+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Király Júlia
2020. április 24. péntek, 11:00
Amikor a kormány válságkezelésével elégedetlen közgazdászok megszólalnak, kritikájukat az a remény hajtja: talán mégse lesz igazunk.

A mostani járvány rámutat az egészségügy, a gazdaság sebezhetőségére; a meghozott intézkedések kritizálhatóak jogi vagy közgazdasági alapokon; és eleve kérdéses, tanulhatunk-e, kell-e tanulnunk egy ilyen válságból? Az Azonnali vitasorozatának legújabb részében ezúttal Király Júlia közgazdász, a Magyar Nemzeti Bank volt alelnöke fejti ki véleményét.

 

+++

 

2020. április 10-én tizenöt különböző világnézetű, különböző gazdaságfilozófiai hátterű, különböző életkorú magyar közgazdász szükségesnek tartotta közösen megszólalni, jelezve, hogy

 

„Magyarországon gazdasági válság és társadalmi katasztrófa van kibontakozóban. A kormány által közzétett csomag a gazdasági válság kezelésére elégtelen, a társadalmi katasztrófával pedig említés szintjén sem foglalkozik.”

 

Nem csak kritikát fogalmaztunk meg, hanem javaslatot is tettünk az általunk legfontosabbnak ítélt lépésekre, mindenek előtt a szociális háló lyukainak befoltozására és szélesre húzására. Minderre azonban valóban csak akkor van szükség, ha helyes a kiinduló premisszánk: súlyos gazdasági és társadalmi válság közelít és a kormányzati reakció nem megfelelő.

 

Ne legyen igazunk!

 

Ne legyen igazunk, hogy a járvány nyomán Magyarországnak ugyanúgy súlyos gazdasági visszaeséssel kell szembenéznie, mint a világ többi részének. Mintha már a hiper-optimista jegybankelnök is kezdené elismerni a recesszió közeledtét, egyik legutóbbi interjújában már nem 2-3 százalékos növekedést jósol idénre, hanem csak „az eddig követett 2-3 százalékpontos növekedési többletet tudjuk tartani az EU átlagához képes”.

 

Mivel a legtöbb friss előrejelzés 6-8 százalékos átlagos GDP zsugorodást jósol az Európai Unióra, így a 2-3 százalékos többlet 3-4 százalékos visszaesést jelent Magyarország esetében. Ez a jóslat már összhangban van a pénzügyminiszter és a Nemzetközi Valutaalap előrejelzésével, noha még mindig rendkívül optimista a belföldi és külföldi elemzők 6-8-10 százalékos recessziós félelmeihez képest.

 

A Valutaalap előrejelzését némileg beárnyékolja, hogy a valaha volt referencia országokhoz képest (Szlovákia, Csehország, Lengyelország) a magyar gazdaságot nem a fejlett európai országok valóban súlyos visszaesést megélő csoportjába, hanem nagyjából a Kelet-Balkán országcsoportba sorolták, ahol úgy látják, hogy a világgazdaságba való gyengébb beágyazottságuk miatt kisebb lesz a visszaesés (például ilyen Szerbia is). Ebbe – az esetünkben sajnos mélységesen elhibázott narratívába – beillesztve Magyarország elmúlt évekbeli dinamikáját máris enyhe visszaesés és V alakú visszapattanás jellemezné, azaz a jegybankelnök és a miniszterelnök álmainak megfelelően ebben az esetben jövő ilyenkor már ott fogunk tartani, mint a válság előtt.

 

Magyarország azonban a fejlett Európai régióhoz hasonlóan mélyen beágyazott a világgazdaság globális értékláncába,

 

amit a COVID-válság kirobbanását követően a logisztikai problémák miatt kényszerűen leálló feldolgozó- és építőipari cégek jelentős száma is jól mutat.

 

Azaz nem csak a turizmus és vendéglátás állt le, nem csak a kormány által „válságágazatként” meglehetősen ad hoc módon megnevezett 7 terület (turizmus, egészségipar, élelmiszeripar, mezőgazdaság, logisztika, közlekedés, film és kreatív ipar) vállalatai akadtak meg, hanem a gazdaság ennél sokkal szélesebb körét érintette a satufék.

 

A hazai és külföldi elemzők többsége 4-8 százalékos visszaesést prognosztizál 2020-ra Magyarország esetében is,

 

ami nem fog „visszacsapódni” gyorsan egy év alatt.

 

Ne legyen igazunk, és a kormány, illetve a jegybank meghirdetett intézkedései (tőkeprogramok, munkahelymegtartás, hitelprogramok, garanciaprogramok) hatékonyan és sikeresen képesek legyenek életben tartani a leállni kényszerült, de egészséges kicsi és nagy vállalkozásokat. A jelenlegi satufékezett gazdasági helyzetben nincs igazán jó megoldás: minden kormány kicsit rögtönöz, kényszerűen mindegyik előbb vág, utána mér, de minden kormány tudja, hogy a késlekedés, a nem cselekvés következményei még az előkészítetlenségnél is súlyosabbak lehetnek. Nem „normális üzletmenet” és nem „szokásos válság” van. Furcsamód,

 

ebben az unortodox gazdasági helyzetben a magyar kormány egyelőre ortodoxabb a legortodoxabb állami beavatkozást elítélő közgazdászoknál is.

 

Szűkmarkúan mér, titkolózik a részletekkel, bejelentés után gyakran hetekkel jelennek meg a részletek, nagyhangon kommunikál – keveset tesz.

 

Ne legyen igazunk, és a „Kurzarbeit” újragondolt, április 20-án bejelentett módosításai még időben érkeznek és megakadályozzák a tömeges munkanélküliség kialakulását. Egyelőre úgy tűnik márciusban „mindössze” 50 ezerrel nőtt a munkanélküliség. Igaz, gyakorló vállalatvezetők és munkaerőcégek elbeszéléseiből azt is tudjuk, hogy első lépésként a munkaerő-statisztikában nem is szereplő alkalmi munkásokat bocsátották el.

 

Tudunk falvakról, körzetekről, ahol az alkalmi munkák megszűnése családok egyetlen jövedelemforrását szüntette meg. Tudjuk, hogy a munkavállalók jelentős hányadát egyszemélyes kisvállalkozóként alkalmazta munkaadója. Hiába engedik el átmenetileg a KATÁ-t (és vajon miért pont a KATÁ-t? a többi munkaadói járadékot miért nem?), ennek a rétegnek a válság első napjától kezdve nincs bevétele, mert szerződése azonnal megszűnt. A környező országokhoz képest is kiugróan nagy számú, többszázezres 1-2 személyes kisvállalkozás gyakran ilyen munkavállalókat takar. 

 

Tudjuk tehát, hogy a nem nyilvántartott munkanélküliség már ijesztően terjed.

 

Az Egyesült Államokban, ahol a munkaerőpiac védőhálója jóval szélesebb az első ízben munkanélküli segélyért folyamodók száma már 20 millió felett jár. A ténylegesen jövedelemforrásukat elvesztők aránya Magyarországon is hasonló pálya mentén halad. Miközben szociális védőháló nincs.

 

Ne legyen igazunk, és az általunk valószínűsített visszaesés ellenére, illetve a gazdasági válság előidézte problémák megoldására elegendő lesz a tervezett 2,7 százalékos költségvetési hiány. Reméljük, hogy nem egy véglegesen beszorított, minden más racionális megoldáshoz már késő helyzetben kell a kormánynak a kényszerű túlköltekezés megfelelő finanszírozását megtalálnia, és oly idegesen kapkodnia.

 

A korábbi rossz döntések visszahatásaként már láttuk idegesen kapkodni az ország jegybankját,

 

amelyik kénytelen volt egy hónapon belül először lefele, majd a forint zuhanórepülését követően felfele pofozni a rövid pénzpiaci kamatokat (egyébként a maga által kialakított átláthatatlan helyzetben példaszerűen ügyesen), és létrehozni azt az igazi ungarische hungarikumot, hogy tud lazítva szigorítani.

 

A kamatemelés és mennyiségi lazítás ügyes kombója révén ma már tényleg nem maradt pénzpiaci kamat, amit ne a jegybank kontrolálna egyedi beavatkozással. A forint viszont továbbra is a legvolatilisebb környékbeli valuta.

 

Ne legyen igazunk, és a Nagy Gazdaságmentő Csomag kiemelt eleme (az 1600 milliárdos tőke- hitel-, és garanciaprogram) Magyar Fejlesztési Bankon keresztül történő megvalósítása valóban a jövő versenyképes magyar vállalatait fogja segíteni.

 

Ne legyen igazunk, és az MFB-törvény gyors módosítása, az egy ügyféllel és ügyfélcsoporttal szembeni limitek megemelése még véletlenül sem a Mészáros-Garancsi-Tiborc-vállalatbirodalom miatt születtek meg.

