+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Ésik Sándor
2019. március 4. hétfő, 12:56
Ki lehet röhögni Matolcsyt és a programját, de az MSZP, a DK, az LMP hasonló dokumentumai a nyomába se érnek. Pedig addig, amíg nem lesznek ilyenek, a NER is nehezebben leváltható.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Hiénakacaj övezte az MNB legújabb programját, melynek valóban vannak finoman szólva bátor pontjai – például hogy a születések száma körülbelül 20 százalékkal meg fog ugrani az elkövetkező tizenegy évben. Azonban ezt a programot kiröhögni több szempontból is hiba volna.

 

Időről időre megpróbáljuk Magyarországot irányba rakni

 

A versenyképességi, stratégiai, országot megváltó, tiszta lappal kezdő stb. program hagyományos magyar műfaj.

 

Enyhe, vagy súlyosabb depresszióval küzdő vezető magyar értelmiségiek időnként nekiülnek, és könyvet írnak arról, hogy lehetne Magyarországot valahogy irányba rakni.

 

A műfaj ugyanolyan jól tipizálható, mint a középkori germán királytükrök, vagy mint a commedia dell’arte és a bécsi operett kliséi. Az török áfium ellen való orvosságtól kezdve a HitelVilágStádiumon át a Hegymenetig mindig felsorolnak problémákat. Aztán az már változó, hogy miben és milyen időtávban képzelik el a megoldást. Attól függően, hogy épp mániás vagy depressziós szakaszban születik a dolog, szokott lenni a végkövetkeztetés a nemzethalál, vagy az, hogy 2034-ben a magyar csillagflotta visszafoglalja a szíriuszi őshazát.


A Hegymenetet, ezt a Jakab András és Urbán László szerkesztésében 2017-ben megjelent tanulmánykötetet nem véletlenül említem. Idézetek következnek.


„E tanulmánykötet célja, hogy elméleti és gyakorlati szakemberek bevonásával számba vegyen a magyar társadalom és politika előtt álló fontos kihívásokat, egyúttal a megoldásokat is körvonalazva. A különböző ideológiai hátterű szerzők felkérése azzal az amícióval történt, hogy a mai magyar közbeszédben gyakran felmerülő kérdésekre a legfrisebb közgazdaságtani, szociológiai, politikatudományi, jogtudományi, és történettudományi eredmények felhasználásával keressünk válaszokat, és azokat a hazánk jövőjéről szóló diskurzus részévé tegyük” (Hegymenet, Előszó).

 

„A Versenyképességi program célja a magyar gazdaság sikeres felzárkózásának támogatása az ország erőforrásaiban rejlő növekedési potenciál teljes és fenntartható kiaknázásával. A program javaslatai részletesen kiterjednek többek között a termelékenységre, az emberi erőforrás mennyiségére és minőségére, a technikai haladásra, a szabályozói környezetre, a vállalkozói attitűdre és a finanszírozási lehetőségekre” (Versenyképességi program, Bevezető).

 

Az MNB programja és ez könyv tehát sok mindenben hasonló célokat fogalmaz meg.

 

További közös vonás, hogy mindkettőt alkotóközösség alkotta, akiknek a nevét ismerjük.

 

Mi a jelentősége az ilyen programalkotó, nagy stratégiai problémákat felvázoló műveknek? Gyakran inkább irodalomtörténeti érdekességek ezek, máskor kordokumentumok, fordulatok jelzői. Megint máskor meg a kremlinológusok csemegéi.

 

Matolcsy esetében mindig számolnunk kell a volt pénzügyminiszter bölcsességével és számtalan excentrikus nézettel is. A volt pénzügyminiszter bölcsessége az a jelenség, hogy

 

amikor már nem kell a karácsonyi bözsiutalványt, a szociális tűzifát, a háromszoros áron épülő autópályát és a 19. havi nyugdíjat beleszámolni a költségvetésbe, a legtöbb pénzügyminiszter meg szokott világosodni,

 

és képes röviden elmondani, hogy lehetne gatyába rázni az országot. Az tehát, hogy Matolcsy megjelentet egy ilyen művet, nem meglepő, mint ahogy az sem, a hogy a tanulmány nagyrészt szakmai hangvétele mellett át-átüt a rostgazdag táplálkozásról és hidegvizes fürdőkről prédikáló énje.

 

De nem ez a lényeg. Eleve felmerül a kérdés, hogy egy ilyen programot miért a nemzeti bank ad ki? Matolcsy úgy tűnik, hogy az MNB-t egyfajta think tank-nek is tekinti, ami nem példa nélküli, másutt is csinálnak ilyet. Ami viszont érdekes, hogy ilyen részletes gazdaságpolitikai elképzelések sem a pénzügyminisztertől, sem Palkovics innovációs minisztériumától, sem Bártfai-Mager vagyongazdálkodó minisztériumától nem jönnek. Így viszont tiztázatlan, hogy Matolcsyék elképzelései milyen módon fognak utat találni a mindennapi magyar gazdaságpolitikába.

 

A kérdés már csak azért is fontos, mert az MNB-program jelentős része utópia.

 

Nem feltétlenül azért, mert lehetetlen megvalósítani, hanem azért, mert a magyar gazdaság és politika totálisan más irányba halad. Ugyanakkor viszont Matolcsynak a gazdaság fehérítésére és egyensúlyteremtésre vonatkozó tanai utat találtak a megvalósításhoz, és az Orbán-kormány legsikeresebb intézkedései közé tartoznak.

 

Miért nem ez volt a kormányprogram?


Az MNB program egyik fontos funkciója pont az, hogy vádirat. Tele van olyan intézkedésekkel, amelyek tök jók lennének, és már vagy tíz éve be lehetett volna őket vezetni.

 

Nem lehet őket a stabilizáció okozta forráshiányra kenni. Az elmaradt intézkedések sora vádirat a stadionok, az utcailámpa-ledesítések, vadászházak, kétmilliós falusi „sportnapok” ellen. Az a másik koncepció, amely a magyar felsőosztály megteremtése felől közelített a haza felemelkedéséhez, megbukott – és ez kiolvasható az MNB programjából.

 

Ne menjünk el amellett, hogy tele van ez a program nagyon jó ötletekkel.

 

Nem egyenletes a színvonala, jól látszik például, hogy írói sokkal jobban értenek a bankrendszerhez, mint a családpolitikához. Szemlélete általában mérnöki, rácsodálkozik, hogy ellentétben a vízzel, amely mindig 100 fokon forr tengerszinten, a KKV-k nem reagálnak ilyen kiszámíthatóan. Mégis, a jelenlegi állapotoknál sokkal-sokkal előrébb tartanánk, ha ez a program 2010-től követett kormányprogram lenne. Miért nem az? Ezek az ötletek nem újak.

 

Miért nem hallgat a kormány legalább a saját értelmiségére?

 

A NER igazán fontos kérdései közül ez az egyik. A válasz rá viszonylag egyszerű, de nem a jelen írás a terepe a kleptokrácia elemzésének.

 

Miért nem ír ilyet az ellenzék?


De vádirat ez a program az ellenzékkel szemben is. Utoljára az Együtt 2014 előtt, és a Momentum 2018-ban írt hasonló igényű programot mint az MNB programja. Ezek nem hasonlíthatóak össze közvetlenül. Más műfaj, más szerkezet, más szempontok. Azonban bármilyen politikai közösségnek fontos, hogy az alapértékek, az alapvető célok valamilyen manifesztumban össze legyenek szedve.

 

Ez kell többek között ahhoz, hogy ne legyenek olyan, a felismerhetetlenségig elkorcsosult állampártok, mint a Fidesz.

 

De a teljesség kedvéért említhetjük azt is, hogy ez kell ahhoz, hogy egy névleg baloldali párt ne forduljon el a saját választóitól, helyet engedve a szélsőséges pártoknak.

 

A magyar ellenzék nagy része mögött álló szellemi háttér most már több mint egy évtizede képtelen hasonló szellemi teljesítményre. Mert lehet kiröhögni Matolcsyt és a programját, de az MSZP, a DK, az LMP hasonló dokumentumai a nyomába se érnek. Az LMP eleinte még csinált hasonlókat, de már ott is leginkább csak a frakciózással vannak elfoglalva.

 

Ilyen szempontból érdekes fejlemény a Hegymenet 2017-es megjelenése és az akadémiai kutatóhálózat ellenállása a leszervezésükkel szemben. Ez a két jelenség ezres nagyságrendű felsőértelmiséget mutat, amely a kormány politikájával részben vagy egészében nem ért egyet, és azt, amint az egy demokráciában az értelmiség kötelessége, alaposan, megindokolva kritizálja.


Ha tudni akarjuk, hogy miért nincs Orbánnak alternatívája, hát ezért nincsen.

 

Azért, mert az orbáni politika értelmes, hőzöngéstől mentes kritikája létezik, de semmilyen közéleti szerephez nem jut, mivel az ellenzéki politikusok épp a magyar nyelv egyik legidegesítőbb anakronizmusa, az ly helyes alkalmazásával ismerkednek. Esetleg nagyon összefognának valakivel. Illetve nem, fogjon össze mindenki ővelük!

