+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Szerző: Hutter Marianna
2020. március 21. szombat, 09:01
Jöjjenek személyes vallomások az Azonnali újságíróitól arról, ki mit visel nehezen a koronavírus miatti bezártságban, és mi az, amiben megláttuk a jót!

Aki csak teheti, otthonról dolgozik mostanában a koronavírus miatt, így jár el az Azonnali szerkesztősége is. Persze nekünk sem a szívünk csücske, hogy szinte megállt az élet a járvány miatt, de azért igyekszünk benne jó dolgokat is felfedezni. Következzen az Azonnali újságíróitól, mit tartunk a legrosszabb dolgoknak a koronavírus miatti bezártságban, és milyen jó dolgokat fedeztünk fel!

 

Kezdjük a bezártság rossz oldalával :(

 

Illés Gergő:

 

1. Ha akarsz, se utazhatsz: mire ez a cikk kimegy, én, ha nincs határzár meg koronavírus, valószínűleg Máltán süttetem a hasam. Sőt, igazából a terveim szerint végigutaztam volna tavasszal egész Európát Örményországtól Moldován át Andalúziáig, de a járvány – meg a határzár – mindent felülír. Persze sokkal könnyebb úgy utat lemondani, hogy ráfoghatom a kormányra és a határzárra, mint ugyanezt önkéntesen megtenni, de azért nem is repesek az örömtől.

 

2. Tömegpánik: én eléggé immunis vagyok a vírus körüli tömeghisztériára (meg a vírustól sem tartok túlzottan, attól annál inkább, hogy hordozhatom és valakinek, főleg az idősebbeknek átadhatom azt). De újságíróként elkerülhetetlen, hogy az ember írjon a koronavírusról, mondhatni nem is lehet másról írni: a koronavírus formálja a közbeszédet, a közbeszéd formálja a médiát, a média pedig formálja a politikai napirendet, a politikai napirend pedig visszahat a közbeszédre. És a kör kezdődik elölről, egészen addig, amíg a járvány tart. 

 

3. Normális dolgokról írni: a fenti ördögi körből következik, hogy talán a legjobban a „békeidős” újságírás hiányzik, vagyis az, hogy mondjuk külpolitikai elemzéseket, interjúkat írjak választásokról, kormányalakításokról, konfliktusokról, vitákról.

 

Amiket persze negyedannyira sem olvas valaki, mintha megírnám, hogy Orbán beleköhög a kezébe, majd kezet fog a moldovai miniszterelnökkel, de mégis, egy elemzés sokkal értékteremtőbb, mint a járványügyi kishírgyártás.

 

Igaz, utóbbi meg közszolgálatibb.

 

Varsányi Bence:

 

1. Halasztják a Darts Premier Leaguet is, mint sok más sporteseményt.

 

2. A nap legrosszabb pontja, amikor le kell mennem dohányboltba, bosszant, hogy a sarki kisbolt előtt még mindig megy a bandázás.

 

KOCSMÁZÁS A KORONAVÍRUS IDEJÉN MOSONMAGYARÓVÁRON. FOTÓ: BAKÓ BEA

 

Bukovics Martin:

 

1. Ami rossz a karanténban az egyrészt az, hogy nincs nyitva este és délután lényegében semmi, így a saját borkészletemet kell apasztanom – hogy a wachaui Karl Lagler borai mennyire jók 2012-ből, te atyaég!

 

2. Mindenki pánikol munka helyett.

 

3. Engem esztétikailag is nyomaszt a rengeteg sebészmaszk, amit az emberek hordanak a rendes maszk helyett (nyilván mivel abból nem kaptak, azt hiszik, ez is jó valamire).

 

De a legviccesebb az a fajta következetesség, hogy bár rajtuk van, valamiért mindig találnak kibúvót arra, hogy épp miért ne hordják:

 

láttam már vezetés közben sofőrt félig lehajtott maszkkal telefont nyomkodni az autópályán – vajon mire van nagyobb esély: hogy közlekedési balesetben hal meg emiatt, vagy hogy a koronavírus végzi ki? –, telefonálásra a pécsi sétálóutcán a maszkját levevő nénit, vagy épp a zebrán maszk helyett sálat használó öregasszonyt.

