+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2019. november 19. kedd, 18:25
Másfél órán át beszélget egy filmrendező Steve Bannon-nal, Donald Trump 2016-os kampányának főnökével. Noha a radikális jobboldali publicista kisodródott a Fehér Házból, ma is trumpistának tartja magát. Szerinte az amerikai elnök szétzúzza az eddig ismert republikánus pártot, hogy helyén egy új munkáspárt épüljön. Megnéztük az American Dharmát!

Steve Bannon az alt-right mozgalom hírportáljától, a Breitbarttól került 2016-ban Donald Trump kampánycsapatának élére. A mostani amerikai elnöknek a republikánus elitet is le kellett akkor győznie, hogy aztán a demokratákat megverhesse. Bannon pedig szállította az ideológiát és a propagandát.

 

E kettőről adott Errol Morrisnak másfél órás interjút a publicista. Az erről szóló American Dharma című filmet tavaly mutatták be a velencei filmfesztiválon, de csak most novemberben került az amerikai mozikba.

 

A kommentszekció vette át a közéletet

 

Bannon elismeri: a propaganda lényege az volt, hogy

 

a Breitbart olyan módon tárgyalja a híreket, amelyek után „elszabadul a pokol” a kommentszekcióban.

 

Ehhez a lap megadott pár kulcsszót, ami mára az alt-right nyelvezet része lett. Például Hillary Clintont csak Killaryként emlegették – azaz közvetve meggyilkolására szólítottak fel. Bannon szerint először a kommentelőket kellett bevadítani, majd utána már nem is a hírek, hanem a kommentek álltak a középpontban: „a teljesen szabad kommentelés a Breitbart újdonsága”.

 

Fehér munkáslázadás

 

A propaganda azonban mindig szolgál egy célt – ez pedig Bannonnál a jobboldali munkásforradalom. Nézetei nemcsak a liberális (azaz amerikai értelemben: baloldali) demokratáktól, de a hosszú ideig neokonzervatív republikánusoktól is messze állnak. Bannon számos mondatát akár egy szélsőbaloldali is mondhatná: elutasítja a globalizációt, jobban ellenőrizné a multinacionális tőkét, nem engedné a tőke szabad áramlását, csökkentené az országon belül a munkások versenynek való kitettségét. Mindemögött azonban nem a jóléti államiság vagy az osztálynélküliség eszméje áll – hanem a nyíltan is megfogalmazott fehér rasszizmusé.

 

Bannon a fehér melós hatalmát akarja – ezért ellenfele neki egyszerre a multinacionális tőke, a színes munkás és a bevándorló.

 

Bannon szerint azonban eleve nem az osztálykérdés a döntő: „a munkás ma nem gazdasági, hanem kulturális elnyomásban él”. Azaz szerinte ma az elsődleges nem az osztály-, hanem a kulturális harc: a vidéki, fehér, vallásos alsó középosztály és munkásság harca a liberális és baloldali elittel szemben.

 

BANNON A FILMBEN. FOTÓ: NAFIS AZAD / UTOPIA

 

Mindezt Bannon, aki először a haditengerésztben, majd a bankszakmában dolgozott, filmproduceri múltjához illően számos patetikus filmes hasonlattal erősítette meg. A patetikus hangvétel azonban a dokumentumfilmet is jellemzi – Bannon egy-egy erős mondatára teátrálisan törik össze a villanykörte vagy szakad ketté, kezd lángolni az amerikai lobogó.

 

A baloldali rendezőt és a jobboldali publicistát összeköti a régebbi filmek iránti rajongásuk. Bannon többször is visszatér egy filmre,  amely az American Dharma nyitójelenete is: a Gregory Pack főszereplésével játszott, 1949-es Twelve O’Clock High-ra. A filmbeli hős feladata, hogy második világháborús veteránként teljes katonai önfeladásra és győzelemre nevelje az új generációt. Bannon szerint ebben mutatkozik meg, hogy a harc nem racionalitás, hanem „a dharma vállalása”, ami a buddhizmusban a kötelességet jelenti. Bannon szerint ő ezen feladatot látta el Trump mellett, a mostani elnök dharmája pedig nem más, mint „a jobboldali forradalom, nacionalizmus”.

 

Bannon példaképekként még westernfilmekre és ottani hősökre is hivatkozik – szerinte

 

amikor Trump Amerikát újra naggyá akarja tenni, akkor ezen vadnyugati gondolkodásmódot akarja visszahozni.

 

A rendező Morris csak néha hümmög valami eléggé hebehurgya ellenvetést („amit te akarsz, az nem is populizmus, az valami még borzasztóbb”), amiért már a tavalyi velencei bemutatókor is többen bírálták, mondván: kritikátlan felületet ad Bannonnak. Az tény, hogy a film nem vita, hanem egy kissé kiégett, érdeklődő baloldali rendező találkozása a jobboldali forradalmárral, akinek lehetőséget ad, hogy elmondhassa: mit is akar.