 

Ilyen programokból kéne politikai alternatívát csinálni

 

Félreértés ne essék: ezek a programok nem a választónak szólnak, a választó ezeket nem érti. De amit a választónak kell mondani, az ezekből a programokból desztillálandó és hígítandó vissza ízlés és szükség szerint szódával, málnaszörppel vagy kólával. Aki ezt a háttérmunkát nem végzi el, az nem tud önálló, jó politikai üzeneteket gyártani, és a külföldi partnerek számára is partiképtelen lesz.

 

De van itt még egy szempont: az, hogy a NER majd egy napon megdől, történelmi szükségszerűség. Lehet, hogy a koleszterin fogja megdönteni, de az is lehet, hogy forradalom, netán külföldi nyomásra kiírt szabad választások.

 

Lehet hogy holnap, lehet, hogy tíz év múlva. Az, hogy a holnap és a tíz év között mikor jön el a pillanat, nagyban függ attól, hogy a NER-ben dolgozó közép- és felsőértelmiség megmaradt része mikor látja úgy, hogy nem lesz baja a váltásból. Ez így működött az előző rendszerváltáskor is, és így fog működni a mostaninál is.

 

Ameddig hőzöngő idiótákat látnak a másik oldalon, addig összetartanak, mert tudják, hogy az alternatíva a teljes káosz és a káoszban nincs garancia arra, hogy nem lesz lámpavas.

 

Ezekre az emberekre, szereti őket vagy nem, de minden, Orbán leváltását tervezgető politikusnak szüksége van. El kell olvasni, mit gondolnak. A Magyar Nemzetbe meg az Origóra nem írhatnak, az ilyen tanulmányokból csíphető el, hogy mit gondol Orbán szellemi háttere versenyképességről, pénzügyekről, gazdaságról.

 

Nem kiröhögni kell, hanem el kell olvasni, és keményen kritizálni kell.

 

Ez a különbség az udvari és a valódi ellenzékiség között. Úgyhogy a magam részéről fejezetenként végig fogok rajta menni, magam elé kapva a Hegymenet vonatkozó részeit, és leírom azt, amit gondolok. Aztán lehet vitatkozni. Szerintem ez visz előre.

 

Ésik Sándor cikke megjelent a Diétás Magyar Múzsán is, tessék ott is lájkolni!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Egy felmérés szerint a szélsőjobboldal a melegek között az első helyen áll, leelőzve Macron pártját.

Emmanuel Macronként vagy Angela Merkelként kell manővereznünk, hogy a mi embereink jussanak a vezető EU-s pozíciókba.

Magyar képzőművészek és képregényesek alkotásait lehet megvásárolni a hétvégén a jó ügy érdekében.

Az ellenzéki pártok továbbra sem a Fidesz szavazóira hajtanak a Facebookon.

Az utolsó ellenzéki nyomtatott napilap minden dizájnelemét felhasználva utalgatnak finoman arra, hogy az MSZP-P-re érdemes egyedül szavazni.

A hét kérdése

Az osztrákok Habonya? Sebastian Kurz? Egy titkosszolgálat? Egy művészcsoport? Néha az élet egészen egyszerű válaszokat ad: itt vannak az Azonnali tippjei!

Azért ide elnéznénk

Újabb globális klímasztrájkot hirdet a Fridays For Future mozgalom. Május 24-én Budapest belvárosában is!

A Tanácstalan Köztársaság friss eseményének témája, hogy hogyan építették le itthon a környezetvédelmet.

Frissiben kielemzi az EP-választási eredményeket Deutsch Tamás, Donáth Anna meg egy csomó politológus.

A MoMe hallgatói értelmezik újra a stílust mindenféle formában a plakáttól a webdesignig. Május 31-től.

A Piacok Napján, az Erzsébet tér, egy hatalmas közösségi piaccá változik, idén már 6. alkalommal, június 23-án vasárnap.

Ezt is szerettétek

Hallottad, hogy lesz már megint valami választás, de azt már nem tudod, hogy pontosan miről meg minek meg mikor?

Vajon csak az etnikai alapú szavazást tudják elképzelni a székelyek? Az Azonnali Székelyföldön járt, és megkérdezte a járókelőket.

Volt, aki szerint a klímaváltozás ellen könnyebb tenni, hiszen ha meleg van, akkor nem kell kabátot venni, és kész. Videó!

Strache politikai pályájának ugyan vége, de ez nem jelenti azt, hogy a zeneit is fel kell adja. Mutatjuk a legjobb számait!

Twitter megosztás Google+ megosztás