásforradalom gondolata ismerős: úgy hívják, hogy nemzeti szocializmus.
Bannon szerint Trumpnak nem is a demokraták a legnagyobb ellenfelei, hanem a republikánus elit. A republikánus pártot kell ezért most „szétzúznia“, hogy „helyén egy munkáspártot építhessen”. Ez a munkáspárt azonban csak a fehér melósok pártja, akik nem is a gazdasági elnyomás, hanem a kulturális ellen lázadnának fel. Azaz megint csak azt mondhatjuk: igen, ezt hívták nemzeti szocializmusnak.
A trükk jól ismert: a gazdagok osztályhatalmát védendő, a kapitalizmus a végső stádiumában a fasizmushoz folyamodik. A fasizmus lényege, hogy az elnyomottakat fordítja egymás ellen, hogy ne elnyomóik ellen induljanak.
Trump munkáspártja eszerint nem lenne más, mint a fehér melósok odaállítása a fehér oligarchia mellé. Aki ezt támogatja, annak mindenképp érdemes a filmet megnéznie, mert nagyon patetikus képsorok és zenei aláfestések alatt lehet Bannon gondolatait élvezni.
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.