+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2018. augusztus 3. péntek, 10:08
Silvio Berlusconit a magyar miniszterelnök már 1993-ban egyik példaképének nevezte, és bár sok a közös vonás, Orbán politikája és kormányzása mégsem az olasz politikust követi. Az Azonnali elmagyarázza, mi az öt legfontosabb különbség Viktor és Silvio között.
A magyar kormányfő már 1993-ban egyik példaképének nevezte Silvio Berlusconit, akinek politikai csillaga akkor kezdett el felívelni.

 

Politikájában és kormányzásában azonban Orbán Viktor egy másik példaképet követett, Franjo Tuđmant. (A vele való hasonlóságokat már össze is szedtük korábban.) Berlusconival is sok ugyan a közös vonás – például, hogy mindketten a liberális értelmiség üdvrivalgása közepette jelentek meg a politikai porondon, majd lettek igen gyorsan ugyanezen értelmiség szitokszavaivá –, de a két politikus mégsem hasonlít egymásra.

 

Mik a legfontosabb különbségek?

 

1. Berlusconi a maffiából ment az államba, és nem az államból csinált maffiát

 

Mobutu Sese Seko hajdani kongói diktátor – amint Erhard Eppler egykori német szocdem miniszter az Auslaufmodell Staat? című könyvében emlékezik – egy vacsorán a személyes meggazdagodását, az állami javak lenyúlását gunyorosan azzal kommentálta, hogy „tudják, én kapitalista vagyok“.

 

Orbán kapitalizmusfelfogásához ez valóban igen közel áll: a magyar miniszterelnöknek már a székházbotrány óta azért kellett a politikai hatalom, hogy annak révén szerezhessen gazdasági hatalmat, azaz személyes jólétet. Orbán és oligarchái tehát nem az állam alatt, mellett, ellenében gazdagodnak – amint az a maffiára jellemző –, hanem először politikai hatalmat szereznek, majd az államot magukévá teszik.

 

Éppen ezért nem tud egyetlen egy oligarcha sem, miután kiesik a politikai hatalom (értsd: Orbán) kegyéből, talpon maradni: állami segítség és politikai hatalom nélkül gazdaságilag szart se érnek. Simicska Lajos is láthatóan csak Orbán kezét fogva tudott mondjuk autópályát építeni, nélküle semmire se megy, külföldön se.

 

Ez például az olasz maffiáról nem mondható el: az olasz maffia éppen az állam ellenében építette ki gazdasági birodalmát, akár éppen külföldre is sikeresen terjeszkedve. Berlusconi, akinek építési-, sport-, majd médiavállalkozóként szintén kapcsolata volt a maffiával (erről igen szellemesen ebben a filmben látni sokat), ebből az irányból jött. Lehet, hogy a meggazdagodása nem volt mindig jogszerű – de nem az állam révén gazdagodott.

 

A politikai hatalom Berlusconinak éppen ezért nem arra kellett, hogy gazdag lehessen, hanem arra, hogy a meggazdagodását levédhesse.

 

2. Berlusconi békén hagyta a közszolgálati médiát

 

Éppen minapi hír, hogy Berlusconi megakadályozta, hogy a római kormány egy keményen jobbos, EU-ellenes, putyinista újságírót tegyen a közszolgálati RAI élére. Berlusconinak ugyanis tényleg fontos a közszolgálati média kiegyensúlyozottsága.

 

A médiabefolyását nem az államon keresztül valósítja meg, mint Orbán, hanem még a magángazdaságban épített fel egy olyan erős média- és filmvállalatot, amelynek nézettsége régóta veri a RAI-ét. A RAI élén azonban jóváhagyott baloldaliakat is, sőt, elfogadta, hogy a RAI hármas csatornája továbbra is a Berlusconi-ellenes baloldal kezén maradjon.

 

Berlusconi tehát ismételten nem politikai hatalommal akart magának gazdasági (jelen esetben: média-) hatalmat, hanem fordítva: olyan erős médiát épített ki sikeres és ügyes vállalkozóként a magánszférában, hogy nyugodtan figyelmen kívül hagyhatta, mi zajlik az olasz közszolgálatban. Orbán médiái azonban mind olyanok, amelyek csak addig élnek meg, amíg az állam és a politikai hatalom mögöttük áll.

 

3. Berlusconi visszaszorította saját szélsőségeit

 

Miközben Orbán folyamatosan megy széljobbra, Berlusconi saját pártján és kormányán belül mindig ügyelt arra, hogy a hangadók ne lehessenek szélsőségesek. Gyakorlatilag ő érte el azt is, hogy az olasz fasisztákból – a mára kimúlt Nemzeti Szövetség keretein belül – egy alapvetöen jobbközép párt lett.

 

A mostani választások előtt is az volt a fő célja, hogy ne vehesse át az olasz jobbközép irányítását a Lega és Matteo Salvini. Noha a Lega mára rég lekörözte Berlusconit népszerűségben, az idős politikus még mindig megpróbálja a jobbközepet nem átadni Matteo Salvininek, még ha azt a Legával együtt szervezte is meg.

 

4. Berlusconi együtt tudott működni politikai ellenfeleivel

 

Noha Berlusconi retorikáját is a barát-ellenség-logika határozza meg – húsz éven át minden választási kampányban például a „kommunistákkal“ fenyegetőzött, holott Olaszországban több mint húsz éve nincs már komolyan vehető kommunista párt –, de ha kellett, tudott együttműködni ellenfeleivel. Nem törekedett kormányfőként sem arra, hogy teljesen leszorítson mindenkit a placcról.

 

Berlusconi a jobboldalt uralni akarta, de az egész politikát nem.

 

Még 2011 után is, mikor puccsal megbuktatták, háttérből támogatta mind Monti technokrata kormányát, mind Letta és Renzi balközép kormányait.

 

5. Berlusconi nem lett azonos az állammal

 

Miközben Orbán egész politikája arról szól, hogy egyrészről valamennyi gazdasági, társadalmi, kulturális alrendszer az állam alá legyen teljesen betolva, másrészről az állam pedig ő maga, az ő kontrollálatlan és kontrollálhatatlan akarata legyen, Berlusconi nem akarta a magánszférát teljesen államosítani, és ő maga sem lett egyenlő az állammal.

 

Berlusconit, aki az államellenes (mondhatni: szabadelvű konzervatív) maffia és a magángazdaság szürke zónáiból állt politikusnak, végig meghatározta egyfajta állammal szembeni kritika. Az állam valamennyi intézményét kissé megvetette,

 

eleve nem volt nagy véleménnyel azokról, akik adópénzekből és nem a magángazdaságban akarnak megélni. 

 

De éppen e szembenállás miatt megőrizte az olasz állam a szuverenitását a pillanatnyi politikai akarattal szemben. Berlusconi ugyan folyamatosan gyalázott számos állami intézményt, főleg a bírákat, de eszébe nem jutott – valamint az olasz alkotmány mellett nem is nagyon tehette volna –, hogy az államot mindenek fölé helyezze, és önmagával azonosítsa.

 

Berlusconi országlása így esetleg sok kárt tett a kulturális, társadalmi életben – főleg a magánmédiái révén, amelyekben a politika félmeztelen fiatal lányokkal telipakolt esztrádműsorrá degenerálódott –, valamint példaként szolgált a hagyományosan államellenes olasz gyakorlatok számára – az adócsalásai is számos olasz szemében inkább hőstettek voltak –, de nem számolta fel az olasz állam intézményeit.

 

Az állami intézményeket ugyan megvetette, de nem rombolta le őket – velük szemben állt, azaz nem szállta meg őket.

 

A RAI-tól a bíróságokon és egyetemeken át az alkotmánybíróságig megmaradtak ezért az olasz állam fékei és egyensúlyai.

 

FOTÓ: Orbán Viktor Facebook-oldala

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Az űrhajós, Jurij Gagarin, egy csapásra világsztár lett – és a szovjet tudomány diadalát jelképezte, amerre csak járt.

A fejletlen orvosi technológia következtében 40 napos vesztegzárral próbálták meg az akkori járványokat megállítani.

Egy, a Lancet folyóiratban megjelent friss tanulmány szerint ha AstraZenecával vagy Szputnyik-V-vel oltanak be,
jobb, ha nem vagy elhízott.

Bő egy héttel Teleki Pál halála után a Magyar Királyi Honvédség csapatai bevonultak a Délvidékre, segítve ezzel a nácik balkáni hadjáratát.

Története is azt bizonyítja: túlságosan leegyszerűsítő, ha nemzetek közötti háborúként akarjuk láttatni a boszniai polgárháborút.

Az izraeli parlamentbe szélsőséges cionista politikusok is bekerültek. Ha Benjamin Netanjahu kormányfő akar maradni, az ő támogatásukat is meg kell nyernie. De kik ők?

Ungár Péternek pedig, aki a szakszervezet jogait kérte számon rajta, egyszerűen annyit üzent, ne fontoskodjon.

A hét kérdése

A hatpárti ellenzéki szövetség szerint felesleges a regisztráció, elég lenne felmutatni a TAJ-kártyát, hogy beoltsanak valakit a covid ellen. Szerinted?

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Hogyan lehet úgy szürreális műveket írni, ha a világ maga is egyre szürreálisabb? Veres Attila íróval erre kerestük a választ.

Renczes Ágoston, az Azonnali újságírója elmondja, miért lehet jobb vezető Matovič betonkatolikus menedzser utódja, és hogyan érintheti ez a felvidéki magyarságot.

A popzenészek és sztársportolók legújabb bevételi forrásáról Bornemissza Márkkal, az egyik legsikeresebb cipőbolthálózat, a Footshop magyar brand managerével beszélgettünk.

Az Európai Bizottság nemrég nyilvánosságra hozta az EU-s védettségi igazolásról szóló tervet. Lattmann Tamás nemzetközi jogásszal elemeztük, hogyan válhat valóra. Podcast!

Horváth Máté, a Dürer Kert koncertszervezője az Azonnalinak néhány részletet elárult arról, hogyan fog kinézni a lockdown utáni Dürer. Podcast!

Az 1848-as forradalomra és szabadságharcról szeretünk egy jó adag nemzeti mázzal és pátosszal leöntve gondolkodni. De mi köze a nemzeti ünnep lezüllesztéséhez Torgyán Józsefnek? Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás