+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2020. február 11. kedd, 12:12
Orbán Viktor is tudja, amit számos magyar ellenzéki még nem lát be: a mindenkori berlini kormányok mind európai, mind emberi jogi elkötelezettségüket csak megjátsszák, döntéseikben kizárólag a mögöttük álló német nagytőke érdeke számít. Ezért őszintétlenebb és erkölcstelenebb is, mint akár csak a trumpi USA.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Orbán Viktor berlini látogatásakor azon szerencsétlen sorsú magyarok, akiknek Európa egyik legkevésbé szép fővárosában kell élniük, tüntetést rendeztek a CDU székháza előtt. Azt rótták fel a német kereszténydemokratáknak, egyben az egész Európai Uniónak, hogy az orbáni rezsimet finanszírozzák. Helyes felismerés – főleg azon hosszú évek után, amikor még számos kormányközeli értelmiségi és fórum éppen Berlintől vagy Brüsszeltől várta a magyarországi kormányváltást.

 

Egyrészről azonban a kormányváltás elvégzését valóban hagyjuk meg a választópolgároknak. Másrészről viszont ideje belátni:

 

Orbán brüsszeli és berlini támogatása nem kisiklás, nem erőtlenség, hanem a mai európai rendszer – azaz a német hegemóniájú Európa – leglényege.

 

Mint minden hegemón, olyan helytartókat keres, akik megfelelően korruptak ahhoz, hogy érdekeltek legyenek a hatalomban maradásban, és megfelelően lojálisak a mindenkori hegemónhoz.

 

Németországot szokás külpolitikai erőtlenséggel vádolni. De ez félreértés. Az, hogy Németország történelmére hivatkozva nem vállal nagyobb katonai szerepet az euroatlanti szövetségben, nem történelmi felelősség, hanem legfeljebb politikai megúszásra játszás.

 

A külpolitikai gyengeséget pedig nagyon jól cáfolja, hogy amikor Berlin valahol Európában kormányt akar váltani, akkor azt nagyon határozottan kikényszeríti. Miközben Budapesttel szemben az Európai Unió teljesen felesleges, semmire sem hasznos jogi eljárásokkal hadonászik, amikor Athénnal szemben kellett fellépnie 2015-ben, tudott erőt mutatni. Teljesen mindegy, hogy mit gondolunk Alexisz Cipraszról, még az is lehet, jó, hogy megbuktatta őt Berlin – de a lényeg: képes volt megbuktatni őt, mert így akarta.

 

Berlin ebben az esetben, éppen mert gazdasági érdekei így kívánták, nem jogi eljárásokkal, hanem nagyon is politikai nyomásgyakorlással, akár – amint Janisz Varufakisz írja le könyvében – szó szerinti sarokba szorítással akadályozta meg, hogy a demokratikusan megválasztott athéni kormány megvalósíthassa programját, és ezzel a német és francia bankoknak ártson. 2015 elején került kormányra Ciprasz, 2015 nyarára már padlón volt, gyakorlatilag minden programpontját fel kellett adnia, Wolfgang Schäuble, az akkori német pénzügyminiszter – akit szokás elkötelezett európaiként ünnepelni – sikeresen puccsolt meg egy szabadon választott európai kormányt.

 

Ha Berlin akar, akkor tud kemény lenni.

 

Budapesttel szemben azonban kezdettől fogva nem akart, ugyanis az orbáni gazdaság- és társadalompolitika Magyarországnak a német ipar hátországává tételét szolgálja. Amíg pedig nem sérülnek a német nagytőke érdekei, addig se Berlin, se Brüsszel egyetlen tagállam ellen se fog hatékonyan fellépni. Persze nyilatkozgatni, meg semmire se vezető eljárásokat indítgatni, bizottságokat alakítgatni lehet, és a magyar ellenzék még hiheti is azt, hogy ezek bármennyire is ártanának az orbáni rezsimnek, a lényeget egy 2018-as körkérdés megválaszolta: a magyarországi német nagytőke soha nem volt annyira elégedett még budapesti kormánnyal, mint az orbánival.

 

Ez az egész pedig nagyon jól rámutat arra, ami sokban az egész európai politikát, de különösen a németet jellemzi: a teljes őszintétlenségre. Európa szereti magát az emberi jogok kontinenseként és harcosaként ábrázolni, amely egyrészről mindig a béke mellett van, másrészről nem csak önös gazdasági érdekeit nézi külföldön. Ilyenkor mindig az USA – főleg a mostani trumpi USA – szokott feljönni negatív példaként, amivel szemben a European Way sokkal elegánsabb, humánusabb, békésebb lenne.

 

Azonban a nagy szép európai történetből kimarad, hogy egyrészről Európa – ha egyáltalán – a békés kontinens, a humánus nemzetközi szereplő luxusát azért tudja megengedni, mert az USA elvégzi neki az ehhez szükséges piszkosabb munkát: például 1918 óta az impotens európai „nagyhatalmak” helyett megoldja az összes európai konfliktust. Másrészről meg Európa se annyira csak az emberi jogok és a humanizmus univerzális normái alapján cselekszik. Jó példa erre a menekültügy. Angela Merkel lenne a humánus kancellár, mert befogadott másfél millió menekültet 2015 óta – de közben meg több milliót szolgáltatott ki Ankarának.

 

Az európai külpolitika nem szebb és morálisabb, mint az amerikai, legfeljebb sokszor tényleg hatékonytalanabb – de a lényegi különbség, hogy hazugabb.

 

A német politikát se mozgatja semmiféle más érdek, mint a saját nagytőkéjének szava. De miközben Donald Trump, aki őszintén ezt az America First jelszavával ki is mondja, gonosz és buta széljobbernek számít, Angela Merkelt, akinek politikája szintén nem más, mint a Germany First jelszava, a Harvardon ünneplik mint Trump antitézise és egy humánus politika arca.

 

Ai Weiwei kínai művész mutat rá sokszor erre az álszentségre például Berlin Kína-politikájában. Miközben Donald Trumpot azért illik szidni, mert vámháborúba kezd Kínával – ami persze azt is jelenti: egyetlen nyugati vezetőként, mint egykoron Ronald Reagan Moszkva kapcsán, felismerte, hogy honnan jön a 21. században az euroatlanti világra a veszély –, a német gazdaság nyakig benne van a kínaiban (és ezzel a kínai politikában is). Aminek az a következménye, hogy persze szavak szintjén néha Berlin mond pár kritikus megjegyzést az emberi jogokról vagy az ujgurokról, de azért még véletlenül se annyit, hogy az az olcsó munkaerő miatt a németről a kínai piacra kiszerveződő német vállalatok érdekeit sértse.

 

Ai Weiwei ezen európai (és főleg) német látszat-jóemberkedés kapcsán mondta, hogy neki akkor már Donald Trump őszintesége is jobban tetszik, mert az amerikai elnök legalább nem úgy bizniszel, hogy közben még erkölcsileg is kiválónak akar látszani:

 

„Ha vannak új nácik, akkor becsülöm azt, mert ők legalább igaziak. Nem szeretem azon liberálisokat, akik csak úgy csinálnak, mintha liberálisok lennének. De legbelül nagyon is magukévá tették a náci kultúrát.”

 

A náci kultúra ugyanis nem csak a konkrét fajvédelmet vagy az antiszemitizmust jelenti. A német közélet ezzel tényleg leszámolt, és – amint a türingiai események is mutatják – az ilyen tendenciákkal szemben nagyon is immunissá lett a német társadalom. Azonban nem elég a történelmet feldolgozni, ha a mentalitás ugyanaz maradt.

 

A nácias mentalitásnak pedig része azon Übermensch-tudat, amely ma nem faji, hanem morális fogalmakkal fogalmazódik meg – gyakorlatilag mára mindenkivel szemben, aki nem Németország (lusta görögök, felelőtlen olaszok, múltjukat nem feldolgozó osztrákok, széljobbos USA, stb.) –, de amely moralizálás (mert a morálizálás nem azonos a morális cselekvéssel!) éppen arra is jó, hogy elfedje: Németország is csupán gazdasági érdekei alapján keres barátot és ellenséget. Sőt, miközben Washington, de még Párizs vagy London is, néha kész értékalapú külpolitikára (például Trump akciója Szulejmánival szemben erről szólt), addig

 

Berlin kizárólag gazdasági érdekeket néz: Ezért buktat kormányt Athénban, barátkozik Pekingben, és tűr el mindent Budapesten.

 

Olvass még Techet Pétertől az Azonnalin!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Pénzzel, de volt, hogy néha tejtermékekkel fizettek le rendőröket Romániában.

Az indiai tagállamokat a központi kormányzat versenyre késztette a magánszektorral annak érdekében, hogy több gyártó települjön Indiába. Az eredmény a szegényebb tagállamokban fellépő vakcinahiány lett.

A volt kormányfő meglepő nyíltsággal nyilatkozott a nemzetközi sajtónak 2005-ben. Hidegháború, Gorbacsov, ellenzéki kerekasztal, Orbán Viktor, minden van benne.

A szociáldemokrata Heiko Maas közölte, még több EU-s pénzt kell adni Ankarának a menekültek ellátására, mert „pénz nélkül nem fog menni”.

Egy új közvélemény-kutatás szerint a budapesti 3-as választókerületben megtartott ellenzéki előválasztáson jelenleg a DK-s Komáromi Zoltán a szavazatok abszolút többségét is megszerezné a momentumos Hajnal Miklóssal szemben.

A házigazda Katar kormánya szerint csak így lehet biztonságosan teltházas meccseket tartani.

A választás tisztaságával kapcsolatban komoly kétségek merültek föl, a nacionalista ellenzék bejelentette: el sem fogadja az eredményeket.

A hét kérdése

Magyarország hiába szerepelt eddig jól az Eb-n, mivel a legnehezebb csoportba került, így az esélyek egyáltalán nem nekünk kedveznek. Ennek ellenére matematikailag van esélyünk, hogy továbbjussunk. Szerinted sikerülni fog?

Azért ide elnéznénk

Pár napja TGM az Azonnalira megírta, hogy szerinte mit érdemes olvasni. Június 18-án a saját könyvét dedikálja.

A MONYO sörfőzde új kőbányai telephelyén rendes söröket is lehet inni az indie rock mellé június 19-én szombaton.

A magyar hiphop Álmos vezére és a feltörekvő rapcsillag együtt szántják fel Kőbányát július 3-án szombaton.

Kiállítás Budapesten Fiuméről és a magyar kereskedelmi tengerészet történetéről, egészen október 31-ig.

Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Miben más az olajlobbi 2021-ben, mint amit a hollywoodi filmek alapján elképzelünk? Hidi Jánossal beszélgettünk.

Az OMOH évek óta fix igazodási pont a magyar LMBTQ-bulizók körében, indulásuk óta vállaltan az LMBTQ-közösséghez szólnak. Marton Péter DJ-vel beszélgettünk. Podcast!

Buktatható-e Lukasenka titkosszolgálati eszközökkel, és ha igen, ki tehetné ezt meg? Miért nem annektálta még Belaruszt Oroszország?

A Helyzetben vele beszélgettünk arról, miért nincs több nő a magyar rapben, mit gondol a motyogós rappről, és hogyan alkotott a lockdown idején.

Hogyan lett egy csepeli utcagyerekből a Blade Runner 2049, az Atomic Blonde, vagy a Hellboy 2 utcaképeinek az elkövetője? Mit gondol ma az egykori legendás graffitis a régi házak falainak összefirkálásáról? Podcast!

Meddig adminisztratív hiba az állam részéről, ha nem küldi valakinek az igazolásokat, és honnan súlyosabb mulasztás?

Manek Gábor számos budapesti étterem tulajdonosaként is építi a fővárosi gasztronómiát. Vele beszélgettünk az éttermek újranyitásáról, a Lärm jövőjéről, valamint a nyári fesztiváltervekről. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás