+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Karóczkai Balázs
2020. január 31. péntek, 16:15
Hogyan várhatnánk el, hogy az angolok majd pont a kelet-európai vagy déli országokkal legyenek szolidárisak, amikor a saját országukban se érdekli őket senki más, se az írek, se a skótok?

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Nigel Farage péntek reggel úgy ébredhetett, hogy elvégezte a feladatát: végre büszkén csókolhatta meg az angol zászlót. A Sunt lapozgatva még csak a bevándorlók ügye sem zavarta meg egy pillanatra sem, hiszen tudta, hogy 27 év kemény munka után végre leveheti a bohócjelmezét és fejére emelheti a koronát, ugyanis elérte, hogy az angolok kilépjenek az igazságtalan, antidemokratikus és birodalmi vágyakat dédelgető Európai Unióból.

 

Nem véletlenül írtam angolokat, hiszen az Egyesült Királyságban az angolokon kívül csak a walesiek többsége döntött a távozás mellett 2016-ban, az Egyesült Királysághoz tartozó skótok és északírek 62, illetve 56 százalékkal leszavazták a kilépést, de hát ilyen a demokrácia, a többség dönt, mindenki más meg fogadja el.

 

Farage utolsó beszédének a végén büszkén lengette az Angliát, Skóciát és az Írországot jelképező Union Jacknek nevezett brit zászlót, miután elküldött az Unióból mindenkit a picsába, Guy Verhofstadtról külön megemlékezve, hogy hála istennek többet nem kell vele sem beszélnie.

 

Mindezt Brüsszelben tette büszke britként, aki a délkelet-angliai választókörzet képviselőjeként képviselte a brexiter angolok álláspontját Brüsszelben és Strasbourgban a Brexit Párt vezetőjeként, de ma reggel már büszke angolként ihatott bele a reggeli teájába, hogy végre megnyugodhat, vége az elnyomásnak, ma nem brit, hanem igazi angol. És azt kell mondjam, hogy

 

büszke is lehet, hiszen ezzel sikerült az Európai Uniót is egy jobb hellyé tennie.

 

De miért is örülök?

 

Mert az angolok egyáltalán nem voltak az Európai Unióba valók. Egyáltalán nem is értették meg annak az alapelveit és működését – utóbbit persze lehet jogosan kritizálni, és van is mit kritizálni rajta – de azért az uniót alapvetően pozitív intézménynek tartották minden EU-s tagállamban – leszámítva az Egyesült Királyságban Angliát és Wales-t.

 

Az angolok nem véletlenül vetették meg az Európai Uniót.

 

Antidemokratikusnak és igazságtalannak látták ezt a nemzetek feletti intézményt, mert ott kivételesen nem mindig nekik volt igazuk:

 

volt, hogy a szarbafingó aljanép miatt másképpen alakult, mint ahogy azt Londonban kitalálták. Ekkor kongatták a vészharangot, verték az asztalt, hogy a britek érdekei milyen mértékben sérülnek, mi az, hogy más tagállam is kap támogatást, nem csak a mi büszke brit fiaink, adják vissza a pénzünket, ki kell szabadulnunk ebből a börtönből, szerezzük vissza az irányítást!

 

A legjobban David Cameron, a Konzervatív Párt akkori vezetője mutatta be ezt az angolos mentalitást, amikor 2009-ben annyira megsértődött a Néppártra, mert ott nem fogadták el az angol birodalmi „én tudom, ti majd kövessetek” gondolkodását, hogy inkább csinált egy új frakciót meg európai pártcsaládot is magának – az ECR-t – mert hát ő bizony jobban tudja.

 

Az angolokat sosem érdekelte, hogy a többi EU-tagállamra miként hatna egy döntés, azokkal egyáltalán nem voltak szolidárisak, számukra ők sosem voltak politikai partnerek. Nekik az egész projekt csak a kereskedelemről szólt, a politikai integrációt pedig csak addig tartották kedvezőnek, amíg az az angol gondolat szerint működik, hogy itt majd csinálnak egy még nagyobb és még erőteljesebb brit birodalmat londoni központtal.