 

A hitelek, garanciák, befektetések – amint az egy állami banktól elvárható – tökéletesen transzparensek lesznek, és mindeki meggyőződhet, hogy a gazdaságélénkítő programok súlyos milliárdjainak elosztásánál nem a korábbi években megfigyelt közbeszerzések erőteljesen az MGT birodalmat kedvezményező elosztási rendje fog uralkodni. Ne legyen igazunk, hogy az eddig már meghirdetett programok és a még homályba vészők gyanúsan és elsődlegesen kedveznek már a válság előtti is súlyos likviditási és versenyképességi problémákkal küzdő kormányközeli magánbirodalomnak.

 

És végül ne legyen igazunk, mert a kormány felülvizsgálja eddigi intézkedéseinek alappillérét, miszerint „nincs ingyen pénz”, vagyis a munkaalapú társadalom mindenkinek biztos megélhetést nyújt válság idején is.  Reméljük, hogy a kormány is rádöbben, hogy válságban

 

a szolidaritás a parancs a „nincs ingyenebéd, nincs ingyenpénz” logikájával szemben,

 

és a bérgarancia programmal nem kezelhető jövedelemkieséseket mégiscsak minden erejével megpróbálja pótolni. Ne legyen igazunk (mint azt keserű iróniával az egyik legjelentősebb magyar filantróp, Polgár András írta Facebook-bejegyzésében), hogy a „(telj)hatalom eddigi döntéseiben csak a kisebbségek kisemmizettek elleni dühödt támadást fedezzük fel, nem észrevéve a szociális háló kifeszítésére való törekvést.”

 

Ne következzen be a sokak által megjósolt szociális katasztrófa, ne kerüljenek családok újabb tízezrei (százezrei?) a beláthatatlan mélyszegénységbe, az éhezés és a totális kilátástalanság közelébe. Ne legyen valós, bár valószínűleg nem megvalósuló politikai alternatíva az éhséglázadás.

 

Olvasd el vitasorozatunk többi részét is!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Ahhoz, hogy ezt el tudják dönteni, először átláthatóvá kéne a tenni a Diákváros területére tervezett kínai egyetemmel kapcsolatos kormányzati döntéseket.

Hogy pontosan mit fog tartalmazni a törvényjavaslat, amit a Fidesz-KDNP bizonyára nem fog elfogadni, nem tudni.

Ezzel véget ér az orosz erődemonstráció, aminek a pontos célja nem ismert, és enyhülhet a hetek óta tartó feszültség a két ország között.

Szerdán vették az első szállítmányt a szintetikus antitestet tartalmazó gyógyszerből. A kórházak kérhetik, elmondjuk, mi ez.

Miután az AstraZeneca a szerződésben vállalt vakcinamennyiségnek csak a harmadát tudta leszállítani az EU felé, úgy tűnik, hogy az Európai Bizottság jogi úton kötelezné a gyógyszergyátó céget a szerződésben vállalt vakcinamennyiség leszállítására.

Újlipótváros vendéglátósai közül van, aki már az órákat számolja a terasznyitásig, és nem győzi kivárni, hogy megérkezzenek az első vendégek. Fotóriport!

Nem lesz helye Magyarországon „az orosz kémbanknak”, és leállítják Paks2-t – mondta a Momentum elnöke. Az itthoni szabad politizálásért is kiálltak Fekete-Győrék, majd szabadon összegraffitizték a Külügyminisztérium bejáratát.

A hét kérdése

A brit ellenzék vezetőjét személyesen egy bathi kocsma tulaja dobta ki, amiért pártolta a hosszan eltartó járványügyi lezárásokat. Magyarországon ki ne ihasson, ha lesz nyitás?

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Letoha Tamás, a gyógyszerfejlesztéssel foglalkozó kutató koronavírussal kapcsolatos olvasói kérdésekre válaszol, és azt is elmondja, miért fél a biológiai háborútól.

A galériatulajdonos műgyűjtő elmondja, hogy a szobor a világ bármely részén múzeumi tárgy lehet a jövőben: a BLM-szobor jó értelemben provokál.

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Hogyan lehet úgy szürreális műveket írni, ha a világ maga is egyre szürreálisabb? Veres Attila íróval erre kerestük a választ.

Renczes Ágoston, az Azonnali újságírója elmondja, miért lehet jobb vezető Matovič betonkatolikus menedzser utódja, és hogyan érintheti ez a felvidéki magyarságot.

A popzenészek és sztársportolók legújabb bevételi forrásáról Bornemissza Márkkal, az egyik legsikeresebb cipőbolthálózat, a Footshop magyar brand managerével beszélgettünk.

Az Európai Bizottság nemrég nyilvánosságra hozta az EU-s védettségi igazolásról szóló tervet. Lattmann Tamás nemzetközi jogásszal elemeztük, hogyan válhat valóra. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás