+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Szerző: Hutter Marianna
2020. március 18. szerda, 21:04
Mit tegyünk, hogy ne szorongjuk agyon magunkat a koronavírustól? Na és azért, hogy az összezártság alatt ne őrüljünk meg egymástól? Miért nem fog segíteni az alkohol? És mi legyen azok félelmeivel, akik valóban elkapták a betegséget? A Magyar Pszichológiai Társaság segít!

Azt kell megelőznünk, hogy a szorongás vagy pánikérzés túlságosan eluralkodjon rajtunk – ezt javasolja a Magyar Pszichológiai Társaság (MPT) a koronavírus ideje alatti mentális egészségmegőrzéshez. Hogy mire érdemes a mostani időszak alatt odafigyelni és mitkell tenni, azzal kapcsolatban az Azonnali is megkereste a társaságot, akik összegyűjtve az újságírói kérdéseket szerdán tették közé honlapjukon javalsataikat. A tájékoztatót Dr. V. Komlósi Annamária, az MPT Katasztrófapszichológiai Szekciójának elnöke állította össze, ebből szemezgettünk, de aki teljes egészében elolvasná, itt teheti meg.

 

Miből derül ki, ha eluralkodott rajtunk a szorongás?

 

Először is érdemes elkülöníteni egymástól három dolgot: a szorongást, a pánikjelenséget és a pánikbetegséget. Mint írják, szorongás akkor keletkezik bennünk, amikor veszélyt érzékelünk, de a veszély megfoghatatlan, avagy nehéz „fogást találni rajta”.  Ilyenkor a szervezetünk egészen addig küldi szorongás formájában a vészjeleket, amíg úgy érezzük, hogy az „ellenség” teljesen ismeretlen, és ismeretek hiányában nem tudjuk, hogy milyen eszközöket lehetne bevetni a negatív helyzet elhárítására. A szorongásunk veszély-, védtelenség- és kiszolgáltatottság-, vagy akár pánikérzéssel társulhat.

 

Mindezek természetesek a mentálisan teljesen egészséges embereknél is, ám csak addig, amíg ezek az érzések nem hatalmasodnak el rajtunk túlságosan.

 

A pánikjelenség (ami nem betegség) megjelenhet szorongással járó pánikérzésként is, ami ugyancsak a veszélyérzetre és a tehetetlenség érzésére adott reakciója a szervezetnek. Erre az a jellemző, hogy az illető azonnal cselekedni akar, tenni valamit a baj elkerülése érdekében, de nem kellően átgondoltan, hanem a „többséget” követve. Ilyen jelenség például, amikor az emberek megrohamozzák az üzleteket, és szinte mindent fölvásárolnak.

 

Ugyanakkor van a pánik érzésnek már az a formája, amit már pánikbetegségnek nevezünk, az a rohamokban ránk törő szorongás, ami sajátos fizikai és pszichés kísérőjelenségekkel társul, például légszomj, kapkodó légzés, szapora szívverés, mellkasi fájdalom, remegés, zsibbadás, halálfélelem. Ilyen tüneteket a mostani vírusfertőzés miatti szorongás is kiválthat, ekkor telefonon érdemes szakember segítségét kérni, például orvosét, pszichiáterét vagy pszichológusét.

 

Összefoglalva: azt kell megelőznünk, hogy a szorongás vagy pánikérzés túlságosan eluralkodjon rajtunk.

 

Ez onnan vehető észre, hogy ha már teljesen a koronavírus tölti ki a gondolatainkat, annyira csak ezzel foglalkozunk, hogy már akadályoz a napi teendőink ellátásában, sőt, a kapcsolatainkat is megzavarja.

 

Vagy annyira erősek a testi tüneteink, hogy azok már szakemberért kiáltanak. Fontos, hogy ezt lehet, hogy nem mi magunk vesszük észre, hanem a környezetünknek tűnik fel, éppen ezért ha valakinél ilyet érzékelünk, akkor figyelmeztessük, segítsünk a gondolatait és érzéseit közösen mérlegelni, és ha szükséges, szakembert is vonjunk be.

 

Aki pedig már jelenleg is jár terápiára bármilyen okból kifolyólag, annak érdemes teraputájával megállapodni abban, hogy a személyes találkozások helyett milyen formában kaphatnak a továbbiakban segítséget. Az online terápiákat már Magyarországon is elég sokan alkalmazzák.

 

Na jó, de hogyan csökkentsem a szorongást?

 

Induljunk ki abból, hogy két tényező generálja a szorongást:

 

1. a veszélyforrás sok szempontból ismeretlen, és

 

2. nincsenek az ilyen jellegű veszély kezelésére eszközeink.

 

Az első ponton azzal segíthetünk, ha a koronavírusról már rendelkezésre álló hiteles, pontos információkat megismerjük, például azt, hogy milyen hatást gyakorol az emberi szervezetre, de például tudjuk azt is, hogy a vírus cseppfertőzéssel terjed, és hogy kikre a legveszélyesebb.

 

Ami a második pontot illeti: a rendelkezésre álló információk alapján számba tudjuk venni, hogy milyen eszközeink vannak a védekezésre. Ilyen a szoros érintkezés (például ölelés, puszi) elkerülése, a sűrű és alapos kézmosás vagy az, ha rávesszük az időseket, maradjanak otthon.

 

Már unom az otthoni bezártságot! Mit tegyek?

 

Az izoláltság egyértelműen stresszforrás és többfajta negatív érzelem kiváltója lehet, ezek pedig bárkinél megjelenhetnek. Erre a stresszre jelentkezhet frusztráltság, félelem, szorongás, düh, agresszió, vagy vissza-visszatérő negatív gondolatok, depresszió. Íme néhány tipp a negatív érzelmek enyhítésére:

 

+ Maradjunk aktívak az izolációban is és tartsuk meg a korábbi rutinjainkat!

 

Vagyis lehetőleg ugyanúgy fix időben keljünk fel, mint amikor iskolába, munkába mentünk, továbbá tartsuk be a megszokott étkezési, tisztálkodási, pihenési időpontokat.

 

Tervezzük meg a napirendünket, strukturáljuk az időnket! Jelöljük ki előre a napi teendőinket, például szervezzük meg a bevásárlást, rakjunk rendet, javítsuk meg korábban meghibásodott tárgyainkat. Akiknek a munkahelyük „home-office” munkát engedélyez, azoknak adottak a feladataik, ám hogy ne csússzunk el velük, célszerű a munkáltatóval közösen távmunkarendet meghatározni.

 

Az otthon, távoktatásban tanuló diákok esetében különösen fontos az iskolában megszokott napirend követése otthon is, de azért kisebb engedményeket lehet tenni, például mivel nem kell időt tölteni az iskolába utazással, lehet hagyni, hogy tovább aludjanak a gyerekek, ám ettől függetlenül is fix időpontot érdemes kijelölni az ébredésre.

 

Tartsuk fenn a kapcsolatainkat a szeretteinkkel! Használjuk a személyes érintkezés helyett a telefont, mobilt, skype-ot, és főleg azokat keressük, akikről tudjuk, hogy egyedül élnek.

 

Persze aki egyedül él, az se csak várja a megkeresést, kezdeményezze azt maga is!

 

Tudatosítsuk magunkban és másokban is, hogy a karantén elfogadásával és szabályainak betartásával jót teszünk önmagunknak, de egyúttal másoknak is, hiszen csökkentjük vele a fertőzés veszélyét.


Miért nem fog segíteni az ivás?

 

Mint az MPT tájékoztatója kifejti, lesznek olyanok, akik ebben a feszültségkeltő helyzetben az alkoholtól, gyógyszerektől vagy addiktív drogoktól várnak enyhülést. Ám minden eddigi szakmai tapasztalat azt bizonyította, hogy ezek nem adnak tartós megoldást,

 

sőt, egy idő után a kezdeti állapothoz képest rosszabb állapotba fognak kerülni.

