+++ MIBEN FEJLŐDJÜNK, MIRŐL ÍRJUNK? MONDD EL A VÉLEMÉNYEDET AZ AZONNALIRÓL! +++
Ésik Sándor
2019. február 14. csütörtök, 16:30
Ne várjunk csodákat az MTA kutatóitól. Nem fognak pártot alapítani, nem lesz belőlük miniszterelnök. De egységesek maradnak és megvédik magukat. Ez pont elég. Ha mindenki más is ezt csinálja.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

2019. február 12-én kedden vagy kétezer ember vette körül az MTA épületét, ahol az elnökség nagyon diplomatikusan ugyan, de megvetette a lábát és nem hátrált meg Palkovics László miniszter központosító-tatárdúló törekvései elől. A dolog nincs tanulságok híján, ezekből most górcső alá (ilyenkor annyira ódivatú hírlapírónak érzem magam) veszünk párat.

 

Nyertek? Nem nyertek

 

Egy fontos lépést tettek, eddig becsülettel helytálltak, ezzel is számtalan más csoportnak példát mutatva. Viszont a dologban az is benne van ám, hogy Orbán Viktornak jelenleg nem kell a balhé. Az EP-választási kampány – elsősorban Nyugat-Európában – róla is fog szólni. Ő lesz sok párt plakátjain Darth Vader, aki ellen küzdeni kell. Orbánt mindaddig ez nem is zavarja, amíg ez migránsok, gazdaságpolitika, enyhe nacionalizmus miatt van.

 

Tudósok Putyin-módra bántása miatt viszont nem szeretne bekerülni a hírekbe. Ezt Berlinben sem szeretnék, mert elég rosszul veszi ki magát,

 

ha különösebb ok nélkül kirúgat valamelyik miniszterével egy csomó nyelveket beszélő entellektüellt, aki két nappal később az egész európai sajtónak az adott csatorna nyelvén tud nyilatkozni.

 

Ez a balhé most nem kell, ezért nem is lesz

 

Ezért van takaréklángon a kormánymédia, ezért nem kurvaanyázza őket Bayer Zsolt és van megkötve Huth és a többi csahos. Közrejátszik az is, hogy tudják, hogy ezeket az embereket a politikába beemelni hiba volna.

 

A tévészerepléseik ugyanis megmutattak valamit, aminek láttán az egész magyar ellenzéknek a cipője orrát fixírozva kellene szégyenkezni. A tüntetés, amit szerveztek, teljesen jól meg volt koreografálva, volt eleje, közepe, vége. Volt közös cselekvés, jelszó,

 

a közönség értelmi szintjéhez igazodó szónoklat. Az egész lazán verte a szokásos, rikácsolunk, hogy nincsen demokrácia, valaki szlemmel, performanszol, az alkalomra írt költeményét felolvassa típusú tüntetést, ami időnként végigmasíroz Budapesten. Jó az ilyenekre kimenni, csak a végén mindenki kicsit kellemetlenül érzi magát.

 

Na itt ez nem volt. El volt mondva miért lesz, hogy lesz, és úgy lett. Ehhez teljesen jó nyilatkozatok társultak, kezelték a sajtót, felkészülten mentek a tévébe, tudták, mit akarnak mondani. Mondhatjuk persze, hogy doktordoktorokról, tudományos főcsővezetőkről beszélvén ezen azért ne lepődjünk már meg, de kedvenc ellenzékünk is nagyrészt egyetemet végzett emberekből áll, aztán mégis, ötévente bírnak olyan értelmeset nyilatkozni, mint a zéró rutinnal nekifutó kutatók.

 

Nem fog működni a fideszes árnyékboksz

 

De ha már zéró rutinról beszélünk, ne menjünk el szó nélkül Palkovics (és mások) tévedései mellett. Alapvető hiba, ha elhisszük azokat a lózungokat, amelyekkel híveinket etetjük. Én nem tudom, hogy Palkovics, vagy a környezetéből valaki tekint úgy a kutatóhálózat dolgozóira, mint semmi hasznosat nem csináló, életképtelen, a Deák térről az Astoriáig négyszer eltévedő, a kutatóintézet félreeső sarkaiban poshadó alakokra. Akik ráadásul iszonyú sok pénzbe kerülnek.

 

Ezt a dumát el lehet éppen adni a közvéleménynek (de minek...) azonban belső használatra illene tudni, hogy nem igaz. Különösen a Pálinkás-féle reformok óta ez a rendszer átment egy tisztulási folyamaton. Néhány matuzsálemet (elnézést: professzor emeritust és emeritát) csendben megkértek, hogy a továbbiakban tiszteletbeli főistenként működjön, a kutatás vezetését pedig jelenleg a legtöbb helyen 40-60 év közötti, több nyelven beszélő, nemzetközi szinten is versenyképes tudású, és mára jó vezetői tapasztalatokkal rendelkező emberek látják el. A tudományos munka teljesítményét a nemzetközi standard alapján mérik.

 

Persze nyilván végig lehet kutatni egy életet anélkül, hogy az ember bármi érdemi dolgot csinálna, és most is vannak alibi publikációk, de nem ez a jellemző.

 

Aki csodálkozik, hogy honnan jön ez a sok slágfertig, kerek mondatokban fogalmazó, magát a semmiből öt perc alatt megszervező ember, az nem tudja, hogy milyen környezetben dolgoznak a tudósaink.

 

A „pályázzon a pénzért, és kutasson valami fontosat” elvet ugyanis már évekkel ezelőtt bevezették.

 

Ezek az emberek pontosan tudják, hogy önmagában az, hogy feltalálják az égigérő vasnyikorgót, kevés. Meg kell írni a „Recent developments of Sky-Scraping Iron Screechers with a special focus on usability in mild to extreme wind speeds” című publikációt az „academic writing” szabályainak megfelelő angolsággal, lobbizni kell azért, hogy ez bekerüljön a megfelelő nemzetközi folyóiratba. Konferenciákat kell szervezni, embereket kell mozgatni, ellátni, beszélni nekik.

 

Aki tud ötsoros abstractot írni húsz oldal tudományos szöveg elejére, az a közéleti mondandóját is meg fogja tudni fogalmazni.

 

A szokásos fideszes árnyékbokszolás taktikája itt tehát nem alkalmazható, mivel nem „migránsokról” van szó, akik Magyarországon gyakorlatilag nincsenek, meg egyéb falra festett ördögökről. Ezek létező emberek, az átlagemberét sokszorosan meghaladó intellektuális képességekkel. Hiba beléjük rúgni.

 

Megnyugodni persze korai volna

 

Attól még, hogy nem kell a balhé, ez a meccs még messze nincs lejátszva. Az MTA elnöksége megtette, amit megkövetelt a haza, nem hódolt be. Igenám, de a követelések még nincsenek teljesítve.

 

Most az az időszak van, amikor Orbánék kivárnak.

 

Menjen mindenki haza, hogy aztán egy rohammal majd csak megoldják ezt. Vagy valami más csomagolásban jöjjön majd ugyanez. Most jönnek a szokásos hatalomtechnikai megoldások. Az oszd meg és uralkodj. Bizonyos emberek megkörnyékezése. A „fiatalság” és az akadémikusok szembefordítása.

 

Némelyek meg fognak szólalni a szűken vett MTA-n kívül más közéleti kérdésekben,

 

más kutatók viszont ki fogják jelenteni, hogy ők „nem politizálnak” vissza akarnak menni a vasnyikorgóik közé, ha megvan a pénz, magukra zárni az intézet ajtaját, és csinálni a tudományt.

 

Sólyom László jut eszembe, az ő szóleleménye a „denaturált burzsoá”. Ő ezt a (régi) Ptk-val kapcsolatban találta ki, és arra értette, hogy olyan embereknek írtak egy viszonylag modern polgári törvénykönyvet, akik klasszikus polgári dolgokat nem csináltak. Nem volt jelentős magántulajdonuk, nem vállalkoztak, nem takarítottak meg és nem fektettek be.

 

Orbán viszont pontosan tudja, hogy a magyar nemcsak denaturált burzsoá, hanem egyben denaturált citoyen.

 

A denaturált citoyen

 

Ebben a részben szeretnék reagálni pár értékes kommentre, amelyet úgy foglalhatunk össze, hogy: „hát jó reggelt, eddig hol tetszettek lenni?” illetve „önző disznók, megkapják a pénzüket, és már jó is lesz nekik.”

 

A mindenféle államelméleti dolgokban esetleg járatlanoknak: az állampolgárról kétféle értelemben szokás beszélni: az egyik a magánjogi vetület, amikor az állampolgár jó gazdaként gyarapítja vagyonát és mindenféle döntéseit a gyerek kiházasításától kezdve a választási szavazatáig ez a szempont vezérli. A másik dimenzió a közjogi, amikor felelősséget érez közössége (nemzete, országa) iránt, és az általa jónak tartott rend érdekében fellép akkor is, ha ezt rövidtávú anyagi érdekei nem indokolják.

 

Ez az utóbbi képesség hiányzik nálunk nagyon sokakból, úgy kb. az ország négyötödéből, ideértve a tudósok elég jelentős részét is. Hogy mi vezetett ide, azt érdekes kérdés kutatni (kutatják is). De talán az, hogy az ország lassan száz éve túlélő-üzemmódban van. Ússzuk meg a következő forradalmat, megszállást, listázást, begyűjtést, beszolgáltatást.

 

Még sose nyert itt senki. Nemzeti ünnepeink egy kivételével vesztes forradalmakról, felakasztott, halomra lőtt forradalmárokról szólnak. Ez az, ami miatt sem a kutatók, sem mások nem szólnak egész addig, amikor már késő és őket bántják.

 

Igen, a kérdést neki lehet szegezni a kutatóknak... és még rengeteg embernek rajtuk kívül. Kezdjük a dolgot a tükörnél.

 

Hogy visszamennek-e majd az eke szarvához?

 

Nem tudom. Sok múlik azon, hogy mit tesz velük a rendszer. Mert sajnos arra is gondolni kell, hogy nem lehet győztes példa. Elképzelhető, hogy rendezett sorokban visszavonulnak, de a NER nem az a rendszer, amelyik eltűri a sikeres sztrájkot. Főleg, mert megmutatkozott a legnagyobb gyengéje: a tehetetlenségre épül.

 

Amint pár értelmes ember megszólal, azonnal kiderül, hogy a rezsiszilárdokkal, kósalalikkal, „erkölcsi fölényben lévő”, de a mondatszerkesztésben járatlan újságíró-gárdával, de még az utolsó vérig hű Polt Péterrel is csak addig lehet ezt fenntartani, ameddig a másik oldalon a mostani impotens (és erkölcsileg is finoman szólva nem kifogástalan) társaság van.

 

Én azt mondom, ne várjunk csodákat az MTA kutatóitól. Nem fognak pártot alapítani, nem lesz belőlük miniszterelnök (bár van ott tucatnyi, erre alkalmas férfi és nő), nem fogják rohammal bevenni a várat.

 

Amit meg tudnak tenni, az annyi, hogy egységesek maradnak, nem hátrálnak és megvédik magukat. Ez pontosan elég. Ha mindenki más is csinálja.

 

A tanulság talán leginkább az, hogy annyira azért nem nehéz megtenni. Mert ez elsősorban nem azért van, mert ezeknek az embereknek a nagy része két hónapon belül el tudna helyezkedni külföldön. Hanem azért, mert bátrak.

 

Ésik Sándor cikke megjelent a Diétás Magyar Múzsán is. Itt lehet lájkolni!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Francia kollégájához látogatott az orosz elnök: a két vezető oda-odaszúrt egymásnak, Putyin a sárgamellényes tüntetések miatt kritizálta Macront.

Most éppen „bébi-Trumpnak” nevezte az olasz belügyminisztert az amerikai filmsztár. Meg odaszúrt egyet többek között a magyar kormánynak is.

Jeremy Corbyn bizalmatlansági indítványt fontolgat a kormány ellen, és burkoltan egy újabb brexit-népszavazást is
kilátásba helyezett.

Liu Yifei elég meglepő véleményt fogalmazott meg arról, kik mellé áll erkölcsileg a hetek óta tartó brutális tüntetéssorozatban.

A lengyel katolikusokkal is állandóan háborúzó Nergal nem mérte fel igazán, milyen helyre akar bemenni edzeni kicsit, ezért amikor kiderült, hogy nem követi Jézust, hazaküldték.

A hét kérdése

Egy 34 millió forintos adakozás még bőven nem elég, de nekünk van pár ötletünk arra, hogy mivel lágyíthatná meg Tiborcz szeretett nemzetünk szívét!

Azért ide elnéznénk

A lassú élet ideálja mentén alkotó értékteremtők bemutatkozása a Balaton-felvidéken augusztus 18-án.

Ha a tűzijáték helyett inkább angol metalcore-ra csapatnád, augusztus 20-án a Dürerben a helyed. Vendég: Inhale Me.

Figyelemfelhívó bringatúra Budapestről Szentendrére augusztus 24-én délelőtt.

Gellért Ádám ad elő a Clio Intézet estjén szeptember 4-én.

Tokaj-Hegyalja legszebb falujában szeptember 13-án végig lehet kóstolni a helyi borászatok legjobb borait.

Ezt is szerettétek

Mire elég, ha Zuzana Čaputová elnök azt mondja magyarul, hogy köszönöm? Jarábik Balázs felvidéki elemző elmagyarázza.

A Coca-Cola ugyanolyan politikai termék, mint a Fidesz. Kár, hogy az előbbinek a magyar ellenzék is bedőlt, írja Techet Péter.

A véleménybuborékok ártanak jobban a demokráciának, vagy pártízezer „hülye” szavazó?

Az Azonnali birtokába kerültek a 2018-as szerződéseik: volt, ahol a kutatási pénznek nevezett összegből focipályát újítottak fel. Hogy mi?! Tényfeltárás!

Twitter megosztás Google+ megosztás