Már nincs semmi egyesült ebben a királyságban! Északír politikus az Azonnalinak

Kiújulhatnak-e harcok Észak-Írországban a brexit után? Egyesül-e a két Írország? Hogyan fog együttműködni a brexiter és brexitellenes koalíció az új északír kormányban? És mit szólnak az északírek, akik többségben a maradás mellett szavaztak 2016-ban? Martina Andersonnal, a Sinn Féin északír EP-képviselőjével beszélgettünk.

Ön a nyolcvanas években tagja volt az Ír Köztársasági Hadseregnek (IRA), amit az Egyesült Királyságban terrorszervezetnek tartottak. Miért csatlakozott anno?

Egy olyan államban születtem, ami nem akart engem. Ír republikánus tradícióban nevelkedtem Derryben, ahol a lakosok közel 80 százaléka ír nacionalista, míg 20 százaléka unionista volt. Egy manipulált rendszer működött, mivel, ha akkoriban egy ház vagy egy ingatlan birtokosa akartál lenni, azért harcolnod kellett. Viszont az ír republikánus tradíciót követőknek, mint például a szüleim vagy a nagyszüleim, egyáltalán nem volt birtokuk, jogfosztottként éltek.

A húszszázalékos kisebbség elnyomta a többséget. Mondok is egy konkrét példát: az 1918-as választás eredménye, ahol a pártom, a Sinn Féin 73 mandátumot szerzett, a brit establishmentnek nem tetszett, ezért megosztották Írországot és egy olyan rendszert építettek ki, ahol az egyik tradícióé lett a többség. Nekik azt a feladatot adták, hogy abuzálják és diszkriminálják a jelentős méretű katolikus, nacionalista kisebbséget. Az első bombatámadásokat és lövéseket az unionisták követték el, például az RTÉ tévé- és rádiószékházzal szemben.

Úgy tűnt, hogy az állapotok nem fognak változni, én pedig fiatalként nem akartam elfordítani a fejem. Tudtam, hogy az egyetlen járható út az maradt, hogy ezek ellen az igazságtalanságok ellen küzdünk, ezért csatlakoztam az IRA-hoz. 

Milyen emlékei vannak az IRA-ban eltöltött évekről?

Ezekről nem szeretnék beszélni.

Kár. Menjünk akkor vissza a jelenbe: Észak-Írországban az év elején új kormány alakult az ír és a brit kormány segítségével. Mit gondol erről az új kormányról?

A két kormány megfigyelőként vett részt, hogy meg tudjunk állapodni egy új északír kormányról. A tárgyalásban az északír parlamentben lévő szövetségeseink nem akartak részt venni, ezért a másik tradíció legnagyobb pártjával, a Demokratikus Unionista Párttal alakítottunk kormányt. Korábban 10 évig próbáltunk együtt kormányozni, a pártunk korábbi vezetője, aki azóta már meghalt, Martin McGuinness mindent megtett azért, hogy működőképes legyen ez az együttműködés, ám az végül tíz évnyi kemény munka után szétesett.

A tárgyalások egyáltalán nem haladtak, viszont egy szerencsétlen haláleset, egy fiatal újságíró, Lyra McKee megölése után mindenki belátta, hogy muszáj megegyeznünk. Lassan közeledtek az álláspontok, viszont a DUP egyszer csak felállt a tárgyalóasztaltól: úgy gondolták, így jobban járnak, mivel akkoriban a brit establishment még támogatta őket. De miután Boris Johnson a busz elé lökte őket a brexittel, belátták, hogy jobb, ha visszatérnek.

A megállapodási javaslatból hiányzik a pénzügyi megállapodás, mert a britek azt akarták, hogy a pénzügyi megállapodást előzze meg a politikai megállapodás. Gondosan tanulmányoztuk a javaslatot, és arra jutottunk, hogy el kell fogadnunk, ha a pénzügyi megállapodás majd lehetővé fogja tenni, hogy visszaállítsuk a végrehajtó hatalmat, ami ki fogja majd tudni fizetni az embereket és visszaállítja a fékek és ellensúlyok rendszerét, hogy azok a visszaélések, amik a múltban történtek, ne ismétlődhessenek meg.

Miket tartalmaz még az északír kormányról szóló megállapodás?

A megállapodás lefektette, hogy mindenkinek a jogait tiszteletben fogják tartani, például az ír nyelvet beszélők használhatják a nyelvüket a törvényhozásban, mivel ez eddig nem volt egyszerű. A skótok is kaptak ilyen jogot, ami rendben van. Ezenkívül lehetővé teszi, hogy végre megkapják az ápolók és a tanárok is az őket megillető fizetést, mivel eddig küszködtek, az ápolók pedig sztrájkoltak is. A megállapodással megpróbálhatjuk a gazdaságot is növelni, ami eddig szintén rosszul teljesített.

Két melléklete van a megállapodásnak, amit az ír és a brit kormány közösen tettek bele, ezekbe nekünk nem volt beleszólásunk. Az egyik például arról szól, hogy a brit zászlót, a Union Jacket további három napra függesszék ki az állami épületekre. Ez szerintem a DUP és a britek különmegállapodása volt, mert így is már 325 napig van kifüggesztve a zászló az Északír Gyűlés (az északír parlament – a szerk.) épületén.

Mit várhatunk ettől az új vezetéstől?

Alapvetően jóakaratot, hiszen sok mindent kell tenniük az emberekért. A mi részenkről mindent megteszünk, hogy jó legyen az embereknek. Hogy mit fog tudni nyújtani az embereknek, az a pénzügyi csomagtól fog függeni, amit a brit establishmenten keresztül fogunk kapni, de ők már tíz éve folyamatosan megszorító intézkedéseket vezetnek be. Valószínűleg továbbra is ezen az úton fognak haladni, ezzel próbálva nyomást helyezni a nemzetgyűlésre.

És mi az ön személyes véleménye a megállapodásról?

Amennyire örülök annak, hogy sikerült végre felállítani egy végrehajtó hatalmat, ugyanúgy vannak aggodalmaim is, mivel vannak azért korlátok is. Nincs például adókerete az új végrehajtó hatalomnak, és nincsenek közvetlen források sem, például eddig tudtunk az Európai Beruházási Banktól hitelt felvenni, de ezt a lehetőséget most már elvették. Alapvetően korlátozott az új vezetés, de így is többet, illetve jobban tud majd tenni az emberekért, mint amit a brit kormány csinált eddig.

Mik lesznek a legnagyobb kihívásai ennek a vezetésnek?

A gazdaság már régóta kihívásokkal küzd, és a brexitnek erre még nagyobb hatása is lesz: 3,5 milliárd fontnyi támogatást kaptunk eddig az EU-tól, amitől ezután elesünk. A farmerek nagy kedvezményezettjei voltak ezeknek a támogatásoknak és továbbra is lenne igény a részükről erre, de a gazdaságnak nincs meg ahhoz az ereje, hogy ezt megtermelje. Nehéz és stresszes időknek nézünk elébe, hogy megpróbáljuk kijavítani azokat a problémákat, amiket a brit kormány okozott, és úgy gondolom, hogy a pénzügyi csomagban a britek nem fognak elegendő pénzt adni, hogy ezeket mind megoldjuk.

Ön szerint a brexit össze tudja omlasztani ezt az új vezetést? Hiszen a DUP és a Sinn Féin teljesen mást gondol róla.

A brexit nyilvánvalóan feszültséget okozott a két tradíció között. Nincs olyan, hogy jó brexit. Lesznek kihívások, de mindkét párt tisztában van a másik párt álláspontjával és ezt tiszteletben is tartjuk, nem várjuk el a másiktól, hogy változtasson rajta: a DUP támogatja a brexitet, mi pedig egyáltalán nem.

Bármi is fog történni az elkövetkezendő időben, a DUP is tudja, hogy

Ezt az EU brexitfőtárgyalója, Michel Barnier erősítette meg nekem. A DUP tudja, hogy az Ír-sziget felosztása károsította az Ír-szigetet, és az utolsó dolog, amire most az írek vágynának, hogy ismételten legyen fizikai határ.

De az északírek 56 százaléka a maradás mellett döntött a brexitnépszavazáson.

Igen, szóval a DUP nem a többség álláspontját képviseli ebben a kérdésben. Az északírek nem akarnak kilépni az EU-ból, tagok akarnak maradni és az emberek nem boldogok, hogy kirángatják őket az EU-ból a demokratikus akaratuk ellenére. 

Ez kőbe van vésve, mivel ezt az elköteleződést a brit és az ír kormány is vállalta az egyezményben, amit ratifikált. Szóval van ez a módszerünk, amit, ha az emberek követelnének, akkor a brit kormány ki tudna írni egy népszavazást az ír egyesülésről.

Mit gondol az egész brexitnépszavazásról? Sokan azt mondják, hogy ez az igazi demokrácia, hiszen az emberek maguk dönthettek, hogy mit tegyen az állam, mások pedig úgy tartják, túl komplex volt az ügy ahhoz, hogy a választók erről dönthessenek.

Amit az emberek nem tudtak és nem értettek meg 2016-ban a brexitről, azt ma már biztosan megismerték, hiszen nagyon sok párbeszéd és vita folyt róla. A decemberi választáson ezt meg is erősítették, amikor a többség Boris Johnsonra szavazott, hogy kiléptesse őket az EU-ból.

Elfogadom ezt a tényt, de a britek is fogadják el, hogy van itt egy nemzetközi szerződés, a Nagypénteki Egyezmény, amibe bele van építve, hogy nekünk is bele kell egyeznünk, holott mi egyáltalán nem egyeztünk bele ebbe: az északírek 56 százaléka teljesen másképpen döntött, mint a britek.

A britek egy röpke pillantást sem vetettek Észak-Írországra, nem érdekelte őket, hogy ez milyen hatással lesz ránk, vagy milyen károkat okoz a Nagypénteki Egyezményben.

És mit gondol? A brexit miatt kiújulhatnak a harcok az Ír-szigeten? Már korábban említette az újságíró halálát, illetve bombák is robbantak Derryben.

A háborúnak már vége. Ugyan vannak emberek, akik nem elégedettek a békével és a politikai folyamattal, de minden konfliktusban vannak olyanok, akik ezt nem fogadják el. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem lesznek, vagy nem voltak az elmúlt húsz évben kihívások, mivel a béke és a politikai folyamat még nem konszolidálódott. De nem gondolnám, hogy – ahogy önök hívják – a két Írország ismételten háborúzna. Az embereknek el kell fogadniuk a demokráciát és a demokratikus döntéseket. A többség pedig az EU-ban maradás mellett döntött.

Milyen eszközei vagy tervei vannak arra a Sinn Féinnek, hogy megállítsák a brexitet vagy legalább minimalizálják a károkat, amit az Észak-Írországnak okoz?

Még a népszavazás után elkezdtünk kidolgozni a Sinn Féinnel egy javaslatot, hogyan maradhatna Észak-Írország az Európai Unió része a brexit után egy kijelölt különleges státusszal. Először ezen nevettek az emberek, hogy lehetetlen ilyet létrehozni, de aztán megmutattuk a dokumentumot itt, az Európai Unióban, Britanniában, Dublinban és Belfastban is. Bemutattuk, hogy ez a kijelölt különleges státusz nem ütközne az európai uniós joggal. Ezután készítettünk egy kivonatot a Nagypénteki Egyezményről, ami elmagyarázta a nemzetközi közönségnek az egyezmény lényegét.

Ezenkívül még korábban létrehoztunk egy brexit-irányítócsoportot uniós színtéren, aminek én is tagja voltam. Az első határozat, amit elfogadtunk és javasoltunk, hogy a Nagypénteki Egyezmény egyik része sem sérülhet: nem lehet fizikai határ. Szóval eljutottunk odáig, hogy a népszavazás után még csak Skóciáról beszéltek, azóta pedig inkább Észak-Írországról. Vagyis hogy rájöjjenek, milyen problémát okoz a brexit Írországnak.

és mellékeltünk hozzá kilenc különböző közvélemény-kutatást, ami azt mutatja, hogy nő az ír egyesülés támogatottsága. Ezután a dublini és belfasti egyetemet is megkerestük, hogy megvizsgálják, milyen intézményi és egyéb változásokra lenne szükség, hogy újraegyesülhessen Írország. Több EP-képviselő is szolidáris velünk és támogatják az ügyet, hiszen lehetetlen, hogy a sziget egyik része EU-tagállam legyen, a másik része pedig nem. Illetve próbáljuk erősíteni azt is, hogy az ír egyesülési referendum megtörténhessen.

Széteshet-e ön szerint az Egyesült Királyság a brexit miatt? Skócia is új népszavazást szeretne.

Röviden erre a válaszom, hogy az Egyesült Királyság belülről esik szét:

Mit gondol, mi fog történni január 31-e után az Egyesült Királyságban és Észak-Írországban?

Az biztos, hogy fanfáros ünneplés lesz azok között, akik ki akartak lépni az EU-ból. Az első dolog, ami el fog veszni, az az emberek képviselethez való joga, hiszen február elsején lejár a mandátuma az EP-képviselőknek. Ezután az emberek hosszú ideig semmit sem fognak észrevenni, hiszen az átmeneti időszak miatt minden ugyanúgy fog menni, mint eddig.

Az emberek sokszor csak akkor tudnak értékelni valamit, miután elveszítették azt.

És ön mit fog csinálni január 31-e után?

Nem ön az egyetlen, aki már ezt megkérdezte, és őszintén elmondom önnek: itt az Európai Parlamentben már csak pár munkanapom maradt hátra, ami alatt megpróbálok annyit dolgozni, amennyit csak lehet. Ezután vannak lehetőségeim, mint például a Sinn Féin vezetése, de ezeket a lehetőségeket jobban is meg kell majd vizsgálni. Egy biztos, köztársasági leszek halálom napjáig, és minden, amit tenni fogok, azt a köztársaság előremozdításáért teszem majd. Hogy ez pontosan mit jelent, azt az önismeretemre bízom.

FOTÓK: Európai Parlament (2019)