Bugár Béla pár évre összehozta a szlovák SZDSZ-t és a szlovmagyar FKGP-t

Bugár Béla a szlovák politika egyetlen sikeres magyar brandje. A szlovákoknak liberalizmust kínált, a magyaroknak meg könnyített identitást. De van-e még ebben tartalék? És lesz-e utána bárki is?

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

A magyarországi sajtóban – a magát nem magyarkodónak tartó liberálisban is – sajnos a környező országok csak a határon túli magyarok kapcsán jönnek elő. Pedig egyrészről a határon túli magyarok is részei a saját országuknak, azaz érdemes önmagában is megismerni a szlovák, román vagy horvát politikát, kultúrát, az ottani emberek gondjait és gondolatait. Másrészről sokszor a határon túli ügyeket is másképp látjuk, ha ismerjük a szélesebb kontextust. Ami Szlovákiában például az, hogy

De eleve a magyarok majdnem negyede valamely szlovák pártra készül szavazni, amelyeknek a listáján indulnak is magyarok – ezzel is bizonyítva: lenne akár szlovák részről is olyan ajánlat (mármint a Szlovákiát hazájának tartó magyar identitásé), amely egyéni és közösségi szinten is akár színesebb és békésebb világot eredményezne, mint az etnikai gettógondolkodás.

Mert Béla: szlovák SZDSZ és szlovmagyar FKGP

Ezen koncepciót – amely elméleti szinten megfeleltethető akár a Tara Zahra-féle nemzeti indifferencia-, akár a Rogers Brubaker-féle szituatív idenitás-tanokkal – a Híd-Most képviseli, amely magát szlovák-magyar pártként definiálja. Egyrészről azon magyarok pártja, akik szlovákiainak (is) tartják magukat, másrészről nyit mindazon szlovákok és más kisebbségiek felé, akik nélkül eleve nem lehetséges a sokszínű, soknemzetiségű Szlovákiát megvalósítani.

és csak országom multikulturalizmusának, nyitottságának erősítését látnám minden kétnyelvű vasúti és közúti táblában. Annak is örülnék, ha Pozsony – ahol mégiscsak él majdnem húszezer magyar ma is – szintén kétnyelvű lenne. Azzal, ha Szlovákia nem csak a szlovákoké akarna lenni (ahogy a mai kirekesztő alkotmánypreambuluma megfogalmazza), a szlovákok is nyernének. Ezt azonban számos liberális szlovák így is gondolta, nem véletlen, hogy a 2009-ben alakult Bugár-pártra – a Híd-Mostra – számos szlovák is szavazott, a pártnak több neves szlovák liberális értelmiségi is tagja volt.

ráadásul Bugárnak sikerült az a bravúr, hogy pártja a színmagyar részeken egyfajta FKGP tudott lenni (elvégre a paraszti hátterű, vallásos magyar vidéki lakosság arra vágyott), a városokban meg – a Progresszív Szlovákia felbukkanásáig – ők voltak a szlovák SZDSZ.

És ha már SZDSZ: Bugárék is egy koalíciókötéssel vesztették el hitelüket. Amikor 2016-ben a Híd beállt a szlovák liberálisok által gyűlölt, de a magyar kisebbség körében se kedvelt Robert Fico Smerje mellé – ráadásul a magyarellenes Szlovák Nemzeti Pártot (SNS) is bevállalva partnerként –, akkor nagyon sok szlovák hagyta ott azt a Bugárt, aki addig annyira népszerű volt, hogy elég volt érvként annyit írni a plakátjaira: „lebo Bela“, azaz „mert Béla“.

Vasárnap este mi is beszéltünk olyan pozsonyi szlovákkal, aki vagy – mint egy idősebb fotós – 2016-ig maga is Bugárra szavazott, vagy – mint egy fiatal egyetemista – Bugárt nem magyarsága, hanem Smer-közelisége miatt utasítja el, de azért drukkol neki, hogy bejusson, mert „a magyaroknak is kell képviselet”. Utóbbi fiatal amúgy, noha elmondása szerint színszlovák családból jön, apai tanácsra tanult is magyarul, mert szerinte „Szlovákiában illene tudnunk magyarul”.

Béla középsö ujja

Egy biztos: ezen szlovákok ellenében és nélkül nem lehet a kisebbségi jogokat bővíteni. Márpedig a Magyar Közösség Pártja (MKP) sokáig inkább egyfajta gettómentalitást vitt, amely a szlovákokat szükséges rossznak tekintette, de nem partnernek, pláne nem hontársnak. Azaz a Híd koncepciója mindenképp helyesebb és esélyesebb volt: a szlovákokkal közösen dolgozni egy olyan Szlovákián, ahol a magyarok – amint minden más kisebbség – természetes részei az országnak.

Azonban a Híddal két gond van.

Egyrészről a 2016 utáni kormány, ami mellett persze lehet még érvelni – ahogy azt az SZDSZ is tette 1994-ben –, mondván: ha nem ők, akkor Ficoék a fasiszta Kotlebát vették volna be a kormányba, meg eleve: kormányon mindig többet lehet elérni, mint ellenzékben. Ráadásul – amint egy hidas politikusnő mondta nekünk Somorján –: miközben az RMDSZ esetében soha nem zavarja a budapesti kormányt, hogy bárkivel összeáll, a Híd esetében azonnal árulás, ha akár Ficoval is kész leülni, hogy bizonyos kérdésekben (mint például a kétnyelvű vasúti táblák vagy a déli régiók közlekedésfejlesztései) valóban fejlődést érhessen el (amint el is ért).

Ettől még persze Bugár Bélának be kéne látnia: hiába vannak kisebb eredmények, ha az összkép az – pláne a Kuciak-gyilkosság után, amikor a Híd nem lépett ki a kormányból –, hogy a „Béláék” is korruptak és oligarchikusak. Ez az oka annak, hogy mára nem maradt se a szavazók, se a tagság körében sok liberális szlovák.

A másik gond a Híddal már koncepcionális, és ezt leginkább a vasárnapi somorjai választási gyűlésükön éreztem meg. Miközben a Híd szlovák-magyar pártként beszél magáról, egy nyitott Szlovákia mellett áll ki, amely minden kisebbségnek otthona lehet, helyi szinten igazából egy ugyanolyan konzervatív, vidékies erő, mint a Magyar Közösség Pártja. Ebben persze

amelynek ilyen-olyan személyes okokból most jól jön orbánoznia. De például arra a kérdésre, hogy kisebbségvédő pártként miért nem állnak ki a melegek mellett, Bugár egyértelműbben válaszolt, mint egy Kövér László: középső ujját mutatta a melegek házassági és örökbefogadási jogára. Nincs ezzel semmi baj, elvégre Bugár egy katolikus ember, aki a listavezető Érsek Árpáddal ministrált egykoron – de akkor viszont nehezen érthető, mi az a hihetetlen nagy ideológiai különbség, ami köztük és az orbánistának tartott Magyar Közösségi Összefogás (MKÖ) listája között fennáll.

Szlovmagyar valóságok

Ha ezt a különbséget meg akarjuk érteni, akkor érdemes éppen a szélesebb kontextust látni. A szlovákiai magyarságban nagyon sokan vannak, akiknek többes identitásuk van, eleve törve vagy – mint maga Érsek Árpád – rosszul, nagyon műveletlenül beszélik a magyar nyelvet. Emberek, akik szlovákiainak érzik magukat, de magyar gyökerekkel rendelkeznek, azokat se felednék. Ráadásul Szlovákiában többen beszélik akár anyanyelvként a magyart, mint ahányan magyar nemzetiségűnek tartják magukat – ebbe a körbe tartozik a hatalmas roma közösség egy jelentős része is. A Híd-Most nekik alternatíva: nem tolják túl a magyarkodást, Érsek Árpáddal eleve van most egy listavezetőjük, aki tényleg nem sokban beszél másképp, mint számos hidas szavazó.

A Híd és az MKÖ viaskodása mögött az sejlik fel, hogy mennyire nem egy tömb azon felvidéki magyarság, amelyben pozsonyi értelmiségiek, csallóközi színmagyarok, gömöri cigányok vagy nyitrai vegyes házasságban élők is vannak.

Minderre rájön persze Bugár Béla személye: a legsikeresebb felvidéki magyar politikus, akinél az egész Kárpát-medencében csak Orbán Viktor van magyarnyelvű politikusként hosszabb ideje az első vonalban, sokakat megoszt. A 2009-es pártszakadás óta sokan hordoznak olyan sérüléseket, amelyek miatt a mostani harc a legyengült Híd és a kicsit megizmosodott (bár minden felmérésben továbbra is stabilan a parlamenti küszöb alá mért) MKÖ között személyes számlák kiegyenlítését is jelenti.

Mi jöhet Béla után?

Ha a Híd jut be, az tényleg azt mutatja: Bugár Béla egy politikai zseni. Már abban is, ahogy maga elé engedte a darabos stílusáról ismert Érsek Árpádot a lista élén, akiről azonban el kell ismerni: közlekedési miniszterként tényleg eredményes munkát végzett. (Erről a SME itteni cikkében olvashattok egy összefoglalót.)

másrészről azzal véget ér egy nagyon hosszú és sikeres Bugár-korszak – anélkül, hogy tudnánk, mi jön helyette. Elvégre az MKÖ nem csak több párt és személy elég szedett-vedett, hirtelen összekapott, heterogén összeállása, de egy darab komoly, ráadásul a szlovákok felé is népszerű politikusuk sincsen. Ez persze megint csak a fideszes befolyásszerzésnek fog kedvezni.

Bár tegyük hozzá: Orbán Viktor hivatalosan a Smernek drukkol, vélhetően nem csak azért, mert mindketten egy maffiapárt, hanem hivatalosan bizonyosan a visegrádi együttműködésben megjelenő migrációellenesség és nemzetállam-mánia miatt. Ez is persze mutatja: a Fidesznek saját szempontjai, narratívái akár fontosabbak, mint a határon túli magyarok érdekei. Elvégre a felvidéki magyarok éppen nem egy erős szlovák nemzetállamot szeretnének (az MKÖ-sök sem). Valamint a Smer menesztése, amit az MKÖ hitelesebben is követel, mint a Smer mellett az utolsó percekig kitartó Bugár, szlovákiai és „szlovmagyar“ érdek lenne egyaránt.

ugyanis ekkor teljes mértékben a pozsonyi kormánnyal szemben ők léphetnének fel a magyarok egyetlen képviselőjeként. A Fidesz nem szereti az autonómiát, a határon túli magyarok esetében meg pláne nem – az RMDSZ-t is csak azért fogadja el, mert a párt a magyar választásokon hozza a kellő mennyiségű fideszes voksot. De éppen Szlovákiában ez a szempont se áll fenn, elvégre a szlovmagyarok többsége nem rendelkezik magyar útlevéllel.

Milyen lenne magyar frakció nélkül a pozsonyi politika?

Ha tehát egyik párt se kerül be – aminek az MKP elnöke, Menyhárt József nekünk nyilatkozva amúgy jobban örülne, mintha a Híd kerülne csak be –, akkor mindenképp véget ér egy korszak. Az 1993-as függetlenné válás óta volt mindig magyar párt a pozsonyi parlamentben, ráadásul nagyon fontos és pozitív szerepekben: nélkülük 1998-ban nem jött volna létre a mečiari rezsim leváltása (ezért is sajátos, hogy miért nem áll ki az MKÖ élesebben a mečiarival sok hasonlóságot mutató orbánival szemben), és Szlovákia NATO-, valamint EU-tagsága is annak köszönhető sokban, hogy a magyar jelenlét hitelesíteni tudta az addig a térség büdös gyerekének számító Szlovákiát Brüsszel és Washington előtt.

Mindazonáltal vannak magyar indulók – esélyesek is – a többi szlovák párt listáján, Grendel Gábor személyében a jelenleg legerősebb ellenzéki pártnak mért OĽaNO egyik vezető politikusa is magyar (ő maga amúgy a nemrég elhunyt író, Grendel Lajos fia; vele is nemsokára olvashattok interjút az Azonnalin). De a Progresszív Szlovákia, a libertariánus SaS és – ha bejut – a szocdem Jó Választás frakciójában is lesz egy-egy magyar. A magyar szavazóknak is a negyede szlovák pártra készül szavazni. Hogy ez a két magyar lista hiteltelenségét, vagy Szlovákia nyitottságát, a helyi magyar közösség sikeres integrációját bizonyítja-e, azt csak akkor tudjuk eldönteni, ha március elseje után tényleg nem lesz már magyar frakció a parlamentben. Én azért remélem, nem kerül sor erre az érdekes kísérletre.

Személy szerint bízom benne, hogy mindkét magyar lista bejut – és egyszer megvalósul egy egységesülés, amelynek azonban nem egy MKP-szerű gettópárt, hanem egy Híd-szerű nyitott erő, a szlovákok számára is vállalható párt lesz az eredménye. Aki azonban biztosra akar menni, az bizonyosan a Hidat ikszeli, elvégre ők vannak csak hajszálnyira a bejutástól. Bár a szlovák politikában elég kevés biztos,

elvégre a Smert, hiába van négy-öt százalékra az őt követő pártoktól, mindig magasabbra mérik, mint ami végül kijön neki. Azaz az OĽANO ugyanúgy befuthat elsőnek, mint a fasiszta Kotleba-párt.

Újdonság, amit olvastál? Akkor még nem jár neked a Reggeli fekete, az Azonnali hírlevele! Iratkozz fel, és hetente háromszor kapsz reggelente a postaládádba ilyen cikkeket és még sok mást!

CÍMLAPFOTÓ: Bukovics Martin / Azonnali