Meg tudnánk védeni a határon túli magyarokat? Csapataink harcban állnak #5

Szerző: Bakodi Péter
2018.10.29. 08:00

Mire lenne képes a honvédség, ha tömeges atrocitások érnék a külhoni magyarokat? Mentőakció vagy egyes területek visszacsatolása? Az Azonnali szigorúan elméleti kalandozása egy véresen komoly téma körül, avagy csapataink harcban állnak: ötödik rész. Ez tényleg az utolsó forgatókönyv, ezúttal mi támadunk!

Meg tudnánk védeni a határon túli magyarokat? Csapataink harcban állnak #5

Múltkor ugyan azt ígértük, hogy befejezzük az Azonnali gondolatébresztőnek és vitaindítónak szánt játékelméleti sorozatát, a Csapataink harcban állnak azonban olvasói kérésre most mégis egy újabb, ezúttal ténylegesen zárórésszel jelentkezik. A korábbi felvetést megfordítva arra a kérdésre igyekszünk választ adni, hogy

mi lenne, ha mi támadnánk?

Melyek lehetnek azok a szomszédos országok, amelyekkel szemben hazánk egy súlyos államközi konfliktus – számunkra kedvező eredménnyel kecsegtető – rendezése érdekében hagyatkozhatna a nyers katonai erőre, és milyen célok elérésére lehet képes a magyar honvédség a mai állapotában. A Magyarországot érő esetleges támadásokról szóló előző részekhez hasonlóan ennek a forgatókönyvnek is csak rendkívül extrém helyzetekben lehet bármilyen realitása is a jelenlegi viszonyrendszerek alapján – mégis úgy gondoljuk, hogy a fentebb említett hipotetikus kérdésekre érdemes megpróbálni választ adni.

A politikai tényezőt ezúttal nem tudjuk teljesen kikerülni, hiszen a hadsereg bevetéséről a mindenkori vezetésnek kell döntenie. Igyekszünk egy olyan szcenáriót felvázolni, amelynek bár alacsony a valószínűsége, de a történelmi tapasztalatok alapján nem is teljesen elképzelhetetlen, hogy a jövőben egy ehhez hasonló helyzet kialakuljon. Tisztában vagyunk vele, hogy a háborúk nem légüres térben zajlanak, az esetleges fegyveres konfliktusok nemzetközi vetületeire azonban ez esetben sem térünk ki. Maga az alaphelyzet egy, a ma ismert viszonyoktól merőben eltérő globális környezetet feltételez, így kísérletünkben a megalapozottság helyett sokkal inkább a fantázia kerülne előtérbe.

A haderőkre vonatkozó információkat az International Institute for Strategic Studies nevű brit kutatóközpont évente megjelenő kiadványából, a Military Balance 2018-as számából merítjük, melyben a tavalyi évre vonatkozó adatok szerepelnek.

Tudjuk, hogy az ezekben szereplő számok nem maradéktalanul pontosak, de valószínűtlennek tartjuk, hogy akkora tévedés legyen az adatokban, ami alapjaiban áshatná alá kísérletünket. Emellett az összehasonlíthatóság érdekében is ragaszkodunk a fentebb említett forrásokhoz.

+++

Az előző részek tapasztalatai alapján jogosan merül fel a kérdés, hogy mi értelme van ennek a felvetésnek, hiszen a magyar katonai képességek – egy-két kivételtől eltekintve – kifejezetten szerénynek tűnnek, a legtöbb szomszédunkkal összehasonlítva. Úgy gondoljuk azonban, hogy túlságosan könnyelmű lenne ennyivel letudni ezt a kérdést. Elméleti szinten mindenképp érdemes megvizsgálni a magyar honvédség támadó hadműveletekben való bevethetőségének lehetőségeit.

Sokszor idézett hadtudományi alapvetés, hogy a támadóknak legalább háromszoros túlerőben kell lenniük, ha nem a szerencsére akarják bízni a harcok végkimenetelét. Ez az erőviszony – főleg ha a hátország védelmével járó feladatokat is figyelembe vesszük – semelyik szomszédunkkal szemben sem áll fenn a mi javunkra, még csak papíron sem. Ebből adódóan igencsak valószínűtlen, hogy a magyar honvédség bármilyen jelentősebb szerepet játsszon egy súlyos politikai konfliktusban. Ahhoz, hogy a magyar döntéshozók mégis számba vegyék ezt a lehetőséget, az általunk megkérdezett biztonságpolitikai szakértők és katonai források szerint 

a jelenlegi viszonyok között csak abban az esetben elképzelhető, ha a határon túli magyar kisebbséget létében fenyegető, tömeges atrocitások érnék.

Hiányos katonai képességeinkből adódóan ez esetben sincs túl nagy mozgásterünk, de a határ menti régiókban élő honfitársainkat képesek lehetünk megmenteni. 

Hajlamosak vagyunk alulbecsülni a régiónkban szunnyadó etnikai feszültségek súlyát, a történelmi tapasztalatok azonban arra tanítanak minket, hogy nem kell sok ahhoz, hogy ezek kiéleződjenek. Akár egy – a térség destabilizálásában érdekelt – külső szereplő is képes lehet felszítani a gyűlölet. Részben erről szól sorozatunk megszületésének egyik fő inspirációja, Demkó Attila Máglyatűz című háborús thrillerje, melyben a korábban a honvédelmi minisztérium egyik vezető tisztségviselőjeként dolgozó szerző egy székelyföldi tragédia miatt elharapodzó román-magyar etnikai konfliktust mutat be igencsak valósághű formában.

Az esetleges magyar katonai beavatkozást kiváltó tömeges és súlyos atrocitások – józan keretek között – csak ott elképzelhetőek, ahol nagy számban élnek magyarok. A nyugati, délnyugati határszélünk így rögtön kiesne a vizsgálandó területek közül. Ennek ellenére úgy látjuk, hogy hiba lenne nem kitérünk az Ausztriával, Szlovéniával és Horvátországgal szembeni katonai lehetőségeinkre. Ugyan még a fentinél is jóval extrémebb forgatókönyvnek tűnik, de nem zárható ki olyan helyzet sem, amikor akár ezekben a viszonylatokban is valós opcióként merülhet fel egy támadó hadművelet lehetősége.

Seregszemle

A magyar fegyveres erők állapotával és eszközparkjával részletesen foglalkoztunk a sorozat első részében, így most csak röviden tekintjük át hazánk alapvető katonai képességeit.

A Magyar Honvédség létszáma 27800 fő, melyből 10450-en a szárazföldi erőknél, 5750-en pedig a légierőnél szolgálnak. A fennmaradó 11600 fő háttérintézményekben lát el szolgálatot. Rajtuk kívül papíron 44 ezer tartalékos mozgósítható első körben.

A szárazföldi komponens két gépesített lövész és egy különleges műveleti dandárral, három harctámogató (műszaki, híradós, tűzszerész) ezreddel és egy (vegyvédelmi) zászlóaljjal, valamint egy harci kiszolgáló támogató (logisztikai) ezreddel rendelkezik. A légi komponensnek három merevszárnyas és két forgószárnyas repülőszázada van, valamint egy légvédelmi és egy radar ezrede. A legfontosabb támaszpontok Tatán, Debrecenben, Hódmezővásárhelyen, Kecskeméten és Szolnokon találhatóak.

Katonáink képzettsége jónak mondható, de a fegyverzet tekintetében az esetek túlnyomó többségében alulmaradunk a szomszédainkkal való összehasonlításban. A harckocsizó és a tüzér fegyvernem az elmúlt évtizedekben szinte teljesen leépült, mára már csak képességmegőrzés céljával tartják hadrendben az elavultnak számító eszközöket.

A haderőfejlesztés főbb irányvonalait meghatározó Zrínyi 2026 névre elkeresztelt terv arra enged következtetni, hogy a következő években számos téren meg fog erősödni a honvédség (többek között a tüzérséget is megpróbálják feltámasztani), de a rendszerváltás óta eltelt közel három évtized alatt okozott károkat nehéz lesz helyreállítani.

A harci alakulatokat tekintve a régiós mezőnyben egyedül a különleges műveletisek és a Gripen vadászbombázókkal felszerelt repülőszázadunk állja meg magabiztosan a helyét. 

Egy szomszédos állammal szembeni fegyveres konfliktusban is elsősorban rájuk számíthatnánk. Érdemes megjegyezni azonban, hogy a speciális alakulataink ugyan Afganisztánban átestek már a tűzkeresztségen, de a vadászpilótáinknak és a légierőnek nicsenek közvetlen harci tapasztalatai. 

Bécsnek büszke vára

Ausztriával szemben fontos előnyünk, hogy az egyik legfőbb stratégiai súlypontnak számító fővárosuk közúton mindössze 70 kilométerre fekszik a magyar határtól. A távolság leküzdését különleges terepadottságok nem nehezítik. Ám ennek ellenére is csak egy meglepetésszerű sikereket hozó villámgyors offenzívában bizakodhatnánk. Ha rövid idő alatt egy jelentősebb magyar katonai erő vetné meg a lábát Bécs határában, akkor ügyes nyomásgyakorlással lehetőség nyílhatna a vita rendezésére a mi feltételeink alapján. 

Az osztrák hadsereg erőinek átcsoportosítását és mintegy 150 ezer főnyi tartalékosuk mozgósítását követően gyakorlatilag semmi esélyünk nem lenne velük szemben, még akkor sem, ha képesek lennénk megszerezni a légi fölényt. Utóbbi nem elképzelhetetlen, hiszen az osztrákok légvédelme nem túl acélos, és elég sok problémájuk van a kivonásra ítélt Eurofighter vadászgépeikkel. Ráadásul a mi Gripenjeink nagyobb hatótávolságú levegő-levegő rakétákkal vannak felszerelve, azaz 

már korábban kilőhetnénk az osztrák gépeket, minthogy azok egyáltalán tüzelési pozícióba kerülhetnének.

Komolyabb nehézséget jelenthet ugyanakkor, hogy a légibázisuk a magyar határtól viszonylag távolabb, egy magas hegyek által körülölelt völgyben fekszik.

Már az osztrák katonai támaszpontok elhelyezkedése miatt is igencsak meggondolandó lenne egy esetleges offenzíva. Bécstől délre, Bécsújhely és Kismarton környékén nem elhanyagolható erőik állomásoznak – köztük a nemzetközi szinten elismert osztrák elitalakulat, a Jagdkommando is – , melyek jelentősen tudnák akadályozni az előretörésünk, és akár egy ellentámadásra is képesek lehetnének Sopron irányába. 

Piros pont: osztrák katonai támaszpontok, kék pont: magyar katonai támaszpontok, szaggatott kék nyíl: magyar műveletek lehetséges iránya, kék x: magyar védelmi állások

A Graz környéki csapataik összevonásával a közös, 366 kilométeres határszakasz déli részén is belekezdhetnének egy ilyen műveletbe, így annak a régiónak a védelme is számottevő erőlekötést igényelne részünkről, ami még valószínűtlenebbé teszi egy Bécs elleni villámhadművelet sikerét. Mindezek alapján 

a jelenlegi erőviszonyokból kiindulva teljesen értelmetlen lenne háborúba bocsátkoznunk Ausztriával még egy rendkívül súlyos politikai konfliktus esetén is.

Alpesi kaland

Kis nyugati szomszédunk Szlovénia az egyetlen, akivel szemben valóban domináns félként léphetnénk fel, de a háromszoros túlerőben még velük szemben sem vagyunk, hiszen a mi 10450 fős létszámú szárazföldi erőinkkel szemben ők 7250 katonával rendelkeznek. A légi fölény megszerzése gyakorlatilag garantált a konfliktus első percétől kezdve, hiszen a szlovénoknak nincsenek vadászgépeik, és a légvédelmük is csak közeli hatótávolságú vállról indítható rakétákkal bír. 

A Murától keletre fekvő részeket viszonylag hamar és nagyobb erőfeszítések nélkül el tudnánk foglalni, de a folyótól nyugatra már jóval nehezebben boldogulnánk a változó terepadottságok, és a megnyúló utánpótlási vonalak miatt. Maribor elérése már komoly előkészületeket követelne. Az ország központját, Ljubljanát pedig az erőink nagyságából adódóan szinte esélytelen lenne úgy megközelítenünk, hogy ne kockáztassuk a támadó erőink bekerítését.

Piros pont: szlovén katonai támaszpontok, szaggatott kék vonal: magyar műveletek lehetséges iránya, kék x: magyar védelmi állások

Az országaink közötti feltételezett konfliktust így nem is tudnánk dűlőre vinni, csak még tovább rontanánk a viszonyt, és a rendezés lehetőségét is elodáznánk. Az elfoglalt Muravidék miatt egy kiegyezés akár nekünk kedvező eredményeket is hozhatna, de 

az elhúzódó megszállás gazdasági és politikai költségei igencsak kérdésessé teszik, hogy valóban megérné-e a honvédség bevetése Szlovénia ellen.

Nincs is olyan közel az az Adria

Horvátországgal szemben már csak a sorozatunk második részében részletesen taglalt, alapvető katonai képességeket összehasonlító táblázatot átfutva sem igazán lenne értelme háborút kezdeményezni, még egy súlyos államközi vita esetén sem.

Egyedüli előnyünk velük szemben a légierőnk, ám már ez sem sokáig lesz így, mivel a horvátok elkezdték leváltani az igencsak elavultnak számító Mig-21-eseiket F-16-osokra. 

A légi fölényt a jelenlegi helyzetet tekintve még ki tudnánk vívni velük szemben, de ezzel önmagában nem sokra mennénk.

Egy esetleges magyar offenzívának, erőink nagyságát figyelembe véve, csak egyetlen iránya lehetne, annak pedig – ha elfogadjuk Clausewitz súlyponti elméletét – Zágrábot kellene célba venni. A horvát főváros közúton csupán 110 kilométerre fekszik a magyar határtól, ám eléréshez át kell kelni a Dráván és több, nehéz terepadottságokkal rendelkező völgyön is, ami a magyar honvédség jelenlegi állapota miatt lehetetlenné teszi a gyors, meglepetésszerű támadás sikerét.

Piros pont: horvát katonai bázisok, kék pont: magyar katonai támaszpontok, szaggatott kék nyíl: magyar műveletek lehetséges iránya, kék x: magyar védelmi állások

Egy ilyen offenzívával párhuzamosan nyitva hagynánk az utat egy Eszék felőli ellentámadásnak, amit csak nagy áldozatok árán tudnánk megakadályozni, már ha sikerülne. Ebben régióban állomásozik ugyanis a horvátok páncélos dandárja, mi pedig elég csehül állunk páncéltörő fegyverek tekintetében. Nehezen elképzelhető egy olyan helyzet, amelyben ésszerű lenne ezt a kockázatot felvállalni.

Mentőakció délen

Szerbia esetében érkezünk el először ahhoz, a fentebb már ismertetett szcenárióhoz, miszerint a magyar honvédség katonai beavatkozást hajtana végre a határon túli magyar kisebbség védelme érdekében,

ha velük szemben tömeges, létüket veszélyeztető atrocitásokat hajtanának végre.

A balkáni háborúk szomorú tapasztalatai alapján nem egészen a fikció kategóriájába tartozik az etnikai konfliktusok kiéleződése a térségben. Ez adott esetben a magyar kisebbséget is érintheti. Déli szomszédunknál 250-300 ezer magyar él, javarészt a Vajdaság magyar határhoz közel eső részén, egy tömbben, de a szórványban élők létszáma sem elhanyagolható.

