Ezért egyre durvább az önkormányzati kampány

Az ellenzéki összefogás új a Fidesz közvélemény-kutatóinak, ezért most vakon lőnek sörétessel mindenre és mindenkire, aki mozog.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Még a nyáron beszélgettünk szerkesztőségileg, és azt találtam mondani Panama és Kürti uraknak, hogy figyeljék meg, az önkormányzati kampány minden eddiginél mocskosabb lesz. Mindketten azon a véleményen voltak, hogy

1. én minden kampány előtt ezt mondom,

2. ugyan hova tudna még ez durvulni.

Sajnos semmilyen márkás röviditalban nem fogadtunk, mert akkor most épp egy üveg ingyen Zacapa rumot kortyolgatnék tűnődve, 95 százalékos guatemalai csokit harapdálva mellé. Merthogy a kampány bizony eldurvult.

Felsorolni is nehéz az eseteket.

Ma dobtam ki egy szórólapot, amely szerint Baranyi Krisztinának (természetesen a vagyonbevallásából kihagyva) a tulajdonában áll egy második kerületi kéjlak, Pikó rendezvényén egyszercsak megjelennek a közteresek vagy kik, és kihúzzák a villanyt. Karácsony rendezvényét egy letakart lajstromszámú csónak fedélzetéről (Btk. 347. § 1) a) egyedi azonosító jellel visszaélés bűntette, ha esetleg az ügyészségen is olvassa valaki) bekiabálással zavarják meg. Cigányra fotosoppolnak egy komplett ellenzéki testületet Baján, és még folytathatnánk. Közben a HVG megszellőzteti, hogy visszavennék a pesti önkormányzati lakásokat (természetesen csak világörökségi területeken) és az állam hasznosítaná őket, Gulyás Gergelynek soványmalacvágtában kellett cáfolnia az értesülést. Gondolom most megy a matek, hogy honnan szivároghatott ki.

Nincsenek tét nélküli választások, ez a mostani sem az

Az európai parlamenti választásokon például a Momentum felkerült a térképre, és azóta sikeresen torpedózta meg Hidvéghi Balázst, aki a Fidesz második vonalában szokásos módon 2-3 évnyi ugatóemberi karrier után kapott (volna) mindenféle kényelmes brüsszeli stallumokat. Nyitott kérdés, hogy Trócsányi Lászlót, akinek minisztersége alatt a jogrendszer minősége soha nem látott mélységekbe zuhant, és az igazságszolgáltatás is elzüllött, meg tudják-e torpedózni. A DK, amelyik Gyurcsány Ferenc one-man-showja volt, visszatért a térképre és sikeresen differenciálta magát az elmolnárzsoltosodó MSZP-től.

Ezek a folyamatok vezettek oda, hogy helyi szinten rengeteg pragmatikus együttműködés tudott kialakulni, és jelenleg nagyon sok településen van egységes ellenzéki indulás a Fidesszel szemben.

Ennek a jelentőségét sem túl-, sem alábecsülni nem szabad

Túlbecsülni azért nem, mert jó pár helyen ez az egységes fellépés sem lesz elegendő. Karácsony Gergely győzelme például egyáltalán nem biztos, de például a húsz évig MSZP-s polgármester által vezetett Nyíregyházán sem biztos Jeszenszky András győzelme, hiába ő a városi MSZP-elnök, áll mögötte minden ellenzéki párt, egy erős, értelmes és a módszerek között nem válogató polgármestert kellene legyőznie Kovács Ferenc személyében.

Tehát az összefogás nem jelent automatikusan győzelmet, ráadásul a Fidesznél kész forgatókönyvek vannak arra az esetre is, ha valahol buknának. Ezek közül pár: ha a testületben megőrzik a többséget, folyamatos obstrukció (ez vár Karácsonyra, ha nyer).

Végül pedig a felperzselt föld taktika, kiürített kassza, minden haveri vállalkozóval öt-hat évre minden szerződés lekötve, horrorkötbérekkel a szerződések felbontásának esetére. Az utolsó prémiumkeret kiosztva. Testületi döntéssel mindenki harminczerért megvette a 250-ért közbeszerzett laptopot, de még a darányiignácos mikrobuszt is üres tankkal fogják átadni.

Tehát – ha csak nem lesz valami meglepetésszerű földindulás – akkor távolról sem fog ebbe belerokkanni a Fidesz, és nagyon kegyetlenül fog fellépni az ellenzéki polgármesterek és önkormányzati képviselők ellen.

Miért „félnek” ettől mégis ennyire, mire ez a mocskos és aljas kampány?

