Ez is történelmi sorozat, csak stricikkel és kurvákkal

2018-ban ritkán van értelme cikket írni mozgóképről, de néha vannak kivételek: a Fülledt utcák ugyanis nem csak sorozat, hanem fejtágítás is. Még feminista szemszögből is bárki sarokba térdepeltetése nélkül be tudja mutatni, hogyan futott be az utcáról indult New York-i pornóipar.

Történelmi filmeknek általában azt szokás tekinteni, amiben már lehetőleg elavult fegyverekkel vívnak háborúkat, amik közé még talán befér pár jelenet egy valami várban tartott estélyről is.

A „probléma” ugye az, hogy a világ szerencsésebbik részén már nagyon rég nincs semmiféle fegyveres háború azt leszámítva, amikor az USA rendet akar tenni valahol, de ettől még nyilván történtek dolgok, amiket meg kell örökíteni. Például háború is, csak máshogy: ott van például az 1970-es évek New Yorkja, ahol az emberek addig elnyomott vágyai vívtak háborút a rájuk erőltetett szokások ellen. 

Ez lehet akár egy olyan kocsma is, ahonnan nem néznek ki senkit, de belefér az is, hogy dugó embereket nézel képernyőn. Ezt a kulturális háborút mutatta be a The Deuce épp véget ért második évadával.

A magyarul Fülledt utcák néven futó sorozat igazából nem is sorozat abban az értelemben, amiben megszoktuk mostanában: nincsenek benne cliffhangerek, nagyjából végig lehet sejteni, hova akar tartani, és túl komoly akciókra se számítson senki. A legendás Drót sorozatért is felelt George Pelecanos és David Simon ezúttal sem a néző magával rántására esküszik, hanem a néző beépítésére.

Ameddig a Deuce első évadában a prostituáltak-stricik-hatóságok hármas különös együttélését mutatta be a legrészletesebben, összekötve mindent a James Franco által alakított Vincent Martino kocsmájában, addig a második évadban már azt látjuk, ahogy a nem olyan rég még az utcán férfiakat leszólító lányoknak menedzserük és drága ruháik lesznek, gálákra hívják őket, és nem feltétlenül vannak rászorulva a stricijeik kokainjára.

Közben a nemrég még kisstílű maffiózók egyre erőszakosabbá és gátlástalanabbá válnak, ami miatt még égetőbb szükség lett arra, hogy megpróbálják megtisztítani az akkoriban még rettenetes állapotban lévő New Yorkot.

Ennek ellenére nincs főcselekmény és főkonfliktus sem: ahogy a két alkotótól megszoktuk, a Deuce is a lassú mesélésről szól.

Ennek megfelelően nincs ítélkezés sem: a szereplők akár egy részen belül lehetnek szimpatikusak vagy ordas nagy köcsögök is, és ez különösen igaz a legális szexipar miatt egyre inkább játéktéren kívülre szorult stricikre, akik közül a legszórakoztatóbb válik szép lassan teljesen szarházivá, míg a kemény figurának induló kollégája szép lassan békében elengedni a legtöbb pénzt hozó lányát, mert igazából már inkább színészkedni akar, mint nőket lehúzni.

A sorozat nagy dobása, hogy bárki sarokba térdepeltetése nélkül tud

Vagy akár fülkében maszturbálnak pénzért táncoló nőkre, mindegy. Maggie Gyllanhaal Candyje egy magát eltartó prostituáltból pornórendezővé vált nőként harcol a saját feminista pornófilmjéért, miközben lépten-nyomon leosztják a férfiak azzal, hogy úgyis mindenki a dugásra kíváncsi. A tüntető feminista attitűdöt mellette Vincent nője, Abby hozza (Margarita Levieva), ő már mozgalmárként és segítőként kerül ellentétbe mindenkivel kicsit, akinek köze van a New York-i alvilághoz. 

Mivel minden figurához közel kerülünk kicsit, tökéletes élmény nézni az eddigi 19 részben, hogy reagálnak a világ változásaira, idén pedig már végleg oda juttatta a nézőt a sorozat, hogy otthonosan mozgó kukkolónak érzi magát New Yorkban. 

Az évad csak kilenc részből áll, de jövőre már biztos érkezik a harmadik felvonás is, addig pedig pont le lehet darálni az HBO Gón elérhető két eddigit: nagyon kevés sorozat van, amiből többet tudhatunk meg a mai világ közvetlen előzményeiről, mint ebből. Történelmi film, mondom én.