Lehetőségeink igencsak limitáltak a jóval jelentősebb erőt képviselő szerb hadsereggel és a vélhetően az oldalukon felálló milíciákkal szemben. Légierőnk ugyan modernebb, de a szerb légvédelem kifejezetten erős, így pedig a légi fölény megszerzése is kérdéses lenne.

Piros pont: szerb katonai bázisok, kék pont: magyar katonai támaszpontok, szaggatott kék nyíl: magyar műveletek lehetséges iránya, kék x: magyar védelmi állások, szaggatott kék vonallal körülvett részek: jelentős magyar közösség, kék kereszt: biztonsági zóna

Sok minden függene a szerb csapatok elhelyezkedésétől. Amennyiben nem teljes erejükkel vennének részt egy feltételezett etnikai konfliktusban – a koszovói helyzet miatti lekötöttségeiket figyelembe véve ez több mint valószínű hosszabb távon is –, akkor 

csapataink összevonásával a Szabadka és Zenta körüli régiót sikerülhetne megszállnunk, és ott egy biztonsági zónát kiépítenünk a menekülő magyarok fogadására.

Egy ilyen terület létrehozása kapcsán az elmúlt évtizedek nemzetközi válságkezelő misszióinak köszönhetően a honvédség rendelkezik szervezeti tapasztalatokkal. 

A teljes Vajdaság elfoglalása hiányos katonai képességeink miatt esélytelen. Csupán egy Magyarországra vezető humanitárius korridor felállítása azonban elégtelen lenne.

Egy kisebb területet mindenképp megszállva kellene tartani legalább a magyar-román-szerb hármashatár közelében, hogy Szeged ne legyen kitéve az igencsak impozáns arzenállal rendelkező szerb tüzérség esetleges támadásának.

A megszállt területen lévő védelmi állások kiépítésével párhuzamosan vadászgépeink vélhetően képesek lennének a délebbre fekvő Duna- és a Tisza-hidak rombolására, és emellett a beszivárgó különleges alakulataink is megnehezíthetnék a szerb csapatok utánpótlását, ezzel lassítva műveleteiket. Adott esetben a szerb vezetés még érdekelt is lehet abban, hogy a helyi magyarok önként távozzanak a biztonsági zónába, ezáltal további vérontás nélkül létrejöhetne az etnikai homogenitás a térségben.

Harc a hegyek között

Romániában él a legnagyobb határon túli magyar közösség, mintegy 1,2-1,4 millió fővel. Túlnyomó többségük az ország szívében, Székelyföldön. Egy esetleges etnikai konfliktus rendkívül nehéz helyzetbe hozná a magyar döntéshozókat.

A magyar határtól közel 300 kilométerre fekvő területen élő honfitársaink védelme konvencionális eszközökkel kivitelezhetetlen lenne a románok katonai fölénye miatt. Ezt sorozatunk harmadik részében bővebben is tárgyaltuk.

A magyar honvédség képességei csak közvetlenül a határ mentén élő magyarok kimenekítését tenné lehetővé.

A nagyvárosok közül Nagyvárad és Szatmárnémeti is az elérhető 20-30 kilométeres sávon belül fekszik, de így is komoly szervezésnek kellene megelőznie a mentőakciót, melybe az állami szervek erőforrásain kívül vélhetően magántulajdonban lévő eszközöket, pl. buszokat, teherautókat is bevonnának.

Piros pont: román katonai bázisok, kék pont: magyar katonai támaszpontok, szaggatott kék nyíl: magyar műveletek lehetséges iránya, szaggatott kék vonallal körülvett részek: jelentős magyar közösség, kék ejtőernyős: magyar különleges alakulatok lehetséges bevetési területei

A határ menti terület megszállásának – legfeljebb egy-két stratégiailag fontos település elfoglalásán túl – katonai szempontból nem sok értelme van. Ráadásul a román hadsereg az ország belsejében való lekötöttségei ellenére is jelentősebb ellentámadásba tudna kezdeni ez esetben.

