Nemzetellenes dolog lenne röhögni a Fradin, ha szívatják őket Európában?

Az, hogy ennyire kötelezőnek kell érezni a magyar klubcsapatok mögötti nemzeti összefogást, mutatja, mennyire rossz a focink, és mennyire el van rontva a nemzettudatunk.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Most azt hagyjuk, miről mond sokat az, hogy a Fradi kedd este rettentő simán esett ki a Dinamo Zagrebbel szemben a Bajnokok Ligájából, ez ugyanis egy sokösszetevős téma: szerepe van benne a hazug magyar sportsajtónak, ami minden sikeres focimeccs után elkönyveli a hihetetlen fejlődést, szó van itt a fociba értelmetlenül és szakmaiatlanul öntött pénzekről, és még egy rakás olyan apróságról, ami miatt ekkora dimenziónyi különbség van a nem is olyan régen még háborúzó szomszédunk fővárosi focija, és a miénk között.

Hogy pontosan mekkora, azt már egyszer listába szedtem, az Origo tájékoztatásával szemben én már az elején leírom, hogy 0-4 lett az eredmény Budapesten a Dinamónak, és akkor most rá is térhetek egy sokkal súlyosabb problémára.

Nyilván főleg a Ferencvárosról szokás kiemelni, hogy ők a nemzet csapata, amire rá is szolgál, hogy egyedül a Fradinak van nézőszámban is kimutatható vidéki szurkolótábora (most azt hagyjuk, milyen lelkületre utal mondjuk debreceni fradistaként azt énekelni, hogy „debreceni cigányparasztok”, a foci soha nem a következetes világnézetekről szólt), de még ott is viszonylag könnyen eljuthatunk odáig, hogy az márpedig egy budapesti csapat, Budapest sportsikere pedig nem Kaposváré, nem Szegedé, Szombathelyé, stb. 

Az emberben ilyenkor óhatatlanul felvetődik a kérdés: ha én netán kurvára utálom a Fradit, vagy akár azt, amit a Fradi jelent, esetleg nem tartom egészségesnek, ha egy rakás közepes ukrán focistából építenek királyságot az NB I nevű posványban, akkor én rosszat csinálok?

Nos, aki nem feltétlenül érezte futballszurkolóként magáének az FTC ügyét kedd este, az nyugodjon meg, ugyanis ő az utolsó maradványa annak a magyar sportnak, amiben még nem kellett örülni egy asztal mellé hulló morzsának is.

Hogy is néz ki ez a helyzet rendes helyeken? Hát úgy, hogy például 2006-ban az Inter Milan lelátóján molinókkal köszönték meg a Liverpoolnak, amiért a teljesítményük miatt nem tudott Bajnokok Ligáját nyerni az AC Milan. Nem valami nemzetellenes gondolat ez libsifalváról, egyszerűen a tömegsportokban amúgy is rettentő fontos lokálpatriotizmus normális megnyilvánulása, ami miatt akkor sem fogjuk szeretni a szomszéd várat, ha ők épp nem ellenünk játszanak.

Az, hogy ránk akarják erőltetni a világ legnépszerűbb sportágában az „egy az ország, egy a tábor” elméletet, tényleg csak annak a jele, hogy mennyire el van cseszve a magyar nemzettudat: valami még nem lesz attól jó, hogy magyar – még akkor sem, ha külföldi mellé van téve. Nem attól lesz valami a sajátod, mert magyar, hanem attól, hogy érzelmileg kötődsz hozzá. Szeretheted a címert, kötődhetnek hozzá szép emlékeid, vagy egyszerűen csak elfogadod, hogy neked most épp ez jutott.

Utóbbiba tartozik a magyar válogatott, amit egyszerűen semmi nem tud kiváltani: biztos őrült nagy élmény könnyek közt szurkolni egy halom franciának, hogy mutassák meg nemzetük nagyságát,

vagy megnézni a Puskás Ferencről készült dokumentumfilmet abban a tudatban, hogy azért egyszer valaki tényleg a legnagyobbá vált innen ebben a sportban. Nem bonyolult a képlet: a magyar közeg a te közeged, itt ismered az utcákat, itt ismered igazán a nyelvet, és itt vagy képben pontosan az összes többi körülménnyel.

Hasonló lehet még a DAC szlovák ligás szereplése is, az ugyanis egy máig létező nemzetiségi problémáról is szól azon túl, hogy sárga-kékbe öltözött focisták szaladgálnak a pályán, bár azt mindenki eldöntheti, hogy neki mennyire befogadható ez a fajta átpolitizált klubfoci.

A Fradi viszont nem ilyen.

Az egy budapesti csapat a maga halmozottan budapesti identitásával, amit 15 éves zalaegerszegiként például elég nehéz megélni, később pedig már csak nehezebb lesz megpróbálni. Ha sikerül, az tök jó és nincs vele semmi baj, de egy percig se érezze magát hülyének akkor az ember, ha akár újpesti, debreceni, diósgyőri vagy kispesti érzelmű elkeseredett szurkolóként hangosan röhögött rajta, amikor az egyik főellensége megkapta a negyedik gólját is!

Olvass még több cikket Fekő Ádámtól az Azonnalin!