Éveken keresztül semmi nem történt benne, mégis tökéletes

Véget ért a Fülledt utcák is, a HBO egyik legszókimondóbb sorozata, ami túlzott drámák és feltűnösködés nélkül mutat be egy mára letűnt kort, és állít emléket New York vadromantikájának.

Sok mindentől lehet jó egy sorozat vagy film: a király alapötlettől kezdve a fordulatos akciókon át a látványvilágig minden le tud nyűgözni, de talán annyira furán még semminek nem sikerült, mint a héten véget ért Fülledt utcáknak. A három évadból és 25 részből álló sorozatnak ugyanis kifejezetten az előnyére vált, hogy tulajdonképpen nem történik benne semmi.

Persze vannak változó viszonyok, párbeszédek, halálesetek, de a Dróttal már történelmet csinált George Pelecanos-David Simon alkotása még a kultsorozathoz képest sem tartalmaz izgalmakat, hiszen bár elvileg a keleti-parti prostitúcióról és az abból kinőtt pornóiparról szól, valójában ez egy óda New York régi arcához. Ahhoz a városhoz, ami még kemény hely volt, ahol a Times Square környéke még nem az óriási reklámok miatt volt számon tartva, hanem a rettentő közbiztonság miatt, de ahonnan mégis ki tudott nőni egy különleges, a korát megelőzően szabadelvű közeg.

A Fülledt utcák három évadban mutatta be New York változásait olyan stílusérzékkel, amivel az első rész közepétől érzi a néző, hogy bele akar merülni ebbe a sorozatba még akkor is, ha nincsenek nagy cliffhangerek a részek végén. Az HBO-n futó sorozat egyszerűen csak mesél, felesleges drámázás nélkül: itt a halálesetek épp úgy csak részei a világ körforgásának, mint egy szakítás. Egyikben sem ítélkezik, csak úgy megtörténnek, mert az ilyen dolgok meg szoktak történni. Közben rajzolódik ki egy a klasszikus öltönyös stricik uralta világ, akik a pornóipar megjelenésével szép lassan kiszorulnak, hogy aztán a záró évadra teljesen el is tűnjenek a képből.

Az október végén lezárt sorozat búcsúévada tényleg a lezárásról szól: már az elejétől érezni, hogy szép lassan minden szálat el akarnak varrni. Ameddig a második évad épp arról a csúcsról szólt, amikor egy átlagos prostituáltból gazdag kokainista lehet attól, hogy kamerák előtt szexel emberekkel, egyre erősebben építi fel magát a helyi meleg közösség, miközben az illegálisan működő klubok a legnagyobb békében üzemelnek hajnalig, addig a zárás ennek a vad, de rettentő érdekes világnak az eltűnését dokumentálja.

a megtisztult helyekre pedig gazdag befektetőket hívnak, és szép felhőkarcolókat építenek.

Ahogy a város addigi arcának eltűnését, úgy a szereplők személyes történetét is kiváló érzékkel vezetik végig: a talán leginkább főszereplőnek mondható Vincent és Abby kapcsolatának kérdését pont olyan magabiztossággal vezetik le, mint az utolsó még erkölcsökkel és vér nélkül dolgozó maffiózó, Rudy sorsát. Candy figurája is választ kap arra a kérdésre, hogy lehet-e tényleg valami művészetféleséget csinálni a pornóból kiindulva, és persze Lori is rájön, merre vezet az út, ha már nem a csúcson lévő pornósztár vagy, csak egy lány, akinek évek óta nem volt egy józan pillanata. 

A másfél órás befejező rész pontosan olyan, amilyennek egy jól megtervezett zárásnak kell lennie: nem egy jó történetet búcsúztatunk, hanem szinte jó ismerősöket, akik közül még a legkevesebb szerepet kapottaknak is sikerült annyira jól bemutatni a motivációit és jellemvilágát, hogy érdekel, mi lett velük.

Nem is sorozatkritika ez az írás, inkább kérés: ülj le és nézd meg a Fülledt utcákat, mert nem csak a szuperhős-univerzum előtti mozgóképgyártás szépségei köszönnek belőle vissza, de történelemleckeként is használható azoknak, akik hozzám hasonlóan nem teljesen értették, mitől lett New York ennyire fontos pontja a világnak, és azt hitték, Manhattan mindig is a gazdagság és boldogság szimbóluma volt. Ameddig a szolgáltatók ilyen projektekre adnak pénzt, mint amilyen a Fülledt utcák volt, addig nem kell temetni a filmipart, maximum a mozit.

FOTÓK: HBO