Az a szomorú realitás, hogy a székelyföldiek – katonai szempontból legalábbis – magukra maradnának a kezdetekben.

Később is csak a különleges műveleti alakulataink, és velük együtt fegyverek és egyéb utánpótlás bejuttatásával, vagy szerencsés esetben akár célzott légicsapásokkal tudnának segíteni az ellenállásukat. A terepadottságokat kihasználva ez hatékony módszer lehetne ideig-óráig, de katonailag ez a maximum, amit véghez tudunk vinni.

A patthelyzetté alakuló konfliktust csak diplomáciai úton lehetne orvosolni. Vélhetően elkerülhetetlen lenne külső szereplők bevonása.

Bús düledékeiden, Husztnak romvára

Kárpátalján 130-170 ezer magyar él szinte kizárólag a határ 20-30 kilométeres körzetében. Az ukrán hadsereg erőfölénye elsöprő a magyar honvédséggel szemben, nyílt harcban semmi esélyünk ellenünk, mint ahogy arra sorozatunk negyedik részében is kitértünk. 

Nem konvencionális műveletek terén sem túl sok, de mivel alakulataik jelentős része az ország keleti területein összpontosul a donyecki és a krími válság miatt, ezért egy eszkalálódó etnikai konfliktus esetén lehetőségünk nyílhatna a helyi magyarok kimenekítésére. Persze ehhez az is kell, hogy ne szállják meg előtte nagyobb erőkkel a régiót. Az is kérdéses, hogy az ukrán vezetés milyen stratégiát követne egy ilyen esetben. 

Nekik is érdekükben állhat, hogy nagyobb vérontás nélkül megszabaduljanak a magyar kisebbségtől. 

Ha tevőlegesen is meg akarnák akadályozni a magyar beavatkozást, akkor jobbára csak a különleges műveletei alakulatainkkal tudnánk akadályozni őket ebben.

Piros pont: ukrán katonai bázisok, kék pont: magyar katonai támaszpontok, szaggatott kék nyíl: magyar műveletek lehetséges iránya, szaggatott kék vonallal körülvett részek: jelentős magyar közösség, kék ejtőernyős: magyar különleges alakulatok lehetséges bevetési területei

 

A kommandósok elsősorban a Kárpátok hágóit tudnák rombolni, ezzel megnehezítve a Kárpátalján állomásozó ukrán csapatok szárazföldi utánpótlását. Fejlett légvédelmi rendszerük miatt már a határ magyar oldalán is bajosan avatkozhatna harcba a légierőnk. 

Az ukrán vezetés hallgatólagos beleegyezése nélkül csak óriási erőfeszítések árán, és nem kevés szerencse segítségével tudnánk kimenteni az ott élő magyarokat.

Megjöttek a huszárok!

A teljes népességhez viszonyítva Szlovákiában a legnagyobb arányú a magyar kisebbség a szomszédaink közül. Az 5,4 millió lakosú országban 430-460 ezer magyar él. Egy-két kisebb kivételtől eltekintve döntőrészt a határhoz közeli régióban.

Piros pont: szlovák katonai bázisok, kék pont: magyar katonai támaszpontok, szaggatott kék nyíl: magyar műveletek lehetséges iránya, szaggatott kék vonallal körülvett részek: jelentős magyar közösség

Szlovákiával szemben hatalmas stratégiai előnyünk, hogy míg ők is viszonylag könnyen meg tudják közelíteni a fővárosunkat, mint azt az előző részben már kiveséztük, fordítva ez nekünk még kevesebb erőfeszítésbe telik. 

Pozsony külterületei gyakorlatilag szinte közvetlenül a határ után elkezdődnek, és a központ is csak mintegy 15 kilométerre van onnan.

Ezt a távolságot még az egyébként elég siralmas állapotban lévő tüzérségünk is képes lenne leküzdeni egy esetleges beavatkozás esetén. A pozsonyi hídfőnek is nevezett területet különösebb nehézségek nélkül meg tudnák szállni a magyar erők. Ez már önmagában akkora fenyegetést jelent, ami miatt a szlovák vezetés vélhetően hajlandó lenne tárgyalóasztalhoz ülni. 

A Pozsony elleni műveletekkel párhuzamosan elsődleges cél lenne, hogy minél gyorsabban kiépítsük a hídfőállásokat a magyarlakta részeken. Amennyiben szükséges, a nyomásgyakorlást felerősíthetnénk azzal is hogy Szlovákia második legnagyobb városa, Kassa ellen is offenzívát indítunk. 

A mentőakcióban résztvevő magyar egységeket nagyban gátolhatja a légi támogatás hiánya, ami kérdéses lehet, mivel a szlovákok elég impozáns légvédelmi rakétarendszerrel rendelkeznek. Az Sz-300-as ütegük hatótávolsága miatt elég nagy területen tudnák akadályozni a Gripenjeink harcba bocsátkozását, így még a nagyszabású támadás megkezdése előtt kiemelt fontosságú lenne, hogy a különleges alakulataink kiiktassák a szlovák légvédelmet. Ha ez sikerülne, elég jó helyzetben lennénk, hiszen a mi vadászgépeink könnyedén felveszik a versenyt az ő Mig-29-eseikkel.

A fentiek alapján katonai szempontból

Magyarország egész jó eséllyel tudna beavatkozni Szlovákiában, hogy megakadályozzon egy, a helyi magyar közösséget érintő esetleges etnikai konfliktust.

Furkósbot és nyájas beszéd

Összegzésként fontos újfent leszögezni, hogy jelenlegi katonai képességeink számos területen elégtelenek, és ebből adódóan a lehetőségeink igencsak behatároltak a legtöbb szomszédos ország haderejével szemben. A magyar honvédség eszközparkja kifejezetten siralmas olyan, a XXI. század elején is meghatározó, alapvető fegyvernemekben, mint például a tüzérség vagy éppen a harckocsizó alakulatok.

E helyzet megváltoztatására nagy ígéreteket tett a jelenlegi kormányzat, és már láthatóak pozitív jelek is, de kérdéses, hogy a vízió – mely alapvetően előremutató irányokat határoz meg – valósággá tud-e válni.

Az azonban biztos, hogy a határon túli magyarok ügyében csak a legvégső esetben szabadna az „utolsó érvhez”, az erőszakhoz nyúlni, legyen bármilyen erős is a hadseregünk. A mindenkori magyar diplomáciának kiemelt feladatként kellene tekintenie a honfitársaink hatékony érdekvédelmére. Sajnos az utóbbi harminc évben nem sikerült megtalálni az arany középutat. Egyes esetekben az elvárhatónál jóval gyengébben, máskor pedig – a diplomácia alapvető logikáját figyelmen kívül hagyva – túlságosan vehemensen léptek fel a mindenkori kormányok. Az elmúlt években inkább az utóbbit tapasztaljuk.

A kis államok szempontjából érthető, és akár egy bizonyos időszakon belül sikeres taktika is lehet az agresszív kommunikáció. De a lufi hamar ki tud pukkadni, és ha nincs mögötte semmi erő, akkor igazán nevetségessé válik az adott szereplő. Ezzel pedig oda az elrettentés legapróbb csírája is.

Theodore Roosevelt amerikai elnök tökéletesen körülírta az ideális külpolitikai viselkedést, amikor ezt úgy jellemezte, hogy:

Beszélj nyájasan, de azért legyen nálad egy jó nagy furkósbot is!

A furkósbot már alakulóban van, ha lehet hinni a katonai döntéshozóinknak. A nyájas beszédre egyelőre várunk.

CÍMLAKÉP: Pintér Bence / Azonnali

Bakodi Péter
Bakodi Péter az Azonnali újságírója

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek