Mi lenne, ha megtámadnák Magyarországot délről? Csapataink harcban állnak #2

Mire lenne képes ma a Magyar Honvédség, ha Horvátország vagy Szerbia váratlan támadást intézne az ország ellen? Jelačićot Pákozdnál megállítottuk 1848-ban, de törtek már be dél felől ellenséges erők hazánkba, akik aztán százötven évig itt maradtak. Az Azonnali elméleti kalandozása egy véresen komoly téma körül, avagy csapataink harcban állnak: második rész.

Gondolatébresztő és vitaindító jelleggel új sorozatba kezdtünk a múlt héten, melyben arra a nehéz és összetett kérdésre igyekszünk választ adni, hogy mi történne, ha egy szomszédos ország hadereje hirtelen megindulna Magyarország ellen. A felvetés a jelenlegi viszonyrendszerek alapján majdhogynem őrültségnek hangzik, és a realitása is szinte a nullához konvergál, mégis úgy gondoljuk, hogy érdemes megpróbálni választ adni erre a hipotetikus kérdésre.

Tisztában vagyunk vele, hogy a háborúk nem csak a harctéren zajlanak. A politikának meghatározó szerepe van a fegyveres konfliktusok kialakulásában, részint a lefolyásában, és a rendezésében egyaránt. Ezt az alapvető tényezőt ugyanakkor két szempontból is kénytelenek vagyunk figyelmen kívül hagyni kísérletünk során, ammennyire lehet. Egyrészt a rengeteg változó miatt kezelhetetlen mennyiségű forgatókönyvet kellene egyenként elemeznünk, másrészt a mai helyzetből kiindulva csak rendkívül hajmeresztő szcenáriók felvázolásával tudnánk egy háborút megelőző helyzetet elképzelhetővé tenni, ami az eredeti kérdéstől nagyon messzire vinne minket.

Nem tudunk tökéletes modellel szolgálni, talán nem is lehet, de azért szeretnénk a nyílt forrásokból elérhető információk alapján a lehető legjobban megalapozott képet nyújtani hazánk és szűkebb régiónk katonai helyzetéről. Az országokkal kapcsolatos alapvető gazdasági és népesedési adatok esetében a CIA World Factbook nevű online adatbázisát használjuk, míg az egyes haderőkre vonatkozó információkat az International Institute for Strategic Studies nevű brit kutatóközpont évente megjelenő kiadványából, a Military Balance 2018-as számából merítjük, melyben a tavalyi évre vonatkozó adatok szerepelnek.

Tudjuk, hogy az ezekben szereplő számok nem maradéktalanul pontosak, de valószínűtlennek tartjuk, hogy akkora tévedés legyen az adatokban, ami alapjaiban áshatná alá kísérletünket. Emellett az összehasonlíthatóság érdekében is ragaszkodunk a fentebb említett forrásokhoz.

+ + +

Sorozatunk első részében a nyugati fronton szemben álló erőket és az esetlegesen végbemenő harci cselekményeket vizsgáltuk meg. Most a déli határunk kerül középpontba: megnézzük, hogy mire menne a honvédség a kritikus első 48 órában ha a horvát vagy a szerb hadsereg váratlan támadást intézne hazánk ellen. Ha lemaradtál volna a vitaindító írásról, vagy csak felelevenítenéd az abban foglaltakat, kattints ide!

Seregszemle

A magyar fegyveres erők állapotával és eszközparkjával már részletesen foglalkoztunk az első részben, így az alábbiakban csak röviden tekintjük át hazánk alapvető katonai képességeit.

A Magyar Honvédség létszáma 27800 fő, melyből 10450-en a szárazföldi erőknél, 5750-en pedig a légierőnél szolgálnak. A fennmaradó 11600 fő háttérintézményekben lát el szolgálatot. Rajtuk kívül 44 ezer tartalékos mozgósítható első körben.

A szárazföldi komponens két gépesített lövész és egy különleges műveleti dandárral, három harctámogató (műszaki, híradós, tűzszerész) ezreddel és egy (vegyvédelmi) zászlóaljjal, valamint egy harci kiszolgáló támogató (logisztikai) ezreddel rendelkezik. A légi komponensnek három merevszárnyas és két forgószárnyas repülőszázada van, valamint egy légvédelmi és egy radar ezrede. A legfontosabb támaszpontok Tatán, Debrecenben, Hódmezővásárhelyen, Kecskeméten és Szolnokon találhatóak.

FOTÓ: Instagram / Magyar Honvédség

A harci alakulatokat tekintve a régiós mezőnyben egyedül a különleges műveletisek és a Gripen vadászbombázókkal felszerelt repülőszázadunk állja meg magabiztosan a helyét. Katonáink képzettsége jónak mondható, de a fegyverzet tekintetében az esetek többségében alulmaradunk a szomszédainkkal való összehasonlításban.

mára már csak képességmegőrzés céljával tartják hadrendben az elavultnak számító eszközöket.

A haderőfejlesztés főbb irányvonalait meghatározó Zrínyi 2026 névre elkeresztelt terv arra enged következtetni, hogy a következő években számos téren meg fog erősödni a honvédség (többek között a tüzérséget is megpróbálják feltámasztani), de a rendszerváltás óta eltelt közel három évtized alatt okozott károkat nehéz lesz helyreállítani.

Hadak a sakktáblás lobogó alatt

A horvát fegyveres erők létszáma 15650 fő. A szárazföldi csapatoknál 11250, a haditengerészetnél 1300, a légierőnél 1250, közvetlenül a vezérkar alatt pedig 1850 katona szolgál. A szárazföldi erők harci alakulatai egy páncélos és egy gépesített lövész dandárból állnak, a harci támogató egységek közül érdemes kiemelni a tüzérezredüket. (Nekünk csupán egyetlen tüzérzászlóaljunk van a tatai dandárunk kötelékében.)

A Vinkovcében állomásozó páncélos dandár kötelékében szolgáló harckocsizó zászlóalj 75 darab M-84-es harckocsival van felszerelkezve. Ezek a T-72-es szovjet harckocsi továbbfejlesztett jugoszláv változatai. Így a horvátok papíron több mint duplaannyi, ráadásul valamivel korszerűbb harckocsival rendelkeznek, mint mi.

Persze azt is megjegyezték, hogy a környező országok hadseregei ugyancsak hasonló problémákkal küzdenek.

FOTÓ: Instagram / Croatian Army

A horvátok 102 darab M-80-as gyalogsági harcjárművet tartanak rendszerben. A magyar honvédségnek már nincsenek ilyen jellegű eszközeik a BMP-1-esek kivonása óta. Páncélozott szállító harcjárművek (PSZH) terén 222 darabra rúg a horvát arzenál, amely jelentősen kisebb a magyarnál, de eszközeik jóval korszerűbbek a mi BTR-80-asainknál. A PSZH-ik több mint fele finn gyártású Patria (ilyen látható a fenti képen), de van 57 darab modern páncélozott járőrkocsijuk is, amelyekből 20 kétéltű.

A páncéltörő rakétákat tekintve nagyjából ugyanolyan eszközeink vannak, mint nekünk,  de a horvátok a Fagot és a Konkurs mellett rendelkeznek Maljutka, Metyisz és Milan rendszerekkel is. Tüzérképességekben jelentősen erősebbek a horvátok. Tíz darab önjáró tarackjuk van, nyolc 122 milliméteres, 2 pedig 155 milliméteres PzH 2000-es. Vontatott tarackágyúból 64 darabot tartanak rendszerben, aknavetőből pedig 104-et.

Jelentős különbség, hogy a horvátoknak a hagyományos úgynevezett csöves tüzérség mellett rakétatüzérségük is van, összesen 39 különböző indítóplatformmal. Ezeket kis leegyszerűsítéssel úgy kell elképzelni, mint a második világháborús filmekből ismert „Katyusák”, vagy más néven „Sztálin-orgonák” modern változatait.

A szárazföldi erők gyenge csapatlégvédelemi képességet is fenntartanak. Közeli hatótávolságú Strela-rakétáik és 96 darab légvédelmi gépágyújuk is van, melyből 37 önjáró. Ezek az eszközök leginkább csak a helikopterekre jelentenek veszélyt, egy modern vadászgép harci tevékenységét nem igazán tudják akadályozni.

A légierő haderőnemi parancsnokság alá tartozó légvédelmi alakulatok ugyanakkor elég látványosnak tűnnek papíron. A hadseregek fegyverzetének összehasonlítási alapjául szolgáló kiadvány (Military Balance 2018) szerint a közeli hatótávolságú, kézből indítható Strela és Igla rakéták mellett nagy hatótávolságú, a korszerű vadászgépekre is veszélyes Sz-300-as légvédelmi rakétarendszerrel is rendelkeznek. Ezt viszont egyetlen másik, nyilvánosan elérhető forrás sem támasztja alá, így a váratlan horvát offenzívával kapcsolatos forgatókönyv kapcsán nem fogjuk figyelembe venni.

Ezek a repülők már a hidegháború kései szakaszában sem számítottak korszerűnek. A horvát légiflotta megújítása már megkezdődött, de az első izraeli F-16-osok 2020 előtt szinte biztosan nem érkeznek meg szomszédainkhoz. Az idejétmúlt orosz harcászati vadászgépek mellett csupán kiképző és szállító feladatokat ellátó repülőik és helikoptereik vannak.

A horvát haditengerészet egységeit relevancia hiányában nem vettük figyelmbe az összehasonlító felsorolásban.

Offenzíva délnyugatról

Az osztrákokhoz és különösen a szlovénekhez hasonlóan a horvát hadsereg sem képvisel akkora erőt, amely már a kezdetektől képes lenne meghatározni egy konvencionális fegyveres konfliktus kimenetelét. Elsősorban csak a határ menti területek vannak veszélyben, bár ügyes manőverekkel akár mélyebben is behatolhatnak Magyarországra. Érdemes újból leszögezni, hogy egy Magyarország elleni művelet során a támadók csak a rendelkezésükre álló erők egy bizonyos részét tudják bevetni anélkül, hogy a hátországuk védtelenné válna.

Egy esetleges támadást megelőző csapatmozgásokra minden bizonnyal felfigyelne a magyar katonai hírszerzés, hiszen az alakulataik országon belüli elhelyezkedése nem kedvez egy északi irányú meglepetésszerű támadásnak. Így vélhetően a gyors sikereket lehetővé tevő lélektani előnyt sem tudnák maradéktalanul kihasználni.

Az Azonnalinak nyilatkozó katonai szakértő szerint egy feltételezett offenzívának két fő iránya lehet. A kisebb erőket igénylő művelet Nagykanizsa bevételét követően a Balaton déli partja mentén tudna előrenyomulni és csatlakozni az ugyancsak ezen a frontszakaszon bevetett egységekhez, melyek feladata a térség egyedüli honvédségi támaszpontjának, a kaposvári logisztikai ezred központjának az elfoglalása lenne.

A viszonylab kisebb lélekszámú városok pacifikációja nem kötné le túlságosan a horvát haderőt ezen a frontszakaszon. A további manőverek előtt tehát nem állnának nagyobb akadályok, bár Somogy megye észak-déli irányú dombvonulatai lassítanák az esetleges további előretörést keleti irányba. Komolyabb légicsapásoktól ezen a frontszakaszon nem igazán kell tartaniuk a horvátoknak.

Piros pont: horvát támaszpont, piros nyíl: horvát támadás várható főiránya, kék pont: magyar katonai bázis

Az Eszék irányából meginduló főerőknek viszont annál inkább. A horvátok itt vetnék be a páncélos dandárjukat, melyet a magyar szárazföldi erők szinte biztosan nem tudnának megállítani a villámháború kezdeti szakaszában. A harcot velük potenciálisan felvenni képes magyar egységek ugyanis Tatán állomásoznak.

A Kecskemétről felszálló Gripenek vélhetően több csapást is mérnének a hadoszlopra, de

Azt is fontos megjegyezni, hogy korántsem biztos, hogy az összes pilótánk megfelelő kiképzést kapott ezek célba juttatására. A magas költségek mellett a megfelelő hazai gyakorlóterep hiánya is kérdéseket vet fel ez ügyben.

FOTÓ: Instagram / Croatian Army

A horvát nehézalakulatok elsődleges célja Mohács lehet, ahol megkísérelhetik az átkelést a Dunán. Ennek megakadályozásában játszhat jelentős szerepet a légierő. Ha sikerülne eltántorítani ebbéli szándékuktól a horvátokat, akkor minden bizonnyal északi irányba folytatnák előretörésüket. Kezdetben jelentősebb erőket kötne le Pécs bevétele, de a közrend biztosítását vélhetően a minimálisan szükséges katonai jelenlét mellett a különleges rendőri erőkre tudnák bízni, így az offenzíva lendülete nem akadna meg túlságosan.

A horvátok első körben Szekszárd, majd az M9-es Szent László híd felrobbantása esetén Paks irányába nyomulnának előre. Az offenzíva egyik szárnya könnyen elfoglalhatná a medinai radarállomást, lehetetlenné téve a déli légtér ellenőrzését a honvédség számára.

A reaktor őrzése lekötné a horvát speciális alakulatok kapacitásainak döntő részét. Dunaföldvárnál megint megpróbálhatnának átkelni, ha állna még akkor a híd a Dunán.

Amennyiben a horvátok bármely eddig említett átkelési szakaszon átjutnának az Alföldre, rögtön Kecskemét felé vehetnék az irányt. A repülőtér elfoglalása komoly fegyvertényt jelentene a számukra, és alapjaiban határozná meg a konfliktus jövőjét. Pár gépet és valamennyi fegyverzetet azért ez esetben is át tudnánk menekíteni Pápára.

Kecskemét bevételére csak akkor van esélye a horvátoknak, ha érdemben nem csökken az előrenyomulásuk sebessége. A hódmezővásárhelyi alakulataink azonban így is oldalba kaphatják őket, vagy akár – kis szerencsével – el is vághatják az utánpótlási vonalaikat, míg a szolnoki különleges alakulataink elkezdhetik kiépíteni a légibázis védelmét. Ha fél napig képesek lennének tartani a támaszpontot, akkor a tataiak és talán a debreceniek is megérkeznének. Ez esetben ellentámadásba lendülhetnénk át, aminek katasztrofális kimenetele lehetne horvát szempontból.

Végjáték

Az elképzelt meglepetésszerű offenzíva első 48 órájában a horvátok komoly eredményeket érhetnének el, ám

Felszántanák-e az Alföldet a szerb harckocsik?

A szerb fegyveres erők létszáma 28150 fő. A szárazföldi erők között 13250-en, míg a légierő kötelékében 5150-en szolgálnak. A fennmaradó létszám a védelmi minisztérium, a kiképzésért felelős parancsnokság és a ceremoniális feladatokat ellátó gárdaegységek állományához tartozik. Rajtuk kívül 50150 tartalékost tudnak mozgósítani. A szerb hadsereg harci egységei négy gépesített lövészdandárból és egy különleges műveleti dandárból állnak, emellett a horvátokhoz hasonlóan nekik is van egy önálló tüzérezredük a lövészdandárokban szolgáló tüzérzászlóaljak mellett.

Ezek döntő része a horvátoknál már ismertett M-84-es, de 13 T-72-essel is rendelkeznek. A szerbek a csapataik szállítása kapcsán is a kevésbé mozgékonyabb, ám biztonságosabb megoldásban hisznek, így a PSZH-knál jóval komolyabb páncélozottságú gyalogsági harcjárművekből 335-öt tartanak hadrendben. Emellett persze páncélozott szállító harcjárműveik is vannak, de csupán 71 darab.

Páncéltörő képesség tekintetében az orosz Maljutka és a Fagot rendszerekre hagyatkoznak, de vállról indítható páncéltörő fegyvereik is vannak. Tüzérség tekintetében az eddig tárgyalt országok közül ők rendelkeznek a legkomolyabb arzenállal. Önjáró tarackokból 60-nál is többel, vontatott tarackágyúból pedig 132 darab különböző kaliberűvel. A rakétatüzérségük igencsak impozáns: 78 darab 128 milliméteres és 3 darab 262 milliméteres rakéta-sorozatvető rendszerrel bírnak. Szárazföldi egységeik – a horvátokhoz hasonlóan – ugyancsak életben tartották a csapatlégvédelmi képességet, e tekintetben kis hatótávolságú Kubjaik, közeli hatótávolságuk Sztreláik, és 40 milliméteres légvédelmi gépágyúik vannak.

Érdemes kitérni a folyami flotillájukra is, mely a honvédségben is rendszeresített aknászhajók mellett őrhajókkal és csapatok partraszállítására képes vízijárművekkel is fel van szerelve.

A szerb légierő nem számít túlságosan erősnek. A harci feladatokat ellátó légi flotta törzse Mig-21-es vadászgépekből és jugoszláv gyártású  J–22-es harcászati csapásmérőkből  áll. Emellett van 9 darab Mig-29-esük is, amelyek nem teljesen esélytelenek a Gripenjeinkkel szemben, de a haditechnikai fölény itt a mi oldalunkon áll annak ellenére is, hogy összességében több vadászgépe van a szerbeknek. Légvédelmük a szárazföldi csapatok mellett tevékenykedő egységekhez hasonlóan Kubokkal és Sztrelákkal operál, de vannak közeli hatótávolságó Igláik és kis hatótávolságú Pecsoráik is. Nemrégiben nagy hatótávolságú Sz-300-as légvédelmi rakétarendszer beszerzését is belengették, de ez a nyilvánosan elérhető információk szerint még nem történt meg.

Itt érdemes megemlíteni, hogy a szerb hadseregben feltételezéseink szerint – hivatalos és nyilvános adatokat nem találtunk ezzel kapcsolatban – nem teljesen elhanyagolható számban teljesítenek szolgálatot magyar származású katonák is, akik vélhetően nem szívesen vennének részt egy Magyarország elleni invázióban. Ez problémát jelentene egy szerb invázió előkészítésekor, de az illetékes szervek minden bizonnyal tudnák kezelni a helyzetet.

Megindulnak a vadrácok!

A szerb fegyveres erők létszáma nagyjából paritásban van a magyar honvédségével, de a fegyverzet tekintetében jóval erősebbek déli szomszédaink. Alakulataik országon belüli szétszórtsága – a horvátokhoz hasonlóan – nem teszi lehetővé az észrevétlen mozgósítást, amit a vajdasági magyar diaszpórától minden bizonnyal beérkező információk csak még inkább megnehezítenének. Egy gyors csapatösszevonást követő támadás ugyanakkor felkészületlenül érhetné a magyar hadsereget.

Az esetleges offenzíva fő iránya a Duna-Tisza-közén haladna az ország szíve, Budapest felé. A szerbek félelmetes erőt képviselő harckocsioszlopait a kezdetekben szinte biztos, hogy képtelenek lennénk megállítani, hiszen az erre valamelyest alkalmas fegyverzet nem a potenciális frontvonal közelében van telepítve. A Gripenek ugyan elkezdhetnék bombázni az előrenyomuló egységeket, de ekkora számokkal nem nagyon tudnának mit kezdeni.

Egy kisebb haderő bevehetné Baját, és folyami flotillájuk segítségével akár lerombolhatnák az északabbra levő Duna-hidakat is, majd elaknásíthatnák a potenciális átkelőhelyeket, megakadályozva a nyugati irányból érkező támadást.

Piros pont: szerb katonai bázis, piros nyíl: szerb offenzíva iránya, kék pont: magyar katonai támaszpont

A főerők vélhetően Kecskemét felé törnének előre, hogy kiiktassák a magyar légierőt. Az oldalszárny Szegedet foglalná el, és a Tisza-hidakat – akár légi támogatással – lerombolva akadályozná meg a honvédség hódmezővásárhelyi erőinek gyors harcba bocsátkozását. Ők a szentesi műszakiakkal együttműködve megpróbálhatnának északabbra átkelni a Tiszán, de csak kisebb rajtaütésekre lennének képesek.

Szeged pacifikálásához 3-4000 rendfenntartóra lenne szükség, akik többségét vélhetően a tartalékosokból verbuválnák, de nem elképzelhetetlen önkéntesekből felálló paramilitáris egységek részvétele sem a rendfenntartásban.

Egy részüket minden bizonnyal Budapestre küldenék a főváros védelmének megszervezése érdekében, így Szolnok védtelen maradna. A szállítóhelikoptereket és a napokban megérkezett támadóhelikoptereinket, minimális fegyverzettel szintén a fővárosba, vagy Debrecenbe lehetne evakuálni.

Különleges műveletiseink kisebb csoportjai megpróbálhatnának átszivárogni a Vajdaságba, hogy ott hajtsanak végre diverzáns akciókat, megpróbálva elvágni a szerb utánpótlási vonalakat. Ebben segítségükre lehetnének a helyi magyarok is. Bevonásuk a háborúba ugyanakkor minden bizonnyal súlyos konzekvenciákkal járna.

A szerbek gerillaakciók nélkül is jelentős erőket állomásoztatnának a Vajdaságban, de ilyen támadások esetén szinte borítékolhatók a véres retorziók a nem is olyan távoli múlt tapasztalatai alapján. Ezt nyilván senki sem akarhatja. Mindemellett a síkvidéki terep sem igazán teszi lehetővé az érdemi dieverzáns tevékenységeket. (Sorozatunk következő részében részletesen tárgyaljuk majd, hogy a hegyvidéki székelyföldi területeken milyen lehetőségek mutatkoznának a gerillahadviselésre a magyar kisebbség bevonásával egy román támadás esetén.)

Tatáról eddigre vélhetően megérkezne a fővárosba a honvédség nehézfegyverzete, Győrből a légvédelem, így fel lehetne készülni a város ostromára.

Fegyverszünet minden áron!

Ez lenne az a pont, amikor minden lehetőséget felhasználva tárgyalóasztalhoz kellene ülni a szerbekkel a háború lezárása, vagy legalább a civilek Budapestről történő kimenekítése érdekében. Közben a debreceni egységek megpróbálhatnának megszervezni Szolnok felszabadítását, ezzel vonva el szerb egységeket a főváros alól.

A szerbek egy ilyen helyzetben vélhetően hajlanának egyik nekik kedvező alkura, hiszen nagyon megnyúlnának az utánpótlási vonalaik, és az eddigre elfoglalt területek ellenőrzése is komoly lekötöttséget jelentene fegyveres erőik számára.

A rendezés, vagy a konfliktus esetleges folytatása már elsősorban a politikusok kezében lenne.

Sorozatunk következő részében az esetleges keleti frontot vizsgáljuk meg.

CÍMLAPMONTÁZS: Pintér Bence / Azonnali