 

Ráadásul a környezetükbe tartozó személyek pszichés állapotán is csak rontanak ezzel a megoldással.

 

Fontos az is, hogy az antidepresszánsok, nyugtatók szedése inkább árt, mint használ, amennyiben valakinél a depresszív állapot általában nem jellemző, csak ez a mostani helyzet generálta.

 

„Nem éri meg átmenni a parttalan lustálkodásba. Ez egy ponton túl újra depressziót generálhat” – figyelmeztet az MPT. Szerintük ugyan sokan akár arra használhatják ezt a karanténidőszakot, hogy végre jól kialudhassák magukat, ám ez csak addig hasznos, amíg a szervezetünk kicsit regenerálódik.

 

Hogyan ne őrüljünk meg egymástól?

 

Mivel felborul a megszokott életrend – ami önmagában is frusztráló – ez fokozott alkalmazkodást igényel mindenki részéről, így a felmerülő konfliktusok elsimításakor érdemes tudatosítani magunkban, hogy másoknak legalább annyira nehéz ez az új helyzet, mint nekünk. Miután a hosszan tartó – ráadásul kényszerű – összezártság komoly stresszforrás,

 

érdemes egymás előtt kimondani, hogy az összezártság nem feltétlenül „öröm”.

 

Éppen ezért célszerű közös tervet készíteni a napi teendőkre, amiben nemcsak az áll, kinek mikor és hogyan kell kivennie a részét a közös feladatokból, hanem mindenki számára biztosítva van a „saját idő”, ami félrevonulásra is lehetőséget ad. Persze a tervekből a közös szórakozás se maradjon ki!

 

Különösen megterhelheti a kapcsolatokat az egzisztenciális (megélhetési) fenyegetettség is. Itt az érintettek csak annyit tehetnek, hogy maguk is keresik azokat a fórumokat, ahol felléphetnek a saját érdekeik védelmében, igazi megoldást azonban a központi döntéshozóknak kell keresniük erre a problémára.

 

Mit mondjunk a gyerekeknek?

 

A gyermekeknek – bármely életkorban – el lehet mondani az ismert tényeket a vírusról és a védekezési megoldásokról az ő megértési szintjükhöz igazítva.

 

Egyébként pedig akkor kell velük erről beszélni, ha ők kérdeznek.

 

Érdmes figyelembe venni, hogy a gyermekek különösen fogékonyak azoknak a praktikus eljárásoknak az elsajátítására, amelyek a védekezést segíthetik. Például ha velük együtt végezzük a kézmosást, ezt a megoldásokat hamar megtanulják, sőt bennünket is figyelmeztetnek. Az is segíthet, ha nem a koronavírus a családban a legfőbb beszédtéma. 

 

Egyébként a gyerekek félelmeit, szorongásait azzal oldjuk leginkább, ha egyértelműen érzékeltetjük a törődésünket, szeretetünket irántuk. Ezt puszi helyett öleléssel, közös játékokkal és sok egyéb gesztussal is kifejezhetjük.

 

Kórházi karanténba kerültem, mire figyeljek?

 

Akárcsak mindenki más, a kórházba került betegek is igyekezzenek értelmes programokkal teli napirendet kialakítani maguknak, javasolja az MPT. Kórházból is lehet online dolgozni vagy tanulni, lehet tévézéssel elütni az időt, olvasni, naplót vezetni, rajzolni. Fontos, hogy mindenképpen próbáljanak együttműködni a kórházi személyzettel, hiszen rajtuk van most a legnagyobb teher.

 

Emellett amennyire csak lehet, keressük a helyzet derűs oldalát, és merjük megélni annak időnkénti humorát is.

 

Továbbá mindent meg kell tenniük a gyógyulásuk érdekében, vagyis tartsák be fegyelmezetten az orvosi utasításokat.