 

Nemzeti szocializmus a nemzeti oligarchia védelmében

 

Amit azonban elmond, és hallhatunk, az nem új. Nem új, mert Bannon nézeteit eddig is ismerhettük, és a filmnek nem sikerül mélyebbre ásnia. Legfeljebb

 

megtudhatjuk, milyen negyvenes és ötvenes évekbeli háborús vagy westernfilmekből szedi az inspirációit.

 

Másrészről azért sem új, mert a jobboldali, nacionalista, fehér munkásforradalom gondolata ismerős: úgy hívják, hogy nemzeti szocializmus.

 

Bannon szerint Trumpnak nem is a demokraták a legnagyobb ellenfelei, hanem a republikánus elit. A republikánus pártot kell ezért most „szétzúznia“, hogy „helyén egy munkáspártot építhessen”. Ez a munkáspárt azonban csak a fehér melósok pártja, akik nem is a gazdasági elnyomás, hanem a kulturális ellen lázadnának fel. Azaz megint csak azt mondhatjuk: igen, ezt hívták nemzeti szocializmusnak.

 

A trükk jól ismert: a gazdagok osztályhatalmát védendő, a kapitalizmus a végső stádiumában a fasizmushoz folyamodik. A fasizmus lényege, hogy az elnyomottakat fordítja egymás ellen, hogy ne elnyomóik ellen induljanak.

 

Bannon, aki a hadseregben, a Wall Streeten és Hollywoodban szocializálódott, nagyon is azon réteghez tartozik, amelynek érdeke az elnyomottak megosztása.

 

Trump munkáspártja eszerint nem lenne más, mint a fehér melósok odaállítása a fehér oligarchia mellé. Aki ezt támogatja, annak mindenképp érdemes a filmet megnéznie, mert nagyon patetikus képsorok és zenei aláfestések alatt lehet Bannon gondolatait élvezni.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Azt viszont még nem tudják, hogy milyen gyakran lesz meghallgatás, és elviszik-e szavazásig a dolgot, de szerintük nem a szankcionálás a lényeg.

Az igazi baj az a főpolgármester szerint, hogy a kormány nem tárgyal Budapesttel a fővárost érintő uniós források elosztásával kapcsolatban.

Székesfehérvár tízezer eurót küld az ausztrál bozóttüzek okozta károk enyhítésére. De adakozik-e a főváros és a többi önkormányzat? Körbekérdeztünk!

Olyasvalakit keresünk, aki tud szerkeszteni és újságot is írni, és ami legalább ennyire fontos: hogy az Azonnalit is jól ismeri.

Utah állam republikánus kormányzójának nem tetszett, hogy az állam kreatív szexuális utalgatások tárgya lett.

Két katalán függetlenségpárti is beült nemrég az EP-be, de a spanyolok kérésére máris eljárás indult, hogy fosszák meg őket mentelmi joguktól.

A Munkáspárt elnöke, Thürmer Gyula szerint ha jelöltjüknek ugyanannyi médiát adnának, mint a többieknek, mi is csodálkoznánk az eredményen.

A hét kérdése

Még mindig nem tudja túltenni magát az ország Győr egykori polgármesterének horvátországi nyaralásán, úgyhogy biztos nem csak a mi fantáziánkat mozgatja Borkai sorsa. Itt a hét kérdése!

Azért ide elnéznénk

Január 20-án, hétfőn este a belvárosi Rába hotelben. Regisztráljatok!

Szakértők beszélik ki a helyzetet január 21-én Budapesten.

Az év legjobb bulija január 22-én szerdán. Reggeltől hajnalig!

Kiállítás Jankovics Marcell ismert és kevésbé ismert műveiből: animációktól Trianon-rajzokig. Február 2-ig a Műcsarnokban.

Politikai aspektusok a cseh és a szlovák művészetben 1989 után. Izgi kiállítás Pozsonyban egészen február 23-ig.

Ezt is szerettétek

Szerintünk az újságírókat korlátozó új szabályok nem felelnek meg az alkotmány követelményeinek, úgyhogy bepereltük az Országgyűlés Hivatalát és magát Kövért is.

Mikor lesz tárgyalás és ítélet? Mi lesz, ha nyerünk? Hogy néz ki egyáltalán egy kereset a házelnök ellen? Elmondjuk a perünk kulisszatitkait!

Eddig is csak egy-két helyen szabadott videózni a parlamentben, de mostantól még kevesebb helyen lehet, és még hangfelvételt készíteni se szabad szinte sehol a Házban.

Twitter megosztás Google+ megosztás