A Clark valós történetre épülő hazudozás hat részben, amin röhögés közben is együtt érezhetünk egy emberrel, akinek esélye sem volt normális felnőtté válni.

A Hatan Társulat elképesztően nagy fába vágta a fejszét, amikor az egyik legmenőbb francia színész, írő és rendező történelmi road movie-ját vitte színre. De sikerült nekik? Színházkritika.

A Drót készítői visszatértek Baltimore-ba, hogy szokásukhoz híven újra az aljáról tetejéig elmagyarázzák a nézőnek, mik az ország bajainak gyökerei.

Autofikció vagy sem? – merülhetne fel a kérdés Bartók Imre új, nyomasztó atmoszférájú regénye kapcsán. Aztán jön az autofelláció, és mindent megmagyaráz.

Ha őszinték akarunk lenni, amennyire fantasztikus és kiváló, elképesztően nagy potenciállal bíró ötlet a Star Wars-univerzum, néhány kivételtől eltekintve pontosan akkora elánnal sikerült elbaszni és kiaknázatlanul hagyni az egészet. Enyhén szpoileres kritika a legújabb Csillagok háborúja spin-off évad feléről.

A háromrészes Time úgy beszél a börtönről, ahogy csak kevesen tudnak: felesleges nagyzolás és kalandozás nélkül kerülünk az elképzelhető legnyomasztóbb helyzetbe, miközben kérdéseket tehetünk fel az élet dolgairól is.

Orcz bástyáitól a rehabilitált vámpírokon és az Eigengraun át a lóvontatta, hatalmas, levágott emberi ujjig. A Gabo SFF antológiája idén is az év legsokszínűbb válogatását hozza el a hazai sci-fi, fantasy és horrornovellákból.

Mennyire nyomorítja meg az életet az, ha generációk óta kell félned az államtól? A Courage című dokumentumfilm egy színitársulat mindennapjain keresztül visz közelebb minket a belarusz diktatúra mindennapjaihoz.

Villeneuve zsenialitásához aligha férhet kétség, ám a Warner baszakodása és a Dűne komplexitása nagyon kemény fa, amibe még mindig nem tudjuk, hogy beletörik-e a bicska. Spoliermentes kritika!

A Mise éjfélkor egy banális horror-alapötletre épülő kivételes drámasorozat a bűntudatról és egy csomó súlyos kérdésről. Csak a horrorszál lenne kicsit elegánsabb! Kritika.