 

És persze el se akarom képzelni, milyen szagot éreznek azok a nap végén, akik nyolcórában gumikesztyűben kell munkát végezzenek mondjuk egy pénztár mögött: beleizzad a tenyerük, néha azért csak viszket valami, azt megérintik a valószínűleg vírusos kezükkel, meg hát készpénzkontakt, erre egy kör fertőtlenítő (de mire is öntik azt? a kesztyűre? mert a sok alkoholtól kiszárad a bőr, és könnyebben mennek rá a kórokozók), és már jön is az újabb meg az újabb ügyfél, a bőr pedig mindeközben semmit sem tud lélegezni a műanyag alatt.

 

Techet Péter:

 

1. Nem merek kávézóba menni, pedig Frankfurtban még mind nyitva van (mozik és színházak nem, azaz oda sajnos akkor se tudnék, ha mernék).

 

2. Pár betervezett utamat le kellett mondanom, és nem tudom, meddig tart ez a lebegés.

 

Karóczkai Balázs:

 

1. A klubok bezárásával nagyon sok jó koncert marad el. Így hiába akartam volna megnézni a Still Cornerst, a Billy Talentet vagy a Deftonest, valószínűleg nem idén fogom őket kipipálni a listámról.

 

2. A könyvtárak bezárása miatt

 

nem tudom, hogyan fogom megírni a szakdolgozatomat,

 

hiszen a legtöbb szakirodalmat pont ezen intézmények kapujai őrzik. Így akinek megvan pdf-ben Christopher Flood: Political Myths. A Theoretical Introduction című műve, vagy Michael Oakeshott-tól az Experience and its Modes című könyv, attól nagyon szívesen elfogadnám e-mailben!

 

3. Sajnos a rendezvények korlátozása a tudományos konferenciákra is érvényes, így nem most fogom tudni beindítani a kutatói karrieremet, pedig több konferencián is részt vettem volna.

 

Győri Boldizsár:

 

1. Három repülőtéren jöttem át Amerikából jövet, és bár alig voltak emberek, az ázsiaiakon kívül alig hordtak maszkot.

 

2.  A hágai nagykövetségen annyit tudtak segíteni egy szintén Amerikából hazarepülő ismerősömnek, akinek a második amszterdami csatlakozását törölték, hogy

 

„ne aggódjon, itt már a keresztény Európában lesz, nincs mitől tartania!”

 

Petróczi Rafael:

 

1. Elemi igényem lett az elmúlt években, hogy havonta legalább egy-két metálkoncertre elmenjek, és kitomboljam magamból azt a szennyet, amit többek között a politika is rámzúdít. Nem tudom, enélkül hogyan fogom megőrizni az ép eszem. Az elmaradó kisebb bulik annyira nem viselnek meg, de ha a júniusi System Of A Down vagy a Korn-Gojira páros is áldozatául fog esni a járványnak, én bizony Dunának megyek!

 

2. Nincsenek találkozók, háttérbeszélgetések, élő interjúlehetőségek, amik izgalmasabbá teszik az újságíró életét.

 

3. Csak online tudod parodizálni a politikát. Sokkal kellemesebb úgy ironizálni a politikusok mindennapi hülyeségein, hogy fizikailag is együtt nevetsz rajta másokkal ahelyett, hogy egy nevető fejjel átdobod a linket/képet közös chatbe.

 

Fekő Ádám:

 

1. Elég

 

nehezen válik el a munkaidőm a buliidőmtől úgy, hogy ha mindkettő ugyanazon a kanapén zajlik ugyanannak a laptopnak a nyomkodásával.

 

2. Nem szeretek itthon inni, de most erre is ráfanyalodtam már.

 

3. Egyre távolabbinak tűnik még az az optimista becslések szerint egy hónap is, amikor talán vége lehet ennek az egésznek.

