+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Fekő Ádám
2019. szeptember 7. szombat, 16:20
Bár szeretünk hangosan nevetni a kormány csillogó, de tök üres új stadionjain, az egész közép-európai régió küszködik az egyre kevesebb érdeklődővel. Mutatunk számokat, és elmondjuk, miért tűnik lehetetlennek a helyzet.

A most épp Szegedet is elért stadionépítési lázzal szembeni érvek között leginkább az egészségügy tragikus helyzete szokott előkerülni, de aki kicsit pragmatikusabban próbál közelíteni, az is eljut oda, hogy

 

persze vannak stadionok, de mégis kinek?

 

A magyar NB I minősége és eredményessége az égvilágon semmit nem javult a modern arénáktól, az anyagi helyzet még romlott is (Szombathelyen konkrétan csődközeli helyzetet eredményezett az új stadion fenntartása), és az is gyorsan kiderült, hogy a nézőknek sem a sokszor omladozó létesítmények voltak a fő bajaik. Az utóbbi ellenőrzésére elég csak ránézni a statisztikákra.

 

A csökkenő nézőszámokon amúgy is mindig jó rugózni, de az a helyzet, hogy nem a Fidesz bénázása miatt van kevés érdeklődő az NB I-ben, de még csak nem is magyar sajátosság ez, hanem a térség általános problémája. Az arányok változók, de a foci modernizálódásával és a technika fejlődésével egyenes arányosságban csökkennek a nézőszámok Kelet-Európában, és a problémakör már annyira közös, hogy sokan egészen radikális javaslatokkal hoznák vissza a meccshangulatot.

 

Nem is állunk rosszul

 

Az okok firtatása előtt beszéljünk a konkrét számokról is kicsit!

 

A tavalyi szezonban egy magyar meccsre átlagosan 3314 ember ment ki,

 

és ezt már szépen felhúzza az a kétszer húszezer ember, ami a Fradi-Újpestre érkezett a Groupama Arénába. Ez az átlag érdemben nem fog változni, maximum csökkenni: a negyedik legnépszerűbb csapatnak számító Haladás kiesett az MTK-val együtt, helyükre a Zalaegerszeg és a Kaposvár jutott.

 

Ez a 3300 ember nem kiemelkedően kevés, hanem a régió átlaga: a tízcsapatos horvát bajnokságban 2732-en járnak átlagban meccsre, Szerbiában 2148-an, Romániában 3528-an, Ukrajnában 4105-en, Szlovákiában 2264-en, Ausztriában 6389-en, Szlovéniában pedig 1454-en.

 

Azért ne csak a számokat nézzük!

 

Hogy mennyire közönségmozgató egy ország focija, az nyilván rengeteg összetevőből áll, hiszen nyilván nem mindegy, mennyien laknak az országban, illetve az első osztályú focinak otthont adó városokban: ha innen nézzük, a 45 milliós Ukrajna sokkal rosszabbul áll, mint a 10 milliós Magyarország, holott a klubfocijuk jóval magasabban jegyzett, mint a miénk. És épp ezért arányaiban nézve jobban állnak nálunk például a horvátok, hiszen ott 4,1 millió emberből jön ki az a heti 2700.

 

Hozzánk legközelebb az osztrákok állnak, az ő számaik messze a legjobbak mindenben, de azért itt fontos kiemelni a kulturális vasfüggönyt:

 

ameddig az összes többi szomszédunknál szisztematikusan lopták szét a focit a rendszerváltás után, addig ott a boldog nyugathoz tartozva időközben rájöttek arra, hogy mitől érzi magát jól a szurkoló közepes minőségű focimeccsen is akár.

 

Nem véletlen, hogy Bécs épp nem akar új nemzeti stadiont a sokszor renovált régi helyére, ugyanis egyszerűen nincs rá szükségük.

 

Egyáltalán nem mindegy persze a futballhagyomány: ameddig az osztrákok a német sportkultúrára is rácsatlakozva stabil hagyománnyá tették a klubfoci szeretetét, addig Szlovákiában eleve a hoki az elsőszámú csapatsport (itt érdemes megjegyezni, hogy a liga messze legnépszerűbb csapata a kifejezetten magyaroknak szóló DAC, az ő heti 8 ezrük nélkül még gyászosabban festene a tavalyi átlaguk).

 

És az sem mindegy, hogy mennyire lőtte be jól egy liga a stadionjainak méretét: ebben is Ausztria vezet persze, 49 százalékban használták ki az ülőhelyeket tavaly, mi pedig mögöttük vagyunk második helyen a magunk 35 százalékával, utánunk jönnek a románok 29, a horvátok 26, a szlovákok 24, a szlovénok 20, a szerbek pedig 15 százalékkal. Azért ezeknél az adatoknál is meg kell említeni, hogy Magyarországon köztudottan nemzeti sport a nézőszámok durván felfelé kerekítése a hivatalos adatokban, de induljunk ki abból a feltételezésből, hogy máshol is ez megy!

 

Erről is a kommunisták tehetnek!

 

Az látszik a mintán, hogy az egykori kommunista országok nagyon sokat vesztettek azzal, hogy minimum tíz évig kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, hogy a világ legnépszerűbb csapatsportjával, illetve annak szétlopásának megakadályozásával foglalkozzanak, ami a nyugati csapatok iszonyatos gazdagodásával a közép- és kelet-európai sport lecsúszását eredményezte különböző ütemben. Jó bizonyíték erre a keletnémet foci, ami Németország egyesítése után tulajdonképpen megszűnt létezni a legmagasabb szinten. Ma már elképzelhetetlen, hogy addig menjen keleti csapat a Bajnokok Ligájában, mint 1999-ben a Dinamo Kijev, és semmi nem is utal arra, hogy ez változna a közeljövőben.

 

A keleti nézőszámok csökkenése főleg az elittől való leszakadásnak tudható be, illetve annak, hogy közben megdöbbentően egyszerű lett követni a sport krémjét: objektíven nézve nehéz elmagyarázni, miért kéne nekünk a szombat délutánunkat mondjuk a szombathelyi stadionban tölteni ahelyett, hogy a fotelből kényelmesen nézve láthatjuk a Real Madrid varázslatát.

 

Az egyikben gyenge focit látunk és a magyar valóságot, a másikban a világ legminőségibb fociját, ráadásul a jól működő Európát. De például xboxozni is lehet, azon gól is gyakrabban van.

 

Ahhoz képest, hogy hol áll a klubfocink, és a vezetőségek nagyjából hol kezelik a szurkolókat, igazából az is csoda, hogy ennyien érdeklődnek az NB I izgalmai iránt: aki látta, hogy a Bajnokok Ligája selejtezőjében milyen megalázó egyszerűséggel ejtette ki az azóta már csoportkörössé vált Dinamo Zagreb a Fradit, annak érdemes figyelnie, mekkora pofozógép lesz a továbbiakban a horvát bajnokcsapat. A középmezőny legalja is nagyon messze van tőlünk ebben a műfajban, és a magyar akadémiai rendszert látva ez sem holnap fog változni.

 

Egyesüljön Közép-Európa?

 

A kevés nézőt hozó és egyre kevesebb valódi rangadót rendező országok szövetségei már régóta javasolnak megoldásokat a javításra: legutóbb a Slovan Bratislava elnöke mondta a Nemzeti Sportnak, hogy jó lenne inkább egy egyesített közép-európai bajnokság nekik a csehekkel és a magyarokkal, ami elsőre egész jól is hangzik, hiszen sokkal több valódi rangadó lenne egy ilyen bajnokságban.

 

Az más kérdés, hogy ezek a rangadók nem tennének túl jót a diplomáciai kapcsolatainknak, hiszen a történelmi magyar-szlovák ellentét miatt eleve hetente minimum egy-két kiemelt biztonsági kockázatú bajnokit kéne rendezni. Ezek nézőket speciel pont hoznának egy darabig, cserébe rémálom lenne biztosítani a bajnokságot, és afelől se legyen senkinek kétsége, hogy balhé is több lenne.

 

Azokról a vad elképzelésekről már nem is beszélek, amik szerint inkább a déli szomszédainkkal kéne összevonni a bajnokságunkat:

 

ott már a trianoni gyűlölködések el is törpülnének ahhoz képest, amit a huligánvonalon amúgy is erős szerbek éreznek a horvátok iránt.

 

A nemzetközi élmény visszahozatalának érdekében már felvetődött egy ideje egy kifejezetten a térségnek szóló kupasorozat létrehozatala, ha már a BL-ben és az Európa Ligában sem nagyon rúgunk labdába, de ez már az elejétől fogva visszahozta mindenkiben a 90-es évek Intertotó Kupáinak gondolatát. Ott is azt akarták, hogy a gyengébb klubok is kijussanak Európába, de valójában őrületes bukás volt az egész, hiszen se presztízse nem volt, se pénzt nem hozott. 

 

Nagyon úgy tűnik: el kell fogadni a környéken a hézagos lelátókat, ha kelet-európai fociról van szó. Egy-egy nagyobb múltú párosításra, illetve egy átlagosnál sikeresebb európai kupaszereplésre még megmozdulnak az emberek, de ennél többet nem szabad várni. Az más kérdés, hogy a tendenciák ismeretében vajon miből gondolta a magyar kormány, hogy mindenhova legalább duplaakkora arénát építsen, mint amennyien megjelennek a lelátókon, de ez az egyetlen tényleg magyarspecifikus probléma a klubfoci körül.

 

A számadatokat a Transfermarkton láttam.

 

FOTÓ: Azonnali

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Örül a „Karácsonyfigyelőnek”, de türelmet kér, viszont már az első napján kihirdeti a klímavészhelyzetet.

Lejárt az MSZP ultimátumának határideje, Tóbiás József vissza fogja adni a mandátumát.

Ilyen sem volt még: írek akarnak lenni a britek. A belfasti posták már kifogytak a formanyomtatványokból.

Élesedett a centristák és a baloldaliak vitája: Elizabeth Warrent támadták a centrista jelöltek az egészségügyi tervei miatt. Ez főleg Joe Bidennek használ. De mit remél ettől?

Amikor már úgy tűnt, hogy a kommunisták akarata érvényesül, közbelépett az alkotmánybíróság.

Ez úgy sikerült Csorbai Ferencnek, hogy ellenfele, a fideszes Szekó József a kampány közben meghalt. Csorbai pártja, az MSZP egyhetes nyilatkozattal válaszolt a morális kérdésre.

A Boszniában született német író, Saša Stanišić frankfurti beszédében bírálta Handkét.

A hét kérdése

Egy kormányközeli lap népszavazást akar arról, hogy a konzervatív Debrecen legyen Magyarország új fővárosa a liberális Budapest helyett. Mit szólsz hozzá? Ez a kérdés!

Azért ide elnéznénk

A számok és olvasatok dzsungelében az Ellensúly folyóirat szerzői vágnak majd szépen rendet október 16-án.

Kömlődi Ferenc kiállításmegnyitója Barcs Miklóssal, október 18-án a Jurányi Suterene-ben!

Piactúra, szitabuli, térbeéneklés, séta és számháború a 8-ban. Október 18-19-én!

Pest felől csúnyán néz ki a Vác fölötti, leharapott hegy, de most egy túrán megmutatják a másik, szebbik oldalát. Október 20.

Bécsben, október 28-án!

Ezt is szerettétek

Minek folyton inspirálódni? – kérdez vissza Tarlós István, mikor arról kérdezzük, melyik kelet-európai város példájából inspirálódhatna Budapest. Nagyinterjű a főpolgival!

Elfogadna-e Tarlóstól tanácsot, és lesz-e Kálmán Olga az alpolgármestere? Azonnali-nagyinterjú Karácsony Gergellyel, az ellenzék főpolgármester-jelöltjével!

A főpolgármester-jelölt elmondja, miért foglalkozik ennyit Berki Krisztiánnal, és mit szól a Fidelitas cirkuszos plakátjaihoz, vagy Tarlós megafonozásához. Nagyinterjú!

Bécsben a lakások csaknem egyharmada önkormányzati tulajdonban van, és a város a magáncégek bérházépítési programjait is támogatja, hogy kordában tartsa az albérletárakat. Videó!

Twitter megosztás Google+ megosztás