Nélkülük pedig a bajor néppárti Spitzenkandidatnak biztosan nem lesz többsége. Felpörgött az európai uniós politika!
Nem támogatja Manfred Weber jelöltségét az Európai Bizottság elnöki posztjára az Szocialisták és Demokraták (S&D) és a liberális Renew Europe – adta hírül a Politico csütörtök délután az EP-s frakcióvezetőkre hivatkozva.
Magára maradt
Weber az Európai Néppárt csúcsjelöltje, amennyiben megválasztanák, a szintén néppárti Jean-Claude Junckert váltaná a bizottsági elnöki tisztségben. Ugyanakkor egy csütörtöki brüsszeli találkozó előtt, ahol az EU vezetői az intézmények következő vezetőiről folytattak volna tárgyalásokat,
Philippe Lamberts, a Zöldek frakcióvezetője sajtókonferenciáján bejelentette: „a liberális és szociáldemokrata csoportok vezetői hivatalosan is közölték az Néppárt frakcióvezetőjével, hogy Weber nem kapja meg a szavazataikat”. Ugyanakkor emlékeztetett: a hetvenöt fős zöld frakció még nem hozott egyértelmű döntést Weber sorsáról.
Dacian Cioloș, a liberális Renew Europe frissen megválasztott frakcióvezetője is arról beszélt, hogy Webert a rivális pártcsaládok nem fogják támogatni, nincs tehát többsége a néppárti csúcsjelöltnek az EP-ben. A román liberális vezető egyúttal kijelentette: pártcsaládja továbbra is Margrethe Vestager dán versenyképességi EU-biztost támogatja az EB-elnöki posztra.
Weberrel megy a kukába a csúcsjelölti struktúra
eszerint a Bizottság következő elnökének az egyik tagállam EP-választásán is meg kell méretnie magát (ahogyan tette ezt Weber a bajor CSU listáján), és csak ezután válhat bizottsági elnökké. Az informális rendszer szerint a legerősebb pártcsalád Spitzenkandidatja bírja a parlament támogatását, még ha az Európai Tanács nem közvetlenül megválasztott jelöltet is szeretne elfogadtatni. Miután a Néppárt továbbra is maradt a legerősebb pártcsalád – a 751-ből 182 mandátummal –, ez a megállapodás szerint Manfred Weber lehetett volna.
Ugyanakkor a csúcsjelölti rendszert több pártcsalád sem támogatta: a Renew Europe elődje, az ALDE szerint ugyanis transznacionális listákon kéne szavazni a bizottsági elnökre, hiszen az, hogy például Weber elindult egy németországi párt listáján, nem ad az összes EU-tagállamra vonatkozó, közvetlen demokratikus felhatalmazást.
Ki lesz tehát a következő bizottsági elnök?
Ez az, amit egyelőre lehetetlen lenne megmondani. A májusi EP-választásokon ugyanis sokkal megosztottabbá vált az uniós politika:
2019-ben ugyanakkor már senkinek sincs ilyen egyszerű dolga: az EPP 182 és az S&D 153 mandátuma együtt csak a mandátumok 44-45 százalékát adja. A tárgyalóasztalnál tehát helyet kell szorítani egy harmadik erőnek is: a klímavédelem ügyében és emberi jogi kérdésekben a Néppárttal nagyokat csatározó Zöldeknek, vagy az uniós status quo-t felborítani kívánó, Macron pártjával kiegészülő liberálisoknak.
Épp ezért a következő bizottsági elnök posztjára több jelentkező is felmerülhet,
abban ugyanis szinte konszenzus van az egyes pártcsaládok között, hogy Barnier jó munkát végzett a britekkel való tárgyalásokon és hatékonyan tudta képviselni az EU álláspontját. Barnier mellett ráadásul még a Fidesz is kampányolt 2014-ben, és a liberálisok számára is egész elfogadható jelölt, így róla még biztosan hallani fogunk.
Bár egyelőre igen valószínűtlen, de technikailag még egy balliberális bizottsági elnök sem elképzelhetetlen, ugyanis ha a szélsőbalos GUE/NGL összeállna az S&D-vel, a Zöldekkel és a Renew Europe-pal, már születhetne balliberális többség is. Persze ezt akadályozza, hogy a piacpárti liberálisokkal a szélsőbalnak nagyon komoly fenntartásai vannak.
Frissítés (13:45): A Politico eredeti cikkében még arról írt, a Zöldek is kihátráltak Weber mögül. Később ezt korrigálták, a zöld frakció ugyanis még nem hozott végleges döntést Weber sorsáról. Cikkünket ennek megfelelően mi is javítottuk.
BORÍTÓKÉP: Alexis Haulot / Európai Parlament (2019)
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.