 

Hutter Marianna:

 

1. Nagyon szuper évnek ígérkezett 2020, csomó tök jó programot, elutazást vártam, ebből egyet elárulok. A szülinapom idén egy – fogalmazzunk úgy, hogy – kerek szám lesz, nagy bulit terveztem volna. Hát ez most csúnyán bukó.

 

2. Csodálatos tavasz lett, süt a nap, virágillattal teli a levegő, szóval tipikusan az az időszak, mikor az ember akkor érzi értelmét a létezésnek, ha kint van nappal, de lehetőleg kicsit este is.

 

Most viszont már attól bűnözőnek érzem magam, ha kisétálok picit a szabadba.

 

3. Nehéz elengedni a munkaidő után, a nap végén a koronavírus témát. Újságíró vagyok, szóval gyakorlatilag munkaköri kötelességem, hogy képben legyek a legfrisebb információkkal. De azt vettem észre magamon, már a szabadidőmben is csak a koronás híreket bújom, és akkoris üres tekintettel pörgetem a híroldalakat, mikor nem történik épp semmi extra, és már nem kéne, hiszen ez nem is egészséges.

 

Most pedig következzenek a jó dolgok!

 

Illés Gergő:

 

1. Eger: már négy éve Budapesten élek, és ez idő alatt a főváros óriási rajongója lettem – nyilván ez a magamfajta, kisebb helyekről felkerült vidéki gyerekeknél van így, mert akárhány tősgyökeres budapestivel beszélek, mind gyűlöli a fővárost. Én viszont imádom, de ezzel együtt mégiscsak Eger a szülővárosom, ahová most kényszerűségből – a kolit el kellett hagyni – haza is utaztam. El is szoktam már a kisváros unalmas, de megnyugtató csendjétől, a szőlődombok mögötti Bükk panorámájától, és mindattól a nyugalomtól, amit Eger áraszt magából. Egyedül a boltokban folyik a harc, a bejáratnál a bevásárlókocsikért, benn pedig a lisztért, cukorért és tojásért. Világháborús reflexek.

 

2. Futok: tudom, #staythefuckhome, de az nekem sosem ment igazán, általában már attól is szörnyű embernek érzem magam, ha egy nap nem mozdulok ki a lakásból, nemhogy több hétre, hónapra tegyem ezt meg. Viszont, ha sportról van szó annál lustább tudok lenni, Budapesten lakva pedig általában mindig volt annyi programom, hogy bemagyarázzam magamnak, hogy valójában az az egy óra mozgás teljesen beilleszthetetlen a napirendembe.

 

Hát kösz, koronavírus, nincs több mentségem, mert azon kívül, hogy újságot írok, sok dolgom sincs. Ezért elkezdtem futni, a levegő tiszta, az idő szép, szóval nem is olyan rossz dolog ez.

 

3. Nosztalgia: Egerben jártam óvodába, általános iskolába, majd gimnáziumba is, és több hónapra – nemcsak egy hétvégére – visszatérni olyan, mintha visszaugrottam volna az időben öt évet. Nem mondom, hogy itt akarnám leélni az életem, és hogy nem hiányzik a pesti pörgés, de mindennek megvan a maga ideje, pörögni pedig nem világjárvány idején kell. Az otthonlétnek pedig van még egy megkérdőjelezhetetlen előnye: junk food helyett normális kajákat eszem, szóval lehet, hogy pont a koronavírus miatt leszek egészségesebb? Ki tudja.

 

MINDENKI OTTHON, ALIG VAN VALAKI AZ EGRI DOBÓ TÉREN. FOTÓ: ILLÉS GERGŐ

 

Varsányi Bence:

 

1. Megint nézek sorozatokat, jelenleg a Netflix járványmegelőzős dokuját, a Pandemicet. Eső után köpönyeg, de azért érdekes.

 

2. Nagy a nyüzsi az online pókertermekben.

 

3. Az erkélyről dolgozva már hallani a madarak csicsergését.

 

Bukovics Martin:

 

1. Sokkal

 

gyorsabban és hatékonyabban intézek el mindent, mert a kijárási tilalommal való fenyegetést mindenkinek, de leginkább saját magamnak sikerült úgy felfestenem, mint a világvégét.

