+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Karóczkai Balázs
2019. november 16. szombat, 18:12
Arra nem lehet társadalmat építeni és kormányozni, hogy mindenki utálja egymást – még ilyen mondat is elhangzott a Terror Házában tartott, a rendszerváltásról és az azóta eltelt harminc évről szóló konferencián, ahol a jobboldali értelmiségi holdudvar sztárjait csak egy szem bolgár liberális politológus ellensúlyozta. A kelet és a nyugat, vagy a város és a vidék közt nagyobb a megosztottság? Mi köze a liberálisoknak a kommunistákhoz? Ezt is megfejtették a résztvevők.

A történelem, ami nem ért véget – Európa 30 évvel a kommunizmus bukása után. Ez volt a címe a XXI. Század Intézet csütörtöki konferenciájának a Terror Házában. A meghívott előadók többnyire a rendszerváltás óta eltelt harminc évvel foglalkoztak aktuálpolitikai megközelítéssel, 1989-ra visszavezetve a mai Európa gondjait – Schmidt Mária, Békés Márton, Frank Füredi és Francesco Giubilei ellenpólusa csak Ivan Krastev, az egyik legismertebb, liberálisnak mondott kelet-európai értelmiségi volt. Krastev a szófiai Liberális Stratégiai Központ elnöke és a bécsi Társadalomtudományi Intézet (IWM) állandó tagja. Alapító tagja a Külkapcsolatok Európai Tanácsának, továbbá a New York Times véleményrovatának állandó szerzője.

 

Az antikommunista hullám

 

1989-ben nem rendszerváltás volt, hanem egy antikommunista forradalmi hullám a szovjetek által megszállt régióban, aminek célja nem a nyugat utolérése volt, mivel az események fő mozgatórugója az antikommunizmus és a nemzeti szuverenitás visszaszerzése volt – kezdte Schmidt Mária. Miután „a nemzeti eszme a szemétdombra vetette a kommunizmust”, a korábbi kommunista káderek a liberalizmus segítségével átmentették hatalmukat, majd a nyugati elitben is megjelentek, hogy 2008-ig a nyugati mintakövetés politikáját folytassák, folytatta a Terror Háza Múzeum főigazgatója.

 

A KONFERENCIA HÁZIGAZDÁJA, SCHMIDT MÁRIA

 

Ivan Krastev, a szófiai Liberális Stratégiák Központjának igazgatója rámutatott, hogy az antikommunista hullám nem mindenhol érte el kitűzött céljait. Míg a Szovjetunió valóban felbomlott, és Kelet-Európa ismét csatlakozhatott Európához, addig például Kínában a Tienanmen téri vérengzés nem vezetett a kommunizmus bukásához. Ennek az oka, hogy míg Gorbacsov úgy vélte, a kommunista rendszer problémája a párt, ezért a demokrácia irányába kell nyitni, addig Kínában úgy vélték, hogy a szocialista ideológia és a gazdaság a problémák forrása, ezért a gazdasági rendszert kell úgy átalakítani, hogy a Kommunista Párt hegemóniája és társadalmi kontrollja továbbra is megmaradjon.

 

A konferencia eladói abban egyetértettek, hogy 1989-ben még az emberek pozitívabb jövőképpel rendelkeztek, hiszen a bipoláris világrend megszűnésével és a kommunista hatalmat felváltó liberális demokráciák és kapitalista gazdaságok megjelenésével Kelet-Európa csatlakozhatott a vágyott nyugathoz, azonban a kezdeti várakozások később csalódottsággá váltak.

 

1989 két értelmezése

 

Míg a jobboldali előadók 1989-et egy antikommunista hullámnak tartották, amivel Kelet-Európa legyőzte a kommunizmust, addig az illiberális vezetőkről nemrég egy a nyugat-európai sajtó által kifejezetten méltatott könyvet megjelentető Ivan Krastev szerint van egy másik értelmezése is a történetnek, hiszen nemcsak Kelet-Európában mentek végbe nagy változások, hanem Nyugat-Európában is. A keleti blokk széthullásával kinyithatták piacaikat és határaikat a korábbi kommunista államok előtt, amivel nagy számban jelent meg a kelet-európai munkaerő nyugaton.

 

A bolgár politológus részben ebben látja a rendszerváltozással kapcsolatos negatív érzelmeket is, mivel

 

Kelet-Európa közel 18 millió embert veszített az elmúlt harminc év alatt a migráció, a halálozás és a termékenység csökkenése miatt.

 

A másik ok pedig a mai felgyorsult világ, ami a kiszámíthatatlanság érzetét nyújtja keleten. Ez a kiszámíthatatlanság-érzetet pedig az adja, fűzte tovább gondolatmenetét Krastev, hogy 1989-től kezdve a kelet utánozni akarta a nyugatot, azonban a folyamatosan változó világ, így a nyugat megváltozása miatt is érzik úgy keleten, hogy valami félrecsúszott.

 

IVAN KRASTEV, A KONFERENCIA SZTÁRVENDÉGE

 

Európa továbbra is megosztott

 

Frank Füredi, az XXI. Század Intézet tudományos főmunkatársa szerint a rendszerváltás idejében két blokk feszült egymásnak fizikailag és ideológiailag, azonban ez mára nem szűnt meg:

 

nyugat és kelet között még továbbra is van egy törésvonal, azonban politikai helyett ez már egy kulturális konfliktus.

 

Füredi szerint a nyugati liberálisok kiüresítették a politikát, mivel érzelmek és morál helyett technokrata témákról beszéltek.

 

A nyugati elit értékei mára olyan kisebbségek ügyeinek a védelméből állnak, „mint az LMBTQ-Z, amiről úgy gondolják, attól jobb, minél több betűt raknak még mögé”, fejtette ki Füredi. Szerinte az emberek azért csalódtak a rendszerváltásban, mert kiderült, hogy a nyugati elit nem a népet szolgálja, hanem a globalizmust és a rendszerváltás óta eltelt 30 évben ugyanolyan veszély fenyeget minket, mint a kommunizmus idején, csak most nem látni az ellenfeleket, akik a liberális értékeket és szupranacionális birodalmat szeretnének ráerőltetni Kelet-Európára nyugatról.

 

FRANK FÜREDI

 

Békés Márton, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója ehhez hozzátette: ha van kétsebességes Európa gazdasági szempontból, akkor az értékeknek is van kétsebességes változata, és mivel nyugaton nem tudnak választ adni, a „kik vagyunk és mit akarunk?” kérdésre, ezért a kelet áll nyerésre. Ezt a gondolatot a közönség tapssal honorálta. Ezek a keleti értékek és hagyományok a nemzeti identitáson, a vallásosságon és az abortusz elítélésén alapszanak, részletezte Békés.

 

Ehhez Füredi rögtön hozzászólt: mint mondta, ezzel szemben a nyugati értékek pedig olyanokban manifesztálódnak, mint a globalizmus kritika nélküli kiszolgálása, genderológia, a heteronormativitás elítélése, és a „homoszexualitás arisztokratizálása, azaz, hogy ma felsőbbrendűnek számít az, ha valaki homoszexuális”.

 

Békés szerint ezért is vált mára Európa keleti része a meghatározó erővé: itt valódi identitásteremtő értékek vannak, így, ha korábban a kelet próbálta utánozni a nyugatot, ma az irány megváltozott.

 

Krastev szerint azonban nem lehet mindent a globalizmusra és a felgyorsuló világra fogni. A populisták úgy hivatkoznak a globalizációra és a technikai fejlődésre, mintha az már egy örökkévalóság óta velünk lenne, közben pedig mindenkit kommunistáznak, aki nem ért velük egyet – érvelt a bolgár politológus. Európában ma valóban van egy identitásválság, azonban szerinte erre nem a populista válasz a megoldás, mivel

 

arra nem lehet társadalmat építeni és kormányozni, hogy mindenki utálja egymást.

 

Szerinte azért is nehéz ezt az identitásválságot megoldani, mert ma sokkal nagyobb generációs szakadék van a szülők és a gyerekek között, mint 1989-ben volt, ezért nehéz megegyezni azokban a közös értékekben, amik ezt át tudnák hidalni. 

 

Nyugat-kelet helyett inkább város-vidék törésvonal

 

Krastev amellett érvelt, hogy valójában nem a nyugati és keleti országok között lévő törésvonal a meghatározó, hanem a város és a vidék közötti.

 

Szerinte lélekben Budapest közelebb van Berlinhez, mint a magyar vidékhez, ezért arról beszélni, hogy az országok közötti politikai ellentét feszíti szét az EU-t, téves következtetés.

 

Emiatt nincs is igaza Orbán Viktornak abban, hogy Nyugat-Európa valóban Kelet-Európától venne példát, inkább városi és vidéki gondolatokról, problémákról és törésvonalakról beszélhetünk, ami egész Európában jellemző.

 

Ezzel Frank Füredi is egyetértett, mint mondta, azoknak a barátainak, akik Karácsony Gergely főpolgármesterségére szavaztak október 13-án, több közös vonásuk van egy párizsi vagy londoni ismerősével, mint egy vidéki magyarral, míg például a brexiter ismerősei közelebb állnak Orbán Viktorhoz, mint a nagyvárosi angolokhoz.

 

Mi lehet a kiút?

 

Ugyan a közel hat órán keresztül tartó budapesti konferencián többnyire kritizálták az Európai Uniót és a nyugat-európai elitet a résztvevők, azért kitértek az Európai Unió lehetséges jövőjére is.

 

Francesco Giubilei, a dél-olaszországi Bariban székelő konzervatív Tatarella-alapítvány fiatal elnöke szerint jelenleg Európában kemény politikai harc zajlik, amiben a nemzetállami szuverenitást zászlajukra tűző populistának mondott pártok állnak szemben a globalista és szupranacionális nézeteket valló balliberális pártokkal. Ettől függetlenül ezeknek a pártoknak a célja nem az Európai Unió elpusztítása, hanem annak a megreformálása.

 

Giubilei ezenkívül kifejtette, hogy a Matteo Salvini bukott olasz belügyminiszter vezette Lega csak a balliberális média szerint fasiszta, valójában egy posztideologikus párt, ezt is bizonyítja, hogy legutóbb a baloldali fellegvárnak tartott apró tartományban, Umbriában aratott hatalmas sikert október végén. Az olasz elemző szerint Olaszországban Mussolini halálával az olasz fasizmus is meghalt, és a legnagyobb probléma, hogy még mindig vannak kommunisták. (Nézőpont kérdése, az Azonnali cikkei mást állítanak: Techet Péter itt írt arról részletes elemzést, hogy Olaszországban még mindig erős hagyománya van a fasizmusnak, és a lelátói fasizmus mellett vannak pártok is, akik Mussolinit tekintik az iránytűnek a mai napig.)

 

ITT EGY ELEMZÉS GIUBILEITŐL ARRÓL, KONZERVATÍV PÁRT-E SALVINI LEGÁJA

 

Abban Krastev is egyetért, hogy az euroszkeptikus pártoknak nem érdekük az Európai Unió destabilizálása, sőt tartanak is tőle, de szerinte az, hogy a szuverenista pártok alternatívát állítanak az európai integrációval szemben,

 

az az európai projekt végét és az Európai Unió lassú erodálódását jelentheti.

 

Krastev szerint korábban is voltak már populista mozgalmak, viszont a valódi veszélyt az hordozza, hogy már a hatalomban is megjelentek. A posztideologikusság pedig azt jelenti a bolgár politológus szerint, hogy mindent üres alapokra helyeznek, azaz a narratívák és az elvek könnyen változtathatóak, formálhatóak.

 

Ugyan a többi előadó nyíltan még nem temette Európát, Schmidt Mária szerint viszont jelenleg azt kell elldönteni, hogy mi az, amit Európa közösen akar, és mi az, amit nem. A Terror Háza főigazgatója szerint a „marxista nyugati elitnek” be kell látnia, hogy a status quonak vége, és változtatniuk kell – igaz, nyitóelőadásában Schmidt még arról beszélt, hogy az egyre arrogánsabbá és türelmetlenebbé váló nyugati elit képtelen a megújulásra. Schmidt Mária még azt is hozzátette: az ad neki reményt, hogy Donald Trump bebizonyította, a status quo-t le lehet győzni.

 

Füredi a konferencia végén már az Európában zajló kultúrharcban aratott jobboldali győzelemről elmélkedett, mivel szerinte csak a szuverenisták értik meg valójában a népet, a többi politikai erő eltávolodott szavazóitól. Ugyanerre a gondolatra csatlakozva Békés Márton kijelentette, hogy Európa két lehetőség előtt áll: vagy győznek a szuverenisták, vagy pedig jöhet a barbárság – ezek között lehet választani.

 

A valóság valahol a kettő között lehet

 

Ugyan az előadók túlnyomó részében csak jobboldali nézeteket közvetítettek, túlzás lenne azt mondani, hogy az általuk képviselt narratíva lenne a hallgatólagos többség Európában, és már temetni kéne az Európai Uniót, amennyiben az nem tér vissza a gazdasági együttműködés alapjaihoz. A valóság ezzel szemben valahol a kettő között van, hiszen jelenleg az Európai Unió megítélése sokkal pozitívabb, mint azt az előadók felvázolták.

 

Az EU-ba vetett bizalom még továbbra is nagyobb, mint a nemzeti kormányok, parlamentek vagy pártok iránti bizalom, sőt, a 2018-as felmérés óta húsz uniós tagállamban még nőtt is ez az érték.

 

Az Azonnali kért interjút Ivan Krastevtől, ő azonban azzal az indoklással hárította ezt el, hogy könyvbemutató turnén van, a könyve pedig hamarosan megjelenik, abban minden elolvasható.

 

FOTÓK: XXI. Század Intézet / Facebook

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Azt viszont még nem tudják, hogy milyen gyakran lesz meghallgatás, és elviszik-e szavazásig a dolgot, de szerintük nem a szankcionálás a lényeg.

Az igazi baj az a főpolgármester szerint, hogy a kormány nem tárgyal Budapesttel a fővárost érintő uniós források elosztásával kapcsolatban.

Székesfehérvár tízezer eurót küld az ausztrál bozóttüzek okozta károk enyhítésére. De adakozik-e a főváros és a többi önkormányzat? Körbekérdeztünk!

Olyasvalakit keresünk, aki tud szerkeszteni és újságot is írni, és ami legalább ennyire fontos: hogy az Azonnalit is jól ismeri.

Utah állam republikánus kormányzójának nem tetszett, hogy az állam kreatív szexuális utalgatások tárgya lett.

Két katalán függetlenségpárti is beült nemrég az EP-be, de a spanyolok kérésére máris eljárás indult, hogy fosszák meg őket mentelmi joguktól.

A Munkáspárt elnöke, Thürmer Gyula szerint ha jelöltjüknek ugyanannyi médiát adnának, mint a többieknek, mi is csodálkoznánk az eredményen.

A hét kérdése

Még mindig nem tudja túltenni magát az ország Győr egykori polgármesterének horvátországi nyaralásán, úgyhogy biztos nem csak a mi fantáziánkat mozgatja Borkai sorsa. Itt a hét kérdése!

Azért ide elnéznénk

Január 20-án, hétfőn este a belvárosi Rába hotelben. Regisztráljatok!

Szakértők beszélik ki a helyzetet január 21-én Budapesten.

Az év legjobb bulija január 22-én szerdán. Reggeltől hajnalig!

Kiállítás Jankovics Marcell ismert és kevésbé ismert műveiből: animációktól Trianon-rajzokig. Február 2-ig a Műcsarnokban.

Politikai aspektusok a cseh és a szlovák művészetben 1989 után. Izgi kiállítás Pozsonyban egészen február 23-ig.

Ezt is szerettétek

Szerintünk az újságírókat korlátozó új szabályok nem felelnek meg az alkotmány követelményeinek, úgyhogy bepereltük az Országgyűlés Hivatalát és magát Kövért is.

Mikor lesz tárgyalás és ítélet? Mi lesz, ha nyerünk? Hogy néz ki egyáltalán egy kereset a házelnök ellen? Elmondjuk a perünk kulisszatitkait!

Eddig is csak egy-két helyen szabadott videózni a parlamentben, de mostantól még kevesebb helyen lehet, és még hangfelvételt készíteni se szabad szinte sehol a Házban.

Twitter megosztás Google+ megosztás