 

De miért is várhatnánk el az angoloktól, hogy megértsék az európai demokráciát, amikor még odahaza sem igazán tudnak más nemzetekkel együttműködni egy egészséges, igazságos demokráciában?

 

London ugyan kegyelemből adott saját kormányt és parlamentet az északíreknek, skótoknak és a walesieknek, de az csak arra jó, hogy a London által okozott károkat enyhítsék, vagy még annyira sem. De hát ez így demokratikus és igazságos, nem?

 

Mr. Farage és társai 

 

dühösen verték az asztalt az EU-ban, hogy Brüsszel mennyire a britek ellen van, de odahaza már egyáltalán nem a britek érdekelték őket, hanem a számukra britként értelmezett angolok.

 

Sosem érdekelték őket a skótok – legfeljebb amíg a 2014-es skót függetlenségi népszavazás előtt Cameronnak a csillagokat is le kellett ígérni az égről a skótoknak, hogy maradjanak (azóta láthatjuk is, hogy mennyire tartották ezeket be) –, az északírek meg a walesiek pedig végképp nem, sőt, ha lehetett, még rajtuk spóroltak, hogy az angoloknak jó legyen.

 

Nemcsak a brexitnépszavazásnál és az azóta eltelt időben nem vették figyelembe az országukban lévő többi nép érdekeit, hanem úgy igazából sosem. Amikor kihasítottak egy kis darabot az Ír-szigetről és elkeresztelték Észak-Írországnak, direkt az angolokkal szimpatizáló unionistáknak adták a gyeplőt, a többségben lévő ír „kisebbséget” pedig szépen elnyomták, másodrendű állampolgárként kezelték őket, ha pedig ők netán olyat vártak el, hogy törvény előtti egyenlőség vagy polgári jogok, akkor rájuk küldték a hadsereget.

 

Westminsterben azt szokták meg, hogy bármit is akarhat az angolokon kívül bárki más, lehet nekik akár saját parlamentjük, kormányuk, itt bizony akkor is London diktál, mindenki más pedig csak szépen álljon be a sorba és követheti az angolos birodalmi logikát.

 

Hogyan várhatnánk el, hogy ezek az angolok majd pont a kelet-európai vagy déli országokkal legyenek szolidárisak, amikor a saját országukban sem érdekli őket senki más?

 

És egyáltalán hogyan várhattuk el tőlük, hogy igazságosnak ítéljék azt a rendszert, ahol még kisebb nemzetek is tudták képviselni az érdekeiket az angolokéval szemben?

 

Persze lehet Skóciát és Észak-Írországot siratni, hiszen az EP-képviselőikkel készített interjúinkból is kitűnik, hogy ők miért is szerették az EU-t: itt végre valódi beleszólásuk volt a dolgok alakulásába, végre tényleg volt értelme egy unió részeként politizálni, hiszen itt hallgató fülekre is találtak. Az angolok pökhendisége és a „fogadják el, kilépünk, basszák meg” hozzáállása pedig csak még jobban erősíti bennük az EU-hoz való tartozás vágyát és mutat rá arra, hogy

 

ha egy igazságtalan rendszert keresünk, akkor ahhoz közelebb áll az angolok által dominált Westminster, mint az Európai Unió,

 

hiszen az utóbbi vetette fel először, hogy egy fizikai határ a két Írország között sértené a Nagypénteki Egyezményt, de erről az angolok eleinte hallani se akartak, mondván, az EU ezzel sérti a britek szuverenitását.

 

Lehet, hogy a történelem végül majd Farage-nak és a többi brexiternek ad igazat, és lehet, hogy tényleg jobb lesz az angoloknak az EU-n kívül, de a skótoknak meg az északíreknek már egyáltalán nem. De majd az angolok szépen elmagyarázzák nekik, hogy mennyivel igazságosabb és jobb is nekik az Egyesült Királyságon belül, meg hát amúgy is ők csak skótok meg északírek, nehogy már itt ők dirigáljanak.

 

„Végre visszakaptuk az irányítást, nekünk van igazunk, elűztük a zsarnokot! Most pedig akkor nézzük is meg, hol lehet spórolni a skótokon, mert a faszért kapnak annyit a központi költségvetésből!”

 

Viszlát angolok, but don’t look back in anger, at least not today.

 

Hozzászólnál, vitáznál a cikkel? Írj ide!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Fókuszban a születésnapos, de azt sem hallgatjuk el, hogy közben Soros György már a HBO-ba is bevásárolta magát!

Indiában növekszik ugyan a koronavírus-fertőzések száma, mégis a szigorú intézkedések enyhítése mellett döntöttek.

Az aktív esetek és az új fertőzöttek száma pedig lényegében stagnál.

A hatóságok nem tudtak volna mindenkit ellenőrizni – többek között erre hivatkozva hozta nyilvánosságra a házi karanténra ítélt emberek nevét a montenegrói kormány.

A Microsoft szerint nem a koronavírus-járvány miatt volt szükség az elbocsátásokra.

Péntekről szombatra sokan, 118-an gyógyultak fel a koronavírusból, de eközben sajnos újabb hét beteg elhunyt.

Egész Európában egyedülálló módon korlátozásokkal engedik vissza a nézőket hétvégén a magyar stadionokba, így összejött az, amiről élő ember nem hitte, hogy összejöhet!

A hét kérdése

Hiába vagyunk EU-tagok, a járvány előtti határforgalmat először nem valamelyik uniós szomszéddal, hanem a nem EU-tag Szerbiával állítottuk vissza. Mi ennek az oka? Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Június 2-án, a Magyar Szociológiai Társaság által szervezett, online beszélgetésen szakértők próbálják feltárni a vidék-város közti, sokrétű egyenlőtlenség hátterét.

A Republikon Intézet június 2-i, online konferenciáján, ha nem is élőben, csak az otthoni kamerák előtt, de leül egymással vitázni a Fidesz és az ellenzék.

Még ha online is, de június 5. és 6. között a Rosalia borfesztivál keretében lesznek élő interjúk borászokkal, művészekkel és a gasztronómia képviselőivel.

Saját kézzel lehet levendulát szedni a kevélyhelyi levendulamezőn. Aki kipróbálná, június 5. és 14. között teheti
meg Pilisborosjenő mellett!

DrMáriás festményeit Győrfi Pálról, a nyugalomhipnózis nagymesteréről, vagy Müller Cecíliáról, Baby Yoda megmentőjéről június 6-tól nézheted meg Szentendrén.

Ezt is szerettétek

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Mi áll Klaus Johannis román államelnök magyarellenes kirohanása mögött? Podcast.

Akár az egészségügynek, akár a gazdaságnak akarnak kedvezni a politikusok, katasztrofális következményekbe futnak bele.

Fogadják el a munkavállalók, hogy a közelgő válság miatt komoly áldozatokat kell hozniuk az állásukért – legalábbis az Iparkamara elnöke, Parragh László szerint. De mit szólnak ehhez a szakszervezetek?

Sok felvidéki városba a magyar polgármesterek hívták be a megszálló csehszlovák katonákat. Itt a Trianon 100 podcast harmadik része.

És a koronavírus-járvány, vagy az azt követő válság kezelése lehet majd a 2022-es kampány fő témája? Böcskei Balázs és Mráz Ágoston Sámuel a Helyzetben!

Hogyan élik meg a koronavírus-járványt a különböző generációk? Kiknek a legnehezebb most, és miért jött elő a nyugdíjasbashing?

Twitter megosztás Google+ megosztás