 

Akik koronavírusban megbetegedett szeretteikért aggódnak, legyenek velük rendszeres online kapcsolatban, kövessék az állapotuk változását a saját és kezelőorvosuk beszámolóiból is.

 

Ami fontos, hogy a hozzátartozók semmiképpen se úgy kezeljék a megbetegedést, mint „halálos kórt”!

 

– figyelmeztet az MPT, hiszen a nagy többség felgyógyul ebből a vírusfertőzésből is. Tehát nyugodtan engedjük meg magunknak a reményt, és optimizmust, és ezt plántáljuk át a megbetegedett hozzátartozónkba is.

 

És ha valaki mégis elveszítené a koronavírus miatt egy szerettét? Ennek a fájdalmát hosszú időbe telik feldolgoznunk, bármi volt is az ok. Ezért a szakértők szerint a gyászban fogadjuk el a barátaink támogatását, együttérzését, és ha elviselhetetlennek érezzük a veszteség miatti szenvedést, ne habozzunk szakemberhez fordulni segítségért.

 

FOTÓ:

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Hónapok kérdése, és közvetlen vasúti összeköttetése lesz a román főváros repülőterének a belvárossal. Eddig csak buszozni vagy taxizni lehetett.

A koronavírus miatt idén hiány volt a külföldi munkaerőből.

A ma újrainduló parlamentben már bevezetett az Országgyűlés Hivatala a koronavírus-fertőzést megelőző intézkedéseket, azok azonban a politikusokra nem vonatkoznak. De akkor hogyan védekeznek majd a politikusok?

Az untig ismert sorosozás mellett az is kiderül a miniszterelnök Magyar Nemzetben megjelentetett cikkéből, hogy a brüsszeli politika a németet követi.

Grafikonon mutatjuk, hogyan áll a járvány Magyarországon és a környező országokban!

Az abaújkéri Wesley János Iskolába látogattunk, hogy megtudjuk: mit jelent az ott tanulóknak és a pedagógusoknak a kormány megszorítása. Podcast!

A legtöbb helyen kötelező lesz a maszkviselés, annak betartásáért pedig az adott hely lesz a felelős. Részletek!

A hét kérdése

A legújabb módi az lett, hogy ingyenes koronavírus-teszteket követel az ellenzék a kormánytól. De valóban szüksége van erre mindenkinek, a kisnyugdíjastól a kőgazdag vállalkozókig? Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Biciklis túra azoknak, akik szeretnének bringázni, de eddig Budapesten nem mertek biciklire ülni. Több időpontban, egészen szeptember 22-ig.

A „kocsmai evangelizáció” jegyében fog erről beszélgetni Fabiny Tamás püspök, Kajdi Csaba influenszer és Török Csaba pap. Szeptember 29., Művész Kávéház és Cukrászda.

Ezt is szerettétek

A sötét anyag kutatásáért kapta meg a rangos Viktor Ambartsumian-díjat Alex Szalay, a Johns Hopkins Egyetem magyar asztrofizkusa. Interjú!

Miben tud egyetérteni a szélsőjobboldal és a Háttér Társaság? Dúró Dóra és Dombos Tamás a Helyzetben!

Mi köze a belarusz diktátornak az oroszokhoz? Miért belarusz, miért nem Fehéroroszország?

Mit szól ahhoz Pacher Tibor, a tudóscsapat vezetője, hogy Magyarország is beszállt az űrversenybe? Podcast!

Mi lesz a jogállamisághoz kötött kifizetésekkel? Jó-e nekünk az EU által közösen vállalt hitel? Akkor most győzött Orbán Brüsszelben az EU-csúcson, vagy lebőgött?

Kulturáltabb szórakozónegyeddé válik-e a Belső-Erzsébetváros, vagy valóban keresztet lehet vetni az ottani éjszakai életre? Riport és interjúk a bulinegyedből. Podcast!

Miért tüntetnek a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói és oktatói? Mit mond a megválasztott, de a kormány által kinevezett rektor? És a politika? Körbejártuk.

Twitter megosztás Google+ megosztás