 

2. Pár fokkal egészségesebben étkezem: több a gyümölcs és a zöldség, kevesebb az ilyen-olyan pékségekben vásárolt péksütemény reggelire.

 

3. Olyan helyen karanténozom, ahol van infraszauna és friss levegő, ezeknél jobban pedig alig valami erősíti jobban az immunrendszert.

 

Techet Péter: 

 

1. Végignéztem végre a Babylon Berlin eddigi összes részét.

 

2. Csak otthon főzök, csak zöldségből, bár a vegetáriánus vonal eddig is megvolt.

 

3. Háziasszonyi skilljeim is erősödnek (takarítgatás, stb.)

 

Karóczkai Balázs:

 

1. Végre olyan könyveket olvashatok, amikkel már régóta adós vagyok magamnak. Így ismét elővettem Bengt Jangfeldt Raoul Wallenberg élete című könyvét, vagy Sir Arthur Conan Doyle utolsó előtti Sherlock-novelláskötetét.

 

2. Sokkal kiegyensúlyozottabb és egészségesebb lett az életem, hogy nem kell rohanni.

 

Reggel van időm reggelizni, és kávét sem a sarki Starbucksból veszek magamnak elvitelre, hanem normálisan leülök megkávézni, miközben újságot olvasok.

 

3. Végre normálisan meg tudom hallgtani a Spotify Weekly Discovery-jét, így például a héten megismertem egy nagyon jó spanyol alternatív rockzenekart, a Perro-t, de egy surf rock behatásokkal dolgozó angol garázsrockzenekart is, a Spring Kinget. Előbbitől a La Reina de Inglaterra című dalt, míg utóbbitól a City-t ajánlom meghallgatásra.

 

Győri Boldizsár:

 

1. Nemrég érkeztem Amerikából, végre meg tudom írni azt a tonnányi ösztöndíjpályázatot, amit fél éve görgetek magam előtt.

 

2. Egy nagyon szép Airbnb-lakást találtam nagyon olcsón önkéntes karantén céljára (nyugi, a végén tünetmentesen is olyan takarítást fogok nyomni, hogy ihaj-csuhaj).

 

3.  Háborítatlan körülmények közt, saját tempóban pihenhetem ki a jetlaget.

 

4. Londonból az intézkedések miatt egy színmagyar Wizzair-járaton jöttem haza: angol utastájékoztatás nem volt,

 

„aki nem érti amit mondok, most szálljon le”, viccelődött a pilóta felszállás előtt. Természetesen magyarul.

 

Petróczi Rafael:

 

1. Nem kell erőnek erejével felpasszíroznom magam a metróra, ahogy nem kell elviselnem a bunkókat sem, akiknek valamiért szent küldetésük megakadályozni, hogy az emberek le- és felszálljanak.

 

2. Nem kell hallgatnom, ahogy egyes szülők kocsist megszégyenítő módon üvöltöznek a gyerekeikkel a lakás melletti játszótéren.

 

3. Nem kell rohangálni ide-oda a városban, mert minden online zajlik.

 

Fekő Ádám: 


1. Itthon vagyok, és itthon lenni jó.

 

2. Hosszú évek szerencsétlenkedése után végül elkezdtem tisztességesen nézni a Drótot.

 

3. Kevesebb pénzt költök.

 

Hutter Marianna:

 

1. Még nem igazán sikerült megszoknom az új home office-os életet, de ha sikerül majd, talán a szerkesztőség felé utazással töltött időm érdemben felszabadul, vagyis jobban ráérek majd a munka mellett. Ami ebből most látszik, hogy újra tudok könyvet olvasni,

 

plusz lett egy guilty pleasure-ünk: elkezdtük nézni a Szomszédokat. Erre én úgy emlékeztem kiskoromból, mint valami gagyi dologra borzasztóan idegesítő zenével, de most már átérzem a báját!

 

2. Itthon is lehet jól érezni magunkat, és úgy tenni, mintha nem teljesen őrült volna meg a világ. Mi például házibulizni fogunk – persze szigorúan ketten leszünk itthon, ahogy amúgy is töltjük a szobafogságot  –, de kineveztünk erre egy estét, amikor majd táncolunk, iszogatunk, elvagyunk. Csak azt nem tudom még, mit vegyek fel a bulira!

 

3. Főzünk, ami nem gyakori szokásunk. Kicsit tartottam tőle, hogy minden nap ételt fogunk rendelni, de eddig csak egyszer engedtünk a kísértésnek. Szóval most ott tartunk, hogy nagyon-nagyon alap dolgukat magunk is megcsinálunk ebédre, és örülünk magunknak érte.

 

NYITÓKÉP: Vitárius Bence / Azonnali

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Vasárnap elnökválasztást tartanak Belaruszban, az Európa utolsó diktatúrájaként emlegetett országban. Lukasenka mellett 4 másik jelölt is elindul, azonban vajmi kevés esélyük van nyerni. Podcast!

Elkezdődött a választás Belaruszban: független választási megfigyelőket vesz őrizetbe a rendőrség, az ellenzéki jelölteket pedig vegzálják.

Új heti borajánló sorozat indul az Azonnalin: mostantól minden hétvégén elmondjuk, miből tartalékolj be jövő hétre!

De miért lett a „galambetetés” az orosz ellenzéki tüntetések szimbóluma? Elmagyarázzuk!

Perlusz Sándor korábbi balettmester azt visszavonta, hogy kirúgták volna kollégáját a táncművészetiről, azt viszont nem, hogy az érintett kolléga kikezdett fiúkkal.

Még 2010-ben publikált egy iszlámellenes könyvet Thilo Sarrazin, de csak most zárták ki az SPD-ből. Pedig már berlini pénzügyi szenátorsága is elég ok lett volna erre.

A februári fiaskó után – mikor a két magyar lista széthúzása miatt először nem jutott magyar párt a szlovák parlamentbe – az MKP, a Híd és az Összefogás egy közös pártban egyesülne.

A hét kérdése

Megjött a RegioJet a magyar piacra. De ki jöjjön még versenyezni a MÁV-val? A késős németek? A villámgyors franciák? Az időutazós románok? Mondd meg te!

Azért ide elnéznénk

Láttál már hullócsillagot? És mikroszkópon át? Vagy fogtad már kézbe az anyagát? Most kipróbálhatod mindezt a Svábhegyi Csillagvizsgálóban augusztus 11-e és 13-a között.

Végre minden kiderül,
amit csak Budapest legelegánsabb sugárútjáról tudni lehet, avagy séta az Andrássy úton az Oktogontól a Ligetig augusztus 15-én.

Ingyenes fesztivál
borokkal és ételekkel
Egerben az Érsekkertnél augusztus 20-23. között.

Hogyan telnek egy állatkert lakóinak éjszakái? Kiderül Pécsett augusztus 28-29. között!

Nézd meg az esti fényeket a libegőről! Budapesttől kezdve Eplényen át egészen Sástóig összesen hat helyszínen
várnak augusztus 29-én.

Ezt is szerettétek

Mi köze a belarusz diktátornak az oroszokhoz? Miért belarusz, miért nem Fehéroroszország?

Mit szól ahhoz Pacher Tibor, a tudóscsapat vezetője, hogy Magyarország is beszállt az űrversenybe? Podcast!

Mi lesz a jogállamisághoz kötött kifizetésekkel? Jó-e nekünk az EU által közösen vállalt hitel? Akkor most győzött Orbán Brüsszelben az EU-csúcson, vagy lebőgött?

Kulturáltabb szórakozónegyeddé válik-e a Belső-Erzsébetváros, vagy valóban keresztet lehet vetni az ottani éjszakai életre? Riport és interjúk a bulinegyedből. Podcast!

Miért tüntetnek a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói és oktatói? Mit mond a megválasztott, de a kormány által kinevezett rektor? És a politika? Körbejártuk.

Vajon a francia helyhatósági választásokon meglepő győzelmeket arató zöldeket meddig repítheti a siker?

A sugárzástól nem kell félnünk, nem úgy a környezeti károktól és a privátszféránk szűkülésétől.

Twitter megosztás Google+ megosztás