+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Stefan Feuermohn
2019. július 29. hétfő, 14:35
Legyen régivágású keresztény- vagy illiberális a demokrácia, ha kereszténységen alapul, és bűnnel találkozik, nem kéne, hogy számítsanak a gazdasági érdekek. Persze az is lehet, hogy a miniszterelnök szerint a kereszténységből levezetett nézetek csak a Kárpát-medencében és az Európai Unióban tekinthetők egyetemesnek.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Orbán Viktor miniszterelnök idei tusványosi beszédében több dolog mellett arra is vállalkozott, hogy az általa korábban bevezetett, és nagy felhördülést kiváltó fogalmat, az illiberális demokráciát vagy régi vágású kereszténydemokráciát elméletileg jobban tisztázza. Szokatlan kéréssel fordulok az olvasóhoz:

 

pár bekezdés erejéig vegyük komolyan, hogy ennek a fogalomnak a fejtegetésénél nem az idegengyűlölet és a nepotizmus elkendőzéséről van szó, hanem egy valódi politikai nézetről,

 

amely a kormány cselekedeteit befolyásolja.

 

A következő gondolatmenet tehát – ugyancsak a tusványosi előadás stílusának megfelelően – filozofálgató, de nem filozofáló lesz, más szóval a szakirodalmi és eszmetörténeti hivatkozások helyett hagyom, hogy a „józan paraszti ész” vezessen. A következőkben az Orbán Viktor által felvázolt elképzelésekben csak egy komolyabb ellentmondásra térnék ki. Ha kissé nagyképűen, a filozofálgatás stílusához hűen akarnám megfogalmazni, azt mondanám, az egyedi és az univerzális tisztázatlan viszonyáról és az ebből következő ellentmondásokról van szó. Lássuk azonban közelebbről!

 

Mitől demokrácia az illiberális demokrácia?

 

Előadásának harmadik harmadában Orbán Viktor a demokráciáról beszélt. Annak ellenére, hogy tudomásom szerint eddig senki sem írt erről (feltehetően annak elvont jellege miatt), eszmefuttatása mégis különös figyelmet érdemel, mert úgy látom, hogy itt magyarázza meg, miért nem kerül a jelzős szerkezet, a liberális demokrácia jelzőjével együtt a jelzett szó is a történelem szemétdombjára.

 

A demokrácia – Orbán Viktor szerint – alapvetően egy kontraintuitív fogalom, hiszen teljesen ellentmond a józan észnek az az elgondolás, hogy az Akadémia vezetője és egy nyolc általánost sem elvégző ember szavazata ugyanannyit érjen. (Nyomjuk el magunkban a pártpreferenciák és az iskolai végzettség összefüggésére vonatkozó statisztikák megnézésére buzdító hangot!) A demokrácia gondolatának abszurditása végső soron csak ama bibliai tanítással oldható fel, hogy az Isten a saját képmására teremtette az embert (Gen 1, 26-27), és ebben gyökerezik az is, hogy logikailag a liberális demokrácia következik a kereszténységből, mely e nélkül az „altalaj” nélkül elképzelhetetlen.

 

De – tehetnénk hozzá az illiberalizmus szellemében – ez a következés nem szükségszerű, hiszen ebben a megközelítésben a demokrácia tisztán keresztényi alapokból is levezethető anélkül, hogy a velünk született és elidegeníthetetlen jogok hagymázas koncepciójára hivatkoznánk.

 

Az ezzel az univerzális kijelentéssel megalapozott illiberális demokrácia vagy régi vágású kereszténydemokrácia nyugodt szívvel továbbépíthető a liberalizmus ellenében, és képviselheti az egyházak vagy a családok védelmét. Eddig rendben is volnánk, térjünk át most egy másik alapvetésre.

 

Amikor a kereszténységet felülírja a gazdasági érdek

 

A kormány egyik igen sokat hangoztatott és a miniszterelnök mostani beszédében is részletesen elemzett gondolata szerint téves az a megközelítés, amely a történelemben egy (kiegészítendő: földi) célt tételezve meg akarja szabni, hogy más – egyedi esetnek számító – országok mit tegyenek, hiszen ezzel korlátoznák az ország szuverenitását, sárba tipornák hagyományait, stb. Ez az, amit Orbán Viktor röviden „birodalmi gondolkodásnak” nevez. A magyar külpolitika pedig valóban kifogástalan hűséget tanúsít a „birodalmi gondolkodás” elutasításában.

 

Bármennyire is nehéz, de tegyük egy pillanatra zárójelbe azokat az eseteket, amikor aggályok merülnek fel egy állam – teszem azt Magyarország vagy Lengyelország – jogállamiságát illetően, és fogadjuk el, hogy a felhozott problémákra az aggályokat kiváltó államok megfelelő választ tudnak adni, vagy álláspontjuk legalábbis védhetőnek tekinthető.

 

Ez talán elfogadhatóvá teszi a kormány európai uniós külpolitikáját, de nem külpolitikájának egészét.

 

A kormány ezt az elvet ugyanis rendre olyan helyzetekben is érvényesíti, amikor teljesen egyértelmű, etikai problémák lehetőségével szembesül. Az ENSZ-közgyűlésben Magyarország tartózkodott annak a megszavazásánál, hogy kerüljön-e kivizsgálásra a kínai ujgurok – jó okkal feltételezhető – átnevelő táborokba zárása, ami még a Magyar Nemzetet (!) is visszafogott fejvakarásra késztette. Magyarország nem csupán tartózkodott, hanem nemmel szavazott az ENSZ közgyűlésben a Fülöp-szigeteki miniszterelnök, Rodrigo Duterte – ugyancsak jó okkal feltételezhető – statáriális kivégzéseit illetően. (Ki emlékszik még az eltűnő memória korában az azeri gyilkos gyomorforgató esetére?)

 

Az előbbiek – ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni – nem csupán jogi, hanem etikai kérdéseket is érintettek, sőt, ha úgy tetszik, egy nagyon is keresztény fogalom: a bűn körül forogtak.

 

A kormány tartózkodó álláspontja azonban még a legnagyobb jóindulat mellett sem magyarázható mással, mint hogy

 

a gazdasági érdekek felülírták azt, hogy az ezerszer hivatkozott keresztény világlátás legalább egy, az ENSZ közgyűlésében tett gesztusban megmutatkozzon.

 

Miért hinnénk el, hogy itthon nem ilyen opportunisták?

 

És, ha továbblépünk, ez bizony pont annak a férfias bátorságnak a teljes hiánya, amely az idei Bálványosi Szabadegyetem középpontjában állt. Az ujgur átnevelő táborok kivizsgálása mellett szavazott nem csak a semlegességben verhetetlen Svájc, hanem a dekadens, Willlkommenskulturban fuldokló Németország is, melynek Kína egyébként a legnagyobb kereskedelmi partnere.

 

Ezzel pedig lehull a lepel az illiberális demokráciáról vagy régi vágású kereszténydemokráciáról, még akkor is, ha csak önmagában nézzük. Amennyiben a külpolitikában a vélt vagy valós gazdasági hátrányoktól való félelmek egy csapásra felülírják a kereszténységből következő szempontokat, akkor

 

miért kellene azt gondolnunk, hogy nem ugyanez az opportunizmus uralkodik belpolitikai kérdésekben?

 

(Ne felejtsük el: a kormány a családokat nem csupán gazdasági okokból védi, hanem azért is, mert a család önmagában vett érték, vö. pl. Magyarország Alaptörvényének Nemzeti Hitvallásával!)

 

Esetleg az lenne a helyzet, hogy a kereszténységből levezetett nézetek csak a Kárpát-medencében és az Európai Unióban tekinthetők egyetemesnek? A kereszténység által megalapozott demokrácia általános és a „birodalmi gondolkodás” elutasításának egyedi nézőpontjai összeférhetetlenek, ami természetesen nem gördít semmilyen gyakorlati akadályt az elé, hogy a kormány együttesen képviselje őket – csak éppen semmilyen összefüggő eszmerendszer nem lesz belőlük. Még akkor sem, ha majd’ egy órán keresztül magyarázzák őket.

 

Stefan Feuermohn egy álnév. Ha ettől függetlenül, vagy éppen ezért vitatkoznál vele, ide írj!

 

FOTÓ: Gergely Előd Gellért / Azonnali

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Mit ajándékozna Gyurcsánynak és Orbánnak a Wellhello frontembere, és mennyi pénzt fog költeni karácsonyra?

Az ázsiai pénznek akkora hatalma van az európai topsportban, hogy simán el tudják hallgattatni a kínos ügyekről beszélő sportolókat.

A klímaaktivista posztolt magáról egy képet, ahogy egy túlzsúfolt német vonaton a földön ül csomagjaival, a német vasút szerint viszont nyugodtan ülhetett volna a saját, első osztályra szóló helyén is.

Volt szóvivő, aki élő adásban káromkodott, Boris Johnson pedig még fagyasztóba is bújt az újságírói kérdések elől. Szóval áll a báll, de miért is?

A volt Munkáspárt-tag, Corbyn-szövetséges Ken Livingstone szerint a „zsidó szavazatok nem segítettek” a párt esélyein.

Pollreisz Balázs postaládájába valószínűleg Borkai Zsolt legnagyobb rajongója dobott be egy irodalmi igényű fenyegető levelet, ami miatt a politikus a rendőrséghez is fordult azóta.

És miért várja ezt hatalmas tömeg a bastogne-i városháza előtt a hidegben? A furcsa népszokásnak a második világháborúhoz van köze.

A hét kérdése

Végre kilépnek a britek? Vagy folytatódik a komédia? Esetleg az egész brexit csak egy kitűnő médiahekk volt arra, hogy végre figyeljen a britekre valaki? Ez a hét kérdése az Azonnalin!

Azért ide elnéznénk

Ablonczy Balázs előadása az összeomlás rejtett oldalairól december 19-én.

Magyar topédesek december 20-án, Budakeszi, Kálvária Pince.

Nem csak szurkolóknak. Budapesten, az Ellátóházban, december 21-én.

Ez ilyen zene lesz. Pécsen, a Szabadkikötőben. December 29.

Az év egyik legjobb évnyitó bulija: Pécs komplett belvárosában koncertek délelőtt 10-től éjfélig. Január 4.

Ezt is szerettétek

Szerintünk az újságírókat korlátozó új szabályok nem felelnek meg az alkotmány követelményeinek, úgyhogy bepereltük az Országgyűlés Hivatalát és magát Kövért is.

Mikor lesz tárgyalás és ítélet? Mi lesz, ha nyerünk? Hogy néz ki egyáltalán egy kereset a házelnök ellen? Elmondjuk a perünk kulisszatitkait!

Eddig is csak egy-két helyen szabadott videózni a parlamentben, de mostantól még kevesebb helyen lehet, és még hangfelvételt készíteni se szabad szinte sehol a Házban.

Twitter megosztás Google+ megosztás