Miért hívogat fel mindenkit a Kubatov-gép és súg a fülébe „értesüléseket” az ellenzéki jelöltekről?

Nem engedheti meg magának, hogy a kétharmad fideszes Magyarországáról kiderüljön, hogy tömegesen választ ellenzéki polgármestereket. Pontosan tudja, hogy az MSZP koporsójában az egyik utolsó szög a 2006-os nagy önkormányzati bukta volt. Ma már nem olyan önállóak a polgármesterek, mint akkor, hiszen se iskola, se kórház, se ezekre való pénz nincs a kezükben, de egy sikeres polgármester „keltetője” lehet egy csomó jó egyéb jelöltnek is.

Kiderülhet, hogy vidéken van alternatívája a helyi választókerületi elnöktől és országgyűlési képviselőtől rettegő polgármesternek. Ezt nem akarják. De nem akarják azt sem, hogy az európai politikában kiderüljön, hogy alájuk lehet tenni. Orbán EU-s politikájának a sarokpontja az alternatívanélküliség. Más szóval: nem szeretik, mert nem egy szimpatikus valaki (de pl. Angela Merkel se az) mivel azonban Magyarország rendszeresen nagy többséggel megválasztja, nem fogják bántani. Ez a kép árnyalódna akkor, ha hirtelen a főváros meg egy féltucat megyeszékhely elveszne.

Azonban még ez sem magyarázza meg teljesen a kampánymódszerek ilyen mélyre süllyedését

Arra valószínűleg az a magyarázat, hogy túl nagy bizonytalanságot mutatnak a felmérések. Tehát nem azt, hogy az ellenzék ennyi meg annyi százalékon áll. Az ilyen mérések eredményei ismertek, ez alapján az ellenzék erősödött – ahogy egy ciklusközéphez érkező kormánnyal szemben illik is neki – de még mindig nagyon messze van attól, hogy komoly veszélyt jelentsen a Fideszre. A probléma valószínűleg inkább ott van, hogy még egy nagyon nagy (mondjuk tízezres, vagy azt meghaladó) populációból vett mintát is projektálni kell a teljes népességre, és ilyenkor jönnek a hibák.

ahogy a tízezres mintából megpróbálják kiszámolni a tízmilliós országra vetített számokat. Ez mutatkozott meg az EP-választások előrejelzése és eredménye esetében is, nyilván senki sem mérte le a tízmillió embert, mindenki mintákból számolt, és kijött egy olyan eredmény, amelyre senki sem számított: emlékezetes, hogy a DK-nak úgy kellett előkeríteni valahonnan a negyedik emberüket.

A kulcs a statisztikai előrejelzés megbízhatósága, vagyis hogy egy bizonyos tartománya az eredményeknek mekkora valószínűséggel következik be. Úgy tűnik, megbízhatóan előrejelezni csak egy nagyon tág tartományt (mondjuk 30-50 százalék) tudnak, az adatok minősége nem teszi a pontosságot lehetővé. Vagyis biztosan csak olyat tudnak állítani, hogy X kerületben/településen Z jelölt nem lesz 30 százalék alatt vagy 50 százalék fölött. Erre mernek mérget venni. Ha ennél pontosabb, mondjuk 42-45 százalék közötti értéket jeleznek előre, akkor jelzik, hogy ez az eredmény pontos becslés ugyan, de előfordulhat ettől gyökeresen eltérő is. Vagyis X kerületben/településen Z jelölt 42-45 százalék között lesz, de benne van, hogy orra bukik, és csak 30 százalék körüli lesz az érték.

Nyilván, azok a profik, akik ezeket a méréseket csinálják, tudnak mindenféle módszereket az eredmények minőségének javítására, illetve az ismétlődő, vagy nagyobb populáción végzett mérések is javítanak a „kép minőségén”. De ettől még alighanem az van, hogy ha most a tartomány-becsléseket átalakítjuk pontbecslésekre, és számolunk rájuk előfordulási valószínűséget, akkor a lehetséges kimeneteleknek olyan eloszlását kapjuk, ahol a szórás kellemetlenül nagy, vagyis benne van a kalapban, kb. ismeretlen valószínűséggel egy nagy bukta lehetősége.

Szerintem ez okozza azt a túlbiztosítást, amit csinálnak, mert egyszerűen ilyen összellenzéki jelöltekre és még egy sor másik tényezőre nincsen történelmi adatsor, és

Hogy ez merre fog elsülni, még csak megbecsülni se vagyok hajlandó, csak gondoltam leírom, hogy szerintem mi rejlik a Facebookon sok ellenzéki oldalon olvasható „félnek” mögött.

Ésik Sándor cikke megjelent a Diétás Magyar Múzsán is.