Megérkezett az ötödik évadnyi megemlékezés is Amerika legcsúnyábban elbukott háborújáról

Most már ötödik évada mutatja be a Netflix, hogy a drogháború amerikai oldala sem volt sokkal jobb, mint a latin-amerikai csempészek és termesztők. Nixon háborúját lassan hivatalosan is elveszti az USA.

Még nem tudni biztosan, hogy lezáródik-e két évad után a Narcos: Mexico, ami eleve három évadnyi simán Narcos címmel ellátott sorozat folytatásaként jött ki, de az biztos, hogy a történet nagyjából lezáródott. Vagyis le nem záródott, hiszen a drogháború jelenleg is lelkesen folyik, de a drogháború mára történelmi korszakán végigment: Pablo Escobar felfoghatatlan vagyonától kezdve a Cali kartellig egészen Mexikó eredetileg csak csempészéssel foglalkozó részlegéig láthattuk, hogyan épül nemzeti üzletág arra, hogy kokainnal lássák el szegényebb szomszédai az USA-t.

Bár maga Pablo Escobar felesége személyesen nekünk is panaszkodott interjúban, hogy mennyi pontatlanság van a sorozatban, a mexikói történettől már végképp nem szabad dokumentarista megközelítést várni: a sorozatot jegyző Carlo Bernard-Chris Brancato-Doug Miro trió simán csinál népmesei hőst is egy a többinél kicsit kevésbé gátlástalan bűnözőből azért, hogy tudjunk kivel azonosulni,

Ezzel amúgy semmi baj nincs, hiszen alapvetően ennek a sorozatnak is a figyelem fenntartása a célja, és bár a nagy amerikai drogháború mexikói szekciójának második része már közel sem annyira magabiztos, mint a korábbi Narcosok, összességében nagyon fontos darab, és érdekesen mutatja be, hogyan megy át az alapvetően bizalomra épülő szervezett bűnözés egymás gátlástalan átverésébe.

Nem azért fontos, mert bármi újdonságot hozott volna, hanem azért, mert 2020-ra többek közt ennek a sorozatnak a segítségével végre kicsit objektíven gondolkodhat a világ az USA mai napig folyó drogháborújáról. A Narcos alapálláítása ugyanis mindig igaz:

A sorozat egy percig sem mutatja be a kokaint rosszabbnak vagy jobbnak annál, mint ami: a világ szerencsésebbik felén emberek millióinak nem túl egészséges szórakozásaként, ami nyilván tett már tönkre életeket, viszont ezek a tönkrement életek is nagyon messze vannak a diszkók vécéjében csíkozgatók minennapjaitól. És mivel van rá igény, ezért a világ szerencsétlenebbik fele, például bármi az USA-tól délre lelkesen szolgálja ki ezt akkor is, ha valaki kitalálta, hogy ez törvénytelen.

A Narcos nem is a kokaint teszi felelőssé a csak Mexikóban 2019-ben 31 ezer halottat és még ugyanennyi eltűntet hozó háború miatt, hanem mindenki mást: a gátlástalan drogbárókat, a legalább ennyire gátlástalan amerikai drogelhárítást, a korrupt politikusokat, és persze az amerikai titkosszolgálatot, ami a fontos pillanatokban gyakorlatilag mindig a drogcsempészek oldalára állt a kommunizmus elleni harc jegyében.

Érdemes kicsit belemélyedni a sorozat által nem említett statisztikákba is, azokból ugyanis nagyszerűen lejön, hogy Richard Nixon amerikai elnök 1971-ben kihirdetett drogháborúja

Pár évvel ezelőtti adatok szerint a drogok ellen elvileg harcoló USA-ban 25 másodpercenként visznek be valakit drogbirtoklásért, 1980 óta a háromszorosára nőtt ez a szám. Ennyit sikerült elérni abból, hogy az ország napi 9,2 millió dollárt költ a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények miatt elítélt emberek börtönbe helyezésére, 2015-ig pedig egybillió dollárt költöttek erre a háborúra összesen. Ezek mellett szinte apróság, hogy az ország jövője szempontjából elvileg fontos tudományos életet is megölték már az egymással rivalizáló bandák.

A Narcos: Mexico ha folytatódik, túl sok újat akkor sem fog tudni mondani: egyrészt a drogbárók mainstreambe kerülésén felbuzdulva már készült is egy rendben lévő sorozat szintén Netflixre El Chapóról, az ő története pedig tulajdonképpen még most sincs lezárva. De ha mégis folytatnák, az sem baj: a kokainbiznisz izgalmas és érdekes, és talán kicsit tanulságos is.

FOTÓK: Netflix