+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2020. március 6. péntek, 06:55
Schiffer András szerint az ellenzék mára a Demokratikus Koalícióhoz közeledett. Ez részben igaz. Nem is az igazság részbeniségével van azonban a gond, hanem a következtetéssel. Avagy lehetett volna-e más a politika? Igen, de nem lett.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Schiffer András ügyvéd, az LMP egykori alapítója és társelnöke közírói minőségében hosszasan kommentálta a Facebook-oldalán a létező ellenzéket.

 

A baloldali ügyvéd véleménye eddig is ismert volt, elvégre éppen ennek mentén szakadt 2012-ben az LMP: Schiffer konzekvensen képviseli azt az álláspontot, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere csak akkor váltható le, ha teljesen új szereplők jelennek meg az ellenzéki térfélen.

 

Ő azonban jelenleg úgy érzi: tíz év ellenzékiség után nem új szereplők vannak az ellenzéki oldalon, hanem mindenki – régi és új – egyaránt a Demokratikus Koalícióhoz közeledne, eldékásodna. Ebből ő azt a következtetés szokta levonni, hogy egy ilyen ellenzékre nemcsak nem lehet, de nem is lenne érdemes leváltani a jelenlegi rezsimet – és éppen ezért bejelentette: (vélhetően) 2022-ben a Kétfarkú Kutyapártot fogja választani.

 

Elmihazánkosodás?

 

Tegyük hozzá:

 

ma a gyurcsányizmus legádázabb tagadását nem a kétfarkúak, hanem a mihazánkosok jelentik,

 

ráadásul ott is hasonlóan érvelnek, mint Schiffer, a különutas ellenzékiség mellett: se Orbán, se Gyurcsány. Egy következetes Gyurcsány-ellenesség mind Schiffer, mind a kétfarkúak esetében éppen ezért az elmihazánkosodást kéne, hogy jelentse – vagy parafrazálva a schifferi posztot: akik elvetik a létező ellenzéket, azok meg elmihazánkosodnak.

 

Volt tíz év arra, hogy jobbak legyenek, mint Gyurcsány

 

Mindazonáltal a Schiffer által felvetett problémák fontosak.

 

Nézzük meg ezért két fő állítását: az ellenzék eldékásodását és emiatti értéktelenségét.

 

A Demokratikus Koalíció valóban – ellentétben mondjuk az LMP-vel – egy sikertörténet: Gyurcsánynak sikerült a pártját 2011-es megalakulása óta először egy ellenzéki listával a parlamentbe bevinnie (elvégre 2014-ben még nem ugrotta volna meg az ötszázalékos küszöböt), majd 2018-ra már önálló jogon parlamenti, majd 2019-re – legalábbis az adott év egyetlen listás választásának (azaz az EP-választásnak) az eredményét nézve – a legerősebb ellenzéki párttá válnia.

 

Ez persze nem töretlen, elvégre mellette nagyon erősen jön fel a Momentum is, Budapesten nem is sikerült Gyurcsánynak a saját jelöltjét az ellenzéki szavazók közös főpolgármester-jelöltjévé tenni, és az is kérdéses, hogy lesz-e tényleg a DK-s Dobrev Klára majd a közös ellenzéki miniszterelnök-jelölt.

 

De tény: a DK egy sikeresen építkező, tehát ügyesen szervező és politizáló párt. Akinek nem tetszik, hogy tíz évvel a NER létrejötte után ma arról szólnak a viták, hogy esetleg Gyurcsány Ferenc feleségének kéne Orbán Viktort leváltani, először magába nézzen:

 

miközben a DK építkezett, mit tett ő?

 

Mégse lehet elvitatni Gyurcsánytól azt a demokratikus jogát, hogy pártot alapítson, választáson induljon. Aki le akarja őt győzni, annak jobbnak, erősebbnek, szervezettebbnek, lehengerlőbbnek, ravaszabbnak (stb.) kellett volna lennie.

 

Az, hogy nem lett végül e téren más a politika, nem Gyurcsány hibája, hanem azoké, akik az ezen ígéretet a nevében hordozó pártot bázisdemokratikusan (tehát a működésképtelenséget eleve kódolva) szerveztek meg, és akik az LMP kapcsán egyik stratégiát (akár a baloldali alternatívává, akár a jobbközép Fidesz-árva-párttá, akár az új kisgazdapárttá válást) sem tudták végigverni.

 

A politikában az eredmények döntenek, és aszerint nem Gyurcsány Ferenc elmúlt tíz éve, hanem az eddigi LMP-é való a kukába.

 

Az eredmények alapján valóban két párt van, amely szervezett és növekszik, a polgári radikális Demokratikus Koalíció és a centrista-szociálliberális Momentum. Igen, egyik se egyértelműen baloldali párt, de megvolt akár az LMP-nek, akár a Gólyában és akörül írogató embereknek is a lehetőségük és esélyük, hogy írogatás helyett pártot szervezzenek.

 

Mindenki Gyurcsány?

 

Schiffernek tehát igaza van, hogy mára a DK meghatározó párttá vált, ennyiben – és egy közös listán aztán még inkább – be kell mindenkinek gyurcsányozódnia. De egyrészről igenis nagyon sok új szereplő is megjelent az ellenzéki oldalon (az egész Momentum fiatalabb és újabb politikusokból áll, mint akár csak az LMP-é), azaz aki akar változást, az halkan, csendben, de tudatosan a terepen képes rá (az LMP sajnos azonban nem volt erős sohasem a terepmunkában, a demokratikusan centralizált pártfegyelemben meg pláne nem), másrészről a begyurcsányozódás szükségszerű, de nem is teljes, elvégre

 

Gyurcsánynak meg bejobbikozódnia vagy bekendernayzódnia kell egy közös lista esetén.

 

És itt eljutunk a lényegi kérdéshez.

 

Schiffer szerint egy ilyen ellenzékre, amely (szerinte nagyrészt, szerintem részben) a 2010 előtti világ szereplőiből áll, felesleges is leváltani a NER-t. Ezt óbégatta Puzsér Róbert is a kisteherautó platóján állva – és becsületére legyen mondva, hogy ő ebbe bele is állt, elindult.

 

De megint az eredmények: Puzsér négy százaléknak kellett, tehát ennyien gondolják Budapesten úgy, hogy a NER-t csak akkor lehet csak meg is piszkálni, ha egy százötven százalékban új erő jelenik meg. Most azt a részletkérdést hagyjuk is, hogy speciel Karácsony Gergely 2010 után lett parlamenti politikus, miközben Puzsér Róbert meg a 2010 előtti világban is publicista volt. Azaz

 

nehéz ezeket a határokat meghúzni, hogy kit kell kidobni, és kit nem – éppen ezért az a legjobb, ha a választókra bízzuk ezt a döntést.

 

Van ellenzéki szavazó, és az nem Gyurcsányt akarja már leváltani

 

Márpedig – és ebben Haraszti Miklósnak tökéletesen igaza van – megszületett mostanra az ellenzéki választó, aki elsősorban ellenzéki és csak másodsorban van az ellenzéki táboron belül esetleg ilyen-olyan véleménye. Mára az LMP és a Jobbik is – a maguk szempontjából megkésve, így a 2019-es ellenzéki pozíciószerzésekből sok tekintetben kimaradva – belátta, hogy ez az ellenzéki választói réteg már nem Boross Péterrel, Horn Gyulával vagy Gyurcsány Ferenccel, hanem az aktuális miniszterelnökkel szemben határozza meg magát. Ez vált a politika lényegét adó barát-ellenség-megkülönböztetés alapjává. Ha ez Schiffer vagy Puzsér szerint nem jó, akkor

 

tetszettek volna az elmúlt tíz évben legyűrni Gyurcsányt és mindenkit,

 

és egy teljesen új erőt – de szervezetten, az ország minden pontján jelen léve – felállítani.

 

Ez nem történt meg. Mert nagyon nem is történhetett volna meg. A jogi rendszerváltások kapcsán írja François Ost brüsszeli jogfilozófus, hogy amikor ugrunk, akkor velünk ugrik a múltunk is. (Hasonlót ír Sinkó Ervin az Egy regény regényében.) Azaz szükségszerű, hogy az,

 

ami feláll Orbánnal szemben, nem lehet teljességgel más, mint ami 2010 előtt is Orbánnal szemben állt.

 

Miközben meg azért látni kell az ugrásokat. Mert ugyan (sajnos) az LMP-nek és (kevésbé sajnos) a Jobbiknak nem is sikerült az ellenzéket átformálnia, a Momentum révén megjelent egy olyan párt, amelynek centrista-szociálliberális programját vitatni lehet, de azt nem, hogy új embereket hoztak be, akiknek még annyi közük se volt a 2010 előtti világhoz, mint akár Vona Gábornak, Schiffer Andrásnak vagy Puzsér Róbertnek.

 

A realitás az, hogy egyrészről a választók már nem 2006-ban élnek, nem Gyurcsányt, hanem Orbánt akarják leváltani, másrészről – tekintve a választási rendszert – ezt csak egyetlen közös listával, egyetlen közös kormányfőjelölttel, minden körzetben egyetlen ellenzéki jelölttel lehet elérni.

 

Ebben az egységben pedig – tekintve az ellenzéki erőviszonyokat – az a párt, amely sikeresebbnek bizonyult, mint az LMP vagy a Jobbik (tehát a DK is), ott lesz, mert ott kell lennie. Azért kell ott lennie, amiért 1998-ben Vladimir Mečiart is csak klerikálisoknak, liberálisoknak, magyaroknak és posztkommunistáknak, vagy 2000-ben Slobodan Miloševićet is csak jobb- és balliberálisoknak, radikális baloldaliaknak, kisebbségieknek, csetnikeknek közösen sikerült leváltaniuk. Ezért tüntetnek Belgrád utcáin mostanság is újfasiszták és baloldaliak együtt Aleksandar Vučić ellen.

 

Aki azt szeretné, hogy ne Dobrev Klára legyen a közös kormányfőjelölt; hogy ne az ellenzék dékásozodjék be, hanem a DK mondjuk jobbikosozodjék vagy momentumosozodjék, annak ezt politikai munkával kell elérnie. Van bő két év pártot építeni fegyelemmel, helyben, tudatosan. És

 

nem az lesz a hibás, aki a végén győztes lesz ebben a versenyfutásban,

 

hanem aki morális érvekre hivatkozva eleve nem is akarna benne résztvenni.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A budapesti főpolgármester immár hivatalosan is bejelentkezett az ellenzék miniszterelnök-jelöltségéért.

Noha a Varga Mihály-féle új adócsomag célja az adócsökkentés és az adóegyszerűsítés, az leginkább kommunikációs húzásként értelmezhető. Elemzés!

A számok alacsonyabbak a hivatalos adatoknál, de a kórházba kerültek körében a halálozási arány magas.

Az eset miatt Skóciában többen is azt követelik, hogy legyen saját bevándorláspolitikájuk.

Néhány kivétel azért marad: a piacokon, a zsúfolt helyeken és a busz- és vonatállomásokon még kell majd a maszk, máshol azonban nem. Június elsejétől pedig újabb enyhítések jönnek.

Szijjártó Péter Pozsonyban azt mondta: nem hagyják, hogy az ügy lekerüljön a napirendről.

A párt küldöttgyűlése döntött így. Karácsony szombatra nagy bejelentést ígért.

A hét kérdése

2022-ben még a választás előtt a parlament új államfőt fog megszavazni, aki ha akar, akár fontos ember is lehet majd. De ki legyen az? Van pár opció.

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Az első nyári hétvégén, június 5-én sörkóstolási és vásárlási lehetőség Budapesten és több vidéki helyszínen is.

Ezt is szerettétek

Meddig adminisztratív hiba az állam részéről, ha nem küldi valakinek az igazolásokat, és honnan súlyosabb mulasztás?

Manek Gábor számos budapesti étterem tulajdonosaként is építi a fővárosi gasztronómiát. Vele beszélgettünk az éttermek újranyitásáról, a Lärm jövőjéről, valamint a nyári fesztiváltervekről. Podcast!

Magyarország egyik legkeresettebb színésze az Azonnalinak elmondta, mi a kelet-magyarországi identitás lényege, milyen az HBO-val dolgozni, de az is kiderül, mi van a Bödőcs Tibor könyvéből az ő főszereplésével készülő monodrámával. Podcast!

Németországban ősszel szövetségi választásokat tartanak, eldől, ki lesz Angela Merkel utódja. Kik azok, akik vállalnák a feladatot? Techet Péter és Bukovics Martin kielemezték. Podcast!

Letoha Tamás, a gyógyszerfejlesztéssel foglalkozó kutató koronavírussal kapcsolatos olvasói kérdésekre válaszol, és azt is elmondja, miért fél a biológiai háborútól.

A galériatulajdonos műgyűjtő elmondja, hogy a szobor a világ bármely részén múzeumi tárgy lehet a jövőben: a BLM-szobor jó értelemben provokál.

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Twitter megosztás Google+ megosztás