A fasiszta bohócok mellett megjelentek az antifasiszta bohócok is

Az antifák „szabadságszerető és emberbaráti aktivisták”, de csak addig, amíg valakivel egyetértenek. Ezt az önellentmondást illusztrálta tökéletesen, ami a „Becsület napján” történt.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Szombaton, az 1945-ös budai kitörési kísérlet évfordulóján megrendezték a szokásos Kitörés Emléktúrát, amely persze idén sem volt indulatoktól és sajtóvisszhangtól mentes.

Hogy az emléktúra náci rendezvény-e vagy sem, arról nem kívánok szólni, mindenki döntse el magának (esetleg Illés Gergő kollégám beszámolójának segítségével, aki újságírói kíváncsiságból teljesítette a túra 25 kilométeres szakaszát), az viszont tény, hogy akár a túrán, akár az azon kívüli rendezvényeken jelentős számban vettek részt szélsőjobboldali (ha úgy tetszik, fasiszta, de legalább fasisztoid, ha pedig úgy tetszik, egyenesen neonáci) szervezetek tagjai és szimpatizánsaik.

Továbbá tény, hogy a helyi Antifa, az Autonómia ellentüntetői megcibáltak és sörösdobozokkal dobáltak meg egy fasisztának vélt túrázót. Nem tisztem megállapítani, hogy a túrázó valóban fasiszta-e, de az egyszerűség kedvéért (és mivel igencsak valószínű), a továbbiakban hivatkozzunk rá így (amennyiben nem fasiszta vagy nem fasisztaként identifikálja magát, innen is elnézést).

Azt sem tudhatjuk, hogy a fasiszta véletlenül tért le a túra útvonaláról és keveredett az antifák közé vagy pedig szándékosan kereste a konkfliktust, de ez mellékes.

Az eset után több platformon is kinyilvánítottam véleményem, miszerint az Antifa és fiókszervezeteik (már ha lehet egyáltalán bármiféle szervezetről beszélni egy ilyen viszonylag szervezetlen, általában egy-egy eseményre rögtönző csoportosulásnál) bohócok társasága, tehát

Hogy miért tartom őket bohócoknak? Mármint az antifákat – a fasisztáknál és neonáciknál talán nem kell magyaráznom, hogy mennyire szánalomra méltó, megkeseredett ember lehet az, aki egész identitását arra húzza fel, hogy másokat veleszületett adottságaik miatt gyűlöl.

Pontról pontra fel tudnám sorolni, viszont a szemléletesség kedvéért segítségül hívnám a szélsőbaloldali Mérce Tett nevű aloldalán publikált manifesztót, amelyet egy bizonyos Vendégszerző jegyez az antifasiszta Autonómia nevében beszélve.

Mindenekelőtt leszögezném, hogy a cikk címe („Az antifasizmus mint erkölcsi minimum”) tökéletes:

Nem azért tartom őket bohócoknak, mint amiért a nácikat, tehát a szánalmas nézeteik miatt, hanem azért, mert permanens önellentmondásban vannak saját magukkal.

Az antifák „szabadságszerető és emberbaráti aktivistákként” határozzák meg magukat, csakhogy szabadságszeretetük pontosan addig terjed, amíg valakivel egyetértenek, emberbarátságuk pedig ott ér véget, amikor ezt a valakit fizikailag bántalmazzák azért, mert közterületen koegzisztál velük.

Úgy gondolják, hogy „akik önként, szabad akaratból mondanak le a legalapvetőbb emberi játékszabályokról, azoknak a történelemből bőven tanulván nem szabad platformot engedni”.

Ezzel lehet vitatkozni, ám ez most nem áll szándékomban, viszont tény, hogy

„Úgy tartjuk, hogy a »nácik« […] ellen a lehető legeredményesebben a saját eszközeikkel lehet fellépni. […] Ők az erőszak nyelvét választották, ezért mi sem riadunk vissza az önvédelmi erőszak gyakorlásától, hogy eredményesen elejét vegyük az emberellenes tébolyuknak.”

Az antifasiszták tehát addig emberbarátok, amíg nem találkoznak fasiszta agresszióval – és agressziónak tartják a bármiféle fizikai fenyegetést nélkülöző közterület-használatot is, amelyre önvédelmi erőszak gyakorlásával válaszolnak.

A kutyaharapást szőrével modus operandi persze nyilván a legjobb és leghatásosabb hozzáállás, elvégre az agresszió a történelem során soha nem szült még több agressziót és

A magyar antifák ráadásul úgy tűnik, hogy még a névadó fogalmukkal sincsenek tisztában, mikor ezt írják: „Antifasizmus lehet minden olyan cselekedet, amellyel az elnyomás körei ellen lépsz fel: így tehát fellépni a nők, gyermekek, kisebbségek, állatok, kisemmizett munkások, háborúk elől menekülő emberek stb. jogaiért és szolidaritást vállalni a másikért antifasizmus.”

Lehet, hogy az általános iskola nyolcadik osztályában figyelni kellett volna történelemórán ahelyett, hogy a hátsó padba karcolják a bekarikázott A betűt, ugyanis nem, az antifasizmus per definitionem nem lehet minden olyan cselekedet, amely „az elnyomás körei” ellen lép fel, a fasizmus az elnyomásnak egy egészen specifikus fajtája.

Végül, de nem utolsósorban, szombaton legalább harminc antifa fenyegette az egyszem fasisztát:

Olvasnál még Varsányi Bencétől? Ide kattints! Érdekel más azonnalis vélemény Kitörés-ügyben? Olvasd el, mit írt Fekő Ádám!