+++ MIBEN FEJLŐDJÜNK, MIRŐL ÍRJUNK? MONDD EL A VÉLEMÉNYEDET AZ AZONNALIRÓL! +++
Bukovics Martin
2019. augusztus 8. csütörtök, 07:00
Mit akar az 1998-as választáson már elkergetett Vladimir Mečiar újra a szlovák politikában? Mi várható a jövő februári parlamenti választáson? Érdemes-e együttműködnie a felvidéki magyar pártoknak, a Hídnak és az MKP-nak, vagy kétszer nulla úgyis nulla? Miért szerették annyira Bugár Bélát sokáig a szlovákok? És mire elég, ha Zuzana Čaputová elnök azt mondja magyarul, hogy köszönöm? Jarábik Balázs felvidéki elemző elmagyarázza.


JARÁBIK BALÁZS

POLITIKAI ELEMZŐ ÉS TANÁCSADÓ, A CARNEGIE ALAPÍTVÁNY A NEMZETKÖZI BÉKÉÉRT MUNKATÁRSA. DUNASZERDAHELYEN SZÜLETETT, 1996-98 KÖZÖTT A MAGYAR POLGÁRI PÁRT ELNÖKÉNEK VOLT A TITKÁRA, MAJD TÖBB MAGYAR ALAPÍTVÁNYNAK IS DOLGOZOTT, MIELŐTT AMERIKAI SZERVEZETEKNÉL FOLYTATTA VOLNA KARRIERJÉT KELET-EURÓPÁBAN ÉS A BALKÁNON. OLYAN KORMÁNYZÁSI PROJEKTEKBEN VETT RÉSZT, MINT UKRAJNA EU-S TÁRSULÁSI SZERZŐDÉSÉNEK MEGVALÓSÍTÁSA.

 

+ + +

 

A Szlovákiát háromszor is kormányzó Vladimir Mečiar pártot alapít, szeptemberben jelenti majd be, pontosan kikkel, milyet. Azok után, hogy 1998-as kormányfői bukását követően 2004-ben sikertelenül indult az elnökválasztáson, pártja 2010-ben kiesett a parlamentből, teremhet-e még bármiféle babér a politikusnak?

 

Ha az emberek a mečiari időket nem a demokrácia, hanem a gazdaság felől közelítik meg, akkor azt látják, hogy Mečiar hozta lényegében létre a szlovák oligarchákat a privatizáción keresztül, hasonló konstrukciót kiépítve, mint amit Orbán Viktor csinál Magyarországon. Viszont módszereivel kirekesztette az országot az európai integrációból, ami végzetessé vált számára.

 

Ezt váltották le 1998-ban, a liberális-konzervatív, illetve a baloldali mečiari rendszerváltókat váltotta fel Robert Fico először 2006-ban a szociáldemokrata retorikának és a vidéki szavazóbázisnak köszönhetően, s akkor még éppen Mečiarral, illetve az akkor Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párttal mint junior koalíciós partnerekkel – az európai szocialisták fel is függesztették a Smer ottani tagságát akkor a koalíciós partnerei miatt. Miután Fico két évig ellenzékben volt, 2012-ben már egyedül tudott kormányt alakítani.

 

Amit most látunk, az az eddig domináns Robert Fico vezette Smer széthullása, ezzel párhuzamosan pedig a Smer választói bázisának megszerzéséért folytatott küzdelem. Mečiar volt pártjának, a HZDS-nek a szavazóbázisát ugyanis részben Ficoék vették át, elsősorban vidéken. Erre a szavazóbázisra hajt a Štefan Harabin nevű bíró is, aki az elnökválasztáson a harmadik helyet szerezte meg.

 

A Harabin mögötti fő szponzor pedig az az Ivan Lexa, aki a mečiari időben a titkosszolgálat főnöke volt, és aki elraboltatta a volt elnök Michal Kovač fiát is. Vagyis összeállt új formában a régi HZDS.

 

Szerintem arról van szó, hogy ne szétaprózodott pártok jelenjenek meg, hanem egység legyen. Hogy aztán Mečiar felbukkanása az egységhez vagy épp a fragmentációhoz járul-e hozzá, azt nehéz megmondani, még az is lehet, hogy csak egy jól kigondolt augusztusi kacsa a hír.

 

Kik lehetnek a szavazói egy ilyen formációnak?

 

Létezik mečiari nosztalgia, elsősorban vidéken, a peremvidékeken. Ott is azok lehetnek a szavazói, akik hisznek az etatista, tradicionális értékekben. Ha megnézzük mondjuk az eperjesi járást, annak a GDP-je az európai átlag 50 százaléka alatt van, míg Pozsonyé messze meghaladja az európai átlagot – vagyis óriási a különbség főváros és vidék között a kis távolságok ellenére is. A vagyon, a gazdasági teljesítmény a nyugat-szlovákiai Pozsony-Nagyszombat-Nyitra-háromszögbe koncentrálódik, és ebből már a Csallóköz egy része is – főleg Komárom – kimarad. A Robert Fico vezette kormányok ugyanis nem tudtak, sőt nem is akartak változtatni a Mečiar 1998-as bukása utáni neoliberális gazdaságpolitikán, azt szociáldemokrata színezetű gesztusokkal, illetve a kisemberhez szóló politikai üzenetekkel kombinálták. Ehhez jött a legnagyobb oligarchakoalíció a párt körül, és éppen ennek a kiszolgálása, a kisember kiszorulása, illetve a liberális-konzervatív urbánus réteg magára találása okozza Fico gyengülését.

 

VLADIMÍR MEČIAR A RÓLA KÉSZÜLT 2017-ES DOKUMENTUMFILMBEN

 

Marian Kotlebát állandóan fasisztázzák a sajtóban – ez szép módi, de nem azért szavaznak rá ezeken a helyeken, mert fasiszta, hanem mert ő az egyetlen, aki elmegy ezekbe a falvakba. Még magyarlakta településekre is, mint Rimaszombat: ott vannak magyar szavazói is Kotlebának. Vagyis a leszakadókhoz nem kell elmenni egészen keletig itt sem: ha Magyarországon végigmegy valaki a 2-es úton, már Budapesttől 50 kilométerre találkozik a szegénységgel, a befektetések hiányával.

 

Kikre lehet egyáltalán veszélyes a harabini-mečiari párt: inkább Kotlebáékra, vagy inkább a Smerre?

 

Mindkettőre. Kotleba sajtóbeli fasisztázása ahhoz hozzájárult, hogy pártja nem tud bejutni a médiába, ha pedig mégis sikerül neki, a botrányairól van szó, nem a szociális üzeneteiről – és a párt a közösségi médiában sem erős, vagyis komoly kommunikációs problémákkal küzdenek. De Harabin és Mečiar akár a magyarok szavazataiból is elcsíphet 1-2 százalékot annak ellenére, hogy a magyarok rendkívül Mečiar-ellenesek voltak annak idején, mivel – mint azóta is minden szlovák kormány – Észak-Szlovákiába vitte a fontosabb beruházásokat, nem a magyarok is lakta délre.

 

A szlovák jobboldalon rengeteg közepes támogatottságú párt van: a Hidat a felsorolásból kihagyva ott a progresszív-újhullámos PS-Spolu, a kereszténydemokrata KDH, a mintha a néppártosodó Jobbikra hasonlító, a kormánykoalícióban részt vevő SNS, a libertárius SaS, az előző államfő Andrej Kiska új pártja, valamint a populista Olano – elképzelhető ezek között egy együttműködés?

 

A városokban tartotta magát az a főleg neoliberális, részben keresztény és konzervatív bázis, akikre ráépült a Progresszív Szlovákia meg a Spolu (Együtt) – ők koalícióban vannak. A városi liberális értelmiség mindig arról volt híres, hogy rendkívül fragmentálódott politikailag. Ha az ő pártjaik együttműködtek, azt hívta Robert Fico ragasztmánynak, összetákolt koalíciónak. Az utolsó ilyen kormány a két Fico-kormány közé két évre beékelődő SDKÚ-s Iveta Radičováé volt – a Progresszív Szlovákiának és a Spolunak egy ilyen új SDKÚ létrehozása a célja. Éppen ehhez is kell Robert Fico mint mumus, Mečiar reinkarnációja, hogy ismét összehozzon egy ütőképes koalíciót.

 

2020 február végén lesz a szlovák parlamenti választás. Látni már, hol lesznek a frontvonalak? Lesz egy Smer-ellenes egységfront, vagy ennél azért bonyolultabb a helyzet?

 

Bonyolultabb azért. A pártok célja a konszolidáció, én ezalatt a választói potenciál növelését értem. Nehéz megmondani, ki kivel alkotna kormányt, ahogy azt is, hogy egyáltalán ki jutna be a parlamentbe. A volt liberális, keresztény-konzervatív Mečiar-ellenes koalíció vonalán van ugyan egy Fico-ellenes összefogás – Progresszív Szlovákia, Spolu, KDH –, de ezzel együtt

 

az a törekvés is ott van, hogy minél több választót szólítsanak meg az egyes pártok, akár a másik legyűrése okán is. És ez a másik itt nem a Fico.

 

A Progresszív Szlovákia pedig általában azzal szokott kampányolni, hogy ők korrekten viselkednek a politikában.

 

Igen, ők a politikai korrektséget tették ügyesen kampánytémává. Másik oldalon viszont óriási hisztit csapnak a médiában – és bírják a pozsonyi újságírótársadalom szinte teljes támogatását –, amikor megkérdezik Zuzana Čaputová elnökválasztási kampánya alatt, hogy elnézést, de a jelöltasszony amúgy beszél angolul? Mert amúgy nem, most tanul. A politikai korrektség bajnokai bármilyen lényeges, a jelölt hitelességét érintő kérdést visszautasítanak, és a jelölt elleni meg nem engedhető támadásnak neveznek, így csinálva hatásos politikai fegyvert belőlük. Így például

 

olyan dolgokat sem tudtuk meg az elnökválasztási kampányban, hogy Zuzana Čaputová, Szlovákia mostani elnöke gyakorló zen-buddhista.

 

A Hidat nem véletlenül hagytam ki a fenti felsorolásból: miért volt a párt elnöke, Bugár Béla sokáig népszerű a szlovákok körében, és most már miért nem az?

 

Ennek megértéséhez vissza kell mennünk 1998-ig, a Mečiar ellenzékét alkotó magyarok és szlovák demokraták összeborulásáig. Akkor kétéves tárgyalás után összeállt kormányozni az akkor még csak választási pártként működő Magyar Koalíció Pártja azokkal a szlovák pártokkal, akik aztán később az SDKÚ-t alkották meg.

 

A magyarok akkor léptek be először a szlovák kormányba, addig ellenzékből politizáltak Duray Miklós, illetve a magyar kereszténydemokraták vezetésével. Az új jelszó ezért az lett, hogy kormányba kell menni, onnan kell segíteni a kisebbségi jogokat és a dél-szlovákiai gazdaságot. A Magyar Koalíció Pártja aztán választási pártból rendes párt lett, és ennek volt az egyik elnökjelöltje, aztán egészen 2007-ig az elnöke Bugár Béla, akit a szlovák sajtó rendkívüli módon szeretett amiatt, hogy pár évvel a rendszerváltást követően bement a szlovák tévé szilveszteri adásába, és ott elfújt valami nótát egy szlovák népi hangszerrel. 

 

Bugárt rögtön felkapta a szlovák média: ezt a magyart mutogatni lehet, csallóközi akcentussal beszél ugyan, de mégis a mi magyarunk.

 

Ez azonnal megváltozott, amint 2016-ban Bugár – már a Híd elnökeként – belement a mostani kormánykoalícióba Ficóval és az SNS-sel. Mégpedig azért, mert a pozsonyi intellektuális, kávéházi elit élesen Fico-ellenes, őt Mečiar reinkarnációjának tartották, noha ő soha, de soha, még teljhatalma éveiben sem próbálta meg megváltoztatni még a pártokat koalíciós kormányzásra kényszerítő választási rendszert sem, és nem gründolt volna magának médiát – azaz ignorálta az orbáni hatalmi eszközöket. A Fico és Orbán közötti különbség ugyanis az ambícióban van: Fico „csak” miniszterelnök akart lenni, Orbánnak viszont emellett van egy víziója is arról, hogy milyennek kell lennie Magyarországnak.

 

Aztán ahogy gyengült az utóbbi években Fico politikailag, annál nehezebben tudta kezelni a saját oligarcháit. A Smer ugyanis nem csak egy párt, hanem egy politikai-gazdasági konglomerátum, a városi legendák szerint jár vele egy oligarchatanács is – ebből fakadnak a kétes közbeszerzéseik és a párt népszerűségének csökkenését okozó korrupciós ügyeik. A mostani kormánykoalíció is csak azért van együtt, mert nagyon félnek attól, hogy egy előrehozott választáson jelentősen meggyengülnének az őt alkotó pártok. Holott a biznisznek tovább kéne mennie.

 

Bugárnak 2016-ban amúgy valóban nem volt más választása, mint belépni a Híddal a kormánykoalícióba – a kormányalakítás sikertelensége miatt kiírt új választás ugyanis még inkább megerősítette volna Kotlebáékat, és még inkább nehezebb helyzetbe hozta volna a fősodor pártjait. Bár előre meg lehetett jósolni, hogy ez a koalíciós felállás lesz – a bennfenntesek azt is tudták, hogy eleve megállapodott már előre a Híd és a Smer a kormányzásról –, ezt Bugár persze letagadta, mi több, a választás előtt

 

azzal kampányolt, hogy „a karakter dönt”. Az a karakter, ami eddig azt mondta, hogy a Smerrel nem, nem, soha, majd két napra rá bemegy velük a kormányba. A „karakter dönt” szlogen tehát eléggé karaktergyilkosnak bizonyult,

 

a koalícióba való belépését követően a szlovák médiában is megadták Bugárra a kilövési engedélyt. Azóta is nyírják.

 

Ez persze kihat a szlovákiai magyar szavazókra is. A Híd volt ugyanis az a párt, amely hitelesen el tudta magát adni bizonyos szlovák, illetve szlovákiai magyar rétegeknek, miszerint ők tudják képviselni az érdekeiket, mondván az MKP-sok még szlovákul se beszélnek rendesen. A hitelesség aztán a himnuszügyben csorbult egy óriásit.

 

Az akkori baklövés, és a szlovák és az MKP-párti magyar média Bugár-ellenes kampánya nagyon nagyot ártott a politikus hitelességének. Ehhez hozzájárul az is, hogy a szlovákiai magyar közösség nem nagyon látja már értelmét az 1998-as, mindenképpen kormányozni akaró paradigmának.

 

A szlovákiai magyar elit, pártjaik holdudvara – és nem csak a Hídé, hanem az MKP-é is – ugyanis rendes neoliberális módra saját magát vagyonosította, nem a közösséget. A közösség azt látta, a miniszter jól jár – de ő nem.

 

Persze vannak a Hídnak kormányzati eredményei, de ezek nem vezettek semmiféle strukturális változáshoz sem a gazdaságban, sem a kisebbségvédelemben, sem a magyarokat illető közgondolkodásban. Az asszimilációs folyamat továbbra is zajlik, ráadásul a szlovákok úgy asszimilálnak, hogy nem is nagyon tudatosítják: nekik természetes, hogy a szlovák alkotmány úgy kezdődik, hogy „mi, a szlovák nemzet” – ehhez képest a cseh alkotmány azzal, hogy „mi, Csehország polgárai”. Zuzana Čaputová persze felhozta, hogy ezt meg kellene változtatni, de ez csak szimbolikus gesztus, ahogy az is, hogy megköszönte a rá való szavazást magyarul is.

 

Ha ez a „mindenáron kormányzás” paradigma megváltozik – mert már fakulóban van –, az MKP lenyomhatja a Hidat, egyszerűen azért, mert ott van a magyar szó a nevében. Mást nem is kell csinálniuk a győzelemhez, csak folytatni Bugárék vegyespártozását.

 

Most inkább azt látjuk, hogy körvonalazódik a Híd és az MKP közös koalícióként való indulása 2020-ban, ezesetben azonban 7 százalékot kell elérjenek ahhoz, hogy bekerüljenek a pozsonyi parlamentbe.

 

Nem meglepetés, hiszen a közös lista a politikai túlélést jelenti az eliteknek. Helyi szinten viszont a fő ellenség a Híd, illetve az MKP volt, és ez a hosszú politikai torzsalkodás a szlovákiai magyar helyi politika meghatározó élménye. Ezt az 1998-as egyesüléskor éppen a Meciar-ellenesség, illetve a kormányra kerülés paradigmája írta felül. Ma viszont a Híd és Bugár vörös posztó a meghatározó szlovák média és kormányváltó erők számára is.

 

BUGÁR BÉLA IDÉN TAVASSZAL AZ AZONNALINAK IS INTERJÚT ADOTT

 

Ezt az összeborulást nagyon nehéz megcsinálni, mégpedig azért, mert az MKP magyarországi, a Híd hazai forrásból működik. Akkorák a strukturális különbségek a két párt között, hogy ezt szerintem a szavazók rájuk nehezedő nyomása sem fogja összehozni. Amíg a Híd 4-5 százalékon áll, szerintem egyedül vág neki a választásnak – hacsak nem lesz egyértelmű, hogy egy különindulás esetén 2 százalékra futna csak be. De

 

két hiteltelen párt, az kétszer nulla.

 

De hogy lesz akkor kétszer 5 a különindulásból?

 

Ahhoz az kell, hogy a szlovákiai magyarok legalább olyan arányban elmenjenek szavazni, mint a szlovákok. Szerintem egyébként együttindulás, egy választási koalíció esetén egy jól mozgósító kampánnyal azért megugorja a 7 százalékot a Híd és az MKP. A kérdés inkább az, hogy mi a paradigma, mi az ügy, mit tudnak elérni: folytatják, amit eddig a 21 év alatt?

 

Mind a Progresszív Szlovákia, mind a Kiska-párt készül nemzetiségi programmal 2020-ra. El tudják vinni a liberálisabb magyar szavazókat, vagy ez már megtörtént?

 

Egy-két százalékot vihetnek bizonyos pozsonyi urbánus rétegekből, de pont az Azonnali Šimečka-interjúja mutatta meg, hogy mennyire nem tudják, miről szól a szlovákiai magyar közélet: Orbánt Mečiarhoz hasonlítani óriási politikai baklövés, ha közben magyar szavazatokért ácsingózik az ember. Szerintem simán lehet, hogy Harabinék nagyobb arányban szólítják majd meg a magyarokat, mint a Progresszív Szlovákia – már persze ha egyáltalán elmennek szavazni. A szlovákiai magyar ugyanis ha protestálni akar, nem a Progresszív Szlovákiát választja –

 

a Progresszív Szlovákiára az a párszázaléknyi pozsonyi liberális magyar értelmiségi szavaz csak, aki úgy látja, most végre valahára megszületett az a korrekt balliberális párt, amire egész egyszerűen le kell szavazni, mert az elnökasszony megtanulta magyarul, hogy köszönöm.

 

Nekik ez elég. Dunaszerdahelyen már megmosolyogják.

 

Jarábik Balázs blogját itt olvashatod a Paraméteren.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Nem áll jól a közvélemény-kutatásokban a hivatalosan vasárnap elnökjelöltnek választott PSD-s miniszterelnök.

Ez nem fenyegetőzés, hanem a valóság – mondta a brit miniszterelnök.

Nem politikai okokból takarították le, és tagadták, hogy hivatalos graffiti-eltávolító szakemberek lennének.

Nem a hagyományos könyvesbolti terjesztésbe kerülnek azok a romantikus könyvek, amelyek a KSH toplistáját vezetik.

Kik szavazhatnak az önkormányzati választáson? Mi kell ahhoz, hogy ajánlhasd a kedvenc polgármesterjelöltedet? Tudsz-e máshol szavazni, mint a lakóhelyed? Összeszedtük.

A hét kérdése

Miből néznéd ki, hogy valójában nem is létezik? Vagy mi az, amiről kifejezetten szeretnéd, hogy ne létezzen? Szavazz, és kiderül, mekkora a klubod!

Azért ide elnéznénk

Dumbledore wouldn't let this happen. Augusztus 31-én délután, Budapesten.

Gellért Ádám ad elő a Clio Intézet estjén szeptember 4-én.

Szeptember 7-én 15 órától Budapesten és minden megyeszékhelyen!

Kóstold végig Baranya legjobb ízeit egyetlen nap alatt, szeptember 8-án!

Tokaj-Hegyalja legszebb falujában szeptember 13-án végig lehet kóstolni a helyi borászatok legjobb borait.

Ezt is szerettétek

Mire elég, ha Zuzana Čaputová elnök azt mondja magyarul, hogy köszönöm? Jarábik Balázs felvidéki elemző elmagyarázza.

A Coca-Cola ugyanolyan politikai termék, mint a Fidesz. Kár, hogy az előbbinek a magyar ellenzék is bedőlt, írja Techet Péter.

A véleménybuborékok ártanak jobban a demokráciának, vagy pártízezer „hülye” szavazó?

Az Azonnali birtokába kerültek a 2018-as szerződéseik: volt, ahol a kutatási pénznek nevezett összegből focipályát újítottak fel. Hogy mi?! Tényfeltárás!

Twitter megosztás Google+ megosztás