Barnier szép lassan belopakodik Weber és Timmermans csúcsjelölti harcába

Szerző: Illés Gergő
2019.05.11. 09:51

Nevető harmadik és tökéletes kompromisszumos jelölt lehet az EU brexit-főtárgyalója: míg Weber és Timmermans egymással vitázik, Michel Barnier állam- és kormányfőket állíthat maga mellé.

Barnier szép lassan belopakodik Weber és Timmermans csúcsjelölti harcába

A május 23-26-i EP-választáson nemcsak arról döntünk, hogy ki képviseljen egy adott tagállamot az Európai Parlamentben – a csúcsjelölti (Spitzenkandidat) rendszer azt is lehetővé teszi, hogy közvetve az Európai Bizottság elnökének személyébe is beleszólhassunk, legalábbis elvileg.

Vagyis, a legnagyobb európai pártcsaládok bizottsági elnökjelöltjei elindulnak az egyik tagállami listán, hogy közvetlen választói felhatalmazással bírjanak a Bizottság vezető tisztségének betöltésére. Így aki például a magyar szocialistákra, a holland munkáspártra, vagy bármelyik, európai szocialista pártcsaládban ülő listára szavaz, az Frans Timmermans bizottsági elnökségét is támogatja, aki pedig a német CDU/CSU-ra, vagy az osztrák néppártra, meg úgy általában az EPP-re voksol, az Manfred Webert ültetheti pozícióba. A bizottsági elnökjelöltséget pedig elvileg azon párt jelöltje kapja, aki a legtöbb EP-képviselőt delegálja az új parlamentbe.

Barnier kampányüzemmódban

Keveset beszélünk róla azonban, hogy Weberen és Timmermanson kívül vannak más csúcsjelöltek is, sőt, olyan jelentős pártcsaládok, mint a liberális ALDE az egész Spitzenkandidat-folyamatot nem is támogatják. És itt kerül szóba az Európai Bizottság elnöki tisztségéért folytatott harc újabb, informális résztvevője: az EU brexit- (brilépés-)főtárgyalója,

a francia néppárti Michel Barnier, akivel kapcsolatban egyre többen rebesgetik, hiába nem indul Spitzenkandidatként, ő lehet a nevető harmadik a csúcsjelöltek harcában.

Ezt bizonyítja a Politico cikke is, mely szerint a brilépés kezelésével Európa-szerte elismerést kivívó politikus sorra találkozik állam- és kormányfőkkel, és sorra tartja a nagyszabású kampányrendezvényeket. Nem lehet nem provokációként értelmezni, hogy hétfőn Barnier Manfred Weber hazájába, Bajorországba, a Müncheni Műszaki Egyetemre látogatott, ahol nem is időzött sokat, kedden már a néppárti vezetésű Horvátországba ment, ahol Andrej Plenković miniszterelnökkel találkozott.

Barnier pedig – aki 2014-ben (többek között Orbán Viktor támogatása ellenére) Jean-Claude Juncker ellen veszítette el az EPP csúcsjelöltségéért folytatott harcot – egyre kevésbé tudja tagadni: a bizottsági elnökségre készül. Kompromisszumos jelöltként pedig tökéletes is lenne:

az EU 27 tagállamának egységét ő tudta felmutatni az Egyesült Királyság káosza és a brilépés ellenében, miközben szinte minden uniós vezetővel szoros kapcsolatot épített ki. 

„Ha egyedül cselekszünk, akkor elbukunk. Saját jövőnknek és sorsunknak nézőivé váltunk. De én nem azért vagyok a politikában, hogy csak néző legyek, nem? Cselekednünk is kell” – mondta Münchenben közönségének. Míg például múlt csütörtökön a bizottsági csúcsjelöltek Firenzében egymással vitáztak, Barnier Máltán Joseph Muscattal, a szigetország szocialista miniszterelnökével találkozott. Addig pedig, amíg a csúcsjelöltek Maastrichtban vitatkoztak egymással, Barnier a leuveni Katolikus Egyetemen tartott nagyszabású beszédet – és nem épp a brexitről, hanem az EU jövőjéről.

Egy tökéletes kompromisszumos személyiség

Barniert ügyes lopakodása mellett kapcsolati hálója is segítheti a kampányban: számos tanácsadója van, akik már hosszú évek óta szolgálják, és akik arra számítanak, hogy az Európai Parlament minden eddiginél megosztottabb lehet majd, ezáltal az nem tud megállapodni a bizottsági elnök személyéről. Ha egyik pártcsalád sem tud egyértelmű győzelmet aratni, az elfeledtetheti velük a Spitzenkandidat-folyamatot, és Barniert hozhatja helyzetbe.

„Nem fog nemet mondani, ha a Tanács őt javasolja, de egyértelműen azt szeretné, hogy őt keressék meg” – fogalmazott a Politico egy Barnierhez közeli bizottsági forrása.

Persze a brexit-főtárgyaló a felszínen nagyon is támogatja Manfred Weber jelöltségét, habár kampányrendezvényeitől rendre távol marad, inkább szervez magának. Ráadásul látványosan nem szólal fel a csúcsjelölti rendszer védelmében, amelyet Weber szövetségesei fenyegetésként értékelnek. Még a német kereszténydemokraták veteránja, Elmar Brok is kritizálta Barniert, szerinte ugyanis „Weber a mi emberünk, és senki más”. „2014-hez hasonlóan a bizottsági elnök megválasztását ki kell hoznunk a tárgyalószobákból” – fogalmazott Brok.

Barnier kezére játszik az is, hogy bár a Tanács és a Parlament is magára nézve kötelezőnek tartja a Spitzenkandidat-folyamatot, jogilag semmi nem köti őket, hogy valóban így is cselekedjenek. Például a liberális ALDE

az egész rendszert támadja, szerintük ugyanis az a Néppártnak kedvez, amelynek emiatt érdekében áll akadályozni a transznacionális listák és a páneurópai kampány bevezetését.

Ebben pedig érdekeik egyeznek a liberálisok szövetségesével, Emmanuel Macronnal, aki most éppen az ALDE és saját pártjának összekovácsolásából tervez új, centrista EP-frakciót indítani. Macron ráadásul pár liberális és szocialista vezetővel együtt már könnyedén megfúrhatja Weber jelöltségét, és kiejtheti a bajort a folyamatból. 

Épp a britek juttathatnák pozícióba ellenfelüket?

Hogy a francia elnök a néppárti Barniert támogatná-e, kérdéses, de talán lévén, hogy francia, Macron sem fúrná meg a jelöltségét. A francia ellen szólhat az is, hogy még Junckernél is négy évvel idősebb, 68 éves, még a 32 éves osztrák kancellár, Sebastian Kurz „generációs váltást” sürget az Európai Unióban.  És kérdéses az is, mi lesz Magyarországgal: vajon Orbán Viktor támogatná-e Barniert (aki mellett már 2014-ben is kiállt) a hirtelen alkalmatlanná váló Weber helyett?

A legnagyobb akadályt azonban épp azok jelenthetik, akikkel Barnier szemben ült a tárgyalóasztalnál: az EU-ban egyelőre benn ragadt britek. Ha az Egyesült Királyság esetleg nem tartózkodik a bizottsági elnök kiválasztásánál, az EU harmadik legnagyobb országaként jelentős súllyal bírhat.

Jogilag Nagy-Britannia természetesen szavazhat, amíg ki nem lép az EU-ból, még ha az uniós bürokraták arra is számítanak, hogy kimarad a folyamatból. 

És furcsa módon még a briteknek is érdekében állna a brexit-főtárgyaló hatalomba segítése: az EU-val kitárgyalt kilépési folyamatban foglaltakat a legjobban egy Barnier-bizottság tarthatná be, hiszen annak vezetője személyesen is érdekelt a megállapodás sikerében.

„A brexit-küldetés után [Barnier] széles körben is ismertté vált. És abból is előnye származik, hogy inkább európai, mint francia. Egy igazi európai perszónává vált” – foglalta össze Barnier egyik tanácsadója azt, hogy miért is mondhatjuk: ne lepődjünk meg ha az Európai Bizottság következő elnökét Michel Barniernek fogják hívni.

MONTÁZS: Illés Gergő / Azonnali

Illés Gergő
Illés Gergő az Azonnali újságírója

Európai politikáról, Közép-Európáról ír. Magyar belpolitikáról pedig akkor